Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-09-27 / 39. szám
ügy iránt viseltétnek, a mit lehetett pénzzé tett, hogy az egyletnek egy otthont teremtsen s circa 350 frtot szerzett a pénztárnak (helyezett takarékpénztárba). Az érdektelenség közöny azonban ennek daczára oly magas fokra hágott, hogy illető igazgató, — minthogy az egyesület huzamosabb időn át elnök, alelnök, pénztáros és titkár nélkül állott — a nem megvetendő összes teendőkkel és felelősséggel járt igazgatói állástól szabályszerűen nem válhatván meg, a méh- telep kulcsait a központi főszolgabírói hivatalba terjesztette be, kérve a vagyon átvételét és a felelősség alól való felmentését. Jóllehet 5—600 frt értékű activ vagyona volt az egyesületnek, — a tisztviselők és központi keT zelés hiányában a feloszlás küszöbén állott s ez irányban gyűlés is tartatott. A kitűzött közgyűlésen azonban ajanlkozás folytán az igazgatói, titkári, pénztári és elnöki tisztség betöltetv.én, az egyletnek további létele biztosítva volt. Egy-két ujabbi gyűlésen elhatároztatott, hogy a pénztárban levő készpénzzel egy kert vétessék s egy otthon teremtessék. Mely eszme, bár nagy küzdelem mellett foganatba ment az által, bogy Mutschenbacher Ödöntől, annak vasúti vendéglője innenső végén, egy alkalmas kerti helyiség vétetett 500 forint vételáron és ki is fizetetett. Azt az egylet azonnal el nem foglalhatván, de a régi kert bár fizetése alul is menekülni óhajtott, Nemes Győző mostani igazgató az egyleti 18 család méhet és egyéb vagyont. Berényi József állomási főnöknek (a mostani ügybuzgó és fáradthatlan méh. egyl. pénztárosnak) különös szívélyessége folytán ideiglenesen az állomáson helyezte el. Nem hallgathatjuk el ez alkalommal Nits István mostani elnök érdemeit sem; ki a kertnek a vasúti sétány felőli részét égy díszes lécz kerítéssel és ajtóval látta el, ez által az egylet alapitó tagjai sorába lépett. Ha egy díszes méh. pavillonra igényelt költség hiányában az idei mostoha méhészeti évben (az ezredik év ünnepén) nem is foglalhatjuk el az uj otthont : de azért az egyletnek megszületése, újjá születése még is az ezredik év vívmányai közzé sorolható. H. 1896. szeptember 27. ' \ MEGYEI IRODALMI CSARNOK. "vé:n. Hullámzó rétek közt, virágzó mezőben Magasan áll egy vén fűzfa, A zöld lombozat közül csonkán, mereven Száraz ágát ég felé nyújtva, A csonka, száraz ág tetején egy gólya Ül árván, a magányt keresve. Mi hoz ide, két égallj vándora Miért vagy e magányba kiűzve ? Miért hogy emberlakta vidéken Barátságos füstölgő kéményen Nem raktad meleg, puha fészkedet Hogy gondozd párod, s kicsinyeidet ? Nemde hü párodat már rég elvesztetted. Nem maradt más. csak emléke Felnőtt kicsinyeid szárnyra eresztetted, Már régen el is vagy feledve. Uj párt keresnél tán ? zsémbnlő agg korod Csakis teher lenne társadnak Megkopott, viharok tépte tollazatod Nevetség tárgya világodnak. Mit hát fészekre otthonra vágyni? Száraz ágról száraz ágra szállni Lesz immár léted rideg valója Szegény öreg elhagyatott gólya. Horváth Imre. A szegzárdi polgári olvasókör 25 éves története.*) Mélyen tisztelt közgyűlés! Az idő gyorsszárnyakon repül pusztítva, rombolva. Amit felvésnek a ma emberei emlékkőre, azt letörli vaskezével az idő holnap, porrá, semmivé téve I felvésett eszmével együtt az emlékkövet is. A Mindenható, ki a föld urává tette az embert, gondoskodott azonban arról mikép védhesse meg az idő romboló hatalma elől az ember eszméit alkotásait. Kölcsönözte isteni énjéből az emlékezés csodás hatalmát. Hogy feltárhassuk a múlt eseményeit, hogy lelkesedni tudjunk a múlton, avagy elrettenjünk a Dinit szomorú esetein, eme isteni szikrához kell fo*) Irta és felolvasta a kör díszközgyűlésén 1896 évi szeptember hó 20-an Schneider JánoS. lyamodnunk, mely esredéveknek tapasztalásait, ese- I ményeit hordja méhében, mely az emberiség történetének lét alapját képezi. Mert vissza hiva a múltat a jelenbe, a múltnak megkezdett épületét építi tovább. A múlt nemes eszméinek felelevenítésével teremt uj nemes és áldást hozó eszméket. Varázs hatásával visszaidézve egy nemzetnek régi fényét és nagyságát, kiragadja azt a szolgaság rabbilincseiből I megteremti részére a szabadság verőfényes napját. Újra alkot, teremt, lelkesít s kelt szivünkben az szerint áhitat szerű imádást avagy utálatot és undort, amint az emlékezés lámpájának fénye Kossuth Lajos szent alakjára, avagy Haynau vérengző alakjára esik. A történet írónak, kinek vissza kell idézni a múlt idő eseményeit, meg kell jeleníteni a múltat, eme isteni szikrához kell fordulnia, öleljen fel tárgya egy egész nemzet, avagy csak egy kis társadalmi egyesület életét. En, m. t. közgyűlés, midőn szerény erővel a feledés homályából vissza idézem egyesületünk negyed százados múltját, mikor levéve a feledés fátylát, megakarom emlékezésemmel világítani az elröppent negyedszázad történetét egyesületünk életében, szintén az emlékezés csodás hatalmát hi vom segítségül. A mi történetünk m. t. közgyűlés, nemzeti életünk egy magasztos boldog idejével kezdődik, mikor újra felsütött az alkotmányos napsugár nemzetünk egén, mikor újra megzendült a magyar nép ajkán: „Áld meg Isten a magyar királyt!“ A 67-es kiegyezés utáni években, midőn felszabadult a szellem és az ajk az absolutizmus békóiból, társadalmi életünkben óriási lendület állt be. A rég nélkülözött társulás, egyesülés eszméje széles e hazának minden kis zugában fellendült. Mig a nép képviselői az országház termeiben vitatták a haza ügyét, addig a nép a maga kis egyesületének zöld asztalánál bonczolgatta a haza ügyét- baját s kisérte figyelemmel a fontos politikai helyzetet. Ami kis világunkban, ami városunkban is éledezni kezdett az elnyomatás nehéz idejében szétzilált felső kör, kaszinó. De emmellett egy életerős mozgalom indult meg eme jelszóval: „Létesítsünk városunk független, önálló iparosai és polgárai részére, egy társadalmi otthont!“ Eleinte csak néhány lelkes ember barát dolgozott e nemes ügyön, majd mind nagyobb lön azok száma, kik a felemelt lobogó alá gyűltek, melyre a „honfiúi éi'zés ápolása, a szellemmiivelés és a baráti társulás“ szent eszméi voltak felírva. Hosszas küzdés után annyira megerősödött eme egyesület megalaki-' tásának eszméje, hogy a vezetők kiléptek vele a nyilvánosság elé s az ovoda szerény helyiségében 1871. évi ápril 10-én Dr. Gájásy Lajos kórházi igaz gató orvos vezetése alatt tartott ülésén a szegzárdi polgári olvasókör megalakulása, kimondatétt. Az ápril 10-éről felvett jegyzőkönyv igy fejti ki a megalakulás czélját. „Szegzárd mezővárosában, tekintve a jelenlegi felette fontos politikai állását Európának és a nemzetek önállóságuk, valamint őket megillető jogaik utánni törekvését, mely az önkormányzat helyes elvén alapul: Közóhaj és akarat nyilvánulással egy oly közép polgári kör megalapítása czéloztatik, mely a polgárok közt gyupontot képezne arra nézve, hogy ott barátságos és társas ösz- szejövetelt eszközölve, egymást kölcsönös felvilágosítás és eszme csere által részint politikai téren levő elvek tisztázása s azok igazi magyar szellemben való helyes felfogása és értelmezése által tökéletesb politikai érettségre és jártasságra utat és módot nyerhessenek, mik által Ítéletük élesbülve, részint pedig közhasznú gazdászati és egyéb történelmi, úgy tudományos tárgyak előadása által általános műveltségi állapotukat fejleszthessék, hogy igy, mint állampolgárok, úgy a hazának és a közérdeknek, mint maguknak ,is minél nagyobb előnyére lehessenek. Ugyancsak eme jegyzőkönyv elsárgult lapjain találkozunk az első tisztikar névsorával, azon férfiak nevével, kik 25 évvel ezelőtt lerakták paost már élet- érős egyesületünk alapköveit. Dr. Gájásy Lajos elnök, Stann Jakab alelnök, Lauschmann Ferencz jegyző, Bergmann Ernő pénztáros, Preimayer József igazgató, Mehrwerth Ignácz, Sánta István, Kovács Mihály, Kiss János, Imberl Ferencz, Zsigmond János, Takler József, Illés Ignacz, Bóváry Ferencz, Ferger János, Himmel Károly és Orbán György választmányi tagok. Négy hónapon kerezstül az ovoda szerény helyisége volt elődeink gyűl helye, mig uj otthonul az az akkori Himmel most Ellmann-féle ház nem bérel- tetett ki. Az uj otthonban sem fényes termek fogadták a tagokat, de az egylet olvasó asztalán ott találjuk azon kor jeles hirlapait és folyóiratait, mint TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (39. sz.) a „Hon“, a „Reform“, „Magyarország és nagyvilág“ „Vasárnapi újság“ politikai újdonsággal, „Üstökös“ és „Pester Loyd“ s a gyér butorzatu termeket' kellemessé, meleggé tette a nemes eszmék iránti lelkesedés és a barátság érzete. A megalakulás alkalmával a tagok száma körülbelül 100 volt, a tagsági dij 4 írtban állapíttatott meg. Az 1871. október 15-én tartott közgyűlésen bejelenté Dr. Gájásy Lajos elnök, hogy az egylet alapszabályai felsőbb helyen jóváhagyatván visszaérkeztek. 1872-ik év január 15-én. az aláirási ivén 200 tag volt jegyezve, mély örvendetes körüllnény arra indította az egyesület vezetőségét, hogy az egylet részére az eddiginél jóval nagyobb helyiséget béreljen ki. Az egylet helyisége tehát a Preiner-féle házba tétetett át. A kezdet nehézségével való küzdés, a szervezkedés, az anyagi akadályok elhárítása kötötte le 1872-ik évben az egylet vezetőségének egész erejét és idejét. Nem egy alkalommal találkozunk a jegyzőkönyvek lapjain, hogy késő éjeli órákban oszlott szét a vezetőség a munka asztalától. Nem kiméltek ők sem időt, sem fáradságot, hanem mindent elkövetek, hogy úgy erkölcsileg, mint anyagilag szilárdá tegyék egye- sületün életét. De eme nagy munkában nem feledkeztek el szenvedő embertársaikról sem, az ember szeretet tana nemcsak eszmeként szerepelt nálok, de eme( eszmét mindenkor meg is valósították. Igazolja ezt ama körülmény, hogy mikor 29 család jutott koldus botra és lett hajléktalanná egy tüzeset alkalmával, a polgári olvasókör vezetősége volt az első, ki helyiségében gyűjtő ivet bocsájtott ki s azon 90 frt 38 krt gyűjtött össze azon czélból, mint a jegyzőkönyv mondja, hogy „mély részvét és megiietődés mellett szerencsétlen polgártársaink közt szétosztassék.“ Az 1873-ik év ujult erőben találta egyletünket. Az egylet eszméi iránti lelkesedés általános volt, de a ki a lelkesedés eme extásisára tudta emelni a tagok összeségét, az maga a zászlóvivő Dr. Gályásy Lajos volt, ki nagy elfoglaltsága mellett i£, nem szűnt meg egy pillanatra sem költői ihletségtől áthatett szavaival tiszttársait és az egylet egyetemét kitartó munkára buzdítani. Az ő lángszavai voltak csak képessek az emberi közönyösséggel szemben megteremteni egyesületünket és oly biztos alapra helyezni, hogy most nyugodtan tekinthetünk a jövő elé és lelkes szent áhi«Br tattal a múltra. A honszeretet magasztos eszméje sugárzik ki szavaiból, midőn küzdelemre buzdítva tiszttársait, hangsúlyozza, hogy ő, habár egy parányi részben is, de- a haza haladásának, művelődésének és felvirágozásának elősegítését várja a szegzárdi polgári olvasókörtől. Lelkes szavai nem hangzottak el a pusztában, a szivből jött hangok szívhez szólották. Az egylet erősödik, megteremtetik a könyvtár, a hírlapok és folyóiratok szaporodnak. 1873. év szept. 6-án Goldberger Mór választmányi tag ajkáról elrebben ama helyes eszme, hogy a nép nevelői a tanítók, azok az emberek, kik a jövő nemzedéket nevelik a hazának, az egylet tiszteletbeli tagjaiul felvétessenek. Az indítványt lelkesedéssel fogadja a választmány és a tanférfiak szives örömmel csatlakoznak a derék vezetőség mellé. Megkezdődnek a művelődést hatalmasan elősegítő felolvasások, melyek részint közhasznú tájékozást nyújtanak, részint kiemelve az embert a mindennapiság porából a szellem, az eszme világába, finomítják a lelkületet és élesztik a honszeretet vesta tüzét. Dr. Gájásy Lajos, Eötvös Károly, Pázmány György, Koszorú István, Boda Vilmos, Borzsák Endre s még több lelkes emberrel találkozunk az akkori jegyzőkönyvek lapjain, kik munkálkodtak a művelődés, az előhaladás érdekében ezen a téren. Az 1874-ik évnek nevezetes mozzanata volt ama esemény, hogy október 4-én d. u. 2 órakor tartott közgyűlésen egyletünk továbbra való alakulásának megújítása kimondatott. Az 187.»-ik évben a vezetésben jelentőségteljes változás állt be. Dr. Gájásy Lajos mégvált elnöki székétől, melyben négy éven keresztül az ügy iránti lelkesedés, szeretet vezette. Szeptember hó 19-én tartott közgyűlésen olvasta fel a kör jegyzője dr. Gájásy Lajos lemondó levelét. A kör megilletődéssel vette tudomásul a szomorú tényt s a kegyelet, a hála, a szeretet és ragaszkodás hangjaival találkozunk ezen jegyzőkönyv lapjain, midőn megörökítik a lelkes vezér emlékét és érdemeit az elsárguló papíron az utókor számára. _______s_
