Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-10-25 / 43. szám
hirt, de talán a pinczehelyi kerület még sem eladó. Különben bízunk a magyarok Istenében, ő már sokszor oda billentette a mérleget, a hol a földi hatalmasságok fel nem találhatók. b. _2 ____________________________________ He lyi érdek. Hírlapírói tisztünknek kinálkoznék-e nagyobb alkalom, minthogy éppen most Írjunk a helyi érdekek propogálásáért, midőn — legalább az ajkakon — napirenden van. Hisz mi kizárólag helyi sajtótermék vagyunk, helyi czélok szolgálatában a helyi események krónikásai. Ha valakire, úgy reánk illik a nagy költő szava, hogy a nagy világon e kívül nincsen számodra hely. Ezt előre bocsájtva, nehogy a politikai párt- tusák közken megvádoljanak, hogy mellékczélok ingereltek e czikkre, szükségesnek láttuk előrebocsáj- tani ezeket. Örömmel látjuk, hogy a kortes fraseológiai nem dicstelen elv alkudásra használja a helyi érdekek vezérlőszavát, hanem a szülőföld iránt való meleg szeretet, a haladás tudatos vágya hinti el a meggyőződést a lelkekben, hogy az ország belső konszoli- dacziója közben, a mit a hatvanas évek nagy politikusai oly nagy árulásnak tartottak: a partikuláris jogos igények kielégítése igen is szükségesség. A magyar nemzeti megerősödés vidéki empo- riumok, a városias elem nélkül nem képzelhető és ha ez az elv nemcsak a most folyó fegyvercsörrenés zajában hangzik el, de megjegeczesedik és leszereltetvén a háború, megcsillapulván a közvélemény, hogy az egyes vidéki városok jogos helyi érdekei kielégítésre várnak: akkor a sok ígéret, a sok szó leszürődve talán a cselekvés zónája felé is visz valamelyes módon. Bizony városunknak is van lokális érdeke és pedig jogos, melynek elérésével az országos érdek éppen nem szenvedne csorbát. E helyi érdekek kielégítéséért mindenkinek fáradnia kell, de főleg annak, a kit mostanában mandátummal tisztelünk meg. A képviselő nem ügynök, nem arra való, hogy valamely atyánkfiának hivatalt szerezzen, de arra igenis való i— és itt nem is nézzük politikai pártállását — hogy érdeklődjék a kerületének helyi érdekei iránt is. Az országos törvényhozói működés áll mindenekelőtt, de lehetetlen, hogy a ki a bizalmat az alsó népréteg szívós talajából menti, hogy az a maga pátriájának ügyes-bajos dolgait (a közérdeket értjük) ne törődjék. Valami nagy értelme nincs annak, ha a lokális érdekek ellen menydörgünk, mert egy jó népképviselő arra valóságának kritériuma szerintünk az is, ha az országos törvényhozói működés mellett, a saját kerületének régen vajúdó ügyein is lendít. részesült. Később egy lengyel nemes szolgálatába lépett. Ez időben esett meg vele a kaland, mely hiressé tette. Szeretője volt egy főúri hölgynek. Egyszer meglepte őket a férj és rettenetes büntetést mért a csábitóra. Mazeppát meztelenül vad lóra köttette, aztán neki eresztette a szilaj állatot az ukrainai pusztának. A ló napokig mértföldek százain át nyargalt az áldozattal. Végre elfogták valahol a kozákok és leoldozták hátáról a félholt Mazeppát, aki értelmes- ségével és vitézségével aztán hetmanna küzdte föl magát közöttük. így írja ezt le XII. Károly történetében Voltaire, kinek révén aztán ez a történet világszerte köztudalommá, sőt czirkuszi mutatvány tárgya lett. Paszk lovag, ki Mazeppával János Káz- mér udvarában barátkozott össze, másképpen is ke- vésbbé regényesen iija le azt a kalandot. Szerinte Mazeppa ukrainai származású volt, kit a király igen kedvelt és gondosan nevelteti. Talibaszki, a megcsalt férj, levetkőztette Mazeppát és szolgáival a lovára kötöztette, arczczal hátra felé. A különben is tüzes paripát azután meg- vesszőzték és pisztolyt sütöttek el a füle mögött. A megbokrosodott állat vakon rohant Mazeppa háza felé, egy sürü erdő szűk ösvényein át. A ló már nem egyszer járt e csapáson és most mint a nyíl repült! gazdáját rettenetesen összecsapkodják, karczolták a gályák. Vérben fagyva érkezett házához Mazeppa, de volt még annyi ereje, hogy kiáltson cselédeinek INyissatok kaput!“ Hónapokig volt beteg s mikor meggyógyult kivándorolt Lengyelországból Akrainába. Hannibal. Hogy Hannibal az alpokon átkelvén, Hogy félre ne értessünk és a politikát bele ne magyarázzák e czikkbe, tartozunk kijelenteni, hogy felfogásunk szerint nem csak azon érdekek propagálását várjuk képviselőnktől, melyek az államhatalom segedelméből, avagy erejéből várnak elintézést, ha nem a tázsadalmi akczióink meleg támogatását s ezt főleg, föltételezzük uj mondatáriusunktól. Hiszen a társadalom oly erőtlen s akcziói a széttagoltság vagy nembánomság miatt oly kis szerüek, hogy annak ve- zérsége, lelkesitő kezdeményezése nélkül, a ki a bizalmat bírja, — nem mehetünk csak szinte a balsiker felé. Ezért a napokban a helyi érdek okos hangoztatása egy uj jövő derengő hajnalát jelenti, ha ugyan szeretett pátriánknak még megvirradhat. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (43 sz.) Választási mozgalmak. Még csak három nap választ el bennünket az általános képviselőválasztás első napjától, midőn Tolna vármegye hat választó kerületében megejtik a szavazásokat. E három napon minden párt hívei, kortesei a legnagyobb tevékenységet fejtik ki, hogy jelöltjüket diadalra juttassák. Egy választásra sem készültek oly megfeszített erővel az egyes pártok, mint a mostanira, s különösen a néppárt a szegzárdi, szakcsi, pinczehelyi és bonyhádi kerületben fanatizálja a hiszékeny népet, s olyan fegyverekhez nyúl, melyek meg nem egyeztethetők az alkotmányos tisztességgel. E pártnak legnagyobb reménye van a pinczehelyi kerületben, ahol gróf A p p o n y i Géza részére csengő • koronákon veszik a szavazókat. Erős küzdelem folyik a bonyhádi kerületben, a hol PI r c z e 1 Dezső belügyminiszterrel szemben Balogh Lajo néppárti képviselőn kívül múlt hétfőn P r e y e r Hugó fővárosi ügyvéd is fellépett függetlenségi és 48-as programmal, — a kit mindenütt lelkesedéssel fogadnak. A szegzárdi kerületben két ellenjelöltje is van Boda Vilmosnak, a kerület volt eddigi képviselőjének, ki ellen a néppárt Ürményi Bernátot, a decsi választó polgárok egy csekély töredéke pedig G e i- g e r Gyula szegzárdi ügyvédet léptette fel. Boda Vilmosnak pártja mindezek daczára rendületlenül áll, s diadalra fogja emelni azt a zászlót, a mely alatt 12 éven át becsülettel és lelkesen meg- küzdött. Múlt vasárnap délelőtt 9 órakor Agárdon, 11 órakor pedig Szegzárdon tartotta meg programmbe- szédjét. Mind a két helyen lelkesen fogadták a választó polgárok. Szegzárdon mintegy 500 főre menő közönség hallgatta meg beszédjét, melyet igen sokszor lelkes •éljenzés szakított meg. . Beszédje elején kijelentette, hogy őt Tolnavármegye függetlenségi és 48-as párt bizottsága ismét eczettel étetett serege számára ösvényt a sziklákban olyan képtelen dolog, hogy czáfolatára nincs szükség ; Livius az előadását azonban mégis említem a magyarázatok kedvéért, melyek szerint a acetum itt valami robbanószert jelenthet. Nem érdektelen az a találgatás sem, hogy Hannibál talán jó sok savanyu bort adott utcsináló katonáinak igy tüzelvén őket a sziklák bontására. (André Dacier). Lehetetlen dolog az is, hogy Porczia, Brutus felesége, izzó parázs nyelésével ölte meg magát. Mar- tiallis a parázs helyett hamut említ.; de ezt sem hihető; Porczia alkalmasint széngőzt szívott be. Velenczei mendemondák. A ki Velenczében járt észrevehette, hogy minden este, urangya Iákor, egy sekrestyés jelenik meg a szent Márk bazilikának a Piazzettára eső erkélyén és a párkányon levő tartóba két nagy égő viaszgyergyát tesz. E gyergyák ott égnek ameddig a harang szól; azután a sekrestyés két lámpát gyújt meg az erkély Madonna képe mellett s e lámpák egész éjjel világítanak. Ezt mondják évszázadok óta az ártatlanul kivégzett fornaretto (a pékinas) emlékezetére történik. A dógék palotájának udvarán minden cicerone hiven eldarálja, hogy Marino Falierot a Scala dei Giganti legfelső fokánál fejezték le. Ezt állítja Lord Byron, Casimir Delavinge és Fenimore Cooper is; holott az óriások lépcsője 1355-ben, mikor Marinó Falierot kivégezték, még nem is volt meg. A hiteles krónikák csak annyit mondanak, hogy a hetvenhét éves dogé fejét egy a palota loagiájáról az udvarba vezető lépcsőnél ütötték le. jelölte a kerületben, melyet 12 év óta képvisel. R;. emelte, hogy ennek a kerületnek hazafias polgárai mindig a függetlenségi és 48-as pártra adták szavazatukat, s nem kételkedik abban, hogy jövőben is ezt cselekszik) mert tudja, hogy elég csak felmutatni azt a zászlót, a melyre 1848 van reá írva. Beszédje folyamán szép hasonlatban fejezte ki elvhüségét, mely szerint, miként a hindu nő, ki fér. jének holttetteméivel együtt égeti el magát, Ő ig inkább kész elégni, mintsem elveitől megválni. Röviden össze vonta azon okokat, a melyek azt engedik sejtetni, hogy a magyar nemzet oly független és szabad lesz, mint 1848-ban volt. Ennek támogatására a világ politikára hivatkozott, hogy a Balkán félszigeten is önálló, szabad és független államok keletkeztek. Beszélt Lueger György ismert bécsi antiszemita politikájáról, a kinek törekvéseiből készséggel elfogadja azt, hogy Magyarország külön választassák Ausztriától. Lelkesen emlékezett meg Kossuth Fercnczről, a ki 44 évi száműzetés után visszajött hazájába hogy élére álljon a függetlenségi és 48-as pártnak, s annak törekvéseit páratlan szorgalommal és elvhüség- gel viselje, — s ezért őt lelkesen élteti, a mi a hallgatóság keblében lelkes visszhangra talált. ' Ezután tulaj dónképeni programmját mondotta el, hogy jövőben is hive lesz a függetlenségi és 48-as pártnak, s kívánja Magyarország függetlenségét. Beszélt az 1867-iki kiegyezésről, mely nem a törvény értelmében hajtatott végre. Kivánja «a magyar önálló hadsereget, az önálló vámterületet és nemzeti bankot, s ezeket megmagyarázta. Kijelentette, hogy ő nem hive a közigazgatás államosításának, s ezt nem is szavazza meg. Követeli I földadó leszállítását és az általános választási jogosultságot olyan értelemben, hogy minden 24 éves- magyarul írni és olvasni tudó polgár bírjon szavazati joggal. Megmagyarázta a kvótát, s kijelenti, hogy ő annak felemelését nem szavazza meg. Majd áttért a munkás kérdés fejtegetésére, s kívánatosnak tartja, hogy a munkások helyzetén javítsanak oly formán, hogy az állami birtokokon kapjanak annyi földet, hogy abból családjával együtt minden földműves megélhessen. Végül nagy tetszés között kijelentette, hogy a ki volt a múltban, az lesz a jövőben is: hű tanács adója a választóknak, s lelkes hive a függetlenségi és 48-as elveknek. A választó polgárok a tartalmas beszédet megéljenezve, a legnagyobb rendben oszlottak szét. Délután 4 órakor U r m é n y i Bernát néppárti képviselőjelölt vonult be, a kit a városházára kisértek hívei, a hol megtartotta programmbeszédjét, melyet nem csak a harangozás, hanem a hallgatóság között levő lelkes Boda-isták közbe szólása is meg-j zavarta. Beszédje nagyon is a népnek volt szánva, de móg ezeknél sem érte el a kívánt hatást. Végül Virág Ferencz, szegzárdi káplán mondott Ürményinek köszönetét a választók nevében, mire a hallgatóság abczugolás és Boda éltetésével oszlott szét. Ürményi kíséretével a belvárosi plébániára ment, a honnét távozva, az összegyűlt inas gyerekek meg- abczugolták. Bátai levelezőnk írja: Ü r m é n y i Bernát néppárti képviselőjelölt f. hó 20-án d. u. fél 4 órakor tartotta programmbeszédjét. Úgy látszik, számitott rá, hogy kevés hallgatója akad Bátán, mert hozott magával Tolnáról, Szegzárd- ról, Báttaszékről, meg a jó Isten tudja honnét egy tömeget, akikkel zenekiséret mellett vonult be a községbe. Kapott éljent is 1| a gyermekektől, kiknek nagv örömére volt a sok zászló meg a muzsika, j de annál több abezugot; sőt a zsilip táján ko is repült s mondják, hogy talált is. Mégis előnyére volt a zajos kiséret, mert szerzett híveket az — asszonyok közöl, no meg aztán férfi hallgatója is akadt vagy huszonöt. A programmbeszéd különben igen mulatságosan folyt le, miért kedveskedni óhajtunk olvasóinknak, midőn belőle egyes részleteket közlünk. Nehezen kezdhetett beszédjébe, mert kisérete éljenzett, a kisebb számban levő bátaiak pedig hangerejük teljességével igyekeztek leabczugolni; mig végre a csendőrök közbeléptével szóhoz jutott. Beszédét ezzel kezdé: — Tetszik-1 önöknek tisztelt Polgártársak | mai állapot? 1896. október 25.
