Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-01-26 / 4. szám
XXIV. évfolyam. ■4. szám. Szegzárd, 1896. január 26. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . . 6 frt — kr. Félévre.....................3 „ — „ Negyedévre .... I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Me g j eleu: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számittatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ... 1 frt 87 kr. 100—200' „ ... 2 „ 87 „ 200—300 r ... 3 „ 87 | minden további 100 szó 1 írttal több Dulánszky Nándor dr. f Sz. Mór püspöki széke üresen áll, a pécsi egyházmegye árvaságra jutott — nagy- mélt. és főtiszt. Dulánszky Nándor püspök ur, Baranya- és Tolnavármegyék, valamint Szlavónia egy része katholikusainak főpásztora f. hó 24-én este 9 órakor elhunyt. Halála, mely nem jött váratlanul, melynek elhárításáért hetek óta imádkozott naponként a sz.-misében a papság, széles körben kelt őszinte, igaz részvétet. Dulánszky Nándor nem volt hatalmas nap az egyház vagy haza egén, a mely körül az apróbb égitestek egész rendszere mozog ; ragyogó üstökös sem, mely roppant távolságokra szórja fény kévéjét; egyszerű állócsillag volt, mely mindig egyformán hinti szét környezetéra.-szolid,.„.tiszta sugarait. .A nyilvános élet porondján nem szerepelt, mint elsőrangú küzdő s igy nem is aratott zajos sikereket: az a 19 esztendő azonban, ameddig a pécsi egyházmegyét kormányozta, nem tűnt el nyom nélkül, sőt oly alkotásokat mutat fel, melyek nevét maradóvá teszik s őt jelesebb elődei sorába emelik. Ilven alkotás a péesi székesegyház restaurálása. mely Ép -ormótlan templomot európai nevezetességű remekművé, igazi bazili- kává, a királyok Királya méltó lakóhelyévé változtatta. Nem hiába volt e mű legféltet- ’'febbTunnsé, egyetlen büszkesége, de fájdalommal is adott annak létet. Alig, hogy meg- pendité a restaurálás eszméjét, felzúdult az ellenkező vélemény árja. A maradiság majd hogy szentségtöréssel nem vádolá, a miért kezet mert emelni eme, a századok viharai folytán megbámult kövekre. A 7 esztendő alatt, mig a munka tartott, folyton kisérte a gáncs. Még a honfi szivének legfájóbbat, a hazafiad an ság vádját is el kellett szenvedne. De eljött 1891. junius 22-ike, a bazilika felszentelésének ünnepe s az azon jelenlevő apostoli király —, legfőbb kegy úrban, püspökökben s mindennünnen összegyűlt fényes vendégseregben az egész kath. Magyarország fejezte ki elismerését Dulánszky püspök müve felett. Ugyanaz a szigorú vallásos szellemmel párosult finom Ízlés, mely Dulánszkyt arra birta, hogy katedráját az idők folyamán reá, ragasztott Ízléstelen, hamis toldaléktól megszabadítsa s eredeti stíljének tisztaságé- ban, de az eredetinél nagyobb pompával helyreállítsa, vezette akkor is, mikor az el- világiasodott, inkább operaházba illő éneket I zenét onnét száműzte s a kath. egyház ősrégi, örökszép, Grergely-féle énekét s zenéjét megillető jogaiba visszahelyezte s annak ápolására a gre^Tgorián énekiskolát nagy költséggel felállította;' Munkatársairól, papjairól sem feledkezett meg. Azoknak agg napjaikra tisztességes megélhetést biztosítandó, 1890. ápr. 16-ikán egyházmegyei konferencziát tartott, melyen eddigi 2400 frtos alapítványát. 10.000 írtra kiegészítvén s hasznos határozatok hozatala által a nyugdíjügyet biztos alapra fektette. Püspöksége alatt épült a díszes gyermekszeminárium, a melyet, valamint a nagyobb papnevelőt is, kispapjai számára a modern élet igényeinek megfelelően szerelt fel. Hogy papjai minden téren sikerrel vehessék fel a harczot, szervezte az Aristoteles rendszerén nyugvó tomisztikus bölcselet s az egyházatyák iratait ismertető tudomány tanszékét. Jelentékeny alkotása a két év előtt kibocsátott uj egyházvagyon-kezelési szabályzat, mely a templompénzek s ájtatos alapítványok pontos, lelkiismeretes kezelését tökéletesen biztosítja. Egyházmegyéjének, hazájának kultúráját igyekezett előmozdítani azzal, hogy a pécsi joglyceumot. elődei példájára nagy áldozatokkal fentartotta. A vallás-erkölcsös nőneye- 1 ésnek~pédfg^az áltáUtett7 íí ágy 'szolgálatöt,' hogy a pécsi Notre Dame apácza-zárda mellett tanitónőképzőt létesített. Áldozatkészségét megyénk s városunk iránt is kimutatta, mikor a szegzárdi r. k. kisdedóvónak nagyobb összeget adományozott a benczések vezetése alatt felállítandó gimnáziumra 1000 irtot megajánlott. Legutóbbi nagyobb adománya 80.000 frt alapítványa volt vallásos s kulturális czélokra. Ha az a „holt kéz több“ jót nem tett, TARCZA. jóslat — Novella. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. Lakott Budapesten a Rombach-utczában egy franczia eredetű nő: mde Juliette. E nő jövendőmondó volt. Férje őt zöld szemeinek sugáraival álomba ejtette s ilyenkor e nő, ha kérdezték, kinek- kinek megmondta, mi vár rá a jövőben. * * év augusztus 13. napján este 7 órakor egy elegáns fogat állott meg a jósnő lakása előtt s abból egy szürkébe öltözött, lefátyolozott nő szállott ki. Bizonyára a magasabb körökhöz tartozott, mert a kocsin grófi czimer volt s a kocsi ajtaját oly jól, öltöztetett és szolgálatkész inas nyitotta ki, minőt csak a felsőbb tizezernek van módjában tartani. Csakugyan a jósnőnél megjelent hölgy, gróf P. Róza, a főváros ünnepelt szépsége volt. A grófnő belépve az elfogadő terembe, helyet foglalt egy inas által eléje tolt széken s nem minden elfogultság nélkül várta, mig reá kerül a sor. Nem sokáig kellett várakoznia; alig hogy az előtte bebocsátott ismeretlen eltávozott, ő nyert bebocsátást a szentélybe. Kis szoba volt ez; görög stylusu bútorzattal és díszítéssel, mely megvilágítását nappal felülről nyerte ; most azonban karcsú nyakú olajos mécsek rezgő , ■ 1 . • V lángjaival volt megvilágítva és nehéz, bóditó illatokkal telítve. A szoba közepén a három lábú aranyos széken egy szőke fürtü, kék szemű, halvány arczu nő ült, semmit mondó, szelid tekintettel. O volt a hires mde Juliette; mellette állott férje, a delejezők rendes fekete öltözetében;- komoly, vizsgáló s hogy úgy mondjuk, fontoskodó kifejezéssel. — Aludjék ön! — szólt médiumához a delejező, zöld szemeit annak kék szemeire függesztve. Néhány pillanat s a médium már delejes álomban volt. Ekkor a delejező ama vonalakat alkalmazta rajta, melyek az álom mélyitésére szolgálnak s melyeket csak amaz esetben alkalmazott, midőn és pedig jó áron, felesége delejes látnoki képességét aknázta ki. — Lát ön ? — Kérdé most az álomlátótól. — Igen! — Kit lát? — Gróf P. Rózát! '— Mit kiván ön tudni? — fordult most a delejező a grófnőhöz. — Megjegyzem azonban, hogy csak három kérdést tehet s ha tiz perez lefolyása alatt azokra választ nem kap, nőmet, nehogy magát nagyon meg erőltesse, föl kell ébresztenem. Most pedig nyújtsa oda kezét és kérdezzen! A grófnő odanyujtá kezét és remegve kérdezte: — Meglesz-e a gróf R. Zdenkóval tervbe vett esküvőnk ? A jósnő, mileőtt ajkait megnyitotta volna, odavonta magához a grófnőt s finom kezeit annak hollófürtöktől árnyalt szép fejére helyezve, válaszolta: J Igen! — Boldog leszek-e férjemmel ? — folytatá a grófnő. — Igen, mindaddig, mig meg nem őszül. Kérje meg férjét, hogy sohasem hagyja magára önt, mert ön egy éjszaka alatt meg fog őszülni! — S aztán ? . . . ? — Aztán — de az álomlátó nem fejezhette be, mert arcza a borzalomtól eltorzult, hörögni és taj- tékozni kezdett, egész teste görcsökben rángatódzott, mire férje kijelentette, hogy a szeánsz be van fejezve; mert felesége annyira kifáradt, hogy tovább való gyötörtetése életét veszélyeztetné. * * * * A gróf P. Róza és gróf R. Zdenkó fényes esküvője az egyetemi templomban tartatott meg, díszes násznép és nagyközönség jelenlében. A menyasszony elragadó volt hófehér ruhájában, a mi még jobban kitünteté királynői termetét és holló fürtjeinek éj- feketeségét. Sokan nézték irigyen gyönyörű, boldogságtól és büszkeségtől sugárzó arczát; hiszen senkisem tudott a jóslatról; a boldog menyasszony pedig e perezben éppen nem gondolt arra. Az ifjú pár nászúira a Riviérára ment; honnan a gróf ifjú nejét drávaparti kastélyába, Valkóvára hozta. A kastély, mely újonnan lett rendezve, két részból állott; az egyiket a gróf, másikat a grófné lakta. A két lak-" osztály folyósóval s a két szív a szerelem rózsa- lánczával volt összekötve. * * . .. Zivataros, őszi éj volt. A gróf, ki ezúttal elő-
