Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-01-26 / 4. szám
2 több könnyet fel nem szárított, több Ínséget nem enyhített, több nemes czélt nem istápolt, azt I fájlalta legjobban. Mohácsi szigeti birtokán roppant befektetéssel mintagazdagságot létesített, a cselédség részére iskolát, kisded- óvót, kórházat állított. Érdemeit méltányolta az apostoli király, mikor val. belsó titkos tanácsossá, a vasko- rona-rend I. osztálya s a Ferencz-József-rend nagykeresztje lovagjául kinevezte, úgyszintén o-vémántokkal kirakott mellkereszttel s élet- nagyságú arczképével megajándékozta. Méltányolta az anyaszentegyház feje, ki feló'le, mint derék fó'pap feló'l, mindig a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott s betegségében apostoli áldását küldötte. Egyházmegyéje kormányzását a leglelkiismeretesebb gonddal intézte s összes idejét annak szentelte. A püspöki hivatalhoz nem érkezett oly levél, melyet át nem olvasott volna, nem volt oly jelentéktelen ügy, mely ról macának ne referáltatok volna. Innét tájékozottsága egyházmegyéje állapotáról, a mely, segítve kitűnő emlékező tehetségétől, mindenkit bámulatba ejtett. A társas érintkezésben nyájas, leereszkedő modora az első alkalommal mindenkit megnyert. E modor s papi erényei szerezték meg számára a legmagyarabb kir. herczeg, József tiszteletét is, ki pécsi tartózkodásai alatt igen jól érezte magát a pécsi rezidencziában. Most, hogy szelíd, jóságos lelke vissza- szált Alkotójához, a hosszú betegség által megkínzott teste pedig pihenni tér a már életében előre megkészitett sirbolta, a pécsi bazilika, mpo’a'zpnfplf fajai alá, őszinte, igaz 2 nyugodalmat neki! d röviden a következők: 1829. okt. 19-én született Esztergomban. Középiskoláit Budán végezte; majd az esztergomi egyházmegyei papnövendékei közé lépvén, a bölcseletet a pozsonyi Emericanumban s Nagy-Szombatban hallgatta; a theologiára Bécsbe küldötték Pázmány hírneves intézetébe. 1853. aug. 7-ikén szentelte pappá Scitovszky prímás. Rövid ideig O-Budán volt káplán, a honnan a bécsi Flintaneumba ment a theolo- ffia-doktori oklevél elnyerése végett. Ezután © J KJ 3 évig pest-belvárosi segédlelkészként működött, majd esztergomi tanulmányi felügyelő lett. 1860-b an e minőségben a budapesti központi papnevelőhöz' helyeztetett át. 1862-ben az egyetemen az ágazatos hittan rendes tanárává nevezte ki a felséer. o Tanársága idejében a Religiót is szerkesztette két évig s egy latin Dogmaticát irt. 1872-ben osztálytanácsos lett a knltuszminisz- tériumban, 1873-ban esztergomi kanonok s ez. apát, 1874-ben bácsi ez. püspök, 1875. julius 1-én székes-fejérvári, 1877. jun. 27-ikén pedig pécsi püspök. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (4. sz.) A szolok felújítása. Az áldásos intézkedés, melyet Festetich Andor gróf, volt földmivelési miniszter kezdeményezett s melyet Darányi Ignácz mostani miniszter törvényjavaslat alakjába öntött, immár a képviselőház közgazdasági bizottsága által elfogadva, nem sok idő múlva a most folyó költségvetési vita megszakításával, a magyar országgyűlés által bizonyára örömmel és egyhangúlag törvényerőre fog emeltetni. Ezen törvény javaslatnak minden indokolásában határozottan ki van jelentve, egyenes és határozott czélja, hogy az újonnan telepitett úgynevezett homok-szőlők, figyelmen kívül hagyásával, egyedül a magyar bornak világra szóló hírnevet szerzett, régi és immár kipusztult hegyi szőlők újonnan való betelepítését eszközölje. Ezen hazafias, nagy és üdvös czél meg- valósitása érdeké’ben a törvényjavaslat három irányban tervez intézkedést. Minden nagyobb nevezetességre vergődött hegyvidék határában szőlővesszőtelepet létesít, honnét a kipusztult szölleiket betelepíteni kívánó gazdák nagyon csekély áron nagy mennyiségben kaphatják az ültetésre szükséges vadvesszőket és az abból előállított nemes ojtványokat; az uj szőlő- művelés pontos és szakszerű végrehajtására nagy számban képez, a felállítandó iskolákban erre alkalmas vinczelléreket és a mi fő: a telepitő gazdának^ egyedül szőlőbirtokára is 5%-kos kamatra. 26 év alatti törlesztés mellett kölcsönöz, egy felállítandó pénzintézet által, akkora összeget, mely szöllejének betelepítésére szükséges. szőr távozott neje oldala mellől, ígérete daczára, még nem jött haza a szomszéd megyében gróf E. Mikklósnál tartott nagy vadászatról. A grófné, ki már lemondott arról, hogy férjét aznap ölelhesse, hálószobájában, miután annak ajtaját bereteszelte, pongyolát öltött magára s álló tükre előtt haját az éjjeli háló alá rendezte. Komornáját nyugalomra bo- csájtotta, miután az gyengélkedett. Most teljesen egyedül volt s már bánni kezdé, hogy jószívűségének engedve, komornáját a rendes szolgálattétel alól felmentette, mert a zivataros idő, a vihar rejtelmes hangjai egész valóját lassú borzadálylyal kezdék eltölteni. A szél jajgatva vágtatott el a hullámos Dráva fölött, az őszi esőcseppek rémesen dobogtak az ablak-üvegen, mintha koporsó-szegeket vernének láthatlan kalapácsok. Az égen száguldó felhők közül csak néha villant ki a hold, hogy aztán ismét elrejtse sápadt ar- czát. A grófné készen volt éjjeli toilettjével, midőn a tükörbe egy utolsó pillantást vetve, abban a szemközti pihenő pamlagot lassanként emelkedni látta. Szivét oly borzadály fogta el, a nélkül, hogy tudta volna, miért, hogy megmozdulni, vagy hátratekinteni sem tudott; hanem előbbi állásában nézte és várta a tükörből, hogy mi fog történni? Mint a villám járta át agyát,az emlékezés a jóslatra: most meg volt róla győződve, hogy végzete betelt s azt róla semmi el nem háríthatja. A pihenő-pamlag pedig lassan-lassan emelkedett: egyszerre egy ősz, zilált hajú, gyilkos tekintetű, vérben forgó seemü arcz lön látható, a melyet követtek a pihenő-pamlag alól lassan előcsuszó tagok; mignem a rémalak kezében egy szokatlan nagyságú késsel egyenesen kinyujtóz- I kodva állt meg a tükörből a rémlátományra kimond- hatlan ijedtséggel tapadó grófné előtt. Egy szivet- lépő vészsikoly hagyta el a grófné ajkait, mely még a rémalakot is átjárta és megmerevité; mert a he- I lyett, hogy késével áldozatára rohant volna, moz- dulatlanul állott. A grófné saját hangja által egy pillanatra magához térítve, ösztönszerüen az ablak I felé rohant s azt felszakitva, az ablak párkányára ugrott, hogy onnan a Dráva hullámaiban keressen I menedéket; mert tisztában volt vele, hogy egy megszökött őrülttel van dolga; de iszonyú szererencsét- lenségére szándékát nem vihette ki, mert az ablakot vasrostélyzat övezte, melyen áthatolni képtelen volt. # * Fél kezével á vasrostélyba fogózva, félig a levegőben függve, az őrülttel már szintén eszeveszett tekintettel, farkasszemet nézve, találták másnap reggel a grófnét, hófehér hajjal. * * # Az őrült csakugyan a Zernyeszti őrültek házának a szökevénye volt. Hogy hogy lopódzott a grófné lakosz! ályába, sohasem lett kiderítve s midőn az őrök föltalálták, önként adta át kését s minden kényszerítés nélkül követte őket vissza az élőhalottak közé. Oda jutott a grófné is s egy magánintézetben magas kort élt, békén, csendesen; ezüst-szin haját bontogatva, fésülgetve. A jóslat beteljesedett. Ifjú Kerekes Józsefné. A szolok újbóli betelepítésének, vagy inkább annak lassú elhaladásának ugyanig hazánkban három akadálya volt: drága pénzen boldogították a szorongatott Szőlősgazdát, rossz és használhatlan vadvesszőkkel; nem volt elegendő' képzett munkás, ki az ültetvényeket szakértelemmel gondozza s a kölcsö-. kért esengo gázdát az összes pénzintézetek, ha jelzálogtárgyul szőlejét emlegette: egyenesen kinevették. A törvényjavaslat e három nagy bajon egyszerre segíteni kíván s mint fentebb említettük, mindhárom irányban üdvös intézkedéseket léptet életbe. Ha még felemlítjük, hogy a pénzintézetnek, mely az államtól nevezetes kedvezményekben részesittetik, arra kell vállalkozni, hogy 25 millió forint erejéig köt kölcsönügyleteket s hogy az első öt évben, tehát mig a szőlő termésre jut, kamat nem fizetendő s hogy maga a kölcsöntőke és annak első öt évi kamatai csak az ezután következő 15 év alatt fizetendő vissza. Főbb intézkedéseiben megismertettük a törvényjavaslat üdvös intézkedéseit. Csak az egy nagy baj van, hogy a törvényjavaslat ahhoz köti a kölcsön megszava- vazását,' hogy a kölcsönvevőnek valamelyik hegyközség kötelékébe kell tartoznia. Ismerjük népünknek nagy ellenszenvét a hegyközség megalakítása ellen, mely tisztán onnét származik, hogy újabb teher esetleges felmerülésétől fél. Hát nézetünk szerint újra meg kell kisérteni a hegyközség megalakítását, nehogy szorongatott és immár jó részben elszegényült lakosságunk a törvényjavaslatban ^^**w*t| helyezett kedvező feltételű kölcsör sék; ha pedig ez egyáltalán rr akkor részleges hegyközséget hamarosan alakitani, hogy népünk saját tapasztalatából győződjék meg, hogy ha a hegy-j község alakításából származik is teher, az nem elviselhetetlen s hogy csak ilymódon juthat oly helyzetbe, miszerint korábbi jólétét visszaszerezheti. Vagy még egy mód van s ez az, hogy törölni kell a törvényjavaslatból a feltételt, mely annak áldásos következményeit köny- nyen illuzoriussá teszi. b. | VIDÉKRŐL I 1896. január 26., \ Tisztelt Szerkeztő Ur! Engedje meg, hogy becses lapjában szerény soraimnak helyet kérjek, annál is inkább, mivel egy, becses lapjának irányába vágó, megyei érdekű dologról kívánok referálni. Az egyetértés a társadalmi együttlét legelső és legfőbb kelléke s nélkülözhetetlen fejlődési eszköze, e nélkül nem képzelhető el egy életre való 1 a ma ga körében tetterős, munkásságában eredménydus társadalom, melynek törekvéseit, fáradságos küzdelmeit, lankadatlan buzgalmát siker koronázza. Kérkedéstől, elbizakodottságtól menten állíthatom, hogy e tekintetben, a mi — azaz a gyönki — kisded társadalmunk nem hagy maga után semmi kívánni valót. Eme dicséretre méltó s ritka szép társadalmi egyetértésnek köszönhető a helybeli korcsolya-egy 1 et megalakulása és felvirágozása. Mint mindenütt, nálunk is a korcsolyázás a fiatalság legkedvesebb, legegészsé- gesebb, legkultiváltabb sportja. A tükörsima jégen fényes „Halifax“-ainkkal vígan lejtve, távol a gardes-; dame-k órzó szemeitől olyanok vagyunk, mint a kalitkából kiszabadult kis madárkák s csicsergünk, csevegünk boldogságról, szabadságról és sok-sok más • kisded körünket Él érdeklő —- ártatlan dolgokról. Szóval boldogok vagyunk, nagyon kimondhatatlanul boldogok, a mióta van korcsolyapályánk, mely a különben unalmas táji órákat megbecsülhetetlenül kellemessé teszi.
