Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-31 / 13. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (13. sz.) mindnyájan rendelkeznek, még1 törhetlen munkásság és higgadt tapintatosság is szükséges s ezt megfogja számukra hozni a tapasztalat és idd. Azért, mint tehetséges fiatal embereket a jövő reményjében örömmel üdvözöljük okét ui és fontos pályafutásuk küszöbén. b. ■ ■ Üdvözlet Tolnavármegye uj kir. tanfelügyelőjének. tanfelügyelő felekezetkülönbség Tekintetes Tihanyi Domokos kir. ur márczius 23-án 1024. sz. alatt a vármegye minden lelkészéhez hivatales átiratot intézett, melyben őket hivatala átvételéről értesíti s egyben felkéri, hogy „őt nagyrabecsült támogatásukban részesíteni s ezzel a népnevelésügy felvirágoztatásának szánt munkálkodását előbbre vinni és megkönnyíteni méltóz- tassanak. Összes lelkésztársaimnak nélkül — vélem érzelmét kifejezhetni annak nyilvános kijelentésével, hogy a tek. tanfelügyelő ur beköszöntőjének ez előzékeny hangját elismerő köszönettel fogadva, tőlünk telhető jóakaratu támogatásunkról biztosítjuk s a legteljesb, előlegezett bizalommal nézünk hivatalos működése elé. Mert előzékenység előzékenységet, bizalom bizalmat szül. S az igen tisztelt kir. tanfelügyelő urnák lekötelező udvariassága annál jobban esik nekünk lelkészeknek, mert vala Tolnavármegyének — s nem is olyan régen — oly tanfelügyelője is, ki akkor érintkezett velünk először, mikor 1 e i r t az érdemes iskolaszékhez s igy — implicite — hozzánk „érdemes“ lelkészekhez is, hogy minket erre vagy arra felhívj on vagy utasítson; ki fő-népnevelő létére, maga is nevelés nélkül szűkölködött. Fogadja az uj kir. tanfelügyelő ur szives, magyaros „Isten hozott“-unkat s nagyrabecsülésünk őszinte kifejezését! Sokak nevében: Egy tolnamegyei plébános. Megyei közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága márczius hó 29-én tartotta meg gróf Széchényi Sándor főispán elnöklete alatt tavaszi rendes közgyűlését. A közgyűlés iránt általános érdeklődés mutatkozott, amennyiben igen szép számmal jelentek meg a bizottsági tagok a megye minden részéből. Az érdeklődést természetesen az adta meg, hogy több tisztviselői állás betöltése volt kitűzve. Már tiz óra előtt a tágas nagy termet teljesen megtöltötték a bizottsági tagok, a karzatot pedig előkelő hölgyek foglalták el. Gróf Széchényi Sándor főispán megnyitó beszédében P e r c z e 1 Dezsőnek belügyminiszterré történt kineveztetése alkalmából elismerő szavakkal méltatta érdemeit s indítványára a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy őt feliratilag üdvözölni fogja. Az éljenek lecsillapultával, Bernrieder József bizottsági tag szép beszédben tolmácsolta a megye közönségének érzelmeit azon kitüntetés felett, melylyel 0 felsége a király gróf Széchényi Sándor főispánt titkos tanácsosi méltóságra emelte. A lendületes szép beszéd nagy hatást keltett s a szónok indítványára ezen örvendetes tény jegyzőkönyvileg örökittetett meg. A főispán a meleg ovácziót megköszönve kijelentette, hogy a megye közönségének rokonszenve csak fokozni fogja munkásságát s az érdemet a törvényhatósági bizottság és a tisztikarral osztja meg. Simontsits Béla alispán a napirend előtt szót emelve, gyönyörű beszédben domborította ki, mint emelkedett D ő r y Dénes a megyei tisztviselő- ségből a megye első oszlopává s mint érte a magas királyi kitüntetés az által, hogy őt a magyar főrendiház tagjává nevezte ki. A bizottságnak a fölötti örömét, hogy D ö r y Dénes kir. tanácsos a főrendiház tagjául neveztetett ki, szónok indítványára jegyzőkönyvbe iktatták. D ö r y Dénes a ragaszkodásnak ezen lelkes megnyilvánulását megköszönve, kijelenti, hogy az elismerés csak buzdítani fogja, hogy a vármegye érdekeit előbbre vihesse. Ezután következett a tárgysorozatba felvett ügyek tárgyalása. Az alispánnak nagy gonddal és kiváló szakértelemmel készített s nyomtatásban 'is megjelent időszaki jelentését a közgyűlés tudomásul vette. E jelentés értelmében az állami javadalmazás terhére évi 770 frt fizetés és 150 frt lakpénzzel egy második allevél- tárnoki állás és két 365 frt fizetéssel javadalmazott dijnoki állás szerveztetik a levéltárhoz. Madarász Elemér főjegyző felolvasta a belügyminiszter leiratát, melyben közli 0 felségének Albrecht főherczeg elhunyta folytán tanúsított, általános részvét alkalmából a miniszter-elnökhöz intézett legfelsőbb kéziratát, melyet a közgyűlés állva hallgatott meg. Ezután felolvastattak a miniszteri kinevezéseket tudató leiratok, melyek tudomásul vétettek. Dr. N o v á k Sándor leköszönése folytán megüresedett első aljegyzői állásra Simontsits Elemér másod aljegyző, másod aljegyzőnek Forster Zoltán, harmad aljegyzőnek P é c h y János, negyed aljegyzőnek pedig S z é v a 1 d Oszkár választattak meg. Nyugdíjazás folytán üresedésben levő simontor- nyai járási főszolgabírói állásra egyhangúlag P e s t h y Elek központi szolgabiró, központi szolgabiróvá Nun- k o v i c h Ferencz tb. főszolgabíró, dunaföldvári főszolgabíróvá Rass ovszky Julián szolgabiró, ennek helyére pedig szolgabiróvá B a j ó Pál tb. szolgabiró, szolgabirósági írnok választattak meg. Az üresedésben levő árvaszéki ülnöki állásra S t e i n f e 1 d Béla p. ü. fogalmazó és Balogh Lajos hiszem, ha más nem, egy-két boulleward lapocska magát a köztársaság elnökét is felülteti. Az olasz is vígan van április elsején az ő calandrinóján és hogy a németnek túlontúl megvannak az ő Aprils- narijai, alighanem mindenki tudja. Honnét eredt ez ártatlan és kedves népszokás, eddig senki sem tudja. Kétségtelenül az áprilisi időjárásnak egy operette-diva szeszélyével egyrangu szertelen változékonysága, az ő csalfa, hol napsugaras, hol fogvaczogtató volta, terjesztette el az április bolondját. Általános népszerűségét legalább bizton ennek köszönheti, ámbátor, hogy a történetből sem hiányzanak a figyelmet érdemlő mozzanatok, a melyek azt igyekszenek igazolni, hogy valami szörnyű figurás kormányintézkedések április elsején suggerálták az emberiséget, hogy ezen a napon és pedig kölcsönösen fel kell egymást ültetnünk. Több neves történetírónk bizonyítja, hogy az áprilisi tréfák eredete igen régi, még a kelták idejéből való. Ezek április elsején bohó, vidám tavaszi ünnepeket ültek. Vezéreket tettek meg nagy ünnepséggel, rendesen valami félkegyelmű hadfiakat, a kiknek nevetséges pozolásán kitünően mulattak. Elmúlván az április elseje, a talmi vezéreket kíméletlenül kiakolbólitották és a napokra terjedő zajos tavaszi ünnep e tréfás detronizálással fejeztetett be. Ám lehet, hogy a kelták tavaszi ünnepeit elfeledte volna az emberiség és április elseje nyomtalanul eltűnt volna a vig tréfák világából, ha a XVI-ik században IX. Károly fel nem eleveníti. Ugyanis azt a famozus és népeit bámulatba ejtő rendelkezést tette, hogy az uj esztendő nem április, mint eddig, hanem január elsejével kezdődik. Akkor ezt a rendeletet igen fa- mozusnak találták 1564-ben, mig most igen meg vagyunk elégedve a januári újévvel, különösen ha az újévi borravalók túlságosan nem kivánják zsebbeli készségünket. Mennyivel szerencsésebbek voltak őseink IX. Károly ismert rendelete után. Akkor is szokásban voltak az újévi ajándékok, de a rendelet után az emberek januárban az áprilisi, áprilisban a januári ajándékokkal biztatgatták egymást. Szóval, a mint látjuk, az április bolondjának népszerűsítése érdekében igen jelentékeny körülmény szegődött, a miből azután annak világos tudatára is eljutunk, hogy őseink is szerették az ajándékokat elkerülni, ha — lehetett. Elmondjam-e azt a sok dévaj tréfát, a mi április elsején a jóbai’átok között megesik | Szinte felesleges ! De most egy igen népszerű felültetés-forma van divatban, tessék elolvasni és vagy vig tréfára használni, vagy okulni. Mihelyt az áldozat a szobába jön, a társaság bünszerzője elébe megy és eldicsekszik vele, hogy egy hatost talált. Addig gyúrja áldozatát, mig ez kénytelen elhinni a 10 krajczár találásának históriáját. Erre aztán a bünszerző leül, egy bűntárs pedig kiveszi az áldozat világos figyelmével, látszólag észrevétlenül a kabát külső zsebébe tett hatost, mutat egy krajczárt s azt csempészi a helyére. Még beszélgetnek egy darabig, akkor a bünszerző kimegy. Ezalatt a bentmaradt társaság belesuggerálja az áldozatba, fogadjon, hogy nincs a hatos találó zsebében a talált pénz, hanem egy krajczár. Az áldozat fogad. O maga leletezi meg a nyugalommal bejövő és a szegedi ügyvéd pályáztak s közbizalom folytán ülnökké Steinfeld Béla lett megválasztva. Orosz Endre dunaföldvári járási főszolgabírónak nyugdíjaztatás iránti kérvényére a nyugdij-választmány javaslata alapján 700 frt évi nyugdijat szavaztak meg. P e r c z el Dezső belügyminiszternek a vármegye különféle bizottságaiban viselt tisztségekről történt leköszönése folytán a központi válásztmányba D ö r y Andor, az állandó választmányba Kr am o li n József a ménbiráló közigazgatási bizottságba P e r c z e 1 Lajos, és a lótenyésztési bizottságokba pedig S a s s László választattak be. C h o n t o s Jenő biz. tag elhalálozása folytán az igazoló választmányba megüresedett helyre Vizsoly i Ákos lett megválasztva. Ekkor az elnöklő főispán az ülést felfüggesztette és elrendelte Perez el Dezső és Péchy Józsefnek a közigazgatási bizottságban viselt tagsági helyeiknek betöltése felett a titkos szavazást, melynek eredménye az lett, hogy Kovách Sebestyén Endre 91 szavazattal, Boda Vilmos 77 szavazattal lettek megválasztva. A központi választmányba Schweiz Antal 85 szavazattal jutott be. A tárgysorozat hátralévő pontjainak letárgyalása után, a közgyűlés a főispán lelkes éljenzése mellett feloszlattatott. —th. Gyümölcsészeti tanfolyam és az orsz. selyemtenyésztési felügyelőség. Azon tiz vármegyében, melyek községi faiskolái a földmiv. miniszter ur által ezelőtt 8—10 évvel az orsz. selyemt. felügyelőség ellenőrzése alá helyeztettek ez időig 582297 nemesi tett gyümölcsfa lett a községi faiskolákban nevelve és végrendeltetési helyökre kiültetve. A járási faiskola felügyelők által minden tavasz- szal és minden ősszel teljesített faiskola látogatások alkalmával kitöltött látogatási ivek adatai szerint, melyek valóságáért nemcsak a járási faiskola-felügyelők, de az illető községek elöljáróságai is saját alá írásaikkal szavatolnak, a fent említett 582297 nemesített gyümölcsfából a tolnamegyei községi faiskolákban 35512 drb. lett nevelve és véglegesen kiültetve. Hogy ennél kedvezőbb eredmény elérhető nem volt, azon körülménynek tulajdonítandó, hogy a községi faiskolák, midőn azok ellenőrzése az orsz. se- lyemtenyésztési felügyelőségre bízatott, nem voltak oly karban, hogy azokban nemesitett gyümölcsfákat, kilátással eredményre, tenyészteni lehetett volna. Léteztek ugyan egyes községi faiskolák, melyek kitűnő karban voltak; mi egyes lelkész, jegyző vagy néptanító uraknak köszönhető, kik a fatenyésztés iránt különös előszeretettel viseltettek. Ezen kivételesen jó karban tartott egyes fais1895. márczius 31. krajezárt hatossal fölcserélő bűntársat. Yan nagy gaudium. Es az áldozat fizet. A felültetésnek ez a módja elmés, különösen, ha a kivitelben ügyeskednek. Őrizkedjünk, nehogy minket fogjon meg. A magyar irodalomban, „Á p r i 1 i s b o 1 o n d j a i“ czim alatt Szigligetinek vigjátéka van, Gárdonyi Géza meg tavaly egy csomó bájos poémát e jellemző czimmel adott ki: „Április.“ Az irodalomban alig van szeretetreméltób könyv, mint ez, olvassák csak el. Az öngyilkosok. Irta: Sass Ede. A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. Az éjszaka behunyta csillagszemeit. Mintha már halva volnék: nem láttam, nem hallottam semmit az éj fekete koporsójába zárva. Gondolataim visszaszállottak a múltba. Akárcsak a varjuk, keselyük a puszták hulláira, hogy azokat szétmarczangolják. De most már nem is fájt a marczangolásuk: mintha kiköltözött volna belőlem minden élet. Ilyen volt a múltam, a jelenem. És a vasúti sinekre állva, melyeken nemsokára a gyorsvonatnak kelletett elrobogni, vártam a jövendőt. A sínek reszkettek már a közelgő vonat robogó terhétől, vagy talán attól a szörnyű katasztrófától, mely itt nemsokára végbe fog menni. A sors keze volt annak a vonatnak a mozdony- vezetője, melynek engem kellett összetiporni. Végzetem, megtestesülve egy pokoli hatalommal száguldó gép alakjában: törtetett felém. Mint a kilőtt ágyú
