Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-07-19 / 29. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (29. sz.) 1896. julius 17. Azért mi a legnagyobb örömmel üdvözöljük a törekvést, mely a polgári iskolának fenntartását tekinti feladatának s magunk részéről az erőnkhöz mért támogatást szívesen bocsájtjuk az illetők rendetkezésére! b. Gyászünnepély. Két éve lesz jövő szerdán, hogy a Balaton mellől gyászhir érkezett Szegzárdra. Villámgyorsan terjedt el a megdöbbentő eset a lakosság minden körében, hogy Miké György újvárosi esperes-plébános, a nagy emberbarát hirtelen meghalt. Lesújtotta a gyászos hir szerető hiveit, megszo- moritotta barátait, tisztelőit és könnyekre fakasztotta a szegények, özvegyek és árvák százait, a kik benne legnagyobb jótevőjüket vesztették el. Mindenki tudja, a ki ismerte, hogy a boldogult ajtaja mindenkor nyitva volt azok részére, a kik segélyre, könyöradományra szorultak. Ha már szerény jövedelméből nem tellett s kasszája teljesen kiürült, elment kéregetni a szegények nevében és soha sem utasították el; mert jól tudták, hogy adományukkal a nélkülözők nyomorán enyhitének. Még élénk emlékezetünkben van, hogy 10 éven keresztül minden kényelmét feláldozva, saját hajlékában ovodát tartott fenn és a tél beáltával meginditotta a „Segítség“ szekerét, hogy összegyűjtse a hidegtől didergő szegény gyermekek részére az elviselt ruhákat. Mig élt, mindenét a jótékonyság oltárára áldozta fel, azért maga foltos reverendában járt s halála után még annyi hagyatéka sem maradt, hogy emlékkövet állíthattak volna sirja fölé. De nem maradhatott jeltelen sirja, ezt nem engedte az iránta érzett hálás kegyelet. A „Szegzárd-vidéki róm. kath. tanító-egyesület“ ugyanis, melynek a boldogult érdemdús elnöke volt, megiratta M i k ó György gazdag életrajzát s az ezekből és a közadakozásokból, valamint az egyesület hozzájárulásából díszes síremléket állított a szegzárdi felső-sirkertben, a hol porhüvelye nyugszik. A megboldogult halálának jövő szerdán lesz évforduló napja s ebkon reggeli 9 órakor ünnepélyes . gyászmisét tartanak a szegzárd újvárosi templomban lelke üdvéért. a Gyászmise után zászló elővitele mellett a tanitó- egyesületi tagok a nagy közönséggel együtt a temetőbe vonulnak a sirhoz, a hol az erre felkért szegzárdi dalegyesület fog legelőször is egy gyászéneket előadni, utána pedig Zányi György, a tanítóegyesület elnöke, gyászbeszédet tart. A gyászünnepélyt a jelenlevők a libera elének- lésével fejezik be. . —th. Óh, dicsőség hát annyi nagynak, szentnek, Hazánk érted, kik Golgotára mentek, De legyen mind — mind az is százszor áldott, Ki lassabban bár, biztos czélra vágyott! Dicsőség néked, újra alkotónknak! — Ne szállj már vissza, óh maradj velünk, Kell itt a lelked tettre biztatónak, Hisz nagyba fogtunk, segíts hát nekünk! — S kellhet majd lelked egész szép hazánknak Intő szónak, majd égi csattogásnak, Tisztitó tűznek, megrázó viharnak, —| Korbácsul, a kik ránk törni akarnak. S kell ma is lelked:— forró — szeretetnek, Végig repkedni az egész hazán, Hol fojtott tiiz ég mélyén a sziveknek, S már sebet is ejt az édes anyán, Bölcseknek bölcse oltsd el már e lángot, Gyiilőlség tiizét, azt a régi átkot, Taníts szeretni, hogy egymást megértsük; Magyar hazánkat egymástól ne féltsük. Hagyd itt láng lelked forrasztó kohónak, Azi egyetértés láuxcza lásd; — szakad, Szólj bűvös nyelve, az ■— apostoloknak, Menydörögd közénk régi, jós szavad : Csak összetartás teremthet itt nagyot S a nagyobb az lesz, ki többet dolgozott . . . Léha, tespedt kor félig már a rabság, Erős közszellem a — magyar szabadság! Bodnár István. A szegzárdi kaszinó diszközgyülése. Impozáns ünnepet ült múlt vasárnap a szegzárdi kaszinó Magyarország ezredéves fennállásának emlékére, melynek fényét az irodalmi becsű szónoklatok, Wosinsky Mór érdekes útleírása és Bodnár István lendületes ódáján kívül az a nagyszámú előkelő hölgyközönség emelte, a mely honleányi szeretettel jött el, hogy a kaszinó tagjaival együtt áldozhasson a honszerzés és az ezeréves imádott haza emlékének. A diszgyülés valóban méltó volt a félszázadot meghaladó egyesülethez; mert minden mozzanatában visszatükrözte intelligens közönségünk hazafiságát s ezt azzal koronázta meg, hogy az első jobbágy felszabadítónak, a halhatatlan emlékű Bezerédj Istvánnak szobrára 500 irtot szavazott meg egyhangú lelkesedéssel és ezzel megkezdi országszerte a gyűjtést. A díszközgyűlést a vármegyeház nagytermében tartották meg az egyesületi tagok, ezek családjai és a vidéki egyesületek képviselői jelenlétében. Dr. Szigeth Gábor, a kaszinó alelnöke, nyitotta meg és vezette a díszközgyűlést, mivel az elnök betegsége miatt akadályozva volt a megjelenésben. Megnyitó beszédét a honfoglalás méltatásával kezdé meg, melynek emlékét — úgymond — hazafias lelkesedéssel nemcsak az állam, hanem minden számottevő egyesület is megülte. Most hazafias öröm zaja jáija át Magyarországot, az öröm zaj azonban el fog csendesedni | de a tények, a hazafias áldozatok s alapítványok megmaradnak. Ezzel kiemelte Tolnavármegye törvényhatósági bizottságának az ezredév alkalmából kulturális czélekra tett 200,000 forintos alapítványát, melylyel megnyitotta a második ezredévet. Szép szavakkal emelte ki a kaszinó érdemeit, mely 3 évvel előbb ugyancsak ebben a teremben ülte meg félszázados jubileumát és ez idő alatt mindenkor a társadalmi élet szellemi gyupontja volt még az abszolutikus korszak alatt is. Végül hálát mondott a gondviselő jó Istennek, hogy annyi balszerencse után egy ezredéven átvez ette nemzetünket, majd melegen üdvözölvén a vendégeket, a társegyletek képviselőit, a gyűlés tagjait, mire a díszközgyűlést éljenzés között megnyitottnak nyilvánította. Ezután T o 11 h Ödön emelkedett fel és a következő ünnepi beszédet tartotta: Tisztelt Közgyűlés ! Az ünnep, melyet nemzetünk, ezredéves állami fentállásának emlékére, ez örökké emlékezetes évben országszerte ünnepel történelmi jelentőségében, egyike a legszebb és legmagasztosabb nemzeti megnyilatkozásoknak, — melyeket a világtörténelem feljegyzett és megőrzött. Az ó-t és középkor-ünnepei legtöbbny-ire a győzők diadalának, vagy egy-egy hatalmas egyes hiúságának ünnepei voltak. Az embertümeg, — a sikernek gyakran egyetlen tényezője, — legtöbbször csak keretét képezte az öndicsőitésre festett képnek, — a nélkül, hogy az emberiség magasabb eszményei, áthatották volna az ünneplők lelkét. így Róma fényes triumphusai, melyekben a győzők diadalszekeréhez lánczolt királyok megalázása volt a főékesség és a tömeget elmámoritó hízelgés az önző czél, — többnyire csak az ember jogok eltip- rásában nyilvánuló durva erőszak zord demonstatioi voltak csupán. Es mig a középkor Nagy Károlyi vagy az uj • kor Napóleoni diadalünnepeiben csak önmaguk a hatalmasok tetszelegtek egyedül, — addig a mi nemzeti ünnepünk tisztelt közgyűlés, a nemzeti élet minden rétegét átható egyetemességében a honalapitás legenda- szeirü emlékének kegyeletes megörökítésével és századokra előre munkáló cujtur alkotásaival, —| nem romboló harczoknak, vagy egyesek hiúságának, hanem a békének, — a jogos nemzeti önérzetnek és a testvériségnek megszentelt ünnepe, melynek fenséges programmjában megyilatkozik mindaz, a mi a nemzeti élet magasztos fogalmában él és érvényesül. Templomról-templomra szállt a vallás békegalambja, — s forró hálaimák emelkedtek fel az egek urához, — faji és felekezeti különbség nélkül, — hálát mendva az ezredéves létért és áldást kérve a kétes jövőre. A királyi tróntól le a legutolsó kunyhó tűzhelyéig, elhatott az egyetemes érzés és a lelkesítő gondolat, — élő tágja lehetni a nemzetnek, mely annyi harcz és küzdelem után és oly nebéz constel- latioi közt a világ politikának, szellemi és anyagi erőben megizmosodva itt áll ma, hogy jogos önbizalommal s biztató remény nyel lépjen át állami létének második ezredévébe. A nemzettel együtt érző szeretett király szemében ragyogott könyék, — a szabad magyar nemzet fényes és öntudatos hódolata, — történelmünk szent és dicsőségteljes pontjain emelt kőemlékek t. közgyűlés mindmegannyi megható jelenségei ünnepünknek és hangos hirdetői azon kegyeletes közérzósnek, mely nemzetünket az elsőtől az utolsóig áthatja ünneplésében. E fenséges különbségben t. közgyűlés, mely a mi ünnepünket a világtörténelem minden ünnepeitől megkülönbözteti, rejlik állami létünk ezer éves fennállásának titka és szent palládiuma is egyben. Mert a hazának és szabadságnak ugyanaz a langolo szeretete, mely nemzeti ünnepünk egyetemességében és irányzatában nyilvánul, volt bűvös vezércsillaga Árpádnak és népének is a népvándorlás titokzatos, áradatában és sugallta a pusztaszeri szerződést, melyben államiságunk első törvényei kifejezést nyert fel és lefelé. A testvériségnek ugyanaz az érzése, mely nem- zeti ünnepünket a nagy világ müveit nemzeteivel való testvérisülés magasztos ünnepévé teszi, napjaink- ban, volt szent forrása azon állambölcsességnek is melyet Árpád, korának szellemétől bölcsen eltérve I hazában talált és legyőzött népeknek rabiga helyett testvéri jobbot nyújtott és ezzel beoltotta állami életünkbe a békülékenységnek azon nemes szellemét melyet nemzetünk a lefolyt ezredév válságai közt felmerült particuláris aspirátiokkal szemben mindenkor szabadelvűén tanúsított és melynek áldott eredménye a jogegyenlőségnek azon drága kincse lett, mely ma I haza minden polgárának szent tulajdonát képezi Nemzeti ünnepünk azért t. közgyűlés, melyben a dicsőségteljes múltnak drága vívmányai és a jövőnek jogosult reményei világra szóló sanctiót nyertek, — egyik legszebb és legmagasztosabb emléke maradand az emberiség történetének minden időben és mindaddig, mig a magyar él e földön és mig a cosmo- politizmus vészes áradata ki nem oltja a honszeretetnek és a nemzeti önérzetnek égi tüzét a honfi szivekben. A második ezredév küszöbén azonban tisztelt közgyűlés, mögöttünk a küzdelmes és dicsőségteljes múlttal, körülöttünk a jelenkor számos megoldatlan problémáival és szemben beláthatatlan utjával a titokzatos jövőnek, a nemzeti élet eddigi történelmi tényezőin kívül egy elemei és hatásában nagyfontos- ságu tényezőt, a társadalmat is méltatnunk kell. A társadalom t. közgyűlés, általánosságban a czivilizáczió által öntudatra kelltett emberi szellemnek folyton tömörülő szervezete lévén, lényegében olyan mint a tiszta lég, mely betölti a mindenség összes spharáit és láthatárokat nyit meg, melyekről eloszlatja a föld porát. Működésében alkot vagy rombol, a szerint, | mint azt az emberiség fejlődésének feltételei megkövetelik. Harczai végeredményükben a békének munkái, harczosai pedig olyanok, mint a költő világ névtelen hősei, — kiknek jeltelen sírjaikból folyton megújuló életet kelt a haladás. Hazai társadalmunk története t. közgyűlés hézagos és hiányos, mint maguk az alkotó elemek voltak, melyeket' csak az általános művelődés fejlesztett ki az idők folyásán. Nemzeti létünk első századaiban, melyek a honalapitás nagy müvének befejezésében és államiságunk megszilárditásában teltek el, társadalomról mai értelemben szó alig lehetett. Mostani jelentőségében a társadalom csak a | legközelebbi századok tísztultabb légkörében jelentkezik nemzeti életünkben. A múlt' század végével felderült virradatán a nemzeti irodalomnak azonban és a jelen század első évtizedeiben lezajlott alkotmányjogi vitákban, valamint később a szabadságharcz diesőségteljes küzdelmeiben, már ott találjuk a társadalom szellemét, a nemzet Gé- | niuszának oldalán hő fegyvertársként küzdve a nem- j zeti élet minden küzdterein és t. közgyűlés ma már nincs alkotás, nincs szervezet állami életünkben, melynek létesítésében ezer agyban és szívben meg- szülemlett gondolatával és száz meg száz ezernyi karnak munkájában a társadalom közre ne működött volna. Hazai társadalmunk betölté a nemzeti élet minden rétegéit. Ott találjuk szabad és hazafias szellemét a trón környezetében, a közkormányzat minden fokozatán szabadelvű hatásával, ott van az a tudomány és művészet csarnokaiban, ott a földművelés ősmunkájának téréin, mindenütt védvé az ezredéves áilámeszmét és uj alakulásokat létesítve az általános haladás félté- I teleinek alapján. Főjelentősége és üdvös munkája sikerének főfeltétele mégis nemzeti irányzatában és jellegében fekszik. Mert mig más müveit nemzetek társadalmaiban az internationálismusnak a nemzeti létet absorbeálni törekvő áramlatát tapasztaljuk s nem egy helyütt a haza szent fogalmát idegen ideálok által félre szorítani látjuk, addig a mi társadalmunk t. közgyűlés minden izében magyar és a csábitó tévtanok ellen a tiszta honszeretet által vértezetten őrködik a szeretett haza sorsa felett. E társadalomnak ünnepét üljük mi ma itt t. közgyűlés a szegzárdi kaszinó egylet szerény köré- ben, hazafias érzéssel osztozva nemzetünk ünneplesében. . Ünnepünk szerény és egyszerű, miként az egy let, mely nemzeti társadalmunknak egy kicsinyke lánczszemét képezi csupán. Fény és pompa nem ékesíti ünnepünket, or- szágraszóló alkotásokkal nem örökíthetjük meg emlékét. Összes dísze és fénye ünnepünknek t. közgyü-; lés a tántoríthatatlan hazafiság szellemében a valódi szabadelvüségnek öntudatos érzetében és a hű társi egyetértésben áll, mely érzelmek 'szerény egyle* tünknek minden időben féltett kincsei és félszázadot meghaladott életének mondhatni egyedüli lételemei voltak. A mi ünnepünk ázért t. közgyűlés egyszerű imádkozás lehet csupán, melyben forró hálát mondunk az egek Urának isteni kegyelméért, hogy a lefolyt ezredév számos viharai és nehéz válságok veszes szirtei között atyai szeretettel elvezette nemzetünket az első évezred határáig és hazafias áhítattal kérjük
