Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-10 / 10. szám
XXIII. évfolyam. IO. szám. Szegzárd, 1895. márczius 10. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- _______________ egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . . . 6 frt Félévre ..... 3 „ Negyedévre ..... I „ 50 kr. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Me gj elen: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, Széchényi utcza 1/6. sz. alatt, hová Hetenkint egyszer, vasárnap. n hová a lap szellemi részét illető közaz előfizetések, Hirdetések és a felNyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. kr. leményelt intézendők. szolamlásoK küldendők. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . . 1 frt 87 kr. 100—200 „ '. . . 2 , 87 , 200—300 | . . . 3 „ 87 “ minden további 100 szó 1 írttal több Mikor lesz már kikelet? A végnélküli hosszú, szigorú tél sok nyomort, nélkülözést znditott azok nyakába, kik két kezük munkájával keresik maguknak és családjuknak a mindennapi kenyeret. Á téli évad nemcsak a földhöz tapadt szegény munkást sújtja, hanem bénitólag hat az iparra s kereskedésre is, ilyenkor pang az ipar, élettelen a kereskedés. Rendes, rövid lefolyású tél is meghozza a szükséget; de kétszeresen fokozódik a nyomor, növekszik a szükség az ilyen tél alatt, melynek elmúlását, még márczius hó derekán is hiába várjuk. A gazda, a munkás, az iparos, a kereskedő' egyforma vágygyal várják a' kikelet fakadását, a tavasz ébredését. Mindenki szeretné már látni a természet hosszú álmodása után az ébredést, a rügyek kipattanását, a mezó'k zöldelését s a virágok nyilását. Nem önmagáért óhajtjuk a tavaszt, bár a városi élet idegőrlő' prózájában lelket üdit a bimbó- nyilás poezise. Vágyunk azért a tavasz után, mert a hosszú végnélküli kemény tél egy balsikeres gazdasági év után a panperizmus- nak annyi rettentő' jeleit tárta föl, hogy ezek javulását, orvoslását a kitavaszodástól várjuk. A rideg tél a szegény néposztálynak nem nyújt keresetét, s aki a nyáron nem gyűjtött eleget, az kénytelen nélkülözni. Megszűnik ilyenkor a kereset, nincs munka; sokan fáznak, még többen éheznek. Olcsó pálinka rontja az egészséget és erkölcsét azoknak, kiknél gyöngye lábon áll minhenik s kiket erőteljes, intenziv társadalmi akctió nem óv meg eléggé se testi, se erkölcsi nieghetegüléstől. Humánus intézeteilik a tél folvamán nie»'J W, tettek minden lehetőt, á mit csak szerény be- vételeik megengedték. A szegzárdi népkonyha naponkéht több száz nélkülözőt részesített és részesít nieg mindig- meleg étel- ben s ezáltal sokakat rfiegmentett az éhszükségtől. Nőegyestíleteink, pénzintézeteink, s egyes nemeslelkü gyermekbarátok arról is gondoskodtak részben, hogy a rongyos iskolás gyermekek meleg téli ruhát kapjanak. De azért mégis százan és ézázan vannak, kiknek nem fütenek, nem főzitek a tél idején, kik a humanitárius intézmények áldásában nem részesülnek. Ha gyorsan múlik el a télnek szegénye, Ha kienged a föld fagya, lendületet vesz az ipar is, melynek bénitó gátja a téli évad. Szorgos kezek serénykedése révén uj élet indul meg minden körben; uj élettel uj egészséges szellem fuvalata járja be a városi és falusi népet egyaránt. A tél járvány nélkül is veszélyes baczil- lusokat hord szerte a kunyhók tájain; rosszabbat, mint melyeket az orvosi tudomány doktorai igyekeznek elfojtani. Ragálya gyorsabban terjed, semhogy ellensúlyozni lehetne a társadalom doktorainak, kik éppen annak a szernek vannak híjával, melv egyedül használ ellene. Az éhező prole- táriátus elégedetlenséget, az ezen elégedetlenségből fakadó nagy, szoczialis -bajokat csak normális kereseti viszonyokkal, csak az alsó néposztály helyzetének legalább türhetővé tételével lehet orvosolni, mindig figyelve arra, nyomora, ha átlag rövid és nem dermesztő hogy az orvoslás ne legyen tulhajtás, egyedüli tél után következik a kikelet, — akkor nincs princzipium, mely az igazságok encziklopediá- nagy baj; de igenis nägy a baj akkor, ha a 1 jábóí, a bibliából veendő ez: „Minden mun- teT olyan niihíf á mostani, mely alatt annak kás méltó az o bérére.“ is kifogyott az éléskamrájából az élelmiszer, j A mostani helyzet kétségtelenül javulni a ki őszszel megrakta és kifogyott a ládafiából fog. a tavasz beálltával; lesz munka, lesz kere- a végrehajtó által el nem vitt pénzecskéje is. set és ez a leghelyesebb, a legjobb Ínség A mi népünk nem azért várja a tavaszt, akczió. Minden munkanem fel fog lendülni, hogy hasára süssön a nap, hanem áhítattal csupán azon iparokban marad kedvezőtlen a várja azért, hogy munkához foghasson. Szeret helyzet, a hol a munkás-igények nem hozha- dolgozni, csak kapjon munkát, nincs — Isten- tók összhangzásba a készítmény árával, a mit nek hála — nálunk dolgozni nem szerető I lenyom a nagy, a túlhajtott verseny átkos proletár. hajszája. A termelő bizonyára szívesen osztaná TÁRCZA. I u£~*) Irta: Kontúr Béla. Istenem és atyám, a ki kegyelmet adsz A töredelmesnek, S áldott kezeiddel annyiszor letörléd * Könnyeit szememnek: I^deklő szavamra füleidet nyisd meg S öntsd ki malasztodat, Emeld föl a bűnök tátongó mélyébe Sülyedt homlokomat; Ragadd fel és engedj uj életet kezd’nem, Mely tehozzád vezet S légyen bünbánatra gerjedt szomju mellem Általad vértezett. A világ zürzaját, testem kívánságát Add, hogy né is halljam Az örök igazság fennen hirdetője Legyen csüggedt ajkam; Jer hozzám istenem, ^irgalmas szent Isten Szállj szolgád szivébe S kiengesztelődvén, légy a megrontottnak Hatalmas védője. Tanits s akként intézd bolygó lépteimet, Hogy Te véled járjak S fel ne bátorítson kéj-élve soha A külső világnak. Ne hagyj hiába visszaesnem újfent Segélyez tusámban. Néztem a világot és minden pompáját Elmúlandó számban Oh, hallgasd meg uram, szívből fakadt imám Bár szegény rab vagyok. S te az ég királya s trónusod a menybolt Ivein túl ragyog; Add, hogy az emberek s ördögcsalárdsága Meg ne vesztegessen, Add, hogy telhetőleg fenséges Fiadat Krisztust követhessem!! Pusztai fűz. *) Kontur, e derék poéta, volt gyulai ezredorvos, azonos azzal, kinek O Felsége a napokban engedte el a szigorú fogságot. E költemény a börtönben Íródott. Kontur, gyulai katonai szolgálata alatt egy kávéházban összeszólalkozott S t é g e r Ubald kapitánynyal, a mit a lapok napokkal előbb széliében pertrak- táltak. A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. Jó messzire, valahol a hármas halom tájékán, ott a lankás szélen felkerekedik a langyos szellő s keresztül nyargal a végtelen pusztán, megzörrenve a száraz avart, a hulló faleveleket. Czudar hideg idő! — mormog a Pista gyerek magában s válla közé hajítva virágos szűrét nekifekszik a csípős őszi szélnek, zavarva maga előtt a selymes birkákat, melyek összeverődötten ballagnak a sziken. Valami bántó, kihalt csend üli meg a tájat, csak a pusztai kutgém nyikorgása hallatszik, a mint az öreg számadó meríti a vizet s már messziről óbé- gat a gyereknek, hogy terelje iziben a jószágot, hisz amúgy is éjszakára hajlott az idő. — Tán bizony már megint a Timár tanyán jár az eszed, Pista ? — mordul rá az öreg a gyerekre s szúró, villogó tekintetével odatapad az arczába, hogy lássa, elpirulnak-e a halvány vonások. — Hát aztán, ha ott jár is, mi köze kigyel- mednek ahhoz ? — Mi közöm? Nem sok, az igaz, de mégis sajnálnám, ha valami baj érne fiam. Többet aztán nem szólnak egy szót sem. A Pista is, meg az öreg is utána néznek a birkáknak, beterelik az akolba s elválnak egymástól. Akkorára már besötétedik egészen. Apró, ragyogó fényű csillagok gyulnak ki az égen s a kiszáradt ér mellett sötétlő szomorú fűz lecsüngő lombjait be- ezüstözik szelid sugaraikkal. Pista neki vág az éjnek, sebes léptekkel halad végig a harmatos rónán, egyenesen abba az irányba, merre a Timár János tanyájának ablakai világítanak. Kerek, árvalányhajas kalapját odahuzza mélyen a szemére s földre sütött szemekkel bandukolva, észre sem veszi, hogy a szomorú fűz árnyában már várnak reája. Mikor aztán egyszer feltekint, megtelik a szeme ragyogással s a szive édes gyönyörrel. — Julcsám! . .. . — Eljöttem ismét, Pista, hogy még egyszer legalább beszéljek veled. Utoljára. Azután elválunk egymástól, elfelejtjük egymást, én szenvedek tovább az uram oldalánál, te meg keresel magadnak egy leányt s mikor azt öleled, néha gondolsz rám is! A legény nem szól ezekre semmit, hanem beteríti szűrével a szép asszony gömbölyű vállait s belenéz hosszasan a könnyező szemekbe.
