Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-08-09 / 32. szám
XXIV. évfolyam. 32. szám. Szegzárd, 1896. augusztus 9. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- ____________________egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének ^hivatalos értesítője. El őfizetési ár: Egész évre . . • • 6 frt — kr. Félévre....................3 „ — „ Ne gyedévre .... I , 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a fel- . szolamlások küldendők. Me gj elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számittatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . j 1 frt 87 kr. 100—200 „ ... 2 n 87 „ 200—300 r . . . 3 „ 87 „ minden további 100 szó 1 írttal több A vámházi kiserdő. Szegzárd nagy változás küszöbére jutott; eddig csak akkor vett a személyforgalom nagyobb arányokat, négyszer, ötször egy évben, ha a törvényhatósági bizottság tagjait valami fontos vármegyei ügy késztette a tanácskozási teremben való tömeges megjelenésre; jövőre ez a forgalom óriásilag meg fog nagyobbodni, mert hisz a szülők és tanuló ifjúság százai kelnek vándorútra, hogy részint a főgimnáziummal, részint a polgári fiú és leányiskolával kapcsolatos teendőiket elláthassák. Hogy ez a forgalom az állandóság és emelkedés biztosítékaival bírjon, arra két tényezőnek van döntő befolyása: az iskoláknak és a város képviselőtestületének. Nincs semmi kélségünk benne, hogy mindhárom tanintézetünk, — mi körülbelül biztosra veszszük a polgári fiúiskolának is körünkben való megmaradását — minthogy állami ellátásban részesülnek s igy az anyagi és szellemi erők inkább rendelkezésünkre- -állnak, teljesen hivatásuk magaslatára fognak emelkedni s igy első sorban fognak arra hatni, hogy nagyszámú látogatásnak örvendhessenek. Bizzunk abban is, hogy Szegzárd hivatalos intéző közege: a képviselő-testület, a rendelkezésére álló eszközök alkalmazásával, mindent meg fog tenni, hogy úgy a tanuló iijuság, mind azok szülői, vagy rokonai Szeg- zárdon való tartózkodásuk alkalmával a lakályos otthon és kényelmes szórakozás minden nemében részesüljenek. Ezen a téren leginkább kettő szembeötlő; az egyik a modern fürdő, a másik a kirándulási hely hiányja. Az elsővel nem kivánunk ez úttal foglalkozni, majd lesz még arra mód és alkalom. De a másikat teljesen akuttá tette a polgári iskola és tűzoltóság tapasztalata. A polgári iskola ugyanis növendékei számára nem régiben egy a szabadban való tartózkodás örömeit kivánván megszerezni, a vámházi kis erdőt kivánta e czélra megnyerni; azonban a vámházi erdő jelenlegi bérlője az egy délutáni átengedés fejében 50 irtot kért a rendezőségtől; minek következése lett, hogy a mulatságnak ottani megtartása elmaradt. Hasonlóan járt a helybeli tűzoltóság, melynek még is hoszszas huzavona után sikerült az erdőt mulatságára 25 írtért kibérelni. Szegzárdnak három kirándulási helye | van, hol a szabadban való •’’mulatság örömei | élvezhetők: a hegyi erdő, a keselyüsi hajó ! állomás és a vámházi kis erdő. Aö első kettő meszsze fekszik a várostól s fedett helyiség hiányában hagy koczkázat- tal jár, mert a legkisebb nyári eső a mulatságok megtartását lehetetlenné teszi s igy egyedül a vámházi erdő az, mely részint közelségénél, részint az ott levő s menedékül szolgáló épületek tömegénél fogva, nyári mulatságok megtartására leginkább alkalmas. A vámházi erdő a közalapitványi uradalom tulajdona, de minthogy jelenleg, ha jól vagyunk értesülve, az uradalomnak évenként csak 160 frt bérösszeget jövedelmez, annak megszerzése nehezen ütköznék elhárit- hatlan akadályokba. Az erdő természetesen mai állapotában, rendeltetésének alig felelne meg, mert telitve van téglaégetés czéljából készített nagy gödrökkel; fái pedig ritkák és igy a szükséges árnyékot nem nyújtják. Azonban ezeken a bajokon, anélkül, hogy valami nagy összegű beforditásokhoz kellene folyamodni, lehetne segíteni s igy semmisem áll útjában annak, hogy a kis erdő egy kellemes, kirándulási helylyé alakíttassák át. Erre pedig bármiként igyekszenek is egyesek a közvéleményt ellenkező irányba terelni, egyedül a város hivatott. Ha szegzárd közönsége a városházi kis erdőt, tekintettel a falai közt tartózkodó, remélhetőleg nagy számú tanuló ifjúság, de saját maga érdekében is, az alapitványi uradalomtól tulajdonjogilag megszerezné s az kellemes kirándulási helylyé alakitaná át, nagy szolgálatot tenne a polgáriasodás és haladás ügyének s egyúttal jóvá tenné azt a vandalizmust, melyet eltűrt akkor, midőn hallgatagon nézte, hogy a város alatt elterülő erdőség, még jogosnak sem mondható önző czélokból kiirtassék. S ez a tulajdon szerzés előreláthatólag nem kívánna nagyobb áldozatokat, mert hisz mérsékelt használati díjszedésbe, mely a befektetett tőke kamatainak felelne meg, a közönség szívesen belenyugodnék. Vegye azért meg a város a vámházi kis erdőt s alakítsa át kirándulási helylyé. Ez ügyre vonatkozólag véleményünket nyíltan elmondani kötelességünknek ismertük; hadd maradjon nyoma annak, hogy voltak Szegzárdon olyanok is, kik daczára az igazságtalan bírálatnak, elég bátorsággal bírtak a ferde irányú véleményekkel szembeszállni! b. TÁRCZA. Kevés a vágyam. Kevés a vágyam, oly kevés, hogy Kevesebb annál nem lehet; őrizd meg, mint örök talizmánt Szegény, bolondos szivemet. Annak melegségét öröklöd Jósága ép úgy a tiéd Ezzel a sziwel birtokodban Nem irigyled meg senkiét. Csak arra kérlek, ne sirass meg, Hogyha teérted meghalok, Hiszen előtted lesz a lelkem: Dalokba fojtott sóhajok! Hiszen ha már a földbe nyugszom Bizton „tehetséges“ leszek, Kiről szives jó indulattal Emlékeznek az emberek. S akkor talán nem szólnak érte, Hogyha felém jöszsz néha-nap, 1 niegüntözöd, megcsókolod a Hantomon nyíló ág-bogat. Akkor talán :.^m hallod értem A mit most hallhatsz százfele : — Milyen szép lány, szinte kár, hogy ismét „Csak egy poéta“ megy vele! Hrabovszky Lajos. Az élet mint a jellem próbaköve. Elbeszélés. Irta! Előhegyi Géza. (Folyt, és vége.) Kipihenvén az ut fáradalmait, felszereltem az unicum számba menő tüzszerszámomat, hogy már este lámpavilágitás mellett foglalkozzam. Elérkezvén a kellemes nyári est, szobám ajtaját nyitva hagytam, igy lámpám fénye szokatlanul bevilágította udvarunkat. Asztalom mellett ép munkába merültem. Lassú léptek zavarnak meg. Kitekintek és csudák csudájára tisztes princzipálisomat látom pipaszóval egyenesen szobám felé ballagni. Ezt a fáradságot soh’sem tette meg. Az öreget valószínűleg a kíváncsiság hozta le! Gondolám magamban. Nem mentem rögtön elébe j mert attól tartottam, hátba mégse szerény hajlékomat I szándékszik megtisztelni. — De mégis! — Mosolyogva, majd öregesen koczogva, pár remegő lépéssel ajtómnál volt már s a küszöbön megállóit. Igazán mégbámulta az én vidáman épő lámpámat. — Isten hozta kedves princzipálisomat! — Mi alatt mindig mosolygott, majd jóiziit nevetett. He, I he . . . — Minek köszönjem e nagy megtiszteltetést? Tessék besétálni s helyet foglalni! — He, he öcsém! ez az instrumentum csalt le. Kiváncsi, kiváncsi voltam, hogy succedált a bevásárlás ? Köszönöm nem megyek be. Látom innen is, mily szépen vilégit. Szép, szép! a kor mindig jobbat és szebbet producál. Csak aztán baj ne legyen! Fel ne döntse, vigyázzon, ne hogy explodáljon és igy tűzveszélybe hozzon bennünket. Szép, szép, de mégis félek tőle. No csak vigyázzon: Isten vele, he... he... Megköszönvén látogatását, fogtam lámpámat s kikisértem őt. Be világítottam az udvart, ne hogy megbotoljék az én jó öregem. Úgy látszik nagyon megtetszett neki ezen „instrumentum“, mert midőn messze volt még egyszer visszafordult s nevetve mondá : „Szép öcsém,-csak vigyázon!“ Jó mosolyogtam magamban. Bámultam öregem természetes, kedves naivságát. Sok ily epizódokkal fűszerezve múltak napjaink. Helyzetemben már jól ér- zém magam. Hogy elégedetlen nem lettem, azt első lelki győzelmemnek tudom be, melynek határa alatt J álottam. Ha zivatar volt készülőben szivem tengerén, az a félszázados tölgyfeszület mindig nyújtott elég erőt: „In hoc signo vinces!“ E jelben győzni fogsz! Oh, ki tudná megmondani, mily elégedetlen lettem volna egész éltemben, ha az első állomásomon türelmem hajótörést szenved? Az élet reális oldala mig egy részről megpróbálja a jellemet fenekestül felfor-
