Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-08-02 / 31. szám
31. szám. XXIV. évfolyam. Szegzárd, 1896. augusztus 2. II TMABBGYH KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- _____________________egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. El őfizetési ár: Egész évre . . . . 6 frt — kr. Félévre 1.....................3 „ —- „ Ne gyedévre . . . . I , 50 , Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz.'alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldeitdők. 1 5 J C 1 9 u Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számittatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . ] ! 1 frt 87 kr. 100—200 1 . . . 2 „ 87 „ 200—300 % ... 3 „ 87 „ minden további 100 szó 1 írttal több 179,000 frt Belvizszabályozásra. Köztudomás szerint Szegzárd éléskamrája Sárköz. Én tovább megyek: Szegzárd emelkedése Sárköz gazdasági fellendülésével van szoros kapcsolatban. Még az is, hogy Sárköznek jó-e, vagy rossz a termése ki hat Szegzárd minden lakosára ügyvédre, kereskedőre, iparosra egyaránt. Azért mindnyájunkat. kell, hogy érdekeljen Sárköz mező- gazdasági előmenetelének kulcsa: a Szegzárd- bátai Dunavédgát-társulat működése. Nem is olyan rég volt alig egy negyed századja — az öregek még nagyon jól tudják — midőn minden évben a Szegzárdi vásártérig jött ki a Duna, Sárközből pedig rendesen ladikon jártak a hegyre. Ma már nehezen tudnánk ezen állapotba .beleképzelni magunkat; a nép, a mainál sokkal kevesebb igénynyel, kevesebb adóval terhelve aránylag jól bele élte magát „Főtt hallal ettük a sültet“ mondja a decsi ember. Akkor még 12 írton kelt a búza. Ámde eg'éswSárközben 440ukat. hold szántóföld volt. A társadalom élén állók, kiknek szivükön. feküdt ezen ázsiai állapotok moderné tétele csaknem 100 évig küzdöttek hogy e posványokat arany kalászt termő rónasággá változtassák, mig végre conservativ hajlamú népünkkel sikerült 1869-ben megalapítani a védgáttársulatob Ma tényleg 20,000 kát. holdon leng az arany kalász és senki sem tagadhatja, hogy Sárköz a legutóbbi 26 év alatt a mezőgazdasági kultúra terén hatalmas lépést tett. A 6/0-as évek katasztere szerint az ártérben részesedő 8 községnek összes kataszteri tiszta jövedelme a szőlőkkel együtt 264,145 frtot tett mig ma a szőlők teljes kihagyásával 291,838 írtra megy; tehát 27—28 ezer forinttal több mint 30 év előtt. Ha tehát a philloxera kenyerünk felét elvette: legyünk igazságosak a védtöltés másik felet adott helyébe. Ámde az igények tetemesebben emelkedtek, a búza ára felényire sőt felényin alul í leszállt, állattenyésztésünk tönkre ment, ezek j felibe jön már második esztendeje a belvizek í pusztítása, hogy mezőgazdaságunk krízise teljes legyen. Nemcsak az államnak : a társadalom minden rétegének össze kellene fogni s orvosolni amit lehet. A belvizek pusztításait tűrni nem vagyunk kénytelenek. A műszaki tudományok ! mai segédeszközeivel a harlemi tengert is szá- razzá tudták tenni; ehhez . képest a mi bel- I vizünk pocsolyának sem mondható. • A SzegzárdTbátaivv^édg.'ií-társulat feladatá- ; nak magaslatán állott midőn folyó hó 11-én ! egyhangúlag elhatározta a belvizek szabályozását s e czélra 179,000 frtot folyósított. A társulat árteréből ma 6—7 ezer kát. I hold áll viz alatt. Báta, Báttaszék, Nyék községek közt torony iránt lehet ladikázni. Az ártér ezen alsó részén megakad a föld árja, — szétterül a Szálka, Nána, Apáthi, Mórágy hegyeiből lerohanó vadvíz. Ott van ugyan a bátai zsilip a belvizek lebocsátására, ámde a Duna folyton magassabban áll mind a bel- viz színe. Éppen nincs túlbecsülve e két esztendő kára 200—250,000 írttal, mert hiszen a mi iparkodó népünk ez áldott talajon kát. holdanként 16 frtot szénából is kihoz, s a szabályozás költségeit e két év teljesen fedezte volna. Az elfogadott tervek szerint a belvíz ki- emelését a Bátán felállítandó szivatyutelep végzi. Három hatalmas compaund gőzgép a hozzávaló kazánokkal és szivatyukkal a Duna I legmagasabb állásakor is 50 hektoliter vizet ! képes másodperczenként kiemelni. Közepes Dunaállás esetén pedig másfélannyit. A nyomócső belvilága egy öl. A gépek legnagyobb munkaképessége 470 lóerő. A belvizes területek az ártér összes lap- ságait átszelő csatornahálózattal csapoltatnak le a szivatyutelephez. E csatornahálózat iránya az érdekeltekkel községenként a helyszínén lett megállapítva, lehetőleg mindén jogos igény figyelembe vételével. A szivatyutelepnek legkésőbb jövő 1897-ik év ápril 15-én félj es müköjdésbe kell állani, hogy a tavaszi szántás-vetésre a vidék szárazzá tétessék. Ily nagyobb szabású culturális alkotások útját rendesen a pénz kérdése vágja be. Társulatunk rendezett fináncziái mellett e kérdés megoldása semmi nehéségbe nem ütközik. A szükségelt összegnek jóformán fele készpénzben rendelkezésre áll, a hiányzó rész pedig a társulat jövedelmének feleslegéből 5—6 év alatt végleg törleszhető, úgy hogy az egész munkálat az érdekeltség minden megterhel tété se nélkül fog létesülni. TARCZA. iulcsa szól anyámnak.. Julcsa szól anyámnak : „Ugyan minek sző már, Édes asszonynéném | Ej, ha én úgy volnék, bizony világomat Szép csöndesen élném! Hiszen kigyelmednek annyi már a vászna: El se fér ma-holnap a kis kamarába! “ „Sok virágos abrosz, sok szép törölköző Kell egy úri háznál! Hát szakajtó kendő! . . . Tudom, áld is érte Egy gyönge virágszál! Valami azt súgja anyai szivemnek: Házasodik Lajos! . . . Szövök a menyemnek.“ Pósa Lajos. Az élet mint a jellem próbaköve. Elbeszélés. Irta: Elöhegyi Géza. A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. (Folytatás.) E közben a háziszolga ijedten viszi el a káplán szoba előtt álló lécz lajtorját, melyen 1 házi szárnyasok estende genzemarsban föl szoktak sétálni, hogy édesen szenderegjenek az udvar e külön álló, villaszerű (?) épületének emeletén, melynek földszinti része a káplánszoba volt. Ezek után már tizztában voltam a helyzettel; illetőleg azzal, hol keressem lakosztályomat? A házi szolga kinyitotta előttem az ajtót. Elszorult lélekzetem. Hát csakugyan ez az én szobám? sóhajték. Nem akartam hinni szemeimnek. Tizenhat évi fáradság és küzdelem után ilyen ... . E pillanatban megindult a harcz bensőmben. Két erő küzdött. Szabad folyást engedjek e keserű meglepetésem fölötti boszankodásnak, a vagy teljesen elnyomjam az elégedetlenség, az emberi gyarlóságból előtörő érzelmét? E lelki harcz döntő pillanatában a nemesebb eszmény már-már bukik, ha segítségére nem jön az isteni hit vigasztaló és erősítő sugara ily alakban; „Sequere me!“ „Kövess engem!“, mely szavak szobám falán függő ódon feszület alján olvashatók valának. Oh hit isteni ereje! Vihar tört ki lelkemben, de I szavak varázs ereje csendet teremtett. Megerősödött bennem az elhatározás: Megnyugszom az Isten akaratában. Ott állt a szoba közepén egy régi, zöldre festett tölgyfaasztal. Rajta drótból készült gyertyatartó, mit manapság a pinczehelyiségeknél használnak; azon előnye van, hogy a gyertya följebb, vagy lejebb tolható. Faggyutyertyával volt felszerelve. A többi bútorzat: egy faszék, ágy, nagy zöld cserép kandaló, fogas a falon, a lógó ruháknak és egy tulipános láda fehérneműim számára. A falban úgynevezett vak-ablak is volt. Úgy hiszem könyvtárnak szánta D ...... z falunak valamely „műépítésze.“ Hozzáláttunk a kipakkoláshoz s szobám rendezéséhez. Vigasztalt a példás tisztaság. Amilyen lehangolt voltam az első pillanatban, oly nyugodt és jókedvű lettem később. Kedves húgom és bátyám előtt épen nem lett volna tanácsos az előző szomorú hangulatot elárulni, ők is dologhoz láttak. Hugóm, midőn szobámat meglátta, teljesen elnémult. Mélázva szemlélte, mint rakosgatom könyveimet. Később már húgom is rendezte fehérneműimet a tulipános ládába. Majd elpirul, majd elhalványodik. Észre veszem, hogy iparkodik levertségét titkolni. Hasztalan szóltam hozzá! Diésértem e kis hajlék tisztaságát és kedvességét. De ő csak szomorú maradt. Tudtam, mi bántja! ? Szeretett bátyja nem kapott oly szép lakást, minőt ártatlan képzelme maga elé varázsolt. Egyszerre minden munkát félbeszakít. Székre ült, asztalra hajtá fejét, két kicsiny kezébe. Igyekszik könyeit elpalástolni, majd zokogásban tört ki. — Édes Annám mért sírsz? Hozzá léptem, megcsókolám, vigasztalni kezdtem. Nem felelt mindjárt, hanem csak sok faggatás-után: „Az édes bátyja“ nincs, nincs oly jó helyen se, mint otthon; mi sem vagyunk gazdagok, de mégis szebb szobát rendeztünk be számára a' vacátiókban. Hogy fogja a „bátyja“ magát itt kipihenni, ki úgy is beteg már a sok tanulás után. Óh ha tudná ezt szegény édes anyánk!..'..
