Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1896-07-19 / 29. szám

1896. julius 17/ TÖVISEK. Kenézy Csatár. Nem hirdeti mozsár-ágyú, csak jóbaráti szerető szivünknek hangosabb dobogása jelzi a kedves öröm­hírt, hogy Kenézy Csatár kedves régi jó barátunk, tizenegy évi távoliét után — hazajött! . . . Igenis, haza jött, rövid időre bár, hozzánk, az öregebb generáczióhoz, kik őt még nem felejtettük, de sőt folyvást szeretjük, mint erre érdemest. Az ifjabb nemzedék —pedig ennek száma tizenegy év óta légió! — persze, nem ismeri őt, de nevéről tud, mert sokszor hallotta őt általunk -^-és pedig elő­nyösen! — emlegettetni. Sajnálom a fiatalabb nem­zedéket, mely K e n é z y t nem ismeri!-----------Min­dig szerettem volna életem hajlottabb felében főnix­ként megifjulni, de most látom, hogy mennyi előnye van öregségemnek!... Ismerem Kenézyt!... * De hát kicsoda ez a harczias hangzású név vi­selője?. . . Ki ez a Kenézy Csatár? kérdi a fiata­labb olvasó-nemzedék. — Kérem, ez a Csatár elő­ször is az én kedves keresztkomám, — ez a fő ér­deme, — 8 ha valaha megemlíti őt a világtörténelem fényes lapjain a rossz-memóriáju és hálátlan-szivü Klió, bizonyára első helyre teszi, érdemei felsorolá- I sának rózsa-koszorújában ama tényt, hogy ő a T ö v i- sek Írójának benső barátja és szeretett komája volt! . . . De vannak más érdemei is. — P. o. ő egy ér­demekben megőszült magy. kir. p. ü. igazgatósági T e k u s — akarom mondani titkár N y i t r á n. Mikor elment tőlünk, holló-fekete volt minden hajfürtje, bajsza és szakálla, — most pedig mindezek galamb­őszek. De szebb a fehér galamb, mint a fekete holló ! . . . íme, elárulom a hivatalos titkot, sőt hite­lesen bizonyítom, (pecsét alatt!) hogy a nők általá­nos véleménye szerint: most szebb gyerek — bár rosszabb tánczos — mint 11 évvel ezelőtt! Jól áll neki az öregség! . . . Karaktere nem változott. Most is igen nagyon szereti a „jó bort, szép lányt és a dalt“ s azért jött hozzánk, mert Nyitrán mindezeket szomo­rúan nélkülözi, mig nálunk bőven feltalálja. Különösen a sok szép leányról — kik nagyobb számban vannak itt ma, mint egykor — (Hja, ezeket nem eszi meg a filloxera! . . . Szedő! L.) és a tüzes borról melegen nyilatkozott előttem. Dalunkkal is meg van elégedve, ámbár a java-énekest még nem hallgatta, csak én kísérleteztem előtte pár régi nótával, gyarló erőkö- déssel, de mit fog szólni akkor, ha E11 P e p i t is | meghallgatja ?!?... Kenézy Csatár érdemei között nem utolsó helyen áll ama tulajdon, hogy világhírű gyógyfürdőnk, a kies fekvésű, pompás vizű, finom levegőjű „Csor­ge tég“-nek ő az első és állandó vendége ezidő sze­rint a magyar felföldről. — Igen, ő eljött hozzánk, hogy régi és igaz barátságunk napfényes levegőjében, a Csörgetég visszahollósitó, megifjitó hullámainak ölelő karjai közt töltvén el pár hetet, uj erőt nyerjen a nyitrai tótok magyarosítására. Sok levelet eresztett azóta Nyitrára, dicsérvén Szegzárd kies fekvésű gyógy­fürdőjét, a „Csőr get ég et“ s a nemes szivü, örök­mosolygó fürdőtulajdonost Etl Pepit, —úgy, hogy legközelebb egy nagy úri tót társaság rándul le hoz­zánk e fürdő használatára, természetesen magával hozva egy tuczat nyitrai tót szekeret, mig itt fiakke- rekül fognak szolgálni, mivelhogy ez ügyben a mi állapotaink nagyon ázsiaiak, Szvatopluk előttiek !... Kenézy Csatár, itt fürdőzése alatt, vállal­kozik privát órák adására a tót nyelvből, mely­nek hangzatos szépsége valóban elbájoló s melynek tudása nélkülözhetetlen szükség lesz nemsokára, ha a muszka benyel bennünket, vagy még hamarabb is, ha jönnek fürdeni a nyitrai tótok és a fiakker-vállal- kozók. E szempontból, amint ideért az én Csatár komám, azonnal először is találkát adott Tóth Ig- nácz fodrász urnák, — majd mulatott egyet Tóth Gyula vendéglőjében, — tudakolta lakását Tóth Ig- nácz végrehajtó és Tóth Andor dalárdista-tenorista uraknak, — őtet pedig — éppen szerény lakásomon — felkereste Tóth Károly mérnök ur, — beszélni akart Totth Ödön úrral is, de nem találkozhatott vele. Egy szóval a tótokról itt sem felejtkezik meg ő, de nagyon örül, hogy itt csak olyan tótokat lát, a kik igazi magyarok, nyelvben, szívben, érzelem­ben, szokásokban, erkölcsökben, ruházatban, haza- szezetetben: . . . Éltesse az isten a mi tótjainkat K e- n é z y v e 1, a nyitrai tóttal együtt! . . . * Volt Kenézynek ezelőtt 11 évvel és pedig nem csak köztünk, hanem országszerte, egy különös és kiváló extra-érdeme is, hogy t. i. igen kitü­nően pengette a lantot, pompásan verselt, remekül irt, szóval mig egyrészről közszeretetben álló lokális költőnk és írónk, helybeli Terrysorunk volt (mint ma Bodnár Pista!) — másrészről méltó büszke­ségünk tárgyát képezte országosan is előnyösen ismert irói neve s munkásságával. Most már egy kissé „Komitat Homerus“ pihen a lant s nem oly szapora a virgoncz szellem isteni terméke! A költői lélek magasztos fénnszár- nyalása valamivel csökkent. Nem hogy a repülés megszűnt volna végleg, csak — úgy veszem észre —I nem oly fényesek a galamb, mint a holló -^ai; nem oly erős annak, mint volt hajdan a csattogása; a nyitrai erős tót-levegő edző natassal lehet a tüdőre, mohóbb étvágyat adhat a gyomornak TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (29. sz.) — mint ezt C s a t á r komám mostani nagyobb testi térfogatán örömmel tapasztalom! — de a költői magas szárnyalásnak határozott gyilkosa a ritkított levegő és a zab-kenyér, — ezt szakértő helybeli iró-zsenik konstatálták Kenézynél! (Igazolom Etl Pepi s. k.) Kenézy Csatár az öregbülő hazai ifjú iró- nemzedék jeles tagja ugyan még most is, de már ma a pegazusa jóval lustább, az irói ambicziója nem oly ellenállhatatlan, a versirási viszketege ritkán kívánja az elismerés szellemi vakargatását, szóval: C s a t á r y Kenéznek — tetszik a toll már nehéznek! •De ez is egyik fő érdeme! — Mutatja, hogy megjött az esze igazán! Minek is a vers, a magas érzés, a költői felszárnyalás, ennek a nagyon prózai világnak?--------Jobb ma eldobni a lantot és dobni rá nehéz hantot, hogy a versnek magja vesszen, hogy uj hajtást ne eresszen!------------Bárcsak én se írtam volna soha egy olyan sort, egy olyan betűt, mely szivem mélyéből, lelkem közepéből fakadt! . . . . Minek ennek a prózai világnak, mely nem érti meg, nem érzi át, nem fizeti émí -—i\ az őszinte szív ünnepi vers, ha röviden van meg sem íratott!“ Gratulálom Kenézy meg (még beszédét elismeréssel sem!) s azt tartja: „j ó a írva, — legjobb ha terén. Csatárt az elprózaisodás Bizony mondom: én is sohase verselnék, Ha elhunyt báró Hirsch örököse lennék! Szívesen osztoznám Kenézy Csatárral, Csörgetégre járnánk aranyos határral. S Etl Pepi arczán örök mosoly helyett Ragyogna bűbájos mennyei kikelet! — — — Palást. KÜLÖNFÉLÉK. Közigazgatási ülés. Tolnavármegye közigaz­gatási bizottsága folyó hó 14-én tartotta meg rendes havi ülését, melynek első tárgyát az alispáni jelentés képezte s ebből megtudtuk, hogy a rend és vagyon­biztonság az elmúlt hóban zavaratlan volt a megyében, és hogy dr. P á p é Dénes helyettes árvaszéki előadóul alkalmaztatott; továbbá a szegzárdi főgimnázium épít­kezésére a vállalkozónak 10,000 frt kiutalványoztatott. Elintézést nyert a szegzárdi ipariskolai felügyelő bizottságnak a tandíj eltörlése tárgyában hozott és a község által megfelebbezett határozata. A közigaz­gatási bizottság ugyanis az ipariskolai felügyelő bi­zottság határozatát feloldotta és kimondotta, hogy jövőben is szedendő a tandij az iparos tanonczok után. Az árvaszéknél még most is kevés a munkaerő s igy sok a hátralék: 1593 Ugydarab. Dr. Hangéi Ignácz megyei főorvos jelentése szerint a légzőszervek heveny, hurutos és lobos megbetegedések voltak junius hóban főképen észlelhetők. Nagyobb számban fordult elő a szamárhurut, kanyaró, difteritisz, mely utóbbi­nál a gyógyszerum alkalmazása legtöbb esetben gyó­gyulást eredményezett. A kanyaró Dunaföldváron uralkodik; megbetegedett 155, gyógyult 102, meghalt 4 gyermek. Ugyancsak járványszerüen uralkodik a szamárhurut Uzd-Borjád községben is, a hol újabban 15 újabb megbetegedés fordult elő. A szegzárdi Ferencz-kÖzkórházban múlt hóban maradt 161, felvé­tetett 90, volt tehát 251 beteg. Ebből gyógyult 53, javult 16, gyógyulatlan elbocsátva 6, meghalt 7, ápo­lás alatt maradt 168. Az állami főmérnök jelentette, I hogy az utak jó karban vannak és több állami hid vashiddal lesz pótolva. Fink Kálmán pénzügyigazgató | az adóügyről jelenté, hogy a múlt hóban befolyt 132,381 frt adó s ez a múlt évinél 653 frt 77 krral kedvezőtlenebb. T i h a n y i Domokos kir. tanfelügyelő junius hóban 18 napot töltött el a vizsgálatokon és 1 napot a Mórágyon tartott tanítói gyűlésen. Az 1895—6. tanévben 66 napon át 132 iskolát, 8 ovodát és 15 menedékházat látogatott meg, összesen 280 tanteremben és részt vett 2 tanítói gyűlésen. Bejelen­tette a kir. tanfelügyelő, hogy Tolna nagyközség O felsége a király 25 éves megkoronázási jubileumának megörökítésére többeknek hozzájárulásával 2072 frtos alapítványt gyűjtött, melynek évi kamatai szegény iskolás gyermekek segélyezésére lesz fordítva. Az alapitói levél jóváhagyás végett a vallás- és közok­tatásügyi miniszterhez terjesztetik fel. — Községi állatorvos. Szegzárd nagyközség képviselő-testülete a megüresedett községi állatorvosi állásra Rieger Sándor oki. állatorvost választotta meg, a ki hivatalát már el is foglalta. — Országos ügyvéd gyűlés lesz Budapesten szeptember 18. és 19-én, melyen az összes ügyvéde­ket érdeklő tárgyak fognak vitatás alá vétetni. Az országos ügyvédi gyűlésen városunkból is többen vesz­nek részt. — Ösztöndíjat nyert. Eber Sándor oki. tanító, ki a pécsi püspöki tanítóképző-intézetben kitüntetés­sel tette le a képesítő vizsgálatot, 100 frt ösztöndíjat nyert a pécsi káptalantól. — Helyettes kántor. Hark a Mihály zombai kántor-tanitó halálozása által megüresedett állás he­lyettesítésével az iskolaszék L á g 1 e r Sándor ottani tanítót bízta meg, a ki jó zenész és kitűnő tanitó hírében áll. Mint megbízható forrásból értesülünk, az iskola­szék Láglert 10 éven keresztül az iskolában szerzett érdemeinek elismereseül azzal akarja megjutalmazni, hogy megválasztja kántor-tanítónak. — Hivatalelfoglalás. Bati János, a belügymi­niszter által kinevezett szegzárdi polgári anyakönyv­vezető helyettes, a napokban tette le az alispán ke­zeibe a hivatalos esküt s hivatalos működését nyom­ban meg is kezdette. — Halálozás. Zomha község kántor-tanitója, H a r k a Mihály életénnk 55 évében meghalt s teme­tése folyó hó 8-án ment végbe a község lakóinak osztatlan részvéte mellett. A boldogult 36 évet töltött a tanítói pályán s 5 gyermeket hagyott hátra. — Megintett iskolaszékek. Tolnavármégye nép­iskolái közül a leggyöngébbek a gör. kel. hitfeleke­zeti iskolák, melyekben a magyar nyelv tanításáéra semmi gondot sem fordítanak. E miatt a kir. tan- felügyelő kénytelen volt a közigazgatási bizottság utján az a 1 só-nánai, grábóczi és szálkai gör', kel. hitfelekezeti iskolák megintését kérni, a mit a vallás- és közoktatásügyi miniszter a nevezett iskolák felettes egyházi hatóságaik által meg is tett. — Hogy czimezzük az ágostai hitvallásuakat. A vallás- és közoktatásügyi miniszter legutóbb egy leiratot bocsátott ki valamennyi alatta álló hatóságok­hoz, melyben elrendeli, hogy az eddigi hibás czimzé- sek mellőzésével az egyedül helyes: „ágostai hit­vallású evangélikus“ kifejezést használják. — A „Szegzárdi tisztviselői társaskör“ tagjai folyó hó 11-én látogatott tánczeetélyt tartottak, melyen a megjelentek igen kedélyesen muluttak, kivilágos kivirradtik. — Tüzfelügyelői vizsgálat. Schuler József, a völgységi járás felső kerületének tüzfelügyelője, a napokban fejezte be tüzrendészeti szempontból a fel­ügyeletére bizott 16 községben a vizsgálatot. Több helyen nagy hiányokat tapasztalt s úgy erről, mint az egész vizsgálat eredményéről kimerítő jelentést nyújtott be a megyei tüzoltószövetség elnökségének. — Selyemtenyésztésünk és selyemiparunk fej­lődése. A földmivelésügyi m. kir. minisztérium orszá­gos selyemtenyésztési felügyelősége nevében most bo­csátotta közre Bezerédj Pál miniszteri megbízott selyemtenyésztésünk és selyemiparunk fejlődését 1880- tól 1895. évig feltüntető, füzetet, mely nagy szakava- tottsággal egybeállitott és gazdagon illusztrált tanul­mányt képez. A rendkívül érdekes és nemzetgazda­sági szempontból felette fontos selyemtenyésztésünk és selyemiparunkról a füzetben foglalt egyedül hiteles adatok alapján jövő számunkban érdemlegesen foglal­kozunk. — Hymen. Meszlényi Simon Rudolf szegzárdi ügyvédjelölt, folyó hó 12-én jegyezte el városunk egyik íegbájosabb leányát, Török Blanka urhöl- gyet, Török Béla ügyvéd kedves leányát. — Sikerült dalestély. Bátaszék társadalmi életé­nek csendjét, kellemesen zavarta meg múlt vasárnap a dalárda az által, hogy a közönség élvezetére dal­estélyt tartott. A dalárda Schuler József tisztelet­beli tag közreműködésével pompásan énekelt és nagy gyönyört nyújtott a megjelenteknek. Az elért ered­mény úgy' erkölcsileg, mint anyagilag ’is várakozáson felül sikerült. — Kiürült a község pénztára. Szegzárd nagy­község pénztára annyira kiürült, hogy a községi rendőrök már két hónap óta nem kapták meg csekély fizetésüket s igy tizennégy szegény család nélkülözi a mindennapi kenyerét. A községi rendőrök a központi járás főszolgabirájához fordultak panaszszal, hogy fizetésüket megkaphassák. — Csak magyarul. Mint már megírtuk, a kir. tanfelügyelő, Tihanyi Domokos buzdítására Tolna­vármegye több idegenajku községében az ezredév emlékére kimondották, hogy jövőre iskoláikban a magyar nyelvet használják tannyelvül. E hazafias községekhez méltán sorakozik Bátaszék is, a hol — mint értesülünk —' a tanítói testület már a múlt tanév elején behozta a magyar tannyelvet. — A bátaszéki hitközség. A minapában alakult meg Bátaszéken az uj hitközség, melynek egyházi elnöke Holndonner Ferencz, világi elnöke pedig R ü 11 Nándor lett. Pénztárnoknak, Krammermann Mátét és jegyzőnek K o p á r i Gyulát, választották meg. — Esküvő. Móizes Sándor, a szegzárdi polgári olvasókör vendéglőse, múlt csütörtökön esküdött örök hűséget a szegzárdi ref. templomban menyasz- szonyának, Pratscher Józsának. Az esküvőt nagy lakoma követte a körben. — Rohamosan apad a Duna. A Duna rohamosan apad s a Holt-Dunában olyan csekély a viz, hogy múlt csütörtökön a „Haynald“ nevű vontató gő­zösnek, mely két fával megrakott uszályhajót akart ! Tolna alá vontatni, a „Kutyatanyánál“ vissza kellet fordulnia, mert különben fennakadt volna. — Kerékpárosok figyelmébe! A népünnepély rendezősége folyó évi augusztus hó 2-án magán kerék­pár-versenyt rendez oly kerékpárosok részére, kik még versenyben részt nem vettek. A versenytért a tolnai kálvária és a szegzárdi vámhid közti 8 klméteres országút képezi. A versenyzők közül az első beér- kezőnek arany, a másodiknak ezüst, a harmadiknak bronz érmet ad a rendezőség. Tét két korona. Fel­kéretnek a kerékpársport mindazon hívei, kik eme versenyben részt akarnak venni, ebbeli szándékukat 2 korona lefizetése mellett Schneider János urnái legkésőbb folyó hó 26-áig jelentsék be, ki bővebb felvilágosítással is készségesen szolgál. — Egy volt pénztárnok bajai. Rudolf Pál czipészre bízták Bátaszéken az áll. ipartestület pénz­tárának vezetését, a ki hűtlenül sáfárkodott a reá bi­zott pénzekkel és igy sikkasztásért, valamint okmány - hamisitásért is feljelentették a szegzárdi kir. törvény­széknek. A törvényszék el is ítélte Rudolfot, a pécsi kir. ítélőtábla azonban visszaadva az ügyet a szeg­zárdi kir. törvényszéknek, s pótvizsgálatot rendelt el, melyet folyó hó 16-án tartottak meg.

Next

/
Thumbnails
Contents