Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-10 / 10. szám
3 zott cl. Délután, szakadó esőben, óriási embertöme0, gyűlt egybe a városház elótt, melyben a tanács tartotta nyilvános közgyűlését. Az előterjesztett 12 pontot egyhangúan elfogadták itt és Szepessi Ferencz polgármester a tanács es polgárság nevében nyomban ala is irta. Egy választmány indult vele útnak rögtön a rendek hazába. Egyúttal azt a kérelmet terjesztette a Felseg elé, hogy az országgyűlést helyezze Budapestre át. Egy másik választmány ismét Budára, a helytartó-tanacshoz ment, a politikai foglyok szabadon bocsátását kérelmezni. Különösen Táncsics Mihály szabadságát követelte hangosan a nép. A rettegő kormányszék mindent megtett: elismerte a sajtó-szabadságát, a czenzura eltörlését; a politikai foglvokat szabadon bocsátani rendelte; s még azt is megígérte, hogy a katonaságot a városi hatóság rendelkezésére bocsátja j katonaság csak akkor avatkozik a dologba, ha a tanács látja szükségesnek. A vizi-kaszarnyába, hol Táncsics börtöne volt, vonult most a nép, honnan, mivel már beesteledett, fáklyák világánál hangos diadalmenetben vitték családjának. Eltűnt a fekete-sárga szin és a kétfejű sasok a középületekről, mindenütt magyar czimer és három- szinü zászló diszlett; a magyar országgyűlési fölirata átnyujtására Bécsbe küldött deputáczió, melynek élén a nádor állt, tagja volt sok mágnás és Kossuth, ki, bár nem volt tökéletes a német nyelvben, engedett az ünneplő tömeg kívánságának, ismételve beszédet intézett a néphez. A nap világrázó eseményéről beszélt, bár szokatlan németnyelvű, elve oly szónoklattal, melyet bátran nevezhetünk harmonikus zuhatagnak. Mikor a küldöttség a nemzetőrség és fegyveres diákok kíséretében . a Burgba megindult, s Kossuth a Kohl-Markton kivette egy anya kezéből gyermekét, megcsókolta és úgy mutatba be, mint a szabad Ausztria jövendő polgárát. A beszéd, melyet ekkor mondott, oly kedélyes és megható volt, hogy különösen a hölgyeket ragadta el. A történelem egyetlen példája volt ez, melyben a merev Magyarország és németség kibékülése szimbolikus kifejezést nyert, s a magyar ifjúság a nemzeti színek mellett a bécsi kokárdát és fehér szalagot is viselte, a király előtt aztán a főherczeg nádor megható beszédben kérte a nemzet kívánalmai teljesítését, átnyújtva a fölii'atot. Ferdinánd magyarul és röviden válaszolta, hogy a magyar nemzet hűsége biztosítását köszönve, kívánságait mielőbb teljesíteni fogja. Mindig bízok a magyar hűségben és ezentúl is számot tart rá. 17-én érkezett meg a királyi leirat, mely a nemzet kívánalmainak teljesen megfelelt. Szentesítve volt most minden, a mit óhajban fe1895. márczius 10. jeztünk ki márczius 15-én. Valóság volt már az a reggeltől estig tartó fényes álom, folytonos gyönyör, | mely oly édes, hogy szinte fáj! Igazában pedig Petőfi napjának kellene e napot nevezni, mert az ő föl-. lépte nélkül ki tudja meddig elcsavarták volna a politikusok a szóbeszéd, archimechesi csavarát és mert fordulót képez Magyarország történetében az az óra, melyben elszavalta lángoló költeményét a piacz közepén, az ifjú Magyarország üdvrivalgása között. Ettől a naptól számítja a magyar újjá születését; ezen a napon hulltak le a bilincsek a jobbágyak kezéről; ezen a napon lett szabaddá a föld és a szellem. E napon érezte először Magyarország a szabadság enyhe légét évszászados rabság után. De Horvátországban Jellacsics Bécsből érkezve, kinyilatkoztatta, hogy elszakad Magyarországtól. A szerbek sem akartak tudni semmit arról, hogy sorsukat a független Magyarországhoz kapcsolják. A szászok is tiltakoztak; minden adót és minden ujonczot megtagadtak. A békés, erősítő szabadság helyett teljes fejetlenség és anarkia költöztek az országba. Ez nem magától történt mindez ; gyalázatos ármánykodás, aj népek érdekeinek elnyomása mellett, az egy ember érdekének hódolása tette ezt. Száz és százezer hiába megölt ember élete és kiontott vére; milliónyi népesség átka tapad azok nevéhez és fejére, a kik elkövették. A gyűlölet ellenük a köztudatba ment már át és mint az a hatalom, mely azt kioltsa valaha. Még az idő sem képes erre, mert a történelem fönntartja ez események, e tettek hírét mindenha örök tanúságul! . . . . Társzekerek és ágyuütegek hosszú sorai, lovas és gyalogkatonák százezrei árasztották el az országot az őszi esték ködös alkonyában. Folytonos lődözés robaja hangzik e szerencsétlen ország fölött, a sebesültek nyögése és jajjai élesen hasitják a levegőt. Számtalan ágyú- és puskából egymást kergető apró felhőcskék röppennek ki, szinte betöltötték a levegőt, gyászosan olvadtak össze a homálylyal. Lealkonyult Magyarország napja, hóhérok ütöttek tanyát földjén. De újra kitisztult az ég és öSszeölelkezve, meg- ittasulva az örömtől, üdvözölhettük uralkodónkat napjainkban, ki eljött közénk jubileumát ülni azon tényének, hogy fölszabadította Magyarországot szolgaságából. Különböző források nyomán: Havasi Béla. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (10. sz.) „A vidéki pénzintézetekről.“ E czim alatt a „Tolnamegyei Közlöny“ ez évi 8. száma egy tagadhatlanul szakavatott toliból eredő jeles czikket közöl, melynek általános érdekű tárgya megérdemli, sőt megköveteli, hogy vele a szakhoz tartozók bővebben foglalkozzunk. Mindenekelőtt üdvözlöm tisztelt czikkiró urat, ki a vidéki pénzintézetek, közgazdaságunk e jelentékeny tényezőjének tárgyalását ez idő szerint szőnyegre hozta és engedje, hogy czikke kapcsán szintén a tárgyhoz szólhassak. Brandeisz ur czikkében helyesen fejtegeti, hogy a szolid alapon nyugvó, szakavatosan és lelkiismeretesen vezetett vidéki pénzintézetek törvényes utón való reformálására sem ok, sem szükség nem forog fenn és vele együtt, magam is az intézet közegeinek választására fektetem a fősulyt; szerintem az érdekelteknek oda kell hatni, hogy a vezetőség — és ebben eltérnek nézeteink — szükebb értelemben vett szakképzettséggel birö egyén (vezér- vagy ügyvivő-igazgató) kezeiben összpontosuljon, ki nem csak általános üzleti szellemmel birjon, hanem teljes megbízhatósága mellett úgy a belkezelés — könyvelés, levelezés, kamatszámítás, stb. — összes titkait, mint az illető pénzintézet helye és vidékének kultui’ális, kereskedelmi és ipari viszonyait teljesen ismerje. Hogy miért kötöm e kellékek birását a vezérlő egyéniség állásához, azt bővebben czikkem folyamán ki fogom fejteni; egyelőre Brandeisz úrral egyetemben én is azon nézetemnek adok kifejezést, hogy az ily szakértelemmel felruházott intéző legkönnyebben az intézetnél hosszabb időn át kifogástalan becsülettel és odaadó szorgalommal működő tisztikarban található és helyesen abból választható. Nem tartom azonban czélirányosnak, hogy egy intézeti tisztviselő — ha csak nein vezérigazgató —• egyidejűleg az igazgatóság kötelékébe is tartozzék, már csak azért sem, mert tapasztalatból tudom, hogy élénk forgalmi pénzintézetek könyvelői az igazgatói teendők végzését egyéb elfoglaltságuk miatt magukra sem vállalhatják. Vidéki pénzintézeteknél — csekély kivétellel — vezér- vagy ügyvivő-igazgatói állás nincsen szerezve, az ily hivatallal egybekötött teendők ellátását az igazgatóság rendesen egyik tagjára — nyugalmazott gazdatiszt, plébános, ügyvéd vagy akár kereskedőre — bizza, ki voltaképen hivatva volna a súlyos felelőséggel járó igazgatói teendőket — csekély tiszteletdij mellett — végezni; az ilyen igazgató-szorgátum nézetem szerint nem felel meg vagy legalább is a jövőben nem fog megfelelhetni hivatásának. Az ilyen rendszer mellett a vidéki pénzintézetek csak azon időpontig érhetnek el sikert és fizethetnek bizvás osztalékot, mig a jelenlegi általános közgazda- sági viszonyok nem változnak, mig a vidéki pénzintézetek feladata csak addig terjed, hogy 4 vagy 41/ä°/o-os betéteket 3 és 31/2°/o haszonnal közvetítsenek! A közgazdasági viszonyok azonban változni fognak, a változás tünetei a láthatáron máris szórványosan mutattérre. (Félre.) Talán lesz ott valaki, a ki zavarni fog majd. Másként nem tehetek. Isten a tanúm. Károly. (Felkel Boris mellől.) Jól meg van tűzve a ruha, nem látni semmi szakadást. Boris. Köszönöm, hogy megtüzte. (Rámosolyog.) Károly. Oh, megkaptam már érte jutalmamat. Boris. (Gázához megy. Gizához.) Neked is szerelmet vallottak ? Dezső ? G i z a. (Borishoz.) Neked is ? Hát Dezső mindenkinek szerelmet szokott vallani. Boris. (Gizához.) Oh, nekem még nem val-' lőtt Károly, mert csak a ruhámat tűzte meg ! Giza. (Félre.) Kérdezősködik, mintha nem látta volna, hogyan csókolta Dezső térdelve kezemet. (Fenn.) Hagyjuk ezt. Keressünk inkább vadvirágokat. (Keresgél.) Boris. (Félre.) Tetteti, mintha nem tudná, mért tűzte Károly a ruhámat folyton térdelve. (Fenn.) Vadvirág, az semmi. Én inkább négy levelű lóhert keresek. (Keresgél.) Károly. (Dezsőhöz.) Sikerült ? Dezső. (Károlyhoz.) Micsoda ? Károly. (Dezsőhöz.) Ne ordíts úgy, meghallják. Sikerült ? Dezső. (Károlyhoz.) De micsoda ? Károly (Dezsőhöz.) Hát azt hiszed, nem láttalak térdelni ? Dezső. (Károlyhoz.) Láttál? (Félre.) Kár, hogy nincs mivel palástolni, okolni. (Károlyhoz.) Láttál! Hm. Nem illett volna ugyan, de azért is láttam valamit! Károly. (Dezsőhöz.) Ugyan mit? Dezső. (Károlyhoz.) A ruhatüzésedet. Károly. (Dezsőhöz.) Na, én meg a kézcsókolásodat. , Dezső. (Károlyhoz) És sikerrel ostromoltad? Károly. (Dezsőhöz.) Természetesen! Tökéletesen meghódítottam! (Félre.) Majd én persze megvallom, hogy még csak fele utón tartok ! Giza. Nos, Boriska, megtaláltad a négy levelű lóherét ? Boris. Semmit sem találtam. Giza. Mégis jobb akkor valami elrejtett virágot keresni. Azt legalább talál az ember, ha többet nem, egy szálat. Lásd, nekem van! (Mutatja.) Károly. Nem haragszik meg Giza nagysám, ha újra távozást indítványozok ? Giza. Hát haragudtam már ma. Károly. Oh igen. Giza. Honnan tudja ? Károly. Nagyon összeránczolta homlokát, mikor távoztunk. Giza. Ah! (Félre.) Átkozott ránczok, átkozott meggondolatlanság. íme egy uj udvarlót hoztak a nyakamra s egy rendenz-voust jövedelmeztek s még hozzá a világ is beszélni kezd. Dezső. (Félre.) Oh, azok az isteni ránczok! Ok adtak nekem alkalmat. Giza. Nem bánom, mehetünk. Dezső. Szabad az útra karomat ajánlani ? Giza. Elfogadom. Jöjjön. (Karonfogva el.) Károly. (Félre.) A mai meghalásnak hát vége! De igy is jó. Meg vagyok elégedve. Legalább rájöttem arra, hogy nincs minden veszve s még mindent remélhetek. Az isteni Boriska reményt nyújtott ! Holnap randevú és nekünk nyert ügyünk van. Ezt pedig Irén szerezte nekünk. Szegény Irén! Megmentett a haláltól a boldogságnak, de ö csalódni fog. Sajnálom, hanem nem tehetek mást. Ha nem tudom szeretni, nem tudom. (Fenn.) Megengedi aranyos Boriska, hogy utánozzam őket? Boris. Megengedem, tegye! (Karonfogva el.) (Függöny le.) (Vége.) koznak: vannak pénzintézetek, melyek már ezidő szerint is kénytelenek, 4°/o-os betéteiket nagyobb pénzintézeteknél ugyancsak 4°/o-os kamatozással elhelyezni, e művelet bizonyára nem hajt hasznot. Másrészt kereskedőink — a vidéki pénzintézetek mellőzésével — a fővárosi bankok olcsóbb pénzeit veszik igénybe, a keletkezőben lévő agrár-bank pedig kisebb gazdáinknak is 5°/o-os vagy még olcsóbb kölcsönt igér. Ha mind e tünetek positivebb alakot öltenek, a vidéki pénzintézeteknek is ki kell lépni jelenlegi szűk üzlet-körük határaiból, kénytelenek lesznek egyéb kereseti források után látni, bekövetkezik minden bizonynyal az idő, a midőnvidéki pénzintézetek hivatásához fog tartozni ipari- és kereskedelmi vállalatok alapítása, tőkéjük egy részének ilyen vállatokba való fektetése és a vállalatok vezetésének átvétele. Hogy az ily feladatnak egy vidéki pénzintézet eredménynyel megfelelhessen, ahhoz első sorban elengedhetlen feltételül szabnám, hogy élén egy szakavatott, teljesen megbizliató, tiszta jellemű vezérlő egyéniség álljon. Hirsch Henrik. MEGYEI IRODALMI CSARNOK. Igaz könyek. Nem az a gyöngy az igaz gyöngy, Mit a porban szednek; Le kell előbb szállni érte Sir-kináló mélységére Viharos vizeknek. Nem gyémánt az, nem igazi - Mit üvegből gyárinak Keresni kell, mélyen-mélyen Pokolsötét éjjelében Öldöklő bányáknak.
