Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-05 / 1. szám

1896. január 5. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (1. sz.) 3 inek biztosittatik, akkor Magyarországban nem lesz gabonafelesleg, melynek — csakhogy némileg is ér­tékesíthető legyen — mindenképen kiviteli piaczot kell keresni. — Minden szükségleteinknek a bel­földi termelés által való fedezésétől s szakítva az in- ternaczionalis szabad forgalmat igénylő némely szü- kebb érdekköröknek a nagy gazdasági közület rová­sára eső dédelgetéssel, — termelő erőinknek minél kiegyenlítettebb foglalkoztatásától, az államlakosok­nak saját termelésük fogyasztását illető egymásra­utaltságától várja a kamara első sorben az annyira óhajtott gazdasági jobb jövőt. A kamara elismeri, hogy Ausztria és Magyar- ország közt a geográfiái fekvés, az évszázados érint­kezés és közlekedés által kifejlődött gazdasági viszo­nyok, a politika, közjogi és hatalmi kapcsolat olyan érdekközösséget létesített, melyben az egyenlő gaz­dasági fejlődhetés kölcsönös és kellő biztosítása mel­lett a közös vámterület mindkét államfélnek egy­aránt javára válhatik. A közös vámterület mellett szóló közös érdekek felsorolása, de a külön vámte­rületnek Magyarországra való kedvező politikai és gazdasági kihatását is feltüntetve azon következtetésre jut a kamara, hogy az Ausztriával való kereskedelmi és vámszövetség megújítandó lenne és pedig a Ma­gyarország gazdasági érdekeivel is megegyező védelmi vámpolitika inaugurálása esetében ismét 10 évre. ha pedig Ausztria továbbra is ragaszkodnék az eddigi kéresk. és vámpolitikához, akkor a szövetség — te­kintettel az 1903-ban lejáró külföldi kereskedelmi szerződéseinkre — csak 5 évre lenne megkötendő mely idő alatt — az utóbbi esetről szólva — Ma­gyarország közgazdasági politikájának olyatén alapja lenne éiökiszitendő, mely a fenforgó közös érdekek tekintetéből Ausztriával fentáfefcandó| ugyan a közös fogyasztási tferület, de a Mi gyÍrországnak azon joga azonban, mely szerint íi külfölddel szemben saját ér­deke szerint tarifákat megallápithat Ás'- kereskedeUmi szerződéseket köthet önállóan és függetlenül érvénye­síttessék. S ha ily alapon s a legjobb intentiók mel-; lett is azt tapasztalnók, hogy gazdasági érdekeink a szükebb keretben is Ausztria részéről nem részesit- tetnek a megkívánható méltányos elbánásban — ak­kor bármi áldozatok árán is az önálló magyar vám­területet kell létesítenünk. De akár 10, akár csak 5 évre ujittatnék meg a vámszövetség Ausztriával, semmi szín alatt sem szabad -r- úgymond a kamara — lettiondanunk a fogyasztási adók, a sójövedék az osztrák üzleti uta­zók által a fogyasztóknál eszközölni szokott megren­delések gyűjtése, a házalási ügy, az állategészségügyi rendelkezések, a magyar bortörvénynek meg nem felelő boroknak Ausztriából való behozatala, a con- sulátusi intézmény s az eddig vámmentesen behozott árukra vonatkozólag Magyarország jogos érdekeinek a kámarai felterjesztésben részletesen kifejtett módon és irányban való hathatós biztosításáról. A bankkér­désben a közösség fentartásának álláspontjára helyez­kedik a kamara. Elismeri, hogy az osztrák-magyar banknak Magyarországhoz, való viszonyában az el­múlt két év alatt sok irányban történt javulás, de az adott viszonyok közt teljes kielégítésünkre még kí­vánnunk kell, hogy a paritás szempontjából kifogá­solható hatáskörű bankfőtanács helyett két teljesen egyenjogú igazgatóság állittassék fel, melynek mind­egyike a megállapított dotaczió felhasználása felett teljhatalmulag rendelkezzék, csak a közös elintézést igénylő ügyek tárgyaltassanak együttesen. Továbbá szükséges, hogy a bank a fejlődött közgazdasági igényeknek és a népesség szaporodásá­nak megfelelőleg forgalmi eszközeit szaporítsa s vé­gül, hogy a letétek jelenlegi nehézkes központi keze­lése helyett a kerületükből való letétek kezelésével a fiókintézetek bízassanak meg. Végül még azt kívánja a kamara, hogy az osz­trák-magyar bank fiókintézeteit mindenütt e czélra építendő saját házaiban helyezze el, hogy igy az építő­ipar foglalkoztatásával s az adómentességi idő lejár­tával a házai után járó adóval az országnak s az illető városoknak némi közvetlen ellenszolgáltatást nyújtson. MEGYEI IRODALMI CSARNOK. Régi. nóta. Legyen az én sorom Bármilyen nem bánom, Szomorú füz-hajtás Sárguló gyepágyon, Vagy legyen vadrózsa Atalutnál álló, Tépje meg mindennap Minden arra járó >— Tudod, hogy ki vagyok. Legyen az én sorom Bármilyen nem bánom, Felhők közzé szállni, Nap lenni, nem vágyom. S ha mégis nem csap le, Az ut sora végkép, S annyi tövis után Rózsahidra lépnék — Megtudod ki leszek. De bármerre menjek, De bármerre térjek, Valami úgy súgja Súgjam meg tenéked Nem is ép tenéked, Aranyos szivednek: —- Nem tudom ki vagyok, Nem tudom ki leszek, De azt régen tudom, Mennyire szeretlek! Hrabovszky Lajos. Az igazi amerikai. — Egy leendő nemzet jellemvonásai. — B. W0LFSH0FFER után németből fordította: KEMÉNY ANTAL. Az ismeretes kulturtörténész Honegger azt ál­lította egyszer, hogy Amerika arra van rendelve, hogy a különböző nemzetek olvasztókemenczéjét ké­pezze és ezen állítása a valóságban is igen találó. A külünböző elemek vegyülékének eredménye még táyolról sem látható, hanem azért egyes jellemző vonások, melyek a „jövő nemzetet“ jellemzik, nem hiányzanak. Így Eázakamerika — mert ezzel foglalkozunk itt főleg — ^ársaidídnn nézeteit egészben véve Európá­ból vetted hanem az uj világrészben igen sokszor igen eltérő színezést kaptak. Egy rövid társadalbfi karczolat bizonyítsa ezt. Nem Baker ur^ mondja egy dúsgazdag New- Yorkban a leánya kérőjének, ön nem «.kaphatja meg előbb leányomat, Millyt feleségül, míg. állásban és vagyonban nem egyenrangú vele^KBHH A fiatal ember szomorúan hagyftv el a pompás házat, de hat hónappal később ismét az öreg elé áíli. „Uram“ kezdé büszkén, minden tekiftlfctben egyenrangban állok önnel és leányával és ezzel Ba­ker egy nagy csomó bankót dobott az asztalra és* folytató: Nézze mit szereztem és vagyonom minden órában nő. Hallja, hogyan szereztem: „Midőn önt elhagytam, szomorú voltam, de nem estem kétségbe. Szerződést szereztem, hogy a hadsereg husszál- litója legyek. Ah, ah szakitá félbe az öreg kíváncsian. Ekkor összevettem minden használhatlan öreg katona lovat. Értem, értem kiálltá az elragadtatott atya. „Es ezekből nagyon jó marhahús lett.“ Ugyvan! A nyereség rendkívüli volt! Elgondolható! Ily üzletet magam is csinálnék! Es most uram, kérem leánya kezét! Fiú, a tied! — De várj egyszer! Előbb még egy kérdést: Jó és istenfélő keresztény voltál-e ezen idő alatt ? Szivem mélyéből — feleié Baker hangsúlyozva. Akkor vidd fiú! Milly leányom jöjj be! Legye­tek boldogok. És bármit hozzon reánk a sots, mindenek előtt legyünk becsületes polgárai azon államnak, melyhez tartozni szerencsések vagyunk. • Mi Európában bizonyára fejünket rázzuk a Mo­rális ilyetén felfogásán. Nem kevéssé bámulunk egyik-másik jelenségen, mely ezen érdekes földrész Kulturéletében előfordul. így az amerikai nagyon egyházias gondolkodású. A vasárnapot oly puritán szigorral ünnepli, mint azt a mai hatalom első telepítőjétől, az angoltól örökölte. De ez nem gátolja őt, hogy ájtatosságának oly mellekizet ne kölcsönözzön, melyet máskép nem lehet nevezni, mint igazi amerikaiasnak. A templomban szokás, hogy midőn a perselyt körülviszik, minden egyest külön-külön felszólítanak adakozásra. Egy tehetősnek kinéző kaliforniai aranymosó ült egyik napon a templom egyik padjában és mi­dőn a község elöljárója a perselyt méltóságteljesen körülhordozva hozzá ért, következő párbeszéd kelet­kezett : No Vilmos! te nem akarsz adakozni ? Nem lehet! No, no Vilmos, azt jobban tudom, szép vagyo- nod van! De még több adósságom! melyeket előbb ki kell fizetni, mielőtt ajándékadásra gondolható. De Istennek többel tartozol, mint az embereknek! Az igaz! De Isten nem zaklat annyira, mint más hitelezőim! A Jankónak még egy tulájdonsága van, melyet legközelebbi rokonától, Bull Johntól örökölt, t. i. a ritkasághajhászat. Egy eset: A waschingtoni színház átellenében, hol Lincoln meggyilkoltatott, áll azon ház, melybe a haldokló el­nök vitetett, hogy utolsó lélegzetét megtegye. A ház tulajdonosa mindenkinek, ki egy fél dol­lárt fizetett, mutogatni kezdé, és ezzel természetesen szép összeg pénznek jutott birtokába. De ezenfelül még az államtól is néhány száz dollár kárpótlást kö­vetelt a rongálásért, mely székein, ajtóin, lépcsőin és szőnyegein ez által elkövettetett. E ház szomszédságában egy pálinkaház áll, hol állítólag Booth, a gyilkos erősitőt vett magához, mi­előtt istentelen tettét véghezvitte. A pálinkamérés tu­lajdonosa ebből nagyszerű üzletet csinált, mert ven­dégeinek ugyanazon üvegből és pálinkából adott inni, melyből a gyilkos ivott. Az amerikai ezt mind el is hiszi; és csodálatos, hogy olyan emberek, mint az amerikaiak, kik az ügyvitelben a földkerekségén a legravaszabbak, ily kézzelfogható módon engedik magukat becsapatni. A különlegességeken való tetszelgés is különös tulajdonsága az amerikainak. Ezt a „Hell Gate“ ha­talmas szikla szétvetése mutatja, mely New-York ki­kötőjének bejáratát szükité. Hogy azon világtörténelmi fejezethez —- szintén egy adattal járuljanak, — mely a kis okokról^ ^agy következményekrő- szól, elhatározták, ezen drif­tetet utolsó formájában egy gyermek aranyos 1 által végrehajtatni. r' Newton tábornagy a műtét műszak j?-'r'>«etőjének> kis leánya által a villanyiéig gorí K%ra of i más a legnagyobb tűzaknát robbantó’fial, n.t. a földön volt. Az amerikai gyermek is egész m l t; * az ó világ kis népei. Ezt tapasztalt^ egy európai, kiPamerika nyu- iiSl részét beutazta. Midőft Chie^góban-’Ágy ízben elhagyta szállodá­ját, egy fiacskával találkozott, ki oly keservesen sirt, hogy a*, idegén elérzékenyülve megállt és keserves sírásának okát kérdezte. Erre a fiúcska elbeszélte, hogy atyjától egy „Nickelt“ kapott, hogy azon beteg bátyjának orvosságot hozzon, de a pénzt elveszté és igy büntetésnek néz elébe. Az idegen megsajnálva a fiút, zsebébe nyúlt és veszteségét helyrepótolta; de ez távolról sem szün- teté meg a fiú sírását, sőt még inkább patakzottak könnyei. De miért nem hagysz fel a sírással ? kéraé az idegen kíváncsian. Mert ha az első Nickelt el nem vesztem, most kettő volna és igy egy tiz Centis szivart vehetnék. Az idegen nem kevéssé csodálkozván az amerikai gyermek furfangosságán, folytató útját. De még jobban csodálkozott, midőn azok, kik­nek a kis történetet elmondta arról biztosították, hogy „ballek. — Jól tudjuk, hogy Amerika ipar tekintetében rég túlszárnyalt bennünket. Egy éjjen át majdnem egész helységet építenek, egy folytában építenek vasutakat, melyeken csak bámulunk. Azonban annál több kí­vánni való van annak kivitelét illetve, amint ezt az alábbi humoros történet mutatja: Ném használ ön jelzéseket ? kérdi egy utas egy keskeny vonaton a vonatvezetőtől. Nem uram! Nincs reá szükségünk! Hát két vágány van? Az sincs uram? Ah értem. Tehát valomennyi vonatot sürgönyi- leg jelzik! Nem is sürgöny özünk ! Nagy ég! Miféle módja ez a vonat indításnak! Hisz itt az ember életét koczkáztatja! (Folyt, köv.) ,

Next

/
Thumbnails
Contents