Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1896-05-24 / 21. szám

1896. május 24. 5 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (21. sz.) lése után az iskola helyi hatóságának elnöke lépett az asztalhoz és nagy hatással elmondotta az ünnepély czélját, okát, magasztosságát. Utána egy fiú elszavalta Inczédi László „Ezer év“ czimü költeményét. Ezután egy leány a megkoszorúzott térképhez ment és elmon­dotta hazánk hegy és vizrajzi viszonyait, terményeit és a székes-főváros nevezetességeit stb. Ezután a szép szavalatok, versek és a magyar történelemből meritett esemenyek elbeszélésének hosszú sora követ­kezett, előadva a tanitó és a tanulók által. Végül az asztalhoz állott egy fiú s egy leány, kik felváltva könyörögtak az Istenhez áldásért. Imád­koztak az elhunyt ősökért, a királyért, a hazáért, a nemzetért, 0 méltósága a grófi családért, ki áldozat- készségével e szép ünnepélyt, mint a hazaszeretet szent érzelmeinek ezredéves örömét Vám puszta kis helységében a legmagasabb fokra emelte. A két gyer­mek könyörgésébe belevegyült az iskola harangjának imához vezénylő áhitatos lágy hangja. A meghatott­ságtól minden szem könnyezett, sirt. Majd a Szózat eléneklése után a lobogó diszszél ellátott iskolát el­hagyva, mindnyájan a szabadba vonultak s itt .aztán valóságos népünnep volt, jutalmazott .versenyjátékok­kal, muzsikaszó, daí, táncz, zsemle esővel, czukor- sütemény, szivar s bor kiosztásával egybekötve. Öröm sugárzott a cselédség arczán s ez örömének mulatozás közben többször kifejezést is adott, a király, a haza s ő méltósága a grófi család éltetésével. Szakos, 1896. május 17. Szakoson az izr. hitközség szintén a lehető leg­fényesebben ünnepelte meg az ezeréves ünnepet. Május 14-én reggel 8 órakor hitközségünk ap­raja, nagyja a vidékről, úgyszintén községünk inteli- gencziája nagyobbrészt, a templomba vonult, hol Láng Ignátz kántor-tanitó hazafias beszédben méltatta a nemzeti ünnep jelentőségét és végül megható imát mondott az ezeréves hazára. Ez után az iskolás gyermekek ünnepi ruhában, nemzeti lobogókkal a szépen feldiszitett iskolába vo­nultak. Hol elénekelték a Szózatot, Honfidalt, Király­dalt és a Hymnuszt. Szavaltak hazafias verseket és elmondták a legnevezetesebb magyar hősök és kirá lyok életrajzait, melyet Grósz Jakab iskolaszéki elnök házaszeretetre intő beszéde a gyermekekhez feje­zett be. Az iskolai ünnepély után az egybegyült kö­zönség az iskolás gyermekekkel együtt szép rendben gyalog és kocsikon zeneszó és indulók éneklése mellett az erdőbe vonult, hol a gyermekeket a hitközség költségén készült ebéd várta. Az ünnepélyt este 8 óráig tartott kedélyes tánczmulatság zárta be. A költemények betanitása és általában a szép ünnep minél sikeresebbé tétele körül Láng Ignácz, hitközségünk tanítója, igen buzgón fáradozott. iegenyés, 1896. május 10-én. Hazafias lelkesedéssel ülték meg Bezerédj An­dor cs. és kir. kamarás Jegenyés pusztáján a hon- alapitás ezeréves fennállásának örömünnepét, melynek programmja a következő volt: I. Ünnepélyes hála adó istentisztelet Hidján, hol az iskola növendékei zászló alatt teljes számban jelentek meg. II. Az iskolai ünnepély részletei: 1. „Hymnusz.“ 2. Elnöki meg nyitó beszéd. Tartotta ftdő Fehér Márton. 3. „Ezer év.“ 4. Értekezés a honfoglalás és a magyar nemzet 1000 éves életéről. Tartotta Gundy Károly. 5. Ár­pád és a honfoglalás. „Munkács.“ 6. „Árpád apánk“ éneklték a gyermekek. 7. „Szent István“ és „Imre herczeg.“ 8. A „Tatárjárás.“ 9. Nagy Lajos és „A királyi tett.“ 10. Hunyadi János és Hunyadi. 11. Mohácsi vész és „Látnok.“ 12. A magyar szabadság harcz és „Előre.“ 13. Nagyjaink névsora. Felolvasta a tanitó. 14. „Ki volt nagyobb“ „Ki volt a jobb.“ 15. Az iskola legjobb tanulójának beszéde. 16. Elnöki záró beszéd. Tartotta Fehér Márton. 17. A „Szózat.“ Éneklték a gyermekek. III. Millenniumi fáh ültetése, hova czigányzene mellett vonult ki a gyermek sereg. Tárgy sorozata: „Járjatok be minden földet“ és egy alkalmi ének, miután a gyermekek és a cselédség mélts. Bezerédj Andor uraság kegyéből ozsonnát kap­tak s a czigányzene mellett folyt a mulatság esti 10 óráig. TÖVISEK. A vén ezredes, ii. (Az ezredéves megyei ünnepély alkalmi konfektje. — Lásd a múlt számban az Appetitóriumot!) Minden • tiszteletre méltó vén ezredesünknek, édes magyar hazánknak, megtettük hát a megyei pa­rádét is május 18-án (megérdemli, jó öreg édes anyánk ő nekünk, magyar gyermekeinek, csak a horvátok, ráczok, tótok, szászok, oláhok tartják őt mostoha anyának, vagy talán Ausztriával kötött házassági vi­szonyából kifolyólag: gonosz Anyósnak! . . .) De mi — mondom — (magyarul értsd, ne francziául!) meg­tettük neki a megyei parádét is. Előzőleg ültettünk fákat, rendeztünk iskolai ünnepélyeket, tartottunk templomi isteni tiszteletet. Ezek mind ártatlan dolgok valának. Jött aztán a bodzafa-puska után a Krupp- ágyu, a megyei mulatság, mely czinkotai méreteket öltött. Faültetés = suviksz ! — — Gyermek- mulatságé naiv játék ITemplo^ni parádé-= szokott dolog! — ■— — Hanem mikor a Tekintetes, Nemes, Nemzetes és Yitézlő Vármegye mulat: ez aztán valami! . . . így van biz az! — Hasztalan mond szeretett főispánunk oly ragyogóan szép megnyitó ünnepi be­szédet ; hasztalan ül Perczel Dezső belügyminiszter extra-czúgra Budapestről Bonyhádig és vissza; hasz­talan prédikál Vaszary Kolos hg.-primás, Péter-apos- toli, pünkösdi, elragadó ékesszólással —: mindezek­nek nincsen oly nagy hatása a felséges népre, mintha B a j ó Pál központi szolgabiró ur belevágja magát egy mustra-honvédlovaktól keservesen vontatott Grósz Ullman-féle rozzant fiakkerba s ott parádéz a bakon egy sárga paszomántos sipkába, vadonat-uj livrébe bujtatott megyei pandúr! . . . Ázt mondják rá: —­„ez az Ur!“-------így voltunk a millennáris megyei mu latsággal is. Ez bizony minden előző ünnepi sort elhomályositott, törpe kisérletté degradált. * Beharangoztuk Va óráig már éjfélkor minden toronyban. — Kiharangoztuk — szintén éjfélkor. — (No, mert még akkor is égett a fogház s kongattak a buzgó „robotosok“ (Petőfi). * A látott magyar disz-ruhák a néző közönségnek nagyon szépek, a viselőiknek nagyon drágák voltak. Ennyit konstatálhatok. Az ebéd kitűnő volt, a mo­zsarak jól besültek, a toasztok jól elsültek, — és jók voltak mind a sültek, mind a finom hal-paprikás, mit Pernitz adott — senki más! * Lófuttatási és táncz-dijat (büszke lehetnék rá, de kijelentem, hogy nem vagyok!) többnyire a reform. I hívek nyerték. Jobban örülnék annak, ha én nyer­tem volna meg az Osztály-sorsjegy egy milliós fő­nyereményét, hogy »erény dijakat« tűzhetnék ki Szegzárd lakosságának, felekezeti különbség nélkül! — No de e nyereményre nincs szükség — mondja a végzet — mert Szegzárd népe amúgy is kitünően erényes! . . . . # Nagyon szépen folyt le az egész ünnepély, reg­geltől estig, csak a kivilágítás nem sikerült a túl sikerülés miatt! . . . Nagy volt az illuminczió, va­kító volt a fény, szóval: sok a jóból! . . . Szegény rabok, kik jelentéktelen, apró, emberi gyarlóságokért lettek diplomátlan ülnökök, — édes reményében annak, hogy biztos fedél alá kerültek! — ime, mily óriási csalódás keserve érte nyugodt szivüket! --------Égett emberek lettek s hajlékta­la nok ! — — Azaz, hogy van hajlékuk, de mennyire fogja zavarni édes nyugalmukat az uj tető-épités zakatolása V . *. . Mily szerencsétlenek! . . . Azt hi­I szem, hogy volna köztük még olyan is, a ki a mos­tani aranyos nyugodalmát szívesen felcserélné a sza­bad munkásság ezüst élvezetéért!?!... * De legjobban sajnálom az »Első > Magyar Ál­talános Biztosító-Társaságot« ■— a ki ezen ezred­éves ünnepi kivilágítás költségeihez a legtetemesebb mérvben — muszáj szerint! — hozzájárul. Szegény biztosító társaság!------------No de ne sajnáld a pé nzedet a leégett magy. kir. rab-palota fedeléért- mert jó mulatság volt ez a megyei, — sokáig har­sogják Szegzárd hegyei! . . . Volt potya sör, bor száz hordó számra s minket terhel -— nem azt, ki, ivott — a számla! .... Palást. KÜLÖNFÉLÉK. ItSt Kinevezés. ÍÁ m. kir. igazságügyminiszter Schaurer Károly nagy-atádi kir. járá^bfrósági aljegy­zőt, a kaposvári kir. törvényszékhez jegyzővé ne­vezte ki. — Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi mi­niszter Laubheimer Róbert szegzárdi kir. segéd tanfelügyelőt Pécsre vissza helyezte, Laubheimer csak 3A évvel ezelőtt helyeztetett Szegzárdra, rövid itt tartózkodása alatt kiváló szakférfiúnak bizonyult, s távozását sajnáljuk. — Uj bányafőnök. A nagy-mányoki bányatár­saság bányájának műszaki és üzleti vezetését Singer Bálint bányafőmérnök vette át. — Diszpap. A bonyhádi rom. kath. esperességi kerület papsága Péchy József tolnai prépost plébá­nost disz tagjává választott#-Az agg lelkipásztort ért kitüntetés azon alkalomból történt, hogy megkül- dötte a millenniumra megirt „Emlék lapok“ czimü müvét. — Fekete zászlók lengnek. Mtilt hétfőn érkezett meg távirat Szegzárdra Károly Lajos kir. főherczeg- nek, a király öcscsének halálhíre, mikor is a megye­házán, az igazságügyi palotán, a városházán és az egyesületek épületein bevonták az ezredévet hirdető nemzeti lobogókat és kitűzték a fekete zászlókat. Tehát hétfő óta mindenfelé fekete zászlók lengnek, hirdetve a mgy gyászt, mely a királyi családot és a nemzetet érte. A megboldogult főherczeg lelkiüd- veért Szegzárdon is tartanak gyászmisét. — Kis gyermek halála. Egy kedves kis gyer­mek költözött el a földről az égbe, hogy szaporítsa az angyalok számát. Báter János szegzárdi könyv­nyomdatulajdonos, lapunk kiadóját és nejét született Mehrwerth Etelkát lesújtó gyász érte, kiknek egyet­len fiukat, Tiborkájokat törte le a fagyoskezü halál élete 8-ilc hónapjában. A bánatos szülők az alábbi gyászjelentéssel tudatják szeretett fiuk halálát: Báter János és neje szül. Mehrwerth Etelka a maguk úgy gyermekeik: Margit, Józsa és Kornélia nevében is, szomorodott szívvel jelentik szeretett egyetlen fiuk­nak, illetve testvérüknek Tiborkának folyó évi má­jus hó 23-án, délután fél 1 órakor hosszas szenvedés után élete 8-ik hónapjában történt elhunytét. A sze­retett gyermeknek hült tetemei folyó hó 24-én dél­után 4 órakor fognak az alsó-sirkertben örök nyuga­lomra helyeztetni. Szegzárd, 1896. május hó 23. Ál­dás és béke a felejthetlen hamvaii’a! — Magánvizsgálatok. A szegzárdi áll. segélye­zett közs. polgári leányiskolában a magánvizsgálatok f. évi junins hó 1., 2., 3. és 5-én fognak megtartatni. — A kiállításra ingyen utazó tanítók. Tihanyi Domokos, Tolnavármegyei kir. tanfelügyelő a vallás- és közoktatásügyi miniszter felhivására felterjesztette azon Tolnavármegyei tanítók és tanítónők névsorát, kiknek 400 írtnál kisebb évi fizetésük van, s igy in­gyen utazhatnak a kiállítás megtekintésére. — Elhalasztott válaztmányi ülés. A „Szegzárd- vidéki rám. kath. néptanító-egylet“ választmánya folyó hó 21-éré hirdetett ülését, közbejött akadályok miatt, folyó hó 28 án tartja meg Faddon Zányi György elnöklete alatt. — KÖZ8égí választások. Simonmajor község bi- rájává folyó hó 16-án megválasztották Schmidt Osz­kár uradalmi intézőt, pénztárnokká pedig Németh Márton fáczánkerti tanítót. Esküdtek lettek : Lindner János uradalmi ellenőr, Mohai Lajos és Mészáros Lajos. — Iskolai vizsgálat. A hidjai uradalmi népis­kolában folyó hó 20-án tartották meg az évzáró vizs­gálatot, melyen Péchy József tolnai prépost-plébános elnökölt. A vizsgálaton jelenvolt: Bezerédj Pál mi­niszteri meghatalmazott, nejével, továbbá Borne­misza Irén urhölgy, Szaka Dezső jegenyési kasz- nár, Háj Ede s. lelkész, Fehér Márton áldozár, Matejka Károly tolnai és Gundy Károly jegenvési tanítók. A tanulók igen ügyesen és szabatosan felel­I tek az egyes tantárgyakból, a miért a vizsgálat be­fejezése után Péchy József elnök teljes elismerését fejezte ki Kiss Béla István tanítónak. A vizsgát diszebéd követte, melyet Bezerédj Pál uraság adott. A harmadik fogásnál felállott Péchy prépost és éltette a nemesszivü uraságot, Háj Ede s. lelkész pedig a nagynevű Bezerédj-családra emelte poharát. ■ —Hymen.. Horváth Samu dombóvári tanitó má­jus hó 27-én vezeti oltárhoz Kassán menyasszonyát Moskovits Mariska kisasszonyt. — A Szegzárd-bátai Dunavédgát-társulat múltja és jelene czimen megírta Tóth Károly társulati mér­nök a nevezett társulat történetét. A szép kiállítású és érdekes tartalmú könyv 7 rajzmelléklettel, valamint a szövég közé nyomott 6 ábrával van ellátva. Tóth Károly mérnök a társulat megbízásából irta meg a jeles munkát a millenniumra. — iegenyés pusztán folyó hó 21-én féuyesen sikerült iskolai vizsgálatot tartottak. Az iskolára ki­tűzött nemieti zászló hirdette külsőleg is, hogy nagy ünnepe van a gyermekeknek. A leányok mind nem-. zeti szalaggal diszitett fehér ruhákban, a fiuk pedig millennáris jelvényekkel jelentek meg a csinos kis iskolában, melyet ez alkalommal virágokkal, lombfü­zérekkel és apróbb nemzeti zászlókkal ékesítettek Ízlésesen fel. A tanterem közepén láttuk 0 Felségé­nek megkoszorúzott arczképét, a hátsó falon pedig a nagynevű Bezerédj család arczképeit, köztük Be­I zerédj Andor cs. és kir. kamarással, a ki nagylelkű bőkezűséggel állította fel ezt a minden szükséges tanszerekkel bőven felszerelt iskolát a pusztai gyer­mekeknek. A vizsgálaton, melyen Péchy József pré­post-plébános elnökölt, többen vettek részt, a kik örömmel hallgatták meg az egyszerű pusztai tanulók okos feleleteit. Dicséretet érdemelnek Fehér Márton áldozár, ki a vallástant tanította és Gundy Károly szakképzett fiatal tanitó, a ki megmutatta, hogy a pusztai iskolát is mintaiskolává lehet szorgalommal és tudással tenni. A minden tekintetben szép vizs­gálat után Szarka Dezső kasznár lakásában ebéd volt a vizsgaelnök és a vendégek tiszteletére. Ebéd alatt lelkes, szép tósztok hangzottak el; az elsőt Péchy József prépost tartotta, kiemelve a Bezerédj- család ősi erényeit, végül Bezerédj Andor cs. és kir. kamarást éltette. — Elmaradt a tánczestély. A millennáris ün­nepélyek alkalmából folyó hó 18-án Szegzárdon fé­nyes tánczestélyt akartak tartani a valóban elragadó szépen dekorált »Szegzárd-Szálló« nagytermében, mely azonban a közbejött tűzesett miatt elmaradt keddre, de akkor sem volt megtartható Károly La­jos kir. főherczíg halála miatt. — A kerületi fogház égése. Folyó hó 18-kán esti 9 órakor, midőn a vármegye által rendezett ez­redéves ünnepi mulatság a vásártéren javában folyt, midőn az ezrekre rugó közönség a rendezett tűzijáték I szépségeiben gyönyörködött, egyszerre egy rémült

Next

/
Thumbnails
Contents