Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1896-06-28 / 26. szám

4

1896. junius 28.

növendékek kézimunkát végeztek. A növendékek magaviseletével a tantestület általában meg volt elégedve. Különösen kitűntek jó magaviseletük és szorgalmuk által a III-ik osztályúak. A tanulás eredménye a többi osztályokban kielégitő volt.

Figyelemre méltó az értesítőnek azon része, melyben az igazgató elmondja, hogy ha voltak növendékek, kiknek előmenetele nem felelt meg a kívánalomnak, a tanulásban való elmaradás oka legtöbb- nyire nem a hanyagságban, vagy a hiányos előképzettségben, hanem a testi fejtetlenségben vagy gyengeségben rejlett. Az igazgató továbbá ezeket mondja ; „Sajnosán tapasztaltam ezen tanévben is, mint már sokszor, hogy a testi fejlődésben elmaradt vagy gyenge, beteges gyermekek, ha a legnagyobb szorgalmat fejtik is ki, képtelenek lépést tartani a tanulásban velük egykorú társaikkal és ha közöttük egyik-másik a többiektől nagyon elmaradni nem akar, amint azt a leány gyermekek önérzete a legtöbb esetben magával hozza, a társaival való haladás neki annyira fáradságába és olyan megerőltetésébe kerül, hogy az ilyen módon elért haszon távolról sem közeliti meg azt a kárt, a mit ezáltal magában okozott. 1 ilyen utón a gyermek testi fejlődésének rovására, szellemi erőinek megerőltetésével nyert eredménynek sem a lelkiismeretes tanító, sem a szülő nem örülhet. I azért nem mulaszthatom el, hogy azon szülőknek, a kiknek ilyen gyermekeik vannak, ez utón is ismételten a legmelegebben ne ajánljam — a mint azt a tanév folyamán is több Ízben tettem — hogy az ilyen gyenge, fejletlen gyermekeiket ne erőltessék nagyon a tanulásra, ne igyekezzenek velük az iskolákat minél hamarább elvégeztetni, hanem az általános elfogadott igazságból kiindulva, hogy csak „ép testben lehet ép lélek“, fektessenek minél nagyobb súlyt gyermekeik testi erejének fejlesztésére. Ne tartsák elpa- zaloltnak a tánczra, korcsolyázásra, sétára és a szabadban való játékra fordított időt, hanem inkább ösztönözzék ezekre gyermekeikét, mert az itt felso- soltak az iskolába járó gyermek testi fejlődésére határozottan nagy fontossággal bírnak. Ha pedig a gyermek annyira gyenge, hogy az iskolában való sok ülés és e mellett a tanulás határozottan ártalmára van, akkor ne sajnáljon a szülő inkább egy egész évet a gyermek üdülésére szánni, hogy ezen idő alatt a gyermek erősödjék, fejlődjék és a következő évben ujult erővel, testileg megedzve, folytassa tanulmányait. Inkább igy mulaszszon a gyermek egy évet, mint éppen a fejlődés korában elsatnyulva, egész életében gyenge, fejletlen maradjon.“

Az igazgatói jelentés továbbá beszámol a tantestület tanácskozmányairól, melyeknek tárgyát a tananyag helyes beosztása és feldolgozása, a fegyelmezés és a tanulóknak szorgalomra és jó magaviseletre való serkentése képezte.

Kiemeljük, hogy az intézet az országos kiállításban rajzokkal, írásbeli dolgozatokkal és gyönyörű kézimunkákkal részt vett. Dicsérettel említjük fel, hogy a növendékek vallásos érzületét emelve, tanitó- nőik vezetése alatt vasár- és ünnepnapokon eljártak az isteni tiszteletre és minden alkalommal, de főleg az iskolai ünnepélyek rendezése által, fejlesztették a növendékek hazaszeretét és ápolták bennük a hon- leányi erényeket.

—th.

___ TÖVISEK._________

I=

ét©r-I=á,l.

Éppen most van a neve napja ennek a két fő-apostolnak, hát már csak megtisztelem őket »néhány rend sorjaimmal!« Arany János is ilyenkor irta ama hires »Fülemüle« versét, mit én latinus koromban oly magas élvezettel szaváltam a zárünnepélyeken (akkor még zárvizsgának hívták!) s melyben, a többek közt, ez is Írva vagyon:

»Péter és Pál — tudjuk — nyárban Összeférnek a naptárban!«

Hát annyi bizonyos, hogy a naptárban ösze- férnek; de az életben vajmi ritkán. Nagy életböl- cseségi igazságot, megdönthetetlen axiómát mondott ki Arany János akkor, mikor konstatálta, hogy az érdekvezérelt emberiség nagy seregének sokszor egy fülemüle fütty lesz a válasz-fala! ....

Úgy van • Ime nem csak Arany János, hanem a biblia Ígérete szerint is, a két fő apostol már ezelőtt csaknem 2000 évvel egészen külün állást foglalt el vallási vélemény dolgában. Péter azt követelte, hogy a ki keresztény akar lenni: muszáj neki először zsidónak lenni; Pál pedig minden serupulozitás

nélkül felvette az üdvösség kötelékébe a pogány okát is, csak hogy többen üdvözöljünk! . . . . E szerint Peter volt az első filoszemita, Pál pedig az első antiszemita.

No de, mivel Ők szegény emberek voltak —■ minden lelki gazdagságuk mellett — világ szerint! — hát meghonosítottak egy jó divatot, kezdeményezői lettek a mai modern Spaar-sysztémnek, azzal, hogy ketten összeállva, egyszerre tartották meg a nevük napját. így jött létre a naptárban Péter-Pál napja.-»

Mi — világ szerint — majdnem mindnyájan gazdagabbak vagyunk, mert külön névnapot tartunk többnyire; s nem járunk mezítláb, mint ők jártak, sőt gyakran fényes és drága czipőkben, dehát gondoljuk, Bóday Gusztáv urnák is élni kell! . . . . Igen, mert ha mi élünk a fejünk után: ő él a mi lábunk után — s ki tudja, melyik test-rész ér többet ? . . . Sok ember a fejét becsüli nagyra, az eszét tartja fényesnek, holott akárhányszor bebizonyul, hogy lajhár-lusta gondolkozásu, homályos agyánál, többet érnek veszély idején königgrätzi gyors futam-képes zerge-fürge vékony lábai és az a szépen kisuvikszolt Bóday-czipő, mely kontóra készülve is (mint teszem azt, nálam szokott!) ragyogóbb fényt hint szét, mint

a viselő gazdájának homályos eszejárása!.............

Ta

lán ezért jött divatba legújabban a sok sárga, fénytelen lábbeli, a suvikxolatlan czipő,

Hogy a láb fényessége, ne homályositson fejet S fentartassék az egyensúly fe és láb közt,

ha lehet! ... .

*

Péter-Pál napja alkalmából álljon itt Töviskonfektül e kis adoma.

Az 50-es években, egyik alföldi hires magyar városban, esti-zenét adott egy jó kedvű fiatal gentry - társaság a nagy falu legszebb leányának. A dolog nagy zajjal történt, mely felkölté a csendőrök figyelmét, kik köteles pontossággal a helyszínén azonnal megjelenve, oda lyukasztották ki az ártatlan dolgot, hogy az esti csendzavarás nagy büntevői egy »vorwert s« szóval beki sértessenek,

Nem megyünk — mondá az egész társaság. — De a zsandárok nem engedtek. »Vorwerts!« Ekkor előállt a társaság legtekintélyesebb, leggazdagabb tagja és igy szólt: »tudja az ur ki vagyok én? — — Péter Pál földbirtokos. (így akart imponálni az abszolút hatalom durva közegének.) »Ejh ! hazudni I« — válaszolt a magyarul kissé tudó zsandár, — Péter-Pál van egy ünnep! — Also Vorwerts!.. .

És aztán bizony a megzenésített kisasszony apjának kellett — ott, a hol —- bebizonyítani, hogy Péter Pál nemcsak ünnep, hanem köznapi neve is egy becsületes, széptevő halandónak. így menekültek. — (Már ilyet nem tenne a mi derék Buday főhadnagyunk! -— B.)

*

Péter és Pál két legnagyobb, legtüzesebb, leg- iánglelkübb apostola volt a kér. vallásnak. Nem csoda, ha az ő nevük napja táján majdnem folytonosan égi tüzek lángolnak, villám villámot ér s hangosan dörög, morog felettünk az elelboruló nyári ég! — — Hadd dörögjön, hadd morogjon — — Isten szelíd szava hozzánk az elemek dörgő beszéde, mely — mint amaz alföldi zsandár »Vorwerts«-e — minket a folytonos előhaladásra serkent, hogy az idők messze távolában, valaha, elérjük azt az erkölcsi tökélyt, azt a lelki magaslatot, melyen egykor a két hit-hős apostol, oszlop-ember, Péter és Pál állottak! . . . .

Palást.

KÜLÖNFÉLÉK.

— Cselenkó János uj misés ünnepélyéről. Az

elmúlt vasárnap egy kiválóan szép és igazán megható ünnepség folyt le a helybeli belvárosi templomban, illetve utána egy családi körben, mely e nap nagy és díszes közönséggel osztá meg örömét. Egy istenfélő s minta-derék polgár család ülte meg gyermekének uj miséjét, ülte meg az a nagy napot, melyhez hosszú éveken át annyi remények fűződtek. — Cselenkó János az ifjú pap neve, ki az öröm és szent lelkesültség hevével először lépett az Úr oltárához, hogy onnan szeretettéire barátaira, de az egész emberiségre az Úr kegyét közvetítse. A lélekemelő ünnepség a plébániaiakban vette kezdetét, mint a ma- nuduktornak ft. Wosinsky Mór esperes-plébános urnák hajlékában. A szivek már itt megremegtek örömük és meghatottságukban, midőn a ft. manuduktor szivre- ható szavaira az egyházi ruhákban felkészült levita

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (26. sz.)

szülői elé térdelt, s azok áldását fogadta, hogy elkísérje az a hosszú pályán egész a sírig. Majd a díszes menet a kedves kis koszoruslánykákkal élén megindult a templomba, hol a szt. áldozat a „Veni Sancte“ eléneklése után megkezdődött. Az evangélium után ft. Razgha Lajos ur helybeli segéd-lelkész lépett a szószékre. Nemes lelkesedése egész a költőiség magaslatáig. ragadta, a honnan feltétlenül uralkodott a sziveken és a szemeken, melyekből könnyeket fakasztott. A szent mise alatt a jelenvoltak áhítatát nagyban emelte a művésziesen előadott ének. Nevezetesen a dalárdának s az egyes szives vállalkozóknak Vargha Margit urhölgy őnagyságának és Steiner Lajos dr. ügyvéd urnák kell e helyütt (kifejeznünk) köszönettel és teljes elismeréssel adóznunk. A templomi ünnepélyt lukullusi lakoma követé az ünneplő és egyszersmint ünnepelt családi házánál, hol közönségünk előkelőségei közül is sokan találkoztak. Nevezetesen, hogy a ft. papságról ne is szóljunk, kik uj oltártestvéröket nagy számban tisztelték meg, mint ft. Wosinsky esp. plébános ur, Szánthó Zs. pl. ur, Markovies Pál harczi pl. ur, a helybeli káplán urak stb. ott láttuk Szilágyi Gyula pénzügyigazgatósági helyettes titkár urat kedves nejével s leánykájával, ki a koszoruslánykák egyik dísze volt, Krcsmarik Pál kir. főügyész urat kedves nejével, Pleszky Antal urat kedves családjával, Komáromy Gyula dr. orvos urat kedves családjával. Tóth Andor urat kedves családjával, Éber Márton urat kedves családjával, nevezetesen kedves fiával Gézával, ki a jelen vasárnap mutatja be ugyancsak zsenge áldozatát az egek Urának. Kiss Mór urat kedves családjával, és még sok másokat, kiket bajos volna előszámolnunk, minthogy az együtt örülök száma a kiterjedt családdal együtt mintegy 80—100-at tett ki. Magas szárnya- lésu felköszöntők még inkább emelték a hangulatot. Nevezetesen az ünnepelt frappáns bevezetésével köny- nyen megfejthető talányul adta fel a díszes vendég- koszorúnak, melyik az ő (t. i. a primicians) legboldogabb napja az életben. Igen, ha Napoleon tábornokai előtt nem első csatája, nem császárrá kiáltatása napját, hanem igenis első szt. áldozása napját mondá legboldogabbnak, úgy az első szt. mise napja bizonyára legboldogabb a hivatásos pap életében. Remek dikcziókat mondtak még a manuduktor ft. Wosinsky Mór esp. pléb. ur az ünnepeltre, az ünnepelt kedves

r

szüleire, majd a pápára; Eber Géza kurdi káplán ur volt iskolatársai nevében az ünnepeltre, Horváth Béla

IV. éves theologus pedig egy lendületes ódájával markolt a szivekbe, mit a primicianshoz intézett. Majd ft. Ragha káplán ur emelt szót, s általános meghatottság közt köszönte fel nagys. Hannyi G. apát kanonok urat, volt Szegzárdi plébánost és tek. Abafi Józsof méhész-tanitó urat, volt szegzárdi tani- tót, mint kik az ünnepeltet nagy czéljának elérésében önfeláldozólag támogadták. A díszes közönség nagy része egy felejthetetlen nap emlékével távozott el — késő este — a mi már magában véve is élénk tanu- jele egy igazán sikerült ünnepségnek.

— Fraknoi Vilmos ez. püspök részéről annak kijelentésére kérettünk föl, hogy a pécsi püspöki szék betöltését illető közleményünknek az ő személyére vonatkozó része csak önkényes combinatiókban bírhatja forrását.

— Áthelyezések. A pécsi püspöki helynök Varga Kálmán segédlelkészt Döbröközről Bogdására, Fetter Gyulát pedig Bogdásáról Döbröközre helyezte át.

■— Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter báró Jeszenszky Béla drt, miniszteri fogalmazót miniszteri segédtitkárrá nevezete ki.

— Áthelyezés. A szegzárdi kir. törvényszék elnöke Dohóczky György dunaföldvári kir. járás- birósági szolgát saját kérelmére, a szegzárdi törvényszékhez áthelyezte s helyébe Marton István, szegzárdi törvényszéki napidijas szolgát és tartalékos huszártizedest helyezte át.

— A „Szegzárd-vidéki méhész-egylet“ folyó évi julius hó 2-án (csütörtökön) délután 6 órakor Szeg- zárdon a vasúti indóház Il-ik oszt. várótermében rendes közgyűlését tartja meg, melyre a t. tagtárs ur tisztelettel meghivatik. A gyűlés a tagok számára való tekintet nélkül határoz. Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó. 2. Igazgatói jelentés 1895/6. évről. 3- Pénztári számadás, 4. Jövő évi költség-előirányzat. 5. Igazgatói jelentés a méhtelep állásáról.

6. Titkár jelentése a könyvtárról.

— Díszközgyűlés. A „Tolnamegyei községi és körjegyzők-egylete“ folyó hó 29-én, azaz jövő hétfőn millennáris közgyűlést tart Szegzárdon K e r b o 11 István elnöklete alatt. A díszközgyűlés után társas ebédet rendeznek a „Szegzárd Szálló “-ban.