Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-09-27 / 39. szám
Ill ___________________________________________ A megürült elnöki székbe egyhangúlag, közlelkesedéssel Boda Vilmos urat választottak meg, ki éppen a tegnapi nappal immár 21 éven keresztül vezeti mint lelkes vezér, szeretett elnök, egyleti életünket. Fontos pillanat volt e változás egyleti életünkben. Egy érdemekben gazdag lelkes vezér adta a zászlót egy ifjabb de ép oly lelkes és tevékeny férfiúnak, hogy építse, nagyobbitsa a megkezdett épületet, dicsőségre vezesse azt a lobogót, melyre az alapítók lelkesedéssel a „honszerelem, szabadság imádás, összetartás“ nemes eszméit tűzték. Megkellene itt szakítanom történelmem egymásutánját s méltatni kellene e helyen a két elnököt. Ám de mélyen tisztelt közgyűlés gyengének tartom toliamat s az ő érdemeiket, önzetlen munkásságukat felesleges is volna hangzatos szavakban dicsőíteni, mindezeknél szebben szólanak az p tetteik, leghüebb méltatását érdemeiknek egyletünk való története nyújtja. Dr. Gájásy Lajos ur megteremtette, poraiból emelte ki a polgári olvasókört, Boda Vilmos ur pedig a mi édes otthonunkat megóvta a küzdelem nehéz perczeiben s meg tartotta az alapítók szellemében már 21 éven keresztül. Az 1876-ik év folyamán már tannjelét adta egyletünk, hogy bü maradt régi eszméihez, hogy kegyelettel őrizi az elődök emlékét s lelkesen követi nemesben és jóban példájokat. Uálfy Pál ajkáról 1876. deczember 16-án tartott közgyűlésen elhangzott ama nemes indítvány, hogy a polgári olvasókör tartson a farsang idénye alatt egy mulatságot az „orosz-török“ háborúban megsérült töröktestvéreink segélyezésére. A közgyűlés lelkesen fogadta eme eszmét s a mulatság tiszta jövedelmét, 95 írt 96 krért és 1 drb ezüst pénzt küldött egyesületünk elnöksége a török consulhoz. De tovább ment még egyesületünk 1877. .év folyamán. Magyarország városai versenyeztek egymással, hogy minél több segélyt nyújtsanak török test- véreinkek, hogy ezzel is kimutassák azt a hálát és szeretetet, melyei a magyar nemzet viseltetik a lova- gias török nemzet iránt, ki az elnyomatás, az önkény bánattal tele idejében menhelyet adott bujdosó, menekülő honfiainknak. E nemes czélra való gyűjtés élére városunkban a szegzárdi polgári olvasókör, ami egyesületünk állt. Augusztus 8-án tartott ülésén elhatározta, hogy nemcsak .Szegzárdon, de az egész járásban gyűjtést rendez. S hogy lelkesedéssel párosult buzgóságulcat siker koronázta, fényesen igazolja ugyanezen év szeptember hó 30-án tartott ülés jegyzőkönyvébe beiktatott ama elnöki jelentés, hogy török testvéreink segélyezésére 254 frt készpénz és 69 kiló kötszer és tépés gyűlt össze s küldetett el a török consulsághoz. 1878. február 21-én kelt választmányi ülés jegyzőkönyvének lapjain egy fájdalmas, gyászos hir- rel találkozunk. A kör elnöke megilletődve jelentette, hogy egy derék harczost kiszólitott soraikból a halál. A kör jegyzőjének széke üresen áll, Séner Ferencz az egyletnek 7 éven keresztül lelkes és fáradhatatlan munkása meghalt. A mély fájdalom és kegyelet hangja vonult végig az elnök beszédjén s megillető- déssel sietett a választmány megörökíteni a jegyző könyv lapjain az elhunyt bajtárs feledhetetlen érdemeit. Az 1879. és 80-as évek jegyzőkönyveinek lapjairól kétségbeesett, szomorú helyzet tükröződik le. A küzdelem legnehezebb idejét élte át eme két év alatt egyletünk. Már-már a felbomlás előtt állott! Még egy lépés és a nemes eszmék zászlaja lehanyat- lik s a polgári olvasókör megszűnik élni. De a sors könyvében máskép volt megírva, az alapítók szelleme nem halt ki végkép. „Megfogyva bár, de törve nem“ ; e jelszóval fogott a vezetőség az óriás küzdelemhez alig 86 tagtól támogatva. A nagybérletet a számban igen megfogyott egylet nem bírta fedezni átköltözött tehát egy kisebb helyiségbe, Szekeres Lajos házába. Az elég szerény helyiségben folyt az élet küzdelem nehéz csatája tovább. De az eszme szentsége győzött! s a polgári olvasókör újból kezdett erősödni úgy, hogy az 1880. év szeptember 18-án már 145 tagot számlált egyesületünk. Az 1881. év január 2-án tartott közgyűlésnek jegyzőkönyvében már az elnöki jelentés eme szavaival találkozunk: Hála a gondviselésnek, ezen nehéz időket átgázoltuk s ma ott állunk, hogy egyletünk a régi jó hirnévnek örvend. Alig zajlottak le a küzdelem teljes napok, már újból a hazafiul kegyelet hirdetése tölti be szerény helyiségünk termeit. Eötvös K. Lajos indítványozza, miszerint Garay János városunk halhatatlan költőjének arczképe lefestessék és a kör helyiségében kifüggesztessék. A választmány lel_____TOLN\A^[EG^YE£^ÖZLONY^39^^)__ ke sedéssel fogadja bár eme indítványt, az mégis mindeddig megvalósitlan maradt. Az 1882-83-84. évek jegyzőkönyvei nem tesznek tanulságot kiválóbb eseményekről. Csendes mederben folyt egyleti életünk, készülve a jövő napjainak küzdelmére. Az 1885 — 86. évek már annál élénkebb és mélyebb nyomokat hagytak hátra egyletünk életében. 1885. év deczember 27-én Nicsner Antal ajkáról elhangzik ama indítvány, hogy szerezzen magának az egyesület egy állandó és kényelmes otthont, vegye meg az Angyal-féle házat. 1886-ban már megvalósult a terv. Az Angyal-féle ház 7000 írtért megvétetett Boda Vilmos, Adler János, Groszbauer Ferencz, Id. Zsigmond Ferencz és Id. Tóth Pál egyleti tagok lelkes és nemes hozzájárulásával, kik a szegzárdi takaréktárból felvett 8000 írtért kezességet vállaltak. Je- entőség teljes e pillanat egyleti életünkben, mert innen kezdődik egyletünk vagyonosodása. Távol az élet küzdelem nehéz csatáitól, a háztulajdonosok örökös zaklatásátó, szabadon fejlődhetett erősödhetet egyletünk. Május bóban foglalta el az egyesület ünnepélyesen az uj otthont, melynek falai azóta tanúi ama nemes intentióknak és eszméknek, melyeket az alakulás perczétől máig, egyletünk mindenkor hűen követett. Ugyanezen év egyik jegyzőkönyvének lapján találkozunk a köxünkből távozó Kenézy Csatár, szegzárd kedves hangú dalnokának, a kör lelkes jegyzőjének érdemei méltatásával. Majd a november 6-án kelt jegyzőkönyv soraiból a kegyelet és őszinte fáj- nalom hangjai sugároznak ki Br. Auguszt Imre, a nemeslelkü emberbarát, a magasra törő és mégis szerény honpolgár halála felett. A deczember 4-iki jegyzőkönyvből pedig szeretett elnök urunk lelkes áldozatkézségét olvassuk ki, midőn 20 kötet könyvet saját költségén rendel az egylet könyvtára részére. Az 1887. év jegyzőkönyvei arról tesznek tanulságot, hogy az egylet a szellemi és anyagi jólét napjait éli. 405 tagja van az egyesületnek és az építkezés és berendezés költségein kívül 250 frtot törleszt a 8000 frt kölcsönből. Ápril 9-ével ismét egy szomorú lappal van több jegyzőkönyveikben. Az egyesületnek hosszas éveken keresztül lelkes munkás alelnöke Stann Jakabnak halálát jelenti az elnök. Hogy a tagok lelkesedéssel csüngték a kör eszméjén, igazolja Linka Kálmán nemes eljárása, ki 24 kötetnyi könyvet ajándékozott a könyvtár részére. 88—95. évek jegyzőkönyveiben nem találkozunk nevezetesebb, kiemelkedőbb mozzanatokkal. Az egyleti élet csendes egyformaságban halad előre, tapasztalva a tagok számának növekedéséből, hogy mily élénk gyupontját képezi egyesületünk a független polgárok társas életének, hogy mily nemes inten- tiók vezették ama alapítókat, kik megteremtették ezt á kedves otthont, ezt a kört. Ha figyelemre méltatjuk m. t. közgyűlés, hogy a tagok száma 4—500 között váltakozott eme években, s hogy a 8000 frt tartozásból 6500 frt törlesztetett, úgy hogy már csak 1500 frt teher áll fenn elég kényelmes otthonunkkal szemben, egész bátran elmondhatjuk, bár nem volt élénk mozzanatoknak, küzdelmeknek szemtanúja az 88—96. közötti évtized, mégis egyesületünk 25 éves történetében a fénykort képezi. Habár történetünkben megörökítendő mozzanatok nem is igazolják, de a honszeretet, a hazafias érzés, az egyetértés, barátság és közművelődés eszméi ép oly tisztán lángoltak egyletünk oltárán, mint a múltnak eseményekben gazdag napjaiban, s mint a hogy lobogni fognak a titkos jövő éveiben Itt m. t. közgyűlés végződik a 25 év története. De nem lenne emlékiratom méltó a mai nap ünnepségéhez, ha a kegyelet ünnepén elfeledném azokat, kik letették alapjait egyesületünk negyedszázados épületének. Dr. Gájásy Lajos, Stann Jakab, Lausch- mann Ferencz, Bergmann Ernő, Praimayer József, Mehrwerth Ignácz, Sánta István, Kováts Mihály, Kiss János, Imberl Ferencz, Zsigmond János, Takler József, Illés Ignácz, Bóváry Ferencz, Ferger János, Himmel Károly, Orbán György és Séner Ferencz. Eme 18 lelkes férfiú szelleme lebeg most köztünk. Szelleme, mert fájdalom csak 4-nek jutott Istentől az a kegy, hogy szemtanúi lehessenek Magyar- ország ezredéves ünnepségével összekötött jubiláns ünnepségünknek. Az ő eszméjük vezetett egy negyedszázad küzdelmein keresztül, vezessen ez után az ő szellemük, midőn átlépjük édes hazánk ezredéves küszöbét és elkezdjük egyleti életünkben a II. negyed- századot. Kegyelet és áldás azoknak poraira, kik elmentek az élet fáradalmait pihenni, tisztelet, szeretet 1896. szeptember 27. és hála azoknak, kik szent örömmel eltelve bensőjükben nézik a mi lelkesedéssel teli ünnepségünket kik átélték egyletünk küzdelmes, de dicső negyed századát. M. t. külgyülés ! Ha végig tekintenek Önök az elvonult negyed századon, egész önérzettel elmondhatják velem együtt, hogy egyesületünk megfelelt ama czélnak, mely minden társadalmi egyesület feladata. Ápolta a nemzeti szellemet éleszté híven oltárán a hónszerelem vesta tüzét, fejlesztette a társulást a szellem művelést úgy a múltnak' napjaban, mint most, mikor anyagi nehézségek, létküzdelem, nem akadályozzák 'nem feladatainak megoldásában. Tudom azt m. t. közgyűlés, amint az én szerény vezetésem mellett bejárták egyletünk múltját, amint meg-meg álltam önökkel egy kiválóbb mozzanatnál, az önök arczán megjelent a lelkesedés pirja, a múlt gyönyörűségének szemlése közben megtelt szivük áhitatszerü rajongással. Ez a szent rajongás, a lelkesedés pirja jogosit ama önbizalomra, hogy átlépve Il-ik negyedszázadába egyletünk, mely 25 éven keresztül menhelye, meleg szentélye volt minden nemes és jó eszméjének, átviszi azokat a jövő negyedszázad titkos, fátyolboritotta világááa, s hogy élni, erősödni fog egyletünk mindig a hazának, a társadalomnak boldogságára, hasznára. Éljen a szegzárdi polgári olvasókör! Őszi este. Verőfényes szép őszi alkony, A fa levele fuj dogál, Lehuló piros fa levélre Bágyadtan süt a napsugár Én ifjúságom, oda vagy: Örömeimnek rózsabokra, Csak az emlék, mi megmaradt, S mélázva néz a szép napokra. Hogy elsiettél ifjúságom Mint fényes pára eltűntél Ez alkonyon el el tűnődöm, A feslő regg emlékinél A mindenható szeretet Panaszomat virágba fonta Álmodtam szépet, gyönyörűt S beszövődött álmom dalómba. Hogy elsuhanss te is fölöttemm, Gyümölcsigérő hév nyáram, A melyben a munka veríték, Drágább mint gyöngy és szinarany, Élni családért és honért Óh ez magasztos égi pálya! Vágyam: legyetek boldogok, Ha jutok éltem alkonyára. Az alkony itt. Már-már közelget Az enyém is. Napom hajol, De mindég hallok dalit, az égből? Vagy a száraz bokrok alól ? Bárhonnan jött, engem leköt Egy édes, egy varázs igézet: 1 Szeretettel olyan a szív, Mint a verőfényes természet. Sántha Károly. _________TÖVISEK. Ni ncs többé sajtó-hiba! Ha szabad a fővárosi nagy lapok hasábjain pénzért hazudni s megütni a hirdetések rovatában a reklám nagy-dobját állandóan, ilyenféle hires mondásokkal. »Nincs többé fogfájás!« — »Nincs többé kopasz-fej!« — stb. —: miért ne volna szabad nekem ingyen és csak most ez egyszer — a saját külön rovatomban ! — megpergetni a tisztességes reklám kis dobját s azt mondani: »Nincs többé sajtóhiba I« Mellé, ha e szolid reklamgyártás nem önző szempontú, hanem becses lapunk és ennek szedői számára történik: vájjon ki rosszalhatná divatos eljárásomat? . . . Tisztelt olvasó közönség! — Ha a sajt ó: megterem benne a kukacz. Szintigy, ha. a sajtó-termék uj, vagyis kevés átnézésben részesült a frissen szedett hírlapi czikk: megteremnek, sőt csak úgy hemzsegnek benne azok az apró sajtó-kukaczok, miket nyomdai, vagyis sajtóhibáknak keresztelt el a papi diplomátlan, hirlapolvasó laikus közönség. E szerint az ó-sajt ég a sajtó közeli rokonok, azon különbséggel, hogy mig az ó-sajt kukaczai csak apró kis álla-
