Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-26 / 4. szám

1896. január 26.

3

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (4. sz.)

Mielőtt áttérnék a megnyitási ünnepélyre, ezúton fejezem ki hálámat azoknak, kiket e téren érdem illet meg, ezek Varga1 István gymnasiumi igazgató ur, ki ingyen adta pályához legalkalmasabb és a város kellő közepén elterülő telket; dr. Sántha Gyula birósági aljegyző ur, ki bámulatos tevékenységet fejtett ki az egylet megalakításában, melynek jelenleg áldozatot és fáradságot nem ismerő, tevékeny, buzgó elnöke. Fogadják érdemeik szerény jutalmául szivből jövő, hálás köszönetünket.

A pálya ünnepélyes megnyitása folyó hó 19-én vasárnap volt kivilágitás és vig zene mellett. A fiatalság öröme, kedélye, gyönyöre leirbatatlan, szavakba nem foglalható.

Az egylet tagjai nagy számmal jelentek meg.

Asszonyok: Bévárdy Lajosné, Dobó Lajosné, Falkner Edéné. özv. dr. Groscb Pálné, Grosch Józsefné, Grünvald Jánosné, Gutrung Jánosné, Klein Endréné, Laky Lászlóné, Megyery Dezsőné, Murakezy Lász- lóné, Muttnyánszky Alajosné, Weinberger Béláné, Pesty Elekné, dr. Sail Kálmánná.

Leányok: Borbély Irma (Budapest), Falkner Irma és Janka, Grosch Karola, Grosch Erzsiké és Vilma, Gutrung Mariska és Anna, Klein Ilona, Vilma, Mariska és Jolán, Murakeőzy Lenkicze, Schuszter Emma, Rácz Erzsiké.

A megnyitási ünnepély este 7 és fél órakor nyert befejezést.

íme társadalmunk bizonysága annak, hogy mily szép dolgokat produkálhat kevés ember egyetértéssel és kitartással 5 adja Isten, hogy a jövőben is a régiek maradjunk s a viszály sob’se nyeljen tápot kisded, de edzett társaskörünkben!

Szerény soraimnak becses lapjában még egyszer helyet kérve, maradok tekintetességednek kiváló tisztelője

Gyönk, 1897. évi január hó 20-án.

Ifjú Grosch József.

MEGYEI IRODALMI CSARNOK.

Az igazi amerikai.

— Egy leendő nemzet jellemvonásai. —

B. WL0FSH0FFER után németből fordította: KEMÉNY ANTAL.

(Folytatás és vége.)

— Igen, uram, ha a vonatot tovább használni nem akarja, úgy leszállhat.

Én vagyok ezen vasút elnöke és egyedüli tulajdonosa.

Én vagyok vezérigazgatója, kincstárnoka, titkára, utmestere, személy- és érték ügyvivője, vonatvezető- és fékezője.

Az útvonal hat mértföld hosszú és ez az egyedüli vonat, mely közlekedik rajta; ép azért összeütközés még soha sem fordult elő. A gépész egyúttal fütő és a műhely főnöke, ő és én mindenről gondoskodunk.

Meglehetősen elvagyunk foglalva, de azért annyi időnk még mindig van, hogy a hol szükséges, megálljunk és egyes gyűlölködő utasokat a szabad levegőre helyezhessünk.

—- Nos továbbra is velünk méltóztatik utazni, vagy a legközelebbi bokor alatt akar-e a felett gondolkozni, miként kell egy gavallérral szemben viselkedni ?

Mindenek előtt meglepő azon álláspont, melyet az amerikai gyenge nem foglal el.

Tudjuk, hogy innét indult meg azon mozgalom, melyet közönségesen nő emanczipátionak nevezünk.

Orvosi, hivatalnoki szóval mindenféle hivatást, melyet az ó — világban a férfi tölt be, azokat az uj — világrészben a nők a férfiakkal versenyezve töltik be.

De e mellett az amerikai nők azon találékonyságát is csodálnunk kell, a melylyel egyik kereseti forrást a másik után találnak ki.

Chicagóban a következő hirdetés olvasható: „Nők és gyermekek a járásban ok tattatnak“.

Egy tudósítónak, ki felvilágosítást kórt ezen csodálatos sportról, a vállalkozó nő állítólag következőket mondotta:

„Az oktatásom fő elve a talpon — és nem a lábhegyen, vagy a sarkon való — járás, habár az utóbbi módon tiz ember közül kilencz jár, de ez ártalmas, mert az agy minden lépés alkalmával rázkódást szenved, mig a talpon járásnak sima és kellemes következménye van.

Legkecsesebben jár a franczia, legügyetlenebbül pedig az angol.“

Továbbá arról biztosított, hogy mindig nagyobb

keresletnek örvend és mi a keresetet illeti, nagyon meg van elégedve.

Mi európaiak az ilyet természetesen csak „humbug“ szóval illetjük.

Egy másik találékony fő, kinek vállalkozó szelleme nyugtot nem talált, azt hirdeti, hogy a rossz emésztés ellen biztos szert talált.

Halljuk és csodáljuk!

Mindenki előtt ismeretes, hogy szárnyasaink az emésztést azzal segítik elő, hogy evés után nehány homok szemet nyelnek. Erre alapitá Mr. Webb gyógymódját.

Habár képtelenségnek látszik —; azért Amerikában méltányolásra talált.

Áradattal jöttek az emberek, hogy ezen homok kúrának magukat alávessék.

Szaklapok csatlakoztak hozzá, melyek orvosilag méltányolták és dicsőiték.

Mr. Webb egy minden kényelemmel berendezett intézetet alapitott és mindaddig örvend keresletnek, mig egy újabb humbug övét háttérbe nem szorítja; eközben gazdag emberré lett és honfitársainak hiszékenysége és ostobasága fölött jót nevetett a markába.

Chicagóban egy nagy áruház semmit sem jövedelmezett.

Ekkor a tulajdonosnak azon szerencsés ötlete támadt, hogy minden nőnek, ki legalább egy dollár értéküt bevásárolt, kávét, lepényt és osztriga levest fog szolgáltatni.

Ez vonzott. Habár bizonyos vevők azon tapasztalatra jutottak, hogy az előbb igen szolid üzlet áru egy idő óta rosszabbak, de azért biztos, hogy ezen üzletnek soha oly forgalma még nem volt, mint most.

Az amerikai a reklámra fekteti a legnagyobb súlyt, nem is virágzik sehol úgy, mint itt.

Bismark-szappan, Bismark-nyakkendők, oly tárgyak, melyek mindenhol találhatók.

Az amerikai ezen világhírű nevet nagyon szereti reklám csinálásra felhasználni.

Nem régen egy déli lapban a következő hirdetés volt olvasható: „Mi hasonlatosság van a Splandie’s enyv és Bismark herczeg közt?“

A felelet, melyet a gyáros maga nd — igen jellemző: „Mindketten igen erősek és szívósak és soha többé el nem engedik azt, mit egyszer megragadtak.“

Egy másik hirdetés:

„Sokodont és Bismark.“ Ha megnézzük a her- czeget nem látjuk rajta azon hatalmat, melyet gyakorol, igy a Socodonton sem látjuk az erőt, mely benne lakozik, de mindketten megtartják, mit ígérnek. Bismark halála mindazoknak, kik a német császárság ellenei, a Socodont pedig halála minden — fogfájásnak.

A reklám csinálás módját legjobban érti a színpad.

Egy művésznő, a hírneves lengyel szomorujáté- kosnő, Madjeska elég nyílt és őszinte volt azt elmondani.

Pályakezdése elég rossz volt folyton pénzhiányban szenvedett, de legjobban hiányzottak néki a művésznő ismertető jelei, t. i. a gyémántok, igazgatója pedig vagy nem akarta, vagy nem tudta őket előlegezni, hanem jó tanácscsal szolgált.

Elment vele sétálni és egy ékszerészhez vezette, kinél egy sor igen pompásan imitált gyémántot jutányos 35 dollárért vett.

A színigazgató másnap egy tűzbiztos és jól elvárható tokot készíttetett, melybe a gyémántsort beletevé.

Ezt átadá a szálloda tulajdonosának megőrzés végett, de amint az megtudta, hogy ez az orosz czártól való ajánhék, mely 90.000 dellár értéket képvisel, vonakodott a felelősséget elvállalni.

Ekkor az igazgató a rendőrséghez fordult azon kérelemmel, hogy ezen tokot megfelelő dij fejében felváltva őriznék.

Ez megtörtént.

Montreal sajtója másról sem irt, mint ezen gyémántokról; a színház minden este zsúfolva volt közönséggel.

A művésznő elég szerény volt beismerni, hogy a látogatások nem ő érte történtek — kinek kiejtését nem is lehetett érteni — hanem az állítólagos orosz czártól való gyémántokért.

A reklám legmagasabb fokát, — melyben a Janke egész - valódisága igen mulattatóan és jellemzően adatik vissza — múltkoriban egy lap következőkép hirdeté:

„Jefferson Mylis ur, a megszűnt „California Chromotype“ czimü lap volt szerkesztője holnap este egy -igen díszes és tudományos előadást tart.

A jobb és balkézzel egyszerre két külömböző

czikket ir egy tételről, bal lábával egy bölcsőben fekvő kis californiai honpolgárt ringat és a „Heil dier Columbia“ czimü — és egy néger-éneket énekel, jobb lábbal pedig egy theafőző edény alatti tüzet fogja rendben tartani.

Ha pedig akadnának bőkezű gavallérok, kik Jefferson Myllis urat inni szeretnék látni, úgy minden férfi ellenében 36 pohár Grogot iszik és utáni 20 lépésről revolverrel 6 lövés közül négyszer lövi ki az „ászot“ a kártyából.

Belépti-dij 10 Cents.“

Ily vonásokban nyilatkozik az igazi Janke.

Igaz, sok mindenféle elidegenítőnek vagy visszataszítónak látszik, de nem szabad felednünk, hogy egy ifjú nemzettel állunk szemben, mely még fejlődésben van.

Az ifjú Észak-Amerika csak akkor fog az óvilág államaihoz csatlakozni — mely még mindig a modern kultúrát képviseli — midőn az idő az egyes- elkülönítéseit és kinövéseit lecsiszolta.

De mindenekelőtt nem szabad felednünk, hogy Ész'ak-Amerika egyesült állama rendkívüli vagyont mutat fel és az anyagi jóllét növekedése nem kevéssé járul a művelődés áldásos tova terjesztéséhez és azon elidegenítő kinövések elsimitásához, melyek oly nemzetnél, mely a világ minden népeiből van összehozva okvetlenül előfordulnak.

KÜLÖNFÉLÉK.

— A pécsi püspök halálhíre. Múlt szombaton délelőtt 10 órakor érkezett Szegzárdra Pécsről a gyászhir, hogy dr. Dulánszky Nándor megyés püspök meghalt. Nyomban a kath. templomokra, iskolákra, plébániákra, több középületre, kaszinóra kitűzték a gyászzászlót. Az elhunyt főpap temetésére, mely még nincs kitűzve, Szegzárdról is többen fognak elmenni.

— Képviselő-testületi ülés. Szegzárd nagyközség képviselő-testülete tegnap délután ülést tartott az alábbi tárgysorozattal: 1. Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére 3 tag kiküldése. 2. A községi polgári , iskola 1894. évi számadásának megvizsgálása. 3. V Pártos Gyula kérvénye, a községnél letett biztosité- / kának kiadása iránt. 4. Yelősy József községi nyilvántartó kérvénye, jutalomdij megadása iránt. 5. Stier Márton és társai hegy pásztorok kérvénye, fizetésemelés iránt. 6. Kecskés Ferencz s társai mezőőröknek kérvénye, fizetés felemelés iránt. 7. A vallás- és közoktatásügyi miniszter urnák leirata, egyes kötelezettségeknek a főgymnasiumnak létesítésére vonatkozó szerződési tervezetbe való felvétele iránt.

— Választás. A decsi ovodafelügyelő-bizottság a állandó menedékház vezetőjévé, a négy pályázó közül, Kender Imréné, szül. Hegye si Terézia oki. óvónőt választotta meg.

— Elismerés a szegzárdi posta- és távírda személyzetének. O p r i s - Péter, a pécsi m. kir. posta- és távirda igazgató, a szegzárdi kir. posta- és távírda személyzetének, az általa tapasztalt ügybuzgóságáért, mely szerint a lefolyt évben is kötelezettségüknek híven és pontosan megfeleltek, örömét és elismerését fejezte ki. Ez alkalommal egyeseket, úgy a tisztviselők, mint a szolgák közül, még külön jutalmazásban is részesitett. Az igazgatónak eme jóindulatú, méltányos és tapintatos elismerését a személyzet lelkes éljenzéssel fogadta. Intézkedése mindenesetre csak fokozni fogja jövőre is a munkakedvet, azon szorgalmat és kitartást, melyet a postatávirói szolgálat, terhes és felelős voltánál fogva, mindenkor igényel. Ebben különben eddig sem volt hiány, amit O p r i s derék igazgatón kívül a közönség is mindenkor tapasztalt.

— Jégünnepély. A múlt vasárnap Szegzárdon megtartott jégünnepély nagy közönséget vonzott a jégpályára; de sokan foglaltak állást nemcsak a be- fütött pavillonban, hanem a korcsolyapálya mentén körüs-körül is, daczára annak, hogy az utóbbiakat majd az Itsen hidegje vette meg. De azért türelemmel várakoztak az esti látványosságra. A korcsolyapályán Szegzárd előkelő sportkedvelő közönsége Garay zenekarának játéka mellett iringált lassabban, majd sebesebben, éppen úgy, a mint nekik tetszett. A jégünnepély legszebb része volt a tűzijáték, mely pompásan sikerültnek mondható. A tüzröppentyük, rakéták sustorogva törtek fel a magasba s ragyogással siettek lefelé s fénysugarat Írva le maguk után. Szóval a pirotechnikai mulatság egész ragyogását láttuk kicsibe. A tűzijáték után csakhamar megszűnt a jégkorzó, mert a nagy hideg mindenkit siettetett a me-