Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-05-31 / 22. szám
XXIV. évfolyam. 22. szám. Szegzárd, 1896. május 31. EGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . . . 6 frt — kr. Félévre......................3 „ — „ Negyedévre .... I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Megj elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számittatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . . 1 frt 87 kr. 10Ó—200 „ . . : 2 „ 87 „ 200—300 r ... 3 „ 81 * minden további 100 szó 1 írttal több Tűzoltóságunk helyzete. A haladó kor egyik legfontosabb intéz- ményje minden bizonynyal a tűzoltóság. S ezt a nagy horderejű intézményt kétségkívül helyesen oldotta meg emberszeretettel megáldott korunk, midőn az igen sok emberben meglevő tűzoltási nemes szenvedélyt használta fel arra, hogy testületeke hozzon létre, melyek az emberi vagyon és személybiztonság legveszedelmesebb ellenségével: a tűzzel való küzdelmet tekintik feladatuknak s hogy ezt tehessék nem riadnak viszsza attól sem, hogy fáradtságos gyakorlatokkal maguknak a szükséges szakértelmet és képzettséget megszerezzék. Magyarországon túlnyomó nagyrészben a keletkezett tűzoltóságok önkéntesek, vagy is nem fizetésért, nem jutalomért, hanem teljesen anyagi haszon nélkül teljesitik élet és egészségveszélyes feladatukat. Ezen önkéntes tűzoltóságok közé tartozik a szegzárdi is, mely már 23 év óta, mint a zászlóján levő felírás mondja: „városunknak őre!“ E mellett még a szegzárdi tűzoltóság azért is kiemelkedik társai közöl, mert ezelőtt 23 évvel az első és legnagyobb tűzi fecskendőt maga pénzén szerezte be s oly hosszú idő óta ruházatának árát saját zsebéből fedezi. Azt hisszük ily viszonyok között méltán igényt tarthat arra, hogy szereplése, működése tárgyilagos bírálatban részesülj én. Ilyen éppen nem tárgyilagos birálat jelent meg egyik helybeli lap: a „Tolnavár- megye“ hasábjain, midőn a tűzoltóságnak a kerületi fogház égése alkalmávali szerepléséről nyilatkozva, nem riad vissza annak kimondásától : hogy a tűzoltóság vajmi keveset tett a tűz elfojtására. Hát ugyan mi okozta azt, hogy a szél irányjában levő épületrész, daczára, hogy már meggyuladt, nem égett el ? Talán az a tűzfal mentette meg, melybe a tető gerendák bele vannak épitve? vagy mi az oka, hogy a tűzoltóság egy toló létrával rendelkezvén, az épületet csak ott védelmezhette, hol a terjedés valószínű volt, mégis leégett az épület azon része is, melyet a kigyuladt résztől egy tűzfal választott el. Természetesen, hogy ezt valaki megállapíthassa, ahhoz első sorban szaktudás s egy kis jóakarat kell. A „Tolnavármegye“ tudósítójának pedig úgy látszik egyik sem állt rendelkezésére. Hogy pedig a tűz az ezredéves ünnepség teljes folyása közben ütött ki s hogy a tolólétrának nem volt olyan helye, honnét könynyü szerrel kihozható lett volna, arról a tűzoltóság nem. tehet s nagyon is indokoltnak tűnik fel az a kevés késedelem, melyet ezáltal a tűzoltás szenvedett. Egészben véve azonban az eredmény mégis az, hogy az épület keleti részét a tűzoltóság mentette meg s igy feladatának teljesen megfelelt. De azért mégis szükséges, hogy a tűzoltóság felszerelése kiegészitessék s számuk szaporitassék. Szegzárdon ugyanis eddig a tűzoltóságnak csak földszintes és legtöbbnyire nádas égő házakkal volt dolga s ez egészen más oltó eszközöket kíván, mint az olyan nagy épület, mint a fogház. Szegzárd mindinkább városias jelleget ölt s mindegyre szaporodnak az egy-két emeletes épületek, melyeknek tűz elleni védelme egészen más felszerelést kíván meg. Ott van a megyeház, az igazsági palota, a kerületi fogház, a közkórház, selyemgyár Adlerház és főgimnázium emelendő épülete, mind két emeletes épületek s mind olyan nagy forgalmú helyek, hol igen hamar keletkezhetik tűz. Nos hát, hogy a tűzoltóság egy ily magas épület védelmét kellő módon eszközölhesse, oda még okvetlenül szükséges egy másik tolólétra beszerzése, hogy a tűz két oldalról legyen támadható; s szükséges húsz uj tűzoltónak beállítása. Ez pedig belekerülne 1200 frtba. Ha ezen összeg rendelkezésére bocsáj tátik a tűzoltóságnak, akkor emberi erőt véve tekintetbe, teljes jót állást vállalhat minden veszedelemmel szemben, ha pedig jövőben is a pártoló tagok évi szives adományjára lesz szorítva, akkor végig éghet valamenynyi nagy épület Szegzárdon, csakhogy annak nem 1 tűzoltóság lesz az oka, hanem azok, kik á helyett, hogy egy ily humánus egylet érdekében propagandát csinálnának, oly irányban, miszerint a szükséges eszközök rendelkezésére 1 bocsájtassanak, a tűzoltóságnak ártó, valótlan közleményeket bocsájtanak világgá! b. J | SSétla. | »Egy szép dolgot hoz elő az én szivem!« (Zsolt. XLV.) — papi és házassági 25 éves jubileumom szép dolgát. E rám nézve oly kedves esemény, TÁRCZA. Kereszt utón. Leteszem pennám, nem irok többet, Életem eztán más lesz, nagyon más. Ezután gondok sorvasztnak, ölnek: Kincset hajhászok, itt a vallomás. Himes lepkeként nem repes lelkem, Bohó tréfáknak nem örül szivem; És hogy ez miért ? már megfeleltem: Pénzért dolgozom erősen, hiven. Édes reménység ékes tanyája Nem leszen többé ifjú kebelem. Valóm nyugalmát meg nem találja, Rohanva fut a sivár tereken, Mint szép délibáb oszlik eszményem, Hideg számitás te vagy a hazám. Anyagit kérek és hogy lesz nékem, Nincsen kizárva, nincs bizony, az ám. Pénz az ur ma már; tehetséges ész, Lelki tulajdon, mély érzésű szív, Vele szemben oh! mindez elenyész. A kincs boldogít; ez az igaz, hiv. Ringató álmok, bűvös ábrándok, Magasztos fenség, kedves ideák, Isten veletek, j emlékem rátok ! Jó pénzért küzdőm, . . . előre tehát! Leteszem pennám, nem irok nem, .nem, Anyagi ember ne fogjon pennát. Eszmény kell oda s az én szellemem Anyagit hajhász, előre tehát!! De mégsem, mégsem. Aranyas világ Múzsa csókolta édes költészet, Te legillatosb, örökös virág, Nem kell pénz, ez a röpke enyészet. Varjas József. Búcsú a májustól. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — . Még csupán egynéhány óra s lebukik a függöny a percznyilétü tiszavirágok, egyhónapos szinjátéka mögött. A tejszinü bárány fellegek lassú folyásával elúszik a kápráztató május, melynek bübáját letűnt idők ábrándos költészete szőtte aranysugárba. A haldokló májusi nap vérvörös sugár kévéjét a láthatár szürkülete magába szivja, az ég sápadt ezüstsarlója szelíden veti leheletét a balzsamtelt parkok, berkek, ligetek fáira, mintha érezné, hogy a szerelmes május rövid lesz, pár nap és kéjes sóhajjal leng előre a gyümölcs fakasztó julius lehe. Ismét egy május ! — gondolkodik redőkbe vont homlokkal a harmincz éves leány, ki egy lustrumja vária már azt a nevetőszemü barna ifjút, a ki esküvel fogadta, hogy eljüp érte. S azóta vár. Talán nem is hiába, mert ő el fog jönni, hiszen olyan őszintén mondta s olyan melegen szorította meg bársony kezét. Etta piczi kacsója azóta megsoványodott, halvány erei mellett a tiz tavaszszántotta ránezok sürü részben sorakoznak egymás mellé. Az arczárói durva pamattal törölte le a hamvat az évek goromba ekése, de ő nem tudja azt. A tükör az édes élet a hazug fitogtatója aszott ajkával bár kajánul nevet a reá bámulóra, ő nem hisz neki. A tükör hazudik. Etta remél. . . Lelkében a tiz év visszhangja úgy kondul meg, mint a ma duzzadó szava, előtte úgy tetszik, mintha a bűvös álmokkal telt tavasz elmúlt tegnapja óta nem fordult volna oly nagyot Atlasz golyója. Akkor is oly szép volt minden. A nedves füvei párnázott rét szegélyén kökénybokor meresztette apró virágait, a vörösturbános pipacs mint basáskodó janicsárcsapat kóválygott a [szélben erre-arra a hajlott nyakú árvacsalán között, a fehér hóvirág reszketve simult a kuszáit üstökü bozót mögé. A rét mellett a frisen szántott termőföldek feketelettek, melyek sávokban futó arankavirágaikkal úgy tűntek fel, mint egy nagy, nagy kiterített osztrák zászló. S az est ... — milyen mámoros volt az ! Az azúr bolthajtásos kifeszitett posztójáról csak emitt-amott foszlott le egy-két tenyérnyi bárányfelhő
