Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-02-24 / 8. szám
XXIII. évfolyam. 3. szám. Szegzárd, 1895. február 24. II KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . ... 6 frt — kr. Félévre . • • • 3 „ — N esry edévre • • • • 1 „ 50 „ Egyes szám ; i kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi titcza 176. áz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Me gj elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig I frt 87 kr. 100—200 „ . . . 2 „ 87 I 200—300 I ... 3 „ 87 “ minden további 100 szó 1 írttal több. Állami vesszötelep. Számtalanszor el volt már mondva a törvényhozás termében úgy, mint a sajtóban, hogy'a kipusztult szőllőterületek újbóli betelepítésének lassú előrehaladása két okra vezethető' vissza; az egyik, hogy a szó'lló'birtokos j nem rendelkezik a szükséges amerikai alany- nyal; a másik, hogy a szőllőbirtok értékének óriási hanyatlása folytán nincs módjában | olcsó és nyugodt kölcsönhöz jutni. A ki tehát a szőllők újbóli betelepítését eló' akarja mozdítani, annak legfó'képpen arra kell törekedni, hogy e megállapított két bajon legyen segitve. Ezen nem mindennapi erélylyel folytatott ily irányú fejtegetéseknek, legalább részben,' meglett a kívánt hatásuk. Gróf F este- tich Andor m. kir. földmivelési miniszter ur elismerésre méltó tevékenységet fejt ki, hogy a bajok és akadályok felismerése után az állam erejét vesse mérlegbe azok orvoslására és elhárítására. Kitűzött czélja egyelőre s ez irányban törvényjavaslatot is dolgoztatott ki, hogy a telepitő közönség a szükséges vesszőmennyi- ségnek ingyen, vagy legalább is olcsó áron birtokába jusson. Az általa készített s folyó hó 13-án egy elnöklete alatt megtartott szakértekezleten megvitatott törvényjavaslat értelmében öt év leforgása alatt 1.400,000 frt fordittatnék ál- lami vesszőtelepek létesítésére, honnét a kevésbé vagyonos lakosság ingyen, a vagyonosabb pedig 4'frtcsekély árért ; nyerné a szükséges vesszőínennyiséget. A pusztulás által mélyen sújtott Szeg- z á r d r ó 1 és vidékéről is Van gondoskodva a javaslatban, mert itt is 8Ö lcatasztrális hold vesszőtelep létesítése terveztetik és pedig oly módon, hogy annak felállitási költsége az államot terhelné és egyuttál szakoktatás utján i az okszerű szőllőmüvelés terjedésének útját egyengetné; különben ojtott kész tőkék közrebocsátásával is foglalkoznék. Megtörtént tehát az első lépés, mely egy hajdan jólétnek örvendő fe a szőllők kipusztulása folytán hihetetlen válságba jutott, tekintélyes számú birtokosSágnak a végromlás- tói való megmentése érdekében az államnak meg kellett tennie. De bármi megelégedéssel és örömérzettel fogadjuk is a tervbe vett intézkedéseket, azért ki kell jelentenünk, hogy azok a létező bajokat egészben el nem hárítják, mert a már éveken keresztül jövedelemmel nem biró szől- lőbirtokos osztálynak, hölgy szőlleinek újbóli betelepitéséhez láthasson, nem csak vesszőre, | hanem olynemü kölcsöntőkére is van szüksége, melyből a szőllőtelepités egyéb szükséges költségeit fedezhesse s melynek csupán alacsonyra számított kamatait fizetvén, ezáltal évek hosszú során a részlettörlesztés elviselhetien terhétől szabaduljon. Festetich Andor gróf földmivelési minister figyelme erre a körülményre is kiterjedt s nem ugyan hivatalos formában, de magánbeszélgetés közben jelezte, hogy az értekezlet néhány tagja által megpendített kamat nélküli előlegek nyújtását kilátásba nem helyezheti ugyan, mert ebben az esetben 80 millió forintra volna szükség, melyet az állam mai pénzviszonyai közt meg nem bir, hanem komolyan foglalkozik az úgynevezett agrar- bank létesítésével, mely működését a jelentékenyebb borvidékekre, vagy helyesebben a szervezendő hegyközségekre is kiterjesztvén, ezáltal a telepitő közönségnek olcsó és nyugodt kölcsöntőke állna rendelkezésére. Szóval immár az államhatalom kezelői egész határozottan hozzáláttak, hogy a szomorú helyzet, melybe Magyarországnak nagy állami érdeket képviselő szőllőbirtokos osztálya a sors csapása folytán jutott, alaposan meg- javittassék. A szőllők helyreállításához szükséges első lépés a törvényjavaslat benyújtásával immár megtörtént; semmi kétségünk benne, hogy a törvényhozás azt egyhangúlag magáévá teszi; ezt a lépést a magunk részéről a legnagyobb örömmel üdvözöljük s reményteljesen várjuk a még szükséges további intékedéseket. Ha Festetich Andor gróf földmivelési minister ur tevékenységét még az általunk jelzett irányba is kiterjeszti, olyan maradandó emléket állít magának, melyet az idő vasfoga hiába fog ostromolni; az egy vérig sújtott naerv osztály hálás szivébe lesz maradandóan I bevésve. b. TÁRCZA. Czeglényi Arankának. Nevessünk csak egy kicsikét Kedvesem! Milyen bohó igazán a Szerelem. Milyen érzést szül az ember Kebelén, Felhőt nem lát életének Kék egén. Addig tépi és szakitja Rózsáját, Mig nem érzi tövisének Szúrását. Emlékszik-e, mikor engem Átkarolt, Hattyú teste kebelemre Mint hajolt. Mily reszketve súgta nékem, Hogy szeret, Mily kéjérzet futotta át Testemet. S im azóta kegyed boldog Asszonyka S én, mint tudja, misét mondok Naponta. Zsemley E. Oszkár. Egy napi boldogság. Elbeszélés. Irta: ZSEMLEY E. OSZKÁR. A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. Ki ne szeretné a természetet | Hiszen (én legalább úgy gondolom) hogy mindenki belatalálhatja magát. Mindenki megtalálja a hangulatot, a mely övével analog. Az egyik, kinek ajka az élet örömpoharát éri, a kies tavaszt, a virágos rétet szereti, mig a másik, kinek sötét, mogorva tekintete hirdeti, hogy belsejét valami szuija, bántja, kinek a bánat keseriti az amúgy is rövid földi életét, a csendes, méla, borongós időt szereti. Ezen idő a tél, de különösen az ősz. En az utóbbiak közé tartozom. Órákig elnézem, mint törnek meg a gyenge őszi nap utolsó sugarai a tó fodros babjain s nézem, miként hanyatlik a nap a tavat szegélyző begy mögé. Mily idili kép ez. Gyönyörűen Írja le egyik költőnk az őszi napnyugvást a következő sorokban: „Vérével koronázza a bérczet, Hogyha lenyugszik a nap . . “ A völgy kápolnájának aranycsengésü harangja megcsendül s a gyenge őszi szellő szárnyára kapva, viszi messze-messze. A hang elhallatszik s már a hold is előbukkan | a hegyek mögül, én még mindig ott ülök a hárs alatt. Ott ülök szótlanul s csak néha-néha nyitom meg aj- kamat egy-egy irigylő jelzőt hallatva az arra menő munkásokra, kik bár súlyos munkát végeznek, de legalább boldogok. Ez igy történik nap nap után. Azok, kik ismernek, részint csodálkoznak, részint félremagyarázzák azt, hogy én mint ifjú, ily korán a bánat martaléka lettem. Igen! Félremagyarázzák. Egyik sajnál, másik bünül rója fel nekem a szerint, a mint szivüket a szeretet, vagy a gyűlölet nemes, illetve nemtelen érzése lakja. Ám beszéljenek bármit. De, hogy mégis megmutassam nekik, hogy mennyire tévednek, ime a történet, mely okozója bánatomnak. * városi gimnázium tanulója voltam, midőn még ez megtörtént. Azt hiszem kedves olvasóim, hogy önök már tudják, hogy mily hatással szokott lenni egy ily kisvárosi középiskola, illetve a tanulói az ottani leányokra. Ott bizony a deákok egymásközötti diskurzusa sohasem folyik egyébbről, mint a lányokról. Lehet-e hát csodálni, ha én beleszerettem a jegyző (!) leányába, a kit hát ezután mindég csak „enyém“-nek neveztem. Házi gazdám (mert hát szüleim falun voltak) többször figyelmeztetett, hogy ne bomoljak azután a lány után, mert az csak annyit törődik én velem, mint én a könyveimmel (tudvalevőleg rossz tanuló voltam.) Hej ! —I mondogattam sokszor — ha csak attól függne az ő szerelme, hogy én szeretek-e tanulni,
