Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-07-19 / 29. szám
XXIV. évfolyam. 20. szám. Szegzárd, 1896. julius 19. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Előfizetési ár: Egész évre . • • • 6 frt— kr. Félévre .....................3 „ — „ Neg yedévre .... 1 „ 50 „ 1 Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Me g j e len: Betenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számittatnak. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Hív. hirdetések: 100 szóig ... 1 írt 87 kr. 100—200 „ . ; . 2 „ 87 „ 200—300 i . . . I I 87 1 w.. V» »“I Kni *11111 Or Főgimnázium és polgári iskola. A kik városunkban közügyekkel régebb idő óta foglalkoznak, vagy annak eseményeit figyelemmel kisérik, bizonyára emlékezni fognak, hogy minő körülmények között született meg az itteni polgári iskola. A középiskola létesítése érdekében soha nem szünetelő törekvés ugyanis ujjolag egy erős mozgalomban nyilvánulván, Dömötör János Tolnavár- megyének akkori kir. tanfelügyelője egy értekezleten, melyen megjelent, ugylátszik, közvetlen a közoktatási magyar kir. kormánytól nyert értesülés alapján és akként nyilatkozott, hogy Szegzárdnak középiskola felállítása iránti törekvése a kormány ellentállásán ezúttal is hajótörést fog szenvedni, azonban, ha polgári iskolát akar, azt, természetesen megfelelő áldozatok mérlegbe vetésével, elnyerheti. A mozgalom akkori vezetői, hogy a székhely tanügyi állapotain javítsanak, belementek a felajánlott polgári iskola létesítésébe s midőn az felállittatott, a legőszintébb támogatásban részesitették nehéz feladatának meg- oldása közben. De a régi vágy folyton uralta a kedélyeket, a mely időnként középiskola létesitése iránti ujabbi mozgalmakban nyert határozott kifejezést. Mig végre hosszas vajúdás után oda fejlődtek a viszonyok, hogy a középiskola felállítása lehetővé vált, de a közoktatási kormány annak létesítését azon feltételhez kötötte, hogy a polgári fiú iskolát, de csakis ezt s nem a szinte szép fejlődésnek indult polgári leányiskolát, fokozatosan beszünteti. Hogy az ezen kikötés folytán előállott jelenlegi helyzet iránt olvasóink kellőkép tájékozva legyenek, a mit e czikkely Írásával elérni óhajtunk, a fentebbieket előre kellett bocsájtanunk annak demonstrálása végett, hogy a szegzárdi közvélemény soha sem foglalt állást a polgári iskola ellen, csak mindig ked- vencz óhajanak megvalósitásán fáradozott. Most, mint hitelt érdemlő hirek emlegetik, a m. kir. vallás- és közoktatási minisztérium népiskolai szakosztálya dicséretre méltó erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a polgári fiúiskola, mely tekintve népességét, teljes létjogosultsággal bir, Szegzárdon fenti- tartassék. Hát mi nem vagyunk feljogosítva Szegzárd nevében véleményt mondani, de azt hisz- szük a közvélemény megnyilatkozását híven adjuk viszsza, ha állítjuk, hogy a polgári iskola fenntartásának eszméje széles körökben a legőszintébb rokonszenyvel találkozik s bizonyára mindenki részéről# toegsval óvodás -esetében á legnagyobb örömmel fogadtatnék. Úgyis gyakran találkoztak azok, kik a főgimnázium létesítésén fáradoztak azon kedvvel terjesztett váddal, hogy a középiskola csak az uriosztály érdekeit szolgálja, mig ellenkezőleg a polgári iskola az iparos és kereskedő osztály előnyére működik. Természetesen jóakaratu, elfogulatlan ember a két iskola ügyét nem nézheti ilyen világításban, miután ebben az iskolakérdésben az az igazság, hogy a közép és polgári iskola egyiránt jó minden társadalmi osztálynak, mert ha latin vizsgával az a polgári iskolai tanuló, folytathatta tanulmányait, a középiskolában, mért ne mehetne a négy osztályt végzett gimnázista a kereskedelmi és iparoktatás megfelelő intézeteibe, hogy belőle képzett és tanult iparos és kereskedő lehessen. Annyi azonban kétségtelen, hogy ha polgári iskolánknak legalább négy osztálya jelenlegi állapotában fenntartatnék s valami a helyi viszonyoknak és érdekeknek megfelelő szakiskolával egészittetnék ki, az kulturális életünkben nagy hézagot töltene ki, s igy a legkomolyabb törekvés méltó tárgya szerint szerepelhetne. Nincs kétségünk az iránt, högy ha a közoktatási minisztérium népiskolai osztályának ellentállása a polgári iskola fenntartását eredményezi, annak a jövőben való szerepköre ilyen és csakis ilyen megoldásban részesülhetne. 3 minthogy jó polgárai kivánpnk ma radni ennek a sorssujtottá városnak- s mert a kulturális fejlődés nagy xjemzet fenntartó ereje iránt teljes mértékben tájékozva vagyunk, azért óhajtjuk ezen iskolakérdésnek oly irányú megoldását, mely polgári iskolánknak megmaradását eredményezné. Egy szakiskolával betetőzött polgári iskola, nem ellentétese a középiskolának, hanem hatalmas tényező e közös czél a művelődés szolgálatában. TARCZA. Emlékezés Széchenyire. A szegzárdi kaszinó ezredévi ünnepségén felolvasta a szerző. Megint ünnep van itt c vén falak közt, Alig hangzott el a másik zaja* Idézett ősök szelleme visszajött, S fülembe cseng még hívójuk szava . . . — Dús, fénnyel áldoz, mi mécset gyújthatunk, Hanem azért az áldozok közt vagyunk, Ünnepünk szerény, de a szivünk meleg, — Köszöntni jöttünk mi is az — ezredet! Sarumnak szijját illően megoldva, Idézlek hát nagyok közt, legnagyobb, Dicső Széchenyink jöjj, lelj otthonodra, Szállj meg itt köztünk, lelkünk átragyogd! Ini, itt van néped; kicsiny úgy szerteszét, He erő, hogy ha egyesül eszmeért, Nézd most is tábor, egy sürii rengeteg, A máskor sok száz, — hazát szeretve — egy! Te műved ez / Dicsőség, hála érte, Meghajtjuk fejünk nagy szülőnk előtt, Kinek jelszava: munka, tett s a béke, Ki társulásban láttad az — erőt! — Ezek növelték nagyra szép hazánkat, Aölcsőt ringatva minden haladásnak, Sőt szabadságunk tépett szárnya-tolla, Tőlük nőit újra, szebbre, még nagyobbra! *J Czélzás Tolnavármegye ezredévi ünnepségére. Jöjj hát, vezetlek, láss, tekints szerteszét: Ketetnek népe, mi lett általad! Tettvágy hevíti karját, szivét, eszét, Kisebbet lép, de nyugattal halad! Van Magyarország! már fennen hirdetik, Édes hazánkat kik látták, ismerik, S ha tán nem hinnél jó barát szavának, Sok irigyiink nézd, kik sárral dobálnak! ... Itt tudománynak gyújtanak világot, Ott a művészet szép oltára áll S szőke, szép Dunád száz barázda-vágott, Hajó szeli ... ott gyár van, újra gyár . . . S a vén föld reszket, terhétől szinte nyög, Vagy kéjtől remeg minden parányi rög, Mint lelkünk, hogy ha átfutja — gonaolat 9! — Rajta is átfut száz meg száz vonat! Szabad földünket, szabad kéz műveli, Áldás lett rajta im, a közteher, Kétkedő lelked, mi úgy remegted, »A pisztoly nem sült idő előtte el!« Az első nemes, ki épp e szent helyen, Önként adózott igazán nemesen, Ki tűrt gúnyt, mosolyt, szivéért — szenvedett, Nézd Bezerédj, békülve nyújt kezet! Ölelkezzetek!-------De most elég talán, Si essünk, sok még a mit látni kell. Akarsz siklani ott a szép Adrián 9 — Magyar hajó visz, ringatón emel . . . S kész világ-utját Vaskapunk kínálja, — Szép Budapest ma félvilág csodája, Nem azt bámulják, hogy fénylik és ragyog, De honszerelmünk, hogy mit tett, alkotott 91 Csodálhatják is! nincs nép e világon, A melybe laknék ennyi őserő! Ki vett hatalmat rajtad örök álom 9 Sírjából nemzet, melyik tört elő 9! Ennyit nép nem tűrt, földön nem szenvedett, Önhibájából lánczon nem senyvedett, De nép méltóbban még nem is nyert babért: Saját erővel küzdve, mig czélhoz ért! Méltán tölti hát büszkeség szivünket, Isten segített, ember nem, nekünk, Eszünk és kezünk termé mindenünket, Magunkban álltunk, más nem jött velünk! Mi mentünk velük.' megújult időknek Kigyúlt fáklyái álltak vezetőnek . . . S ti sötét éjben felgyúladó napok, Vakító fénynyel utat mutattatok! Egy korcsult nemzet elfásult szivében, Te voltál, te, a lelkiismeret, Mely ébreszti, —- aludt bár annyi éven — Mely lelkesít, jó útra vezetett . . . Dicső Széchenyink, nagyoknak nagyja te, Kész sírunk éjét lelked ragyogta be .. . S szivek földjébe te vetéd a magvát: Szent eszméidből sarjadt a szabadság! Te müved jó részt, mi itt él, virágzik, Felrázó szód érett gyümölcse mind, Mert csupán tisztit, ha villám czikázik, De szelíd naptól lesz élet megint.
