Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-05-31 / 22. szám
1896. május 31. 3 E magasztos beszéd után történt a fák elültetése és elnevezése. A belső kör közepén áll egy szép platán ez Árpád a kör: Előd, Kond, Ond, Tass, Huba, Töhötöm. A külső körben: Álmos, Attilla, Vajk, Rá- kóczy F., Hunyady J., Kossuth L. A platán tövéhez egy márvány lapot helyeztek el a következő bevésett fölirattal: A kő első oldalán Jankovich Bésán József Puszta-Apáthi birtoka, II. oldal. Egy ezer éve, hogy mi magyarok itt lakunk, III. oldal. E helyre ültetett 13 fát Garay Antal gazdatiszt. IY. oldal. 1896. május 10-én. | Az ültetés után következett „Isten áld meg a magyart“ és „Árpád apánk ne féltsd ősi nemzeted.“ Ezek után az elnök elmondta a hálaadó imát, mit a nép és gyermekek meghatottan csendben hallgatták meg. ■A szép ima után felhangzott a „Szózat“ s ezzel véget ért e szép ünnepély vallásos és kegyeleti része. Az összes jelenlevők zászlók alatt visszaindultak P.- Apáthiba. Egy zászló pedig ott maradt az Árpád fája mellett, hogy ott lobogjon, mig egy foszlány marad belőle. Haza érve, a cselédség és ezek gyermekei körülbelül 100-an terített asztal mellé ültek. A bográcsokban párolgóit a paprikás hús. Az asztalokon kalács, zsömle, alma, dió és bor. Hozzá is látott a fáradt gyermeksereg, mert közel egy órát gyalogolt oda és vissza. Ebéd után volt mindenféle játék, táncz, cziczázás, zsák futás, ozsonna stb. Ez mulattatta a kicsinyeket és nagyokat. A cselédség sorakozott a csapra ütött akós hordó körül, melyben jó fajta siller bor gyöngyözött és jó kedvre serkentette a Ba- chusnak áldozókat, az esti harangszóra széledtek csak el a felnőttek és gyermekek. — Ilyen volt az a pusztai ünnepély. —a—a. Sár Szent-Lörincz, 1896. május hó. Sár-Szent-Lőrincz az ezredéves ünnepet május 9. és 10-én nagy lelkesedéssel tartotta meg. Május 9-én volt az iskola-ünnep a templomban, szavalat, felolvasás a „Szózat“ és „Himnusz“ éneklésével. Diebold tanító szakavatott vezetése.* mellett a gyermekek gyönyörűen énekeltek. Az ünnepélyt Sántha lelkész alkalmi imája nyitotta meg és fejezte be. Május 10-én volt a templom-ünnep. Mozsárlövés harangzúgás jelezte az istentisztelet kézdetét. A zöld fenyő-galylyaí feldiszitett templom zsúfolásig megtelt ünneplő közönséggel. Szép látvány volt az Uzd-bor- jádiak bevonulása. Zászlók alatt gyalog jöttek a templomba a hivek a földbirtokos urakkal együtt; a hölgyek pedig hosszú kocsisorral vonultak a temp-' le:■•%'.''A templomban felhangzott az „Erős várunk“ felségé,«. *ének, utána Sántha alkalmi éneke s - ugyanannak pályakoszoruzott ünnepi beszéde. Az istentiszteletet a „Szózat“ eléneklése zárta be. Délután För- dős Dezső földbirtokos elnöklete mellett Szent-Lőrincz és Uzdborjád együtt tartotta a népünnepélyt, az Uzd- borjádi és Szent-lőrinczi hölgyek részvétéíével. Volt karó-mászás, zsákban futás stb. Este gyönyörű tűzijáték s táncz fejezte be az ünnepélyt. (Szép látvány volt a Fördős szőlőhegyén égő hét máglya.) Az ünnep fényét emelte Fordős Vilmos, Buday főhadnagy, Reich Oszkár és Rácz urak megjelenése. (Forró köszönet Rácz urnák, ki a tűzijátékot rendezte.) Templom, iskola, papiak, községháza és számos ház nemzeti zászlóval volt és van feldiszitve. A templom tornyára az ünnep emlékéül magyar czimer és korona tétetett fel. Volt faültetés is az u. n. Kishalmon. Ez derék jegyzőnk, Győré Pál érdeme. S aztán beakart ugrani az ajtón, de Kálmán megfogta a kezét. — Hát nem csalódtam! Édes aranyos! Le akart hajolni, hogy ajkával érintse azt az iczi-piczi kezét, a mely szivének drága kincsét tartotta fogva egy kuszáit virágban, de eszébe jutott az erdészlak, a hosszú szótlanság oka s igy csak annyit mondott: — Eljövök érted, ha a világ végéről is. Én -istenem be szép is volt ez a bolondos májusi est! * S azóta egy évtized perdült le az idő fáradt kerekén. Etta nem hallotta az évek szárnyának suhogását s vár, remél hogy Kálmán el fog jönni, hiszen megigérte! S mikor úgy néha, este vele bolygok a parkok csavargós utain, látom hunyó szemében a bizalmat, érzem, hogy a sokszor csalóka május balzsamát most is ép oly kéjjel szívja magába, mint akkor. S téged szeresselek május, ki kaczér napsugaraddal ábrándokat szősz, illatoddal belopod magad könnyen hivő szivekbe, ki megujodva ifjúságot hirdetsz a fonyadó virágnak ? Ki tündöklésedben változol s fergetegedben uj szivárvány kelését hirdeted? Eredj hazug május) nem szeretlek. Hrabovszky Lajos. _________TÖVISEK._________ Cs upa ünnep. El van tévesztve az »sor« az kalandárium- ban! 9 R . Ennek az évnek minden napját vörös betűkkel kellett volna kinyomatni a naptár-csináló tudós »asztromókus« uraknak, mert hát ez az Isten kegyelméből ránk virradott 1896-ik szökő esztendő: csupa ünnep! . . . Mondá egy »részünkről való« becsületes ember. De igaza is van! — — Országszerte mulat a nép, mivelhogy uj ezredbe lép, — és a mulatsági műsor — olyan, mint a gyártott mü-bor, sosem fogyunk ki belőle, —jelszó: »mulassank!-------előre!« Pe dig hát, szomorú praxisból tudja minden ember — írja egyik vig novellájában a hires Beöthy Károly, akarom mondani Beöthy Laczi (még az 50-es években!) — hogy az igazi magyar ember szive szerint való jó mulatsága: sok egészségbe és nagy pénzbe kerül! . . . Ezen axiomatikus véleményt pártolólag terjeszti fel a legfelsőbb forum, a nagyközönség elé bizonyos Petőfi Sándor nevű úri ember is, a ki meg — még a 40-es években — ezt irta: ? »Eltánczolom a pénzemet, Kitánczolom a telkemet!« Tehát őszerinte meg már a mulatság nemcsak pénzbe és egészségbe kerül, hanem még lélekbe is! — — Jaj, de igaza van! — — Mert az igazán mulató jó magyar ember nemcsak az uj bankóját szórja oda a vén czigánynak egy jó nótáért, nemcsak a rósz bort fizeti meg a korcsmárosnak drága pénzzel a jó kedvért, — hanem a barátság hevében, a mulatság zajában, eget-verő jó kedvében »az ingét is odaadja !« s ráadásul kinyitja szivét, szivének kincses házát, odadobja lelkét igen sokszor ama Judások- nak, kik mosolygó arczczal, Jézusi szeretet látszatával, járnak-kelnek a mulató helyeken, keresvén, kit elnyeljenek (Biblia.) Vagyis a nyilt szivü emberek lelkét meglopni törekedvén! Ez aztán a drága mulatság. No de nekünk most semmi sem drága. Mikor az ember egy ezrest már elköltött (s pláne olyan ezrest, a mit apái szereztek és nem ő!) és aztán megint apró pénzre, a rövid évek hitvány apró pénzére, válthatja az örök idő egy vadonat-uj ezresét: Ugyan már hogyne örülne ?! . . . Mulass jó Magyarom! »ne gondolj a gonddal« ád az Isten egy kis apró pénzt mindig, •— a mint adja a perczeket és napokat, — || e tudat neked elég ! . . . Most igaz, hogy ez az év sokba kerül s talán keserves lesz a ránk jövő egy pár másik év (mint a jó mulatság után egy hatalmas katzen-jam- mer!) — no de ha imádjuk szívből a Megváltót, majd csak letörlesztjük azt az egy-két' váltót, mit az ezredéves ünnepély méhe szült, (minthogy a zsebünkből momentán nem került! . . .) az uj ezred alatt pedig bizonyosan Heintze-nél gazdagabb lesznek köztünk sokan — és ki lesz heverve, — mely most olyan drága! — e millen- náris év váltós mulatsága! n Persze, hogy a tenger hulláminak vihar által felkorbácsolt hatalmas mozgása mellett mindig meg van azért a folyók patakok, csermelyek szerény futása, alázatos csergedezése is, — épp úgy, mint a hatalmas hadügyminisztériumban is mindig ott van a nagy fény kicsiny árnya: a békeszerető, alázatos Írnok és szerény dijnok! — (De ezek nem folynak be a politikai élet nagy tengere hullámzásának irányítására! — Szedő.) Éppen igy, az országos, nagy méreteket öltött, általános ezredéves ünnepélyek és mulatságok fénye, zaja, nem homályositá el és nem szüntette be a mi helyi-érdekű extra-mulatságaink szép ragyogását, kel. lemes lármáját. Mert minek nevezzem másnak, mint szép ragyogásnak, s kellemes lármának azt az »ünnepi sort« —, mely e hét folytán szerény magamnak kijutott a kettős-jubileum (papi és házassági 25 év) alkalmából; és azt a másikat, mely lapunk érdemes és kitűnő régi szerkesztőjét illette Vilmos napján, — s melyről megemlékszünk Újságunk más lapján ?! * Ezek mellett itt voltak a pünkösdi ünuepek, jön az Űrnapja, jönnek az iskolai zárünnepek, és azután egy nagy, hosszú, nyári pauza, a végetlen szünidő, — mint egy ünnepnapok folyamának összefutott deltája, mint egy forralásközben összement nagy lábas tej, mint egy összekapcsalódott vasárnap — tömeg — egész őszig, mig csak a kiállítás • tart! — TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (22. sz.) Bizony — biznny, ez az év — »Csupa ünnep« — valljuk meg mi is mindnyájan t. olvasóim. * Kérdés: ki arat az idén ? — Hisz most a »föld népe« is mind Pestre vándorol, potya és majdnem potya ut-jegyekkel | — Azt hiszem, legbővebb aratása van Heintze-nek, a budapesti korcsmárosoknak, a nemzeti szalag- és zászló-árusoknak, pesti fiakke- reseknek, a magyar államvasutaknak és a sörfőzők- nek! . . . No de azért, csak sok jégvihar ne bántson, gabona-rozsda és filloxera ne arasson: ki bírja a magyar ember ezt is! — — —■ Éljen az ezreedéves »csupa ünnep!« . . . Palást. KÜLÖNFÉLÉK. — Közigazgatási ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága szokásos havi ülését junius hó 15-én tartja meg a vármegye székházában. — Áthélyezés. A kereskedelemügyi miniszter M a r k ó Gusztáv Tolnavármegye áll. építészeti kir. főmérnököt saját kérelmére Kassára helyezte át. Markó Gusztáv főmérnök távozását megyénkből sajnálattal fogadjuk, mert mindig hivatásának magaslatán állva, nagy tevékenységet féjtett ki közutaink rendezésé és jókarban tartása körül. — Előléptetés. A kereskedelemügyi miniszter Szzcskás József szegzárdi posta- és távirda segédtisztet posta- és távirda segédellenőrre léptette elő. — Állásáról leköszönt. Atanaszkovits István, a a szegzárdi orsz. selyemtenyésztési felügyelőség szerb fordítója, állásáról leköszönt, hogy abban hagyott tanulmányait tovább folytathassa. — Közjegyzői iroda megnyitás. Dr. Papp József bonyhádi kir. közjegyző irodáját folyó évi junis 3-án fogja megnyitni. — Rendkívüli közgyűlés. A szegzárdi kaszinó ma délután 5 órakor az egylet helyiségében rendkívüli közgyűlést tart, hogy ha a tagok határozat- képes számmal meg nem jelennének, az uj közgyűlés az alapszabályok 11. §. értelmében 1886. év junius 7-ik napján délutáni 5 órakor tartatik meg. Tárgy: 1. A választmány javaslata: az ezredév megünneplése ; ezzel kapcsolatban a házalap növelése; Bezerédj István szobrára gyűjtés indítása s e czélra a kaszinó részéről 500 frtnak megszavazása iránt. — Államsegély. A füldmivelési m. kir. miniszter a kétyi állattenyésztési egyesület által tervbe vett tenyészbika vétel beszerzési költségeire 150 forint államsegélyt utalványozott. — Előmunkálati engedély. T o 11 h Ödön ügyvéd, szegzárdi lakosnak a győr-veszprém-dombovári h. é. vasút Enying állomásától Mező-Komárom, Lajos-Ko- márom és Szilas-Balhás községek érintésével a magy. kir. államvasutak Simontornya vagy Sárbogárd állomásáig vezetendő gőzmozdonyu h. érd. vasút vonalra a kereskedelmi m. kir. miniszter egy évi időtartamra előmunkálati engedélyt adott. — Ováczió. A szegzárdi dalárda és az önkéntes tüzoltótestület folyó hó 27-én este meleg ováczióban részesítették Boda Vilmos országgyűlési képviselőt, lapunk főszerkesztőjét névünnepe alkalmából. Nyolcz óra után vonultak a városháza udvarából a dalárdis- ták és a tűzoltók zenekarukkal az ünnepelt lakása elé, hol a zenekar kezdett rá egy darabra, majd a dalárda Éber Márton vezetése alatt felváltva két münégyest adott elő nagy hatással, kifogástalan nünszszal. Ekkor felhangzott egy lelkes éljen Boda Vilmos, mire bementek a lakásba, s itt először a tűzoltók nevében idb. Zsigmond Ferencz alparancsnok üdvözölte a szeretett főparancsnokot, a dalárda nevében pedig Borzsák Endre szép szavakkal tolmácsolván az egyesület tagjainak érzelmeit, átadta a dalárda csoportképét, melyet meglepetésül készítettek. Az ünnepelt férfiú szeretettel és köszönettel fogadta a két egyesület megjelenését és meghívta vendégszerető asztalához. A vacsora alatt lelkes felköszöntőket mondottak Boda Vilmosra, kinek tagadhatatlanul oly kiváló érdemei vannak, melyeket még az irigység sem képes elhomályosítani. — Tanitóegyleti képviselők. A magyarországi kath. tanítók f. évi julius hó 7., 8. és 9-én Budapes- * ten nagygyűlést tartanak képviseleti alapon; erre a nagygyűlésre a „Szegzárd-vidéki róm. kath. tanítóegyesület“ képviselőkül Horváth Ignácz szegzárdi és Perler Mátyás tolnai tanítókat küldötte ki. — Uj csendőrőrs-állomás. Decsen ideiglenesen uj csendőrős állomást állítottak fel; az őrs egy őrsvezetőből és három emberből áll.
