Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1896-08-09 / 32. szám

2

Felhőszakadás Szegzárdon.

Szomorú, gyászos reggelre virradt e hó 7-én Szegzárd város lakossága, mert minden felé az előző éjjel dühöngött , zivatar és felhőszakadás okozta, pusztulások facsartak könnyet még a legerősebb érzületü ember szemébe is.

Sok balsors érte már Szegzárdot, szőlői, melyek alig pár évvel ezelőtt még bőven ontották a kitűnő vörös bort, a filokszera és peronospora által tönkre téve nagy részben még most is kopáron hevernek, s azok, kik fáradtságot és költséget nem kiméivé az újjá ültetéshez láttak, most könnyes szemmel nézik, miként tarolta le egy éjji zivatar fáradtságuk gyümölcsét, miként tette semmivé egy éjszaka reményüknek egyedüli alapját.

Kiszámithatlan a sors végzete, senki sem tudhatja, hogy másnap mire ébred, el kell készülve lenni mindenkinek mindenre, jóra, rosszra egyaránt.

Szegzárd és vidéke lakosságának ez utóbbi jutott osztályrészül. Evek hosszú sora szoktatja már a csapásokhoz, s bár már némileg hozzá szokott is a sors mostohaságához, mégis ezen legutóbbi csapás a jövőbe helyezett bizalmától teljesen megfosztotta, s minden élet kedvét felemésztve, csak nem bénulttá tette a jövőt illetőleg.

Nyolcz, tiz napja már annak, hogy rekkenő hőség uralkodott, volt ugyan közben egy-egy kis eső, de ez koránt sem volt képes a nagy forróságot lehűteni, s igy bizton ellehetett az ember készülve, hogy zivatar lesz.

E hó 6-án reggel 8 órakor északról sötét vészes felhők tornyosultak, s láttukra megremegett az ember, s mindenki gyorsan sietett tető alá, nehogy a szabadban érje a zivatar, melynek előjele, az orkán már kezdett zúgni s felkavarni az utczák porait.

Alig nehány perez alatt csak nem éjszakai sötétség lett, a zivatar teljes erővel kitört, az orkán a legerősebb fákat is a földig hajlította, de szerencsére ez a zivatar tiz perez alatt minden nagyobb kár okozása nélkül vonult keresztül Szegzárdon.

Azonban tiz óra felé megjött már a hir, hogy Paks, Nagy-Dorogh, Györkön és Kajdacs községek határában a jég mindent, még lábon álló termést elvert.

Ezután kiderült az idő, a nap ismét fényesen s forrón sütött s egész nap a legszebb idő volt.

Este 8—9 óra között észak-nyugatról ismét setét felhők kezdték a láthatárt elborítani s csakhamar egyik villámlás a másikat érte, de éjfélig semmi nagyobb veszély nem mutatkozott.

Éjfélkor azonban kitört az orkán, melynek gyászos pusztítását csak masnap reggel lehetett látni a maga teljes rémségességében.

Az orkán, melynek ereje megmérhetetlen volt mintegy negyed óráig dühöngött. Ezután megeredtek az ég csatornái, előbb csak eső esett, de az néhány perez alatt felhőszakadássá változott s melyet aztán jég követett. Majdnem diónagyságu jegek estek, tönkre silányitva az összes terméseket, leverve a szőlőfürtöket s a fák gályáit.

A felhőszakadás alatt a vihar egyre dühöngött

gatni, addig másrészről sziklaszilárddá is teheti. Vigasztalt a tudat, hogy hivatásom egyik jelszava a türelem ! Oh be jó volt, hivatásom szempontjából mondva, hogy sok jeles társammal közös emberi gyarlóságot, az ideális és tanulmányoknak megfelelő fényes előnyöknek, jövőnek reményét az élet kitépte belőlem.

De mégis! Hivatásom tövises évei a nem várt időben hozták a rózsákat.

Ezt is röviden érintem, ha már mindent elmondottam. — Evek múltak a balsors s nem csekély lelki öröm között!

Egy szép napon, teendőim végzése után hazatérve, magához hivat kedves princzipálisom. ő természeténél fogva nem volt közlékeny, inkább szerényen magába vonult. Feltűnt, hogy azonnal hivat! Átmegyek szobájába, megtört hangon igy szólt az a sokszor rideg ur:

— Édesem, öcsém, öcsém! kezdé a szokott ismétlésekbe esve. lm - a Gondviselés elszólilja önt körünkből. Kegyelmes főpásztorunktól jött e hivatalos levél dispositiójával . . . kinevezésével... a megye székhelyére. Örülök kitüntetésének, de szivem mélyéből fáj, hogy meg kell válnunk ily Krisztusi békében töltött évek után. Isten vele! Gratulálok!

E szavakra átölelt és magához szorítva tartott néhány pillanatig s megcsókolt. Midőn e tisztes aggastyánt könyezni láttam, én is sírtam akaratlanul is.

s a hegyekről lerohanó árral párosulva 50—60 éves fákat téptek ki tövestül.

Kémes látvány volt, midőn a villám vakító fénye mellett az ember a Sét patakot, mely a városon keresztül húzódik, nézte.

Partjain tövestől kitépett nagy akáczafák hevertek s már a rom. kath. ovoda és gyermekmenház előtt kitört medréből s az egész utcza szélességében rohant lefelé. A viz benyomult a házakba is, Erdődi ezukrász, Fejős mérnök, Simon festő és Adler N. J. házánál 60—70 cm. magas volt a viz.

Az állami utón levő vashid gyalogjáróit összetörve az áradat, mely a hid felett rohant keresztül, Az Albanics-féle ház kertjének kőfalát egész hosszában kidöntötte s igy azután behatolt a kertekbe, innét az orvos-utezába s csakhamar megteltek a lakások is vízzel, — s mindenki igyekezett menekülni.

Ekkor érte el a veszély tetőpontját s megkezdődött a mentés nehéz munkája, a mit derék tűzoltóink fáradságot nem ismerve végeztek. Egyik ház ban egy pár nap óta gyermekágyban fekvő asszonyt mentettek ki, kinek ágyába s kis fiának bölcsőjébe az áradat már csak nem felhágott. A másik házból súlyos betegeket igyekeztek megmenteni, a mi sikerült is.

Az Orvos-, Selyemgyár- és Yirág-utczák teljesen viz alatt állottak. A Séta- és Fazekas-tért valamint a vasúti állomás vidékét is viz és iszap borítja. A főutezán a hidakat ragadta el s az ár behatolt a kereskedésekbe is, az Augusz-féle házban levő boltok mindegyikében sok kárt tett az ár. A kocsi utat és gyalogjárdákat mindenütt iszap borította. Egy szóval nagyon nehéz lenne a valóságnak megfelelőleg ecsetelni azt a látványt, a mi reggel tárult az ember szeme elé.

A belvárosi kath. templom bádog tetejét sem hagyta érintetlei lil a vihar, mert a keleti oldalon annak mintegy J lét leszakította s a templom körüli térre dobta. Az uj takarékpénztár tornyának tetőzetét is alaposan megi vl .gálta. A vármegyeház kertjében levő gyönyörű árnyas fákat részint tövestől kitépte, részint pedig derékban törte ketté. így jártak az egyéb helyeken, utczákon levő fák is.

Több háznak tetejét és kéményeit dobálta le a vihar, a leégett ^fogház kéményét is ledöntötte s a piacztérre dobta. * *

A zápor pedig a merre a hegyekről lerohant, a kövezeteket felszaggatta s a mit útjában talált, ragadta magával. Disznó s baromfi ólak fekszenek a patak partján s tulajdonosaik szomorú arczal szállítják őket haza, mert a benne volt jószágoknak csak nedves helyét találta.

Emberélet is majdnem áldozatul esett. A Virág- utcza végén levő hid átellenében egy házat építettek, melyet az udvaron ásott gödör földjéből tömtek fel. A gödör, mely legalább is másfél öles mély volt, csakhamar megtelt vizzel. Egy asszony a zivatar végével rokonai látogatására menve, a szurok setét- ségben bele esett s csak segélykiáltásaira tudták nehezen kimenteni a biztos halálból.

Csak főbb vonásaiban részleteztem a vihar és felhőszakadás okozta károkat, melyek, hogy mily naTOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (32. sz.)

— Holnapután öcsém maga fogja tartani a nagy misét népemért, mint itt utolsó miséjét.

Megköszöntem e kitüntetést, mert princzipálisom öreg kora mellett, mindig maga végezte a nagy misét, s ezt csak ritkán engedte át másnak. Az a nyilatkozata, hogy csekélységem néki mindig örömöket okozott, fájdalom távozásom miatt, de egyszersmind némi kitüntetétésem feletti öröme, előttem mindent feledtetett.

Hozzáláttam a pakkoláshoz. Egyszerű hajlékom most oly vonzónak tűnt fel, hogy ennek elhagyása igaz fájdalmat keltett.

Az utolsó nap reggelén még egyszer körültekintettem. Oh te szent feszület, te kedves bútorom, itt maradsz. Te vigasztaltál erősitél a megpróbáltatás napjaiban. Szívesen itt hagynám cserében mindenemet érted, csak bírhatnálak! De csak maradj! Több mint félszázad óta erősítesz, vigasztalsz e helyről. Lélekben magamhoz viszlek! Oh crux ave! Légy utódomnak is az, mi nékem voltál . . . Isten veled kedves hajlék! Utoljára indulok innen az oltárhoz. Lakozzék benned aztán is a béke és szeretet.

Amily ridegnek tűnt fel minden az §lső napon, ellenkezőleg most úgy vettem észre mintha a levegő is telve lett volna: Isten hozzáddal. Ily érzelmekkel léptem a sekrestyébe.

Be harangoztak. E közben erős dörejt hallottam. Összerezzentem belsőmben, midőn ép az oltárhoz

gyök, eléggé jelzi azon körülmény is, hogy a mi kárt a község mint jogi személy szenvedtt, 15-—20 ezer írttal lehet ismét helyre állítani.

A szép lombos fák gályáik és leveleitől meg. fosztva, csak nem lombtalanul állanak s úgy néznek ki, mintha a késő ősz dere söpörte volna már le leveleiket.

A „Margit“ napi felhőszakadást már-már eb felejtették a Szegzárdiak, hanem „Kajetán“ napját mihez hasonlótól Isten óvjon bennünket, nagyon soká megfogják emlegetni. Sz. J.

Tűzoltó-szövetségi közgyűlés.

A tolnavármegyei tűzoltó-szövetség évi rendes közgyűlését, augusztus hó 20-ikán tartja Bonyhádon. A bonyhádi tűzoltóság a következő meghívást bo- csájtotta ki:

Tisztelt baj társak!

A múlt évben Tolnán tartott közgyűlés határozata szerint a „Tolnavármegyei tűzoltó-szövetség“ alapszabályszerü közgyűlését folyó évi augusztus hé 20-án Bonyhádon tartja, a mire nézve a meghívót a tűzoltó szövetség elnöksége már ki is bocsájtotta.

Figyelemmel arra, hogy az alapszabályok a közgyűléssel egyidejűleg lehetőleg diszgyakorlat tartását is rendelik; figyelemmel arra, hogy e rendelkezésnek az abból merített tanulmányon kívül czélja egyúttal az is, hogy a vármegyei egyesületek között az össze- tartozandóság érzetét nevelje: helyesnek tartottuk, hogy a hivatalos meghívók kiegészítéséül jelen felhívásunkat ügyszeretettől s magyar vendégszeretettől eltelve külön kibocsájtsuk s bajtársainkat külön is felkérjük, hogy a közgyűléssel kapcsolatos ünnepélyeinken annál is inkább részt venni szíveskedjenek mert azokon Magyarország belügyminisztere mint az állam hatalom tüzrendőri legfőbb képviselője Perczel Dezső ur ö nagyméltósága részt fog venni, s igy illő, hogy Tolnavármegye tűzoltó szövetsége életrevalóságát s komoly feladatának megfelelő rendszere- tetét lehetőleg teljes számú megjelenésével tanusitsa.

A közgyűlés alkalmával tartandó ünnepségek sorrendjét a következőkben közöljük:

Augusztus 19-én.

A „Lengyel szálló“ helyiségeiben este 9 órakor ismerkedési estély, (étkezés étlap szerint).

Augusztus 20-án.

. 1. Reggel 5 órakor riadó zenekarral.

2. Reggel 7 órakor gyülekezés a vásártéren.

3. Reggel 7Vz órakor diszfelvonulás a főtérre.

4. Reggel órakor csendes isteni tisztelet a róm. kath. templomban.

5. Délelőtt 9V2 órakor szövetségi közgyűlés az „Arany Oroszlán“ szálló nagytermében.

6. Délelőtt 11 órakor gyülekezés a község házánál levő szertár előtt.

7. Délelőtt 11 x/2 órakor diszgyakorlat.

8. Délután IV2 órakor társas ebéd.

9. Este 7V2 órakor fáklyás menet Belügyminiszter Ur ő nagyméltósága tiszteletére. (Gyülekezés a községházánál 7 órakor).

10. Este 8V2 órakor tánczestély a bonyhádi casinó nyári helyiségeiben.

1896. augusztus 9.

akartam indulni. Kérdém mi ez ? Csak a második, harmadik légrázkodtatás után ismertem a mozsárlövésekre. Az orgona megszólal fenséges accordokkal. Az oltár teljes fényben úszott. Kicsinyen múlott, hogy a nagy meglepetésem benöröm és fájdalom közt lélekjelenlétem el nem veszett.

„Gloria in excelsis Deo!“ az égi örömök előizét érzém. Tanítványaim, fehér ruhás leánykák serege vette egyszerre az egész oltárt körül.

így fejezték ki a többiek nevében ártatlan szivük szeretetél és háláját. Oh mily kifejezhetetlen látványt nyújtott szemeimben a szebbnél-szebb feslő virágszál, mely százával diszité nem csak az oltárt, de az egész szentélyt is. Istent dicsérve szállt az illat szerte szét. Nem egyedül a szabad természet virágai voltak itt, melyek az igazán hálás pórnép szeretetét tolmácsolták, de még melegházi növények is ékesítették az oltárt. Ez órában első szt. misémet véltem újra bemutatni, sőt a külső fény még azt is felülmúlta. Oh ti meg nem érdemelt feledhetetlen perczek!

De távozásom legutolsó perczei is az öröm és fájdalom vegyülékét hozták. Plébánosom forró ölelése, csókjai, tanítványaim testületének bucsuzása, ragaszkodása, mely őket egybegyüjté, megrázták bensőmet. Ott volt a plébánia laknál az egész falu apraja nagyja» rang és osztály különbség nélkü. Az ut virágokkal volt hintve.