Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-07-05 / 27. szám
2 SzTj-z^Id-óloen^LMegujul igy ugorkaérés táján, az iskola ajtóinak bezárásával a szülők két oldalú sopánkodása. Egyik nehéz szülői gond a pályaválasztás. A lateiner pálya nemcsak nehezen elérhető, de nincsen tövisek nélkül. Egy-egy az életben gyorsan érvényesülő pályakört szertelen előítéleteink zárnak el. Jó, gyakorlatias pályát választani nehéz és sok szülőnek feje fáj miatta. S mivel e gondok a szülőre szakadtak, sok közüle — és mondjuk meg minden alap nélkül az iskolát vádolja. A vád az: hogy az elemi és középiskola versenyeznek egymással a gyermek agyának megterhelésével. Kilencz, tiz éves fiuk nehéz filosofiai definíciókkal, politikai földrajzzal, pragmatikus históriával és még számos elmélettel foglalkoznak. A ki a száraz theoriákkal nem tud megbirkózni, az előtt bezárul a tudomány csarnoka. Az iskola a szülőket, ezek viszont az iskolát vádolják. S egyik sem látja meg a maga hibáját. Az apa egész nap töri, zúzza magát a kenyérért, ő nem ér rá gyermeke nevelésére, az anya folytonosan a gyermekekkel van, vele szemben makacsabb, követelőbbek. Az apa azt hiszi, hogy atyai kötelességeinek megfelelt, ha fiáért a tandijat megfizeti, a könyveket megveszi, de ez az apai kötelességnek csak félig való teljesítése: résen kell lenni s a tanulás körül, ellen kell őrizni a gyermeket. Igazat kell adnunk a tanárnak, tanítónak, a ki az öntudatos gondolkozásra fejleszt és ha hosszú figyelés után tehetség hiányt tapasztal, még kellő időben más pályára utasít. A baj azonban a cziczomás anya, a söröző férj és a paedagogiában járatlan, esetleg Darvinismussal telitett tanárban van, az ilyen szülők, az ilyen tanár neveli a mai léha társadalmat. Ha mindenki, szülők és iskola teljesítenék kötelességeiket, akkor a mostani rendszer mellett sem lenne baj. Nem a rendszer rossz, de a mód, melylyel végrehajtják. Ámbátor egy kis tananyag reductiónak immár be kellenék következnie. Hallgassunk végig egy érettségi vizsgálatot. Szinte bámuljuk az ifjú agyat. Ennek anyaga, a mit az érettségin követelnek, bátran lehetne az egyetem tananyaga. Három illetőleg öt grammatikája, stilisztika, poétika, és retorika, a pragmatikus világtörténelem mindezek filosofiai magaslaton követelve. Ez sok! Ezért dőlnek ki tanulóink a középiskola küszöbén, derekán, ezért a bukott diákok Aziluma a kereskedő meg az iparos pálya. Lássuk már be, hogy Magyarországnak egyelőre nem nagy tudósokra, hanem intelligens, tanult, széles látkörü, európai műveltséggel biró kereskedőkre és iparosokra van első sorban szüksége. Majd ha ilyen osztályunk lesz, akkor az ország gazdag lesz és zavartalanul fejlődhetik a tudomány. De más hibája van a középiskolai túlterhelésnek; e 17—18 éves fiatal emberek szellemi csömört kapnak s innét sokasodnak meg az ősjogonczok, ősorvos növendékek, a pálya- tévesztettek. Pedig hát volt szive az Ágnesnek. Egy aranyos szép fiatalembernek a képét szerette. Aranyos rámába van a kép a Révai nagyságos urék legelső szobájában. Egyszer véletlenül jutott oda. Csak kicsinyt látta, de nem felejtette el többé. Hogy mosolygott rá azzal a gyémánttüzü szemével, ajaka megszólalt. Szinte elpirult a tekintete alatt s meg merte kérdezni hogy kicsoda. Valamikor hallotta, hogy a nagyságos nréknak volt egy .szép, nagyon szép fiuk. Katona volt, bátor katona, hirtelen természetű. Egyszer összekapott egy feljebb valójával s annak úgy odamondott, hogy inkább meghalt, mintsem bocsánatot kért volna tőle. Azt mondják: neki volt igaza, — de hát megtörtént. Szegény anyja, a nagyságos asszony, el is pusztult utánna való bánatában. Valahányszor Ágnes erre a történetre gondolt, a szivét mindig valami sejtő, kinos érzés fogta el. Az a szép, bátor tekintetű katona, abba az aranyos rámába volna meghalva. Nem, nem! Az él bizonyosan s egyszer el is fog jönni érte. Igen, érte, mint a hogy a mesében szoktak eljönni a királyfiak a szegény lányokért. Egyszer látják s megszeretik őket. Nem elég szép ő ahhoz ? S még szebbek lesznek együtt ... Hányszor elgondolta már mint lesz. Legjobban szeretné, ha szép tavasz időben, a pünkösdi rózsa Valóban itt az ideje, hogy az irányadó körök behatóbban elmélkednének közoktatásunk állapota fölött. Nem elégednének meg a külső felszínnel, hanem a mélyére, gyökerére hatolnának a tanügy összes kérdéseinek. Hiszen a haza jövő nemzedékéről: sze- tett gyermekeinkről van szó. i A községi-és körjegyzők diszgyülése. A tolnamegyei községi- és köijegyzők-egylete múlt hétfőn Magyarország ezredéves fennállásának megünneplésére Szegzárdon, a vármegyeház nagytermében díszközgyűlést tartott Kerb olt István elnöklete alatt. A díszközgyűlés iránt nagy volt a részvétlenség az egylet tagjai részéről, mert csak kevesen jelentek meg, daczára ennek, hogy a kibocsátott meghivóban teljes számban való megjelenésre külön is meghivattak. Ha valaha, úgy különösen most kellett volna a mindenkor hazafias magyar jegyzői karnak ünnepélyesen manifesztálnia, hogy ápolja a testületi szellemet és együtt érez akkor, midőn az ezredéves haza megünnepléséről van szó. A mennyire megrovást érdemelnek azok, a kik távollétökkel tüntettek, ép annyira közelismerést vívtak ki maguknak a megjelentek az által, hogy a magyar jegyzői karhoz méltóan áldoztak, hazafias kegyelettel annak az édes haza emlékének, melynek minden porát őseink kiömlött vére szentelte meg. A díszközgyűlés fényét emelte D ő r y Pál alispán megjelenése; továbbá a vendégek sorában ott voltak: Simontsits Elemér vármegyei főjegyző, Kurcz Vilmos árvaszéki elnök, Mó d 1 y László fő- pénztárnok, Forster Zoltán első aljegyző, Nun- k o v i c h Ferencz főszolgabíró, S z é v a 1 d Oszkár Ill-ad aljegyző, Bajó Pál szolgabiró és Totth Ödön szegzárdi ügyvéd. K érből t István elnök 10 óra után nyitotta meg a diszgyülést emelkedett hangú szép beszéddel, melyben hálát adott a gondviselő Istennek, hogy Magyarország ezredéves fennállását megülhetjük s azután futó pillantást vetve nemzetünk történetére, hangsúlyozta, hogy a magyar nemzet gyászos napjai alatt is mindig voltak önfeláldozó dicső honfiak, a kik a hazát megtartották. Nincs nemzet — úgymond — mely jobban szeretné alkotmányos királyát, mint a magyar. Végül éltette a hazát I. Ferencz József apostoli magyar királyunkat és a magyar nemzetet. Szavait viharos éljenzés követte, mire felszólította a jelenlevőket, hogy kisérjék őt a templomba hálaadó istentiszteletre. Ekkor átvonultak a belvárosi rom. kath. templomba, a hol az isteni tisztelet „Te Deum“-mal kezdődött, melyet Razgha Lajos segédlelkész végzett segédlettel. Az ünnepi nagy mise alatt az áhítatot a templomi énekkar szabatos éneklésével emelte. A felfüggesztett diszgyülést 1/a12 órakor nyitotta meg újra az elnök, s felhívta Lúd vigh József nagy- székelyi jegyzőt alkalmi felolvasásának megtartására. „Ezredéves Magyarország és a községi jegyzőintézmény története“ czimen Lúd vigh József igen TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (27. sz.) nyílásakor jönne erre. Szép bokrétát szedne össze s vonatérkezéskor, kiállana vele az őrház elé. Úgy várná ki szerelmesét a bársonyos kocsiból. Abból hát, mert az csak bársonyos kocsiba utazhatik. Ott állana az ablakba mosolyogva s hirtelen odadobná neki a bokrétát. Arról tudja meg, hogy szereti. No s talán? az is megszeretné. Azt mondja a sok nóta meg a vers, hogy a szerelem egy pillanat alatt születik. Megszereti, igen s magához emeli a bársonyos kocsiba . . . . Milyen furcsa portéka is némely leánysziv. Ha valami bolond érzelem vagy ábránd támad benne az idők múltán nemhogy szerte foszlanék, elmosódnék, de sőt hova tovább jobban erősödik, képzelem alkotta körvonalai kidomborodnak . . . .Balog Ágnes elhitte azt a mit arról a szép képről, arról a ragyogó ruhás katonáról álmodott. Tovább álmodta s e közben még azt sem vette észre, mint suhan el fölötte az évek száma, lassanként törölve le arczárói az ifjúság, a szépség himporát. Mint fakul meg szép megyszinü haja, milyen bágyadt sugár tör elő két sötét szeméből. Alakja is összeesik és sárga lesz a bőre. Nem — ő azt mondja — Balog Ágnes sohasem vénül meg és sohasem lesz csúnya, — éppen mint a mesebeli leányok. Azok is vártak sokszor százeszten- deig, s a királyfi mégis csak eljött értök. érdekes történeti adatokkal támogatott tanuságos fel- olvasást tartott, malyet általános figyelemmel kisértek. A honalapitásból kiindulva a letűnt századokon keresztül vezette a jégyzői intézmény történetét, melynek befejezése után szólt a jegyzői nyugdíjról és örömmel üdvözölte a. küszöbön levő államosítást. A felolvasást lelkesen megéljenezték. Még Cholnoky Lajos ozorai jegyző mondott költői szárnyalásu történelmi ünnepi beszédet s végül éltette P e r c z e 1 Dezső belügyminisztert. A szónoki hévvel és lendülettel előadott beszédéért Cholnokyt kitüntető éljenzésekkel jutalmazták meg. Felolvasták ezután a legutóbbi közgyűlésnek a millennium emlékére létesítendő ösztöndij-alapitványra vonatkozó határozatot, mely szerint mindén egyleti tag 10 éven keresztül 1—1 frtot fizet az ösztöndíj- alapra, melynek kamatait szegényebb jegyzők tanuló gyermekeinek segélyezésére fordítják. P u r t h Adolf azt indítványozta, hogy Ludvigh József felolvasása és Cholnoky Lajos emlékbeszéde vétessék be a jegyzőkönyvbe. Ezt az indítványt D ő r y Pál alispán azzal toldotta meg, hogy a felolvasás és az emlékbeszéd ki is nyomassák és osztassák szét az egylet tagjai között. Mind a két indítványt a közgyűlés közhelyes- léssél fogadta és határozatra emelte. Az elnök meleg szavakkal köszönetét mondott a közszeretetben álló alispánnak és a többi vendégeknek a szives érdeklődésért, végül pedig indítványára köszönetét mondott a diszgyülés a szegzárdi dalárdának azon szivességeért, hogy az ünnepi mise alatt énekelt. Diszgyülés után bankettre gyűltek össze a „Szegzárd Szálló“ nagytermében, melyen az alispán is megjelent, kit a jegyzői kar tüntető melegséggel fogadott körében. ! ________^_______—th. Az első szent mise. A Szegzárd-ujváros templom környéke a múlt vasárnap a szokottnál sokkal élénkebb és mozgalmasabb képet nyújtott. A város minden részéből egyre érkeztek délelőtt 9 óra felé a meghívott vendégek a templom melletti iskolaépületbe, hol Éber Márton tanitó nejével és ,az ünnepelt G éz a fiával előzékeny szívélyességgel fogadták őket. A szerető rokonok eljöttek még a messze távolból is, hogy együtt örvendhessenek a legboldogabb szülőkkel, a kik teljes lelki és testi üdeségben megélhették első szülött Géza fióknak első szent miséjét. Az örömünnep fényét emelték a klérusnak megjelent tagjai, köztük Sághy Pál kér. esperes és tan- felügyelő, ki a manuduktori tisztet teljesítette, dr. Rézbányái József, a pécsi teológia tudós tanára, Boda Vilmos országgyűlési képviselő, Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő, Szegzárd város két bírája dr. H i r 1 i n g Ádám főjegyzővel; továbbá ott láttuk Szegzárd számos előkelő családját, kik tanúi voltak azon szent áldozatnak, melyet a szegzárd-ujvárosi templomban először mutatott be az Urnák Éber Géza, hogy ez által szolgálatába lépve az egyháznak, ihletett ajkakkal hirdesse ezentúl a vallás üdvözítő tanait és meggyujtsa a szivekben az isteni és erkölcsi erények világitó szövétnekét. Kilencz óra után indult meg a menet a szülei házból a kereszt elővitele alatt a templomba. Elől 16 fehérruhás koszorús leányka haladt, utánuk a papság ornátusban az ujmiséssel következett, s az impozáns menetet a rokonság és a többi vendégek nagy csoportja zárta be. A templom minden részét ekkor már a közönség betöltötte s a vendégek a szánktorium előtt felállított székeken, az angyali arczu koszorús leányok pedig az ünnepelt szüleivel a korláton belül foglaltak helyett. Az ünnepi nagy mise a „Veni Sancte“-val kezdődött s evangélium után dr. Rézbányái József ment fel a szószékre, a ki remek szép szónoklatával lebilincselte az ájtatos hiveket s nem egy könyet csalt ki a szemekből. Rendkívüli hatást ért el a szónok különösen akkor, midőn az uj misést felszólitotta, hogy imádkozzék a magyar hazáért, az egyházért, szüleiért, a más vallásuakért, testvéreiért, rokonaiért, tanítóiért és mindnyájunkért. A szent mise alatt Eber Sándor oki. tanitó, jeles zenész vezette az orgonát, melynek végeztével az ujmisés első áldását osztotta ki. Délben 150 teritékü ebéd volt az ujmisés szüleinek lakásán, melyen szebbnél-szebb felköszöntők és a szegzárdi dalárda énékével emelték a hangulatot. Az elsőt Éber Géza szónoki hévvel mondotta el ____________________________1896. julius 5.
