Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-31 / 13. szám
XXIII. évfolyam. 13. szám. Szegzárd, 1895. márczius 31. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . ... 6 frt Félévre .....................3 „ Ne gyedévre .... I „ 50 lcr. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Megjelec: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová Het.enkint egyszer, vasárnap. hová a lap szellemi részét illető közaz előfizetések, hirdetések és a felNyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. kr. lemények intézendők. sz<hamlások küldendők. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ! j . I frt 87 kr. 100—200 * . . . 2 I 87 * 200—300 i, ... 3 „ 87" “ mindert további 100 szó t írttal több. Előfizetési felhívás TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1895. évi XXIII. évfolyamára. Egész érre 6 frt = 12 korona, félévre 3 frt = 6 korona, negyedévre 1 frt 50 kr — 3 korona, egy hóra 50 kr = 1 korona, mely összegek a kiadóhivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzek haladéktalan beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. Csendes ülés. Három főszolgabírói, három aljegyzői, egy árvaszéki ülnöki és egy szolgabirói állás betöltése részint megüresedés, részint előléptetés alakjában volt f. hó 29-kén Tolnavármegye törvényhatósági bizottságának közgyűlési tárgy- sorozatába felvéve; meg is látszott az ősök arczképével diszitett tanácskozási termen, hogy választás van napirenden, mert falai alig voltak képesek a rajokban érkező bizottsági tagokat befogadni. Jelen volt ott mindenki, kik a közügyek intézésébe befolyni, vagy azok kezelési módja iránt érdeklődni szoktak, sőt még a karzat oszlopos melvédje is izgatottságtól és ideges várakozástól kipirult bájos női arczok kereteként szerepelt már a kora délelőtti órákban. Mert hát választás lesz, mert hát arról lesz szó: hogy három járás közigazgatási apparátusa vezetésére hivatott fő minő vállak között nyugoszik. Hajdanában, midőn egy hasonló, kis tiszt- ujitás számbamenő mozgalom jeleneteiről kellett beszámolnunk, már hetekkel azelőtt volt mit feljegyezni: tömeges összejövetelekről, lelkes tüntetésekről, a közvélemény erőteljes megnyilatkozásáról ; sőt fáklyás zene kíséretében ünnepelt jelöltekről is; most ha az ülésterem szokatlan látogatottságra előre nem vetette volna árnyékát, - azt kellett volna hinnünk, miszerint csupán azt kell elintézni. a törvény- hatósági bizottsági közgyűlés igen tisztelt választott és virilista tagjainak, hogy váljon a Mázán felállitatni szándékolt éjjeli bakter állás betöltésére hivatott egyén 30 frtnyi tiszteletdija készpénzben, vagy természetben legyen e kiszolgáltatandó! Olyan csendes volt a vármegye s olyan I kevéssé mozgalmas volt a társadalom, hogy beO 7 O«/ illett volna halotti tornak. Na dehát a mozgalom olyan jelenség, mely a küzdelem erejét árnyékként követi s ha nincs harcz, nincs mozgalmas élet. Mindenki tudta már előre, hogy kik vannak a betöltendő állásokra kiszemelve; mindenki tisztában volt azzal, hogy a kiválasztottak győzelmét senki sem kívánja kérdésessé tenni, mindenki meg volt győződve, hogy a választás akként fog végződni, a mint előre megállapítva lön; azért a mozgalom helyébe a kíváncsiság lépett s azért telt meg a gyűlési nagyterem tagokkal, mert azok a lelkes lefolyásnak kívántak tanúi lenni. Kivéve az árvaszéki ülnöki helyet, minden állásra csak egy jelentkező volt s igy csupán négy harsogó „éljen“ zúgott végig a termen s Simontsits Elemér első aljegyzővé, Forster Zoltán másod aljegyzővé, Pécsi János harmad- és Szévald Oszkár negyed aljegyzővé meglőn választva. Hasonló külső tünetek közt lett Pesthy Elek a gyönki, Nunkovits Ferencz a szegzárdi és Rasovszky Julián a paksi járás főszolga- birájává, Baj ó Pál a központi járás szolga- birájává és dr. Steinfeld Béla .árvaszéki ülnökké. Egy csomó egész fiatal ember jutott ennek folvtán kardinális közigazgatási állá- sokba. Valami tekintélyes múlt, valami kiváló szolgálat érdeme egyiknek sincs a háta mörí .» gött. Ök egyszerűen az ifjú nemzedék remény- | teljes sarjai, kik előtt megnyílt az ut, egy a közjó előmozdítására irányzott, hasznos tevékenység kifejtésére. Hitünk, reményünk az, hogy a .törvény- hatósági bizottság tagjai a választás eredmény- jét idővel örömmel fogják üdvözölni. Mert nem kételkedünk benne, hogy a most felszínre került fiatal gárda teljes ambi- tióját abban fogja találni, hogy a szereplésükhöz fűzött remények egytől-egyig beváljanak. Ehhez az előképzettségen kívül, mivel TÁRCZA. Fokról-fokra. Csak szenvedés volt az enyém, Vigaszomat meg nem lelém Sehol a nagy világon. Bú, fájdalom gyötört, kinzott, • Nem találtam, nem, balzsamot Szivemre, hogy ne fájjon. Sivár, puszta volt életem, Egyhangú és reménytelen; Kis sajka nagy tengeren. Az emberek hullámálja Elragadott és dobála Dobált pehelyként engem. Kicsi sajkám im kikötött, • Nálad lelvén a kikötőt Nálad éh én szerelmem. Mem sivár már az életem, Nem egyhangú s reménytelen, Virágos, bájos éden. % $ * Megláttam egy kis lányt, mi tagadás benne, Nagyon tetszett nekem szép fekete szeme, Bogár sötét haja, piros szája széle, Fehér gyöngysor foga, gömbölyű termete. Olyan az arczbőre, mint az alabástrom, Szemöldöke pedig fekete, mint a korom. Ha szeme csukva van, sötét szempillája Ráborul, rásimul bársonyként arczára. Mint harmatos rózsa, mint a hajnal pirja, Mikre a ragyogást a napsugár Írja, Mindene megnyerő, mindene igéző, Nem hiszem, hogy lenne oly kitűnő festő, Vagy szobrász, vagy költő, kinek képzete Oly aranyos kis lányt, mint 0, teremthetne. Hátha még feltekint ragyogó szemével, Avagy ha megszólal édes beszédével: Lágyan csengő hangja, szende tekintete Lebilincsel, megköt angyal tiszta lelke, Mely ott űl az arczán, az ajkán, a szemén, Nem, ilyen földi lényt többet nem láttam én! * * * Patak partján ült a lányka, Ábrándozva, elmélázva. Bizonyosan szeretett. Olyan volt, mint a vadrózsa, A harmatnak csókja rajta, Üdébb, mint a kikelet Arczán édes mosoly játszót^ Mint Balaton, úgy hullámzott, Ingerkedett kebele. Iín egy ifjú a bokorból Lassan kilép s fölé hajol, Majd letérdel elejbe. Ajka néma, egyet sem szól, Csacska csermely hangzik alól, Azt csacsogja: szeretlek. Megfogja a gyenge kacsót, Kisvártatva csattan a csók, Méznél sokkal édesebb. Varjas József. Április elseje. A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. A ............................nek irta: Ha ársy Kálmán. Mint a hogy az angol parliament pinczéit hivatalos deputáczió járja hivatalos komolysággal, hogy a százados konzervativismussal megvizsgálja, ha váljon nem akarják-e a törvényhozás házát feldurrantani, mint századokkal azelőtt, olyan biztosan vette a szokás hatalmába április elsejét a vidám beugratások, a balekek, a jóhiszemű gimlik megtréfálásának nagy napját. Az ám, április elseje! Akármin! uralkodik a spleen a megjózanodott századon, apáink naiv, jámbor mulatsága vig tréfára sarkal, nem lehetetlen, hogy most valami politikai pártunk ezen a jelentős napon fog programmot adni. Az április elseje nem hazai népszokás, sőt ellen- I kezőleg, más országokban jobban, elmésebb változa- I taiban van elterjedve. Egész Európában divatos, keletre a keleti kérdés vitte és a mint Bulgáriát az európai haladás viszi, terjed el az április szokása, jóllehet, nekik nem Gergely Pápa csinálta a kalendáriumokat és a maguk számítása szerint éppen 13 napig kell még várni a felültetések vig tréfáira. Nemcsak a kontinensen, de még ködös Albion partjain is divatos az áprilisi tréfás rászedés. Albion férfiai ezt a mulatságot „April fool“-nak nevezik és derékül uzoválják. A franczia kedélynek és elmés- ségnek azonban valósággal norma-napja van az ő április elsején, az ő „poisson d’avril-“jén. Nincs | I felültetés veszedelmétől senki megmentve s azt
