Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-10-04 / 40. szám
XXIV. évfolyam.-3=0. szám. Szegzárd, 1896. október 4. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- _____egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. El őfizetési ár: Egész évre . . . . 6 frt — kr. Félévre..................3 „ — „ Ne gyedévre .... I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Megj elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig | . . 1 frt 87 kr. 100—200 I . . . 1 „ 87 I 200—300 r ... 3 „ 87 minden további 100 szó 1 írttal több Előfizetési felhívás II . ■■ TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1896. évi XXIV. évfolyam IV. negyedére. Egész érre 6 frt = 12 korona, félévre 3 frt = 6 korona, negyedévre 1 frt 50 kr = 3 korona, egy hóra 50 kr — 1 korona, mely összegek a kiadóhivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzek haladéktalan beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. szíjLret. Ezelőtt még egy rövid évtizeddel a gazdasági élétben az október hó volt a legnépszerűbb hónapja az évnek. Rendesen ebben a hónapban, leginkább annak elején szokott bekövetkezni a tulajdonképen munka számba menő, de á valóságban örömünnepként szereplő szüret. A gyermeksereg, mely más időben vajmi nehezen rábirbató hajnali időben a puha, meleg ágy elhagyására, akkor már kora reggel önmagától kelve, talpon volt,- hogy mielőbb kis putoUynyal hátán, adhassa a komoly sztiretelőt. A munkásnép, melyet az erős munka kilátása máskor vajmi ritkán talál örvendező hangulatban, szüretkor vig énekszóval, • pajzán tréfával szokott kivonulni, a nem nagy fáradságot, hanem inkább mulatságot kilátásba helyező munkára. Ha valamire való legény legalább egy rozsdás mor- dályt nem ropogtathatott a visszhangot keltő hegyoldalon, vagy ugráló és pattogó békát nem csempészhetett az ijedős asszonynép fel- türt viganója közelébe, az már országos szerencsétlenség számba ment. A szőlős gazda családja pedig már napokkal előbb főzögette a télről megtakarított sódart, gyúrta a fehér tésztát, mert szüretkor, különösen az esthajnal bekövetkeztével megindult a napi teendők kényszere által a szűk falak közé utalt szellemi munkások serege, hogy az őszi holdvilágos fényes estén vig dallal, szórakoztató tréfákkal frissitse fellankadó erőit. A hány czigánybanda csak összeállítható volt a barnasereg purdéiból, az mind előszedte kopott szerszámait s még a néphumor által kolerabandának elkeresztelt Guczi-család is sorra vette a gyertyafénytől világló présházak tor- náczait, hogy a hol vig, mulató társaságra talál, ott több, kevesebb szerencsével eljátsz- bassa busongó magyar népdalait és lábizgató, ropogós csárdásait. Ma ebből a szép életből nem maradt meg semmi! A lövöldözést, a rakéta eregetést, a békaugratást, az esti éneket és vig tánczot a halál némasága váltotta fel. De bármily ellentétes, bármi leverő ez a múlt és jelen közt vont., párhuzam, ,a?ért szégyen volna elcsüggedve feladni minden jövőbe vetett reményt; ellenkezőleg a szép múlt vigasztaló képe érlelje meg mindenkiben az elhatározást, hogy azt minden áron vissza- szerzi. A tudományos buvárlat és a tapasztalat által támogatott szakértelem immár megoldotta a íillokszerakérdést s kijelelte az utat, melyen haladva és a módot, melyet alkalmazva, régi mulatságaink talaját, azelőtti jólétünk eszközeit újra visszaszerezhetjük. A magyar törvényhozás bölcsessége pedig kézreadta az eszközöket, melyek igénybevételével megnyílik a munka, az újjá alkotás nagy időszaka. Az országszerte felállitandó állami és ma- gán telepek pár év múlva ontani fogják a szőlők betelepítésére szükséges vessző és oltvány menynyiséget; a szervezendő agrarbank pedig odakölcsönzi méltányos feltételek mellett a felújításhoz szükséges pénzt. Ilymódon a kétségbeejtő állapotba jutott szőlős gazdának minden lehető eszköz rendelo kezésére állván, tisztán magától függ, hogy a régi állapotba való visszahelyezést crnye- detlen erővel és kitartással eszközölje. Fél tehát a munkára! Gyáva az, ki midőn a bajból való kivergődésre meg van adva a mód, összetett kézzel, tétlenül mereng a múlt fényes képletein. Egy évtizedes munka és szorgalom megfogja teremni édes gyümölcseit. S majd ha a lankás hegyoldalokon, bő szüret közben, újra felhangzik az ének, dur- rog a mozsár s szól a vig nzigány zene, akkor 1 az - öregebbek a ..ropogó százasok számlálga- fása mellett elbeszélhetik a hihetetlenül hallgató utódoknak, hogy volt egy gonosz időszak Szegzárdon, midőn a 2000- esztendőn át folyton hires bort termő szőlőhegyek kopárak voltak s a szüret ez már csak egy a múltból fenmaradt forgalom volt, melynek feltámadásában senkisem hitt! És bizonyára fog akadni az elbeszélést hallgató utódok közt, ki fejét csóválva* minden módon tudtára fogja adni az elbeszélő öresrnek, ho^y .meséinek nem mindenben ad hitelt! TARCZA. Ó 3D (A Nagy-Körös város határában levő Árpád halmon emelt emlékoszlop leleplezési ünnepélyére 1896. augusztus hó 30.) (Dicsérettel kitüntetett pályamű.) Mi zaj riad? Mi nép tolong má itten? Mi heviti a honfi kebleket ? Oltárt gyújtottunk itt te néked nagy Isten? A jeltelen kopár sírok felett, Imánk téged keres a végtelenben . j . Hogy átküzdöttünk egy évezredet; Bár bajónk többször merült a habokban; „Te benned bíztunk eleitől fogva“! Ezer évnek dicsőségét beszéli, E mai nap nekünk itt a1 halom; őseinknek vitézségét regéli Az itt bolyongó enyhe fuvalom. Lelkünk most e regével is beéri . . . Lángot kap tőle ez ünnepnapon: S honszeretettől kapott szikra itt: Hazát s királyt szeretni megtanít! Igen téged majgyarok szép hazája, Kit áthasit büszkén a négy folyam.; Kit tisztel bámul a világnak négy tája . . 1 bokraid között édes dal fogan. Honfoglalók-világverő csatája: Nekünk adott, hogy bírjunk boldogan; S őrizzünk híven, szeressünk nagyon, Mig nyelvünktől zeng a hármas bálom! Hogy szeretünk Hazánk nagyon mi téged, Igazolja azt a történelem; Vészben, viharban átéltél ezredévet . . . Országok közt állassz első helyen. Mint hőst ismerik ma is á magyar népet, Melynek múltja, jelenje szennytelen. Ellenségével nyílt síkon kiáll, S legelső ember köztünk a király! Az volt mindig! — apostolunk, vezérünk, Kezében kard! fejében korona! Ha kell kiontjuk érette mi a vérünk ... Vérünk a trónért már többször folya. Nagyon csoda, hogy mi még ma is élünk, Midőn rajtunk annyi nép gázola; Bizony Mohács s Budánál elfutó; „Hazánk könyüje az a nagy folyó“ ! JDe hála legyen a bölcs Gondviselésnek, Élünk megfogva — óh de törve nem; Oltárainkon áldozat tüzek égnek . . I Nemzeti fény dereng a nemzeten, Rólunk tudósok és á költők beszélnek, Különböző, de édes nyelveken, S mig felőlünk a lant húrja regél: Addig e nemzet vitéz népe él! Elünk! —• mutatja im itt é drága zálag, Ez oszlop itt I mit honfi szív emelt; Hl hálaköny, mely itt alá szivárog: | Fenn doboktatja a honfi kebelt. Koszorút rá! lelkes szép honleányok . . I Tépjétek le im róla a lepelt; Örök emlékül hadd beszélje itt Dicső őseink vitéz tetteit! Adjuk megáldva át mi a vén Időnek Oltalmába — ez emlék oszlopot! Körülötte majd ha virágok nőnek : Kelyheikben honszerelmünk ragyog. Egünkre meg rózsafelhőket szőnek A sors könyvét vezető angyalok ! I a mi magasztos, szép dicső s mi jó: Könyvbe jegyzi rólunk azt Clió! p; Légy üdvözölve általunk most Tetétlen! Síkja és halma, völgyé | napon; Állj, élj, virulj még te sok ezredéven, Beszéljen rólad dal és fuvalom ! Fény ragyogjon itt, óh az minden térén . . Visszhangozza bérez, völgy mostan dalom, Gyenge kobzomnak siketes dalát, Melvlveí üdvözlöm ezt a szén hazát!
