Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1895-12-29 / 52. szám

1895. deczember 29. — Egy gyönyörű szép karácsonyest. Ki az a keresztény névre igényt tartó, ki karácsonykor nem adna szivében helyet a legszentebb, a legtisztább örömnek V Akár palotában, akár kunyhóban lakjék, vallásos hangulat vesz erőt lelkén s átadja magát a legédesb örömöknek. Különfélekép nyilvánul az öröm s akik hivatva vannak irányt adni ez öröm nyilvá- nulatainak, jól teszik, ha felhasználják ez alkalmat s a kellő módokat annak minél ünnepélyesebbé téte­lére. így történt ez Faddon, hol a szent estén a rom. kath. népiskola egyik termében karácsonyfa állittatott fel a jó gyermekek és nem kévé bé a szülőknek is örömére. De hogy a karácsonyfa ne csupán iny- csiklandoztató édességeket nyújtson, hanem az érzel­mek nemesítése magasztos ezéljainak is megfeleljen, különféle előadások kíséretében lett a gyermekeknek I a válogatott közönségnek bemutatva; s hogy minél többeknek, szegényeknek úgy, mint gazdagoknak le­gyen alkalmok e nemes élvezetben résztvenniök, az előadások a nyolczad alatt ismételtetni fognak. A gazdag és változatos tartalmú programmot ide Írjuk, mely már maga sejteti az annak kivitele által nyúj­tott élvezetet. A karácsonyesti előadások sorrendje: I. őrangyal. Előkép. Szereplők: Mácsik Margit és Mácsik Gizi. 2. Hazámért. Szavalat. Bah Julitól. 3. Katonásdi. Előkép. 4. Az árva őrangyala, szavalja: Mácsik Gizi. 5. Ének. 6. Szt. műhely. Szavalja Bőj- tös Juliska. 7. Ave Maria. Előkép. Szereplők: Hos- tyánraki Juli és Mácsik Margit. 8. Jelenet a szent éjből. Pásztoijáték. Előadják: Holzhauzer J., Bőjtös J. Mácsik M. és Petróczi R. 9. Ének. 10. A szent család. Élőkép. 11. Karácsony ünnepén. Szavalja: Németh R. 12. Karácsonyfa. Élőkép. Az ajándékot osztogató kis Jézuskát ábrázolja: Gőbölös Ferike. A szavalatokat az apróságok a gyermeki érzelem oly közvetlenségével adták elő, hogy a jelenlevők szemei­ben önkéntelenül a meghatottság könnyei fakadtak. A két hanggal eszközölt énekek oly precisióval men­tek végbe, hogy gyönyörűség volt őket hallani és a mennyei angyalok bizonyára szívesen ismertek a kis éneklőkben versenytársaikra a született Megváltó di­csőítésében. Az élőképek görög-tüz és egyéb tűzi­játékok kíséretében mutattattak be kifogástalan sikerrel. Az őrangyalt ábrázoló kis leány oly szoborszerüleg állt ott a görög-tüz szelíd fényében, hogy előbb vél­tük lehetőnek a reá mereven alkalmazott szárnyak meglebbenését, mint kis tagjai s arczizmai megmoz­dulását, A rendezők: Bődy István káplán ur és Gő­bölös József, Samai János tanitó urak megmutatták, hogy mit lehet egyetértő jóakarat és nemes buzga­lommal tenni a gyermekek örömére s a nemes érzel­mek gerjesztésére. Az első volt az eszme megpendi- tője s a kivitelben a szavalat-tanár és tűzmester, a másik kettő az ének-tanár s az utolsó ezenkivül a festés művészetével is hozzájárult a díszletek csinos kiállításához. Előadás után mindenki úgy távozott, hogy áldást mondott a rendezőkre úgy, mint a kedves kis sze­replőkre: Az édes Jézus áldja is meg őket mindnyá- jokat mindennemű áldásaival. Egy jelenvolt. — Hűtlen szolga. Nem valami alaposan válasz­totta meg T e 111 Ignácz teveli nagykorcsmáros cse­lédjét, mert Imre János szolgájában csak megkáro- sitását találta fel. Ugyanis Imre János első sorban is cselédkönyvét kerítette kézhez, aztán pedig min­den néven nevezendő ruhanemüekkel alaposan ellátva magát, gazdájától megszökött. Nem sokáig bolyong­hatott azonban, mert az ügyes csendőrség hollétét csakhamar kipuhatolta s Döbröközön elfogta, csakhogy már ekkor a lopott tárgyakon részint Sütvény pusz­tán, részint pedig Döbröközön túladott. — Botrányos viselkedés az éjféli mise alatt. Több helyről értesítik lapunkat, hogy az-éjféli mise alatt különösen a serdülő liatalság botrányosan viselte magát. Mig a többiek ájtatoskodásukat végezték, az alatt ezek nevetgéltek, beszélgettek s diókat ropog­tattak sőt némelyek a leányok ruháit is összetűzték. Az elvetemültségnek és rakonczátlanságnak e rut kinövéseit csak úgy lehetne megszüntetni jövőre, ha a polgári hatóság egypár ilyen bőrében meg nem férő sihedert példásan megbüntetne. — Uj egylet. Szegzárdon a tisztviselők körében mozgalom indult meg egy uj egyesület alakítása czél- jából. Az uj egyesületnek czime „Tisztviselői egylet“ lesz, mely szervezkedő gyűlését jövő vasár­nap délután tartja meg az „Oroszlánhoz“ czimzett vendéglőben. A kibocsátott aláírási ivre már többen feljegyezték magukat. — Iparhatósági megbízottak választása. Múlt héten ejtették meg Szegzárdon az iparhatósági meg­bízottak választását, s megválasztattak ezek: Fer­dinand József, Tóth Antal, Hiverth Ignácz, Hübner Péter, Székelyi József, Horváth József, Szabó József, Theisz Lőrincz, Makai Sándor, Horváth Yincze, Hidassy Mátyás, Debulai Imre, André István, Nits- ner Pál, Schiszler Károly, Fóris János, Grószbauer Vendel, ifjú Pekari János, Lipovszky Gyula és Hor­váth József. — A róm. kath. óvoda és gyermekmenhely javára rendezett estélyre jegyét megváltotta: Módly László 2 írttal. — A szegzárdi róm. kath. ovoda karácsonyfája. A szegzárdi róm. kath. ovodát és gyermekmenhelyet fenntartó egyesület ez évi jótékonyságát karácsony előtti napon, múlt kedden azzal koronázta be, hogy a szegény kisgyermekek örömére az intézet tanter­mében karácsonyfát állított fel és köztük játéksze­reket, süteményeket, gyümölcsöt és ruhadarabokat osztott ki. A lélekemelő ünnepély már délután fél 3 óra után megkezdődött, melyen a jótékony egyesület választmányi tagjain és Döry Pálné elnökön kívül megjelent: Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő, Wosinszky Mór esperes-plébános, nagyszámú ér­deklődő szülő és gyermekbarát. A gazdagon meg­rakott karácsonyfa a menyezetig ért föl, melynek égő gyertyácskái beragyogták a kicsikék mosolygó arczait, kik csak úgy repestek az örömtől, hogy nekik annyi sok mindent hozott a kis Jézuska a csillagos égből, a nemesen érző szivek jótékonyságából. A kedves kis gyermekek a jó testvér vezetése alatt sorban jelentek meg az emelvényen és szebbnél-szebb versikékkel fejezték ki nagy örömüket s gyermeki hálájukat azok iránt, kik nekik a szeretet ünnepe alkalmából, a kis Jézus születésének napján akkora boldogságot szereztek, hogy ezért imára kulcsolt kis kezeikkel kértek áldást fejőkre. Közben-közben a gyermeksereg ajkáról betlehemi énekek hangzottak el, majd előállott az utolsó kis szónok, Kálmán Janika is és elmodva mondókáját, következett az angyalkák által hozott ajándékok kiosztása, mit Trieb- ler Ilma és Spányi Piroska urhölgyek végeztek. Midőn mindenki megkapta az ajándékot, Wosinszky Mór esperes-plébános megható beszédet tartott, mire a bol­doggá tett kicsikék eloszlottak. — A szegzárdi népkonyha megnyitása. Mint tudva van, a Simontsits Béláné által a nagykö­zönség áldozatkészségéből megteremtett népkonyha gondozását Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazott vette át, ki humánusan érző nemes szívvel karolta fel azt és felhívására annyi adomány érkezett be, hogy 1896. évi január 2-án már megnyitja a nép­konyhát. A nélkülözést, éhséget és- nyomort szenve­dők keserveit fogja enyhíteni ismét a népkonyha, a hol naponkint több százan részesülnek meleg ételki­osztásban. A főzést most is a kedves testvérek vég­zik, a kiosztást pedig több lelkes urhölgy vállalta magára. — Éjjeli verekedések. Már többször megirtuk, hogy a fonóházak a mellett, hogy az erkölcstelenség fészkei, bő alkalmat nyújt a véres verekedésekre is. így van ez nemcsak a vidéken, hanem a megye székhelyén, Szegzárdon is, a hol a gyakori éjjeli verekedések miatt a csendőrség kénytelen volt a fonó­házakat kiüríteni. A csendőrségnek erélyes fellépését csak helyeseljük, mert igy végre megszűnnek a hajba- kapások, erkölcstelen tivornyázások és az éjjeli csend­zavarások. — Tüzeset Dunaföldvárott. Folyó hó 4-én haj­nalban leégett Bakaszállásán Németh János Szomoládi tanyája s 5 szarvasmarha s a padláson levő takar­mány mind a lángok martaléka lett. A tűz egy gye­rek vigyázatlanságából eredt. — Nyilvános köszönet. A szegzárdi Népbank tek. választmánya 25 frtot volt kegyes megszavazni a helybeli ev. reform, vallásu szegény iskolás-gyer­mekek ruházatára és tankönyveire. Midőn ezen ösz- szegnek Ranga István gondnok úrtól való átvételét, a mondott czélokra való felhasználás végett kijelen­teném, egyszersmind a Népbank tek. választmá­nyának nyilvánosan hálás köszönetét mondani el nem mulaszthatom, sőt kedves kötelességemül ismerem. —# Szegzárd, 1895. deczember hó 28-án. — Szabó Jószef, ev. ref. tanitó. — Tolvajbanda és orgazdák. A nagy-doroghi erélyes csendőíség egy tolvajszövetkezetet csípett el, kik gróf Széchenyi Sándor főispán és Perczel Lajos nagybirtokos uradalmából ekéket, vasboronákat, járomszekereket és más egyéb gazdasági eszközöket loptak el és azokat Varga István és Neider György orgazdák közreműködésével adták el. A tolvajszövet­kezet tagjai: Juhász János, Őri József, Tóth József és Miklós József nagydoroghi lakosok. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (52. sz.) — Szegény gyermekek felruházása. Mindegyre szaporodnak városunkban a humánus czélokat szolgáló egyesületek, melyek a szeretett ünnepén jótékonyságuk bő áldásával hintik be azokat a szegény, fázó gyer­mekeket, a kiknek különben rongyokban kellene járniok, a kiknek szülői még a mindennapi kenyeret sem képesek nekik elő teremteni. Boldog 1 örvende­tes karácsonyuk volt azoknak a szegény gyermekek­nek, a kiket a szegzárdi népbank, az I-ső magyar asztaltársaság, a nőegyletek és a helybeli pénzinté­zetek szives adományaiból ruháztak fel tetői talpig. — E szegények imája bizonyára áldást hoz a jótevőkre. — Felhívás az iparostanonczok, segédek és munkások készítményeiből rendezendő időleges kiál­lításban való résztvételre nézve. Hazánk ezredéves fennállása alkalmából rendezendő kiállításnak czélja bemutatni Magyarország szellemi és közgazdasági ál­lapotát. E czélt szem előtt tartva, a kiállítási Prog­ramm felöleli a nemzeti munka minden ágazatát, de első sorban kiváló szerepet juttat a hazai ipar minden tényezőinek. Mi sem természetesebb ennélfogva, hogy a hazai ipar keretében megfelelő helyet kell elfog­lalni az iparostanonczok, segédek és munkások kiál­lításának, a melyben oly egyének versenye érvénye­sül, a kiknek ügyessége és ízlése, szorgalma és ügy­buzgalma zálogát képezi a hazai ipar méltán várható felvirágoztatásának! De tanúbizonyságot van hivatva szolgáltatni ez a kiállítás arra nézve is, hogy az ipar e nélkülözhetlen segédmunkásai szakmájuk keretében különösen az utolsó 10 esztendő óta mennyire halad­tak? Az iparostanonczok, segédek és munkások ter­vezett kiállítása ennélfogva nagy jelentőséggel bir és pedig nemcsak 1896-iki ezredéves orsz. kiállítás tel­jessége szempontjából, hanem kiváltképen az illető kiállítók között támasztandó versenynél fogva, a me­lyet ezen kiállítás előidézni s ez által a magyar munka ezen ágazatának életrevalóságáról, szellemi erejéről tájékozást nyújtani hivatva van. Nagy súlyt helyezünk tehát a szóban levő kiállításra és ép azért teljes bi­zalommal fordulunk mindazokhoz, a kiknek hathatós közreműködése nélkül ezen kiállítást létrehozni teljes lehetetlenség volna, hogy illetékes körükben befolyá­sukat oly irányban érvényesíteni szíveskedjenek, hogy ezen kiállítás nem csak mennyiség, de minőség tekin­tetében is megfeleljen ama várakozásnak, a melyet hozzá füzünk: buzdítsák, támogassák azokat, a kik tehetségüknél fogva a kiállításban részt venni jogo­sítva vannak. Ezen tényezők pedig a kerületi és helyi bizottságok, a kereskedelmi és iparkamarák, az ipar­testületek és társulatok; továbbá a külföldön hazafias szellemben működő magyar egyletek; mert a jelen kiállításban a külföldön lakó és magyar honos iparos­tanonczok, segédek és munkások is résztvehetnek ké­szítményeikkel ! Nagy feladat vár e kiállítás rendezése körül különösen a kerületi bizottságokra, a melyek nem csak a kiállítási tárgyak elkészítésének ellenőr­zése, hanem a feleknek a szükséges ^tudnivalókkal leendő ellátása, a bejelentési iveknek összegyűjtése és a kiállítási igazgatósághoz való juttatása tárgyában is kell intézkedniük. A kiállításban való résztvételre vo­natkozó határozmányok különben a bejelentési ivek­hez csatolt szabályzatban soroltatnak fel részletesen; mindamellett e helyen is szükségesnek tartom kiemelni, hogy: 1. minden egyes bejelentő csak szakmájába vágó s általa készítendő tárgyakat jelenthet be kiál­lításra ! 2. a bejelentési határidő 1896. évi január hó 31-én jár le; 3. a két egyenlő példányban kiállítandó bejelentési ivek azon kerületi vagy helyi bizottságnál nyújtandók be, a melynek területén az illető beje­I lentő tartózkodik; külföldön lakók bejelentési ivei azonban vagy az ottani magyar egylet utján, vagy közvetlenül is beküldhetők a kiállítási igazgatósághoz ; 4. ezen időleges kiállítás 1896. évi julius hó 15-én nyílik meg és augusztus hó 15-ik napjáig tart; 5. a kiállításra elfogadott tárgyak 1896. évi julius hó 1-ig bérmentve lesznek a kiállítás* igazgatóság czimére beküldendők; azok díjtalan elhelyezéséről és ?vissza- küldéséről a kiállítási igazgatóság fog intézkedni úgy, hogy e csoportbeli kiállitók még térdijat sem fognak fizetni; végül 6. a kiállitók arany-, ezüstpénzbeli ju­talmakkal, elismerő oklevelekkel, esetleg emlékok­mányokkal fognak kitüntettni. Ezek felsorolása után van szerencsénk ismételten tiszteletteljesen felkérni a t. érdekelteket, hogy iparostanonczok, segédek és munkások időleges kiállításának rendezésében hazafias buzgalommal résztvenni és saját hatáskörükben min­dent elkövetni szíveskedjenek, hogy az országos kiállításnak ezen csoportozata minél fényesebb sikert I tüntessen fel. |

Next

/
Thumbnails
Contents