Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-12-22 / 51. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (51. az.) 1895. deczember 22. ben : hátha csakugyan valósággal létezik ez a hosszú fehér szakállas bácsi, a ki négy lovas hintón jár le az égből, a kép tanúsága szerint, de a kiadók nem állnak szóba vele. Lejárta magát, punktum. Leszorította az uj irói generáció. A bevezetés, a hol esak általános frázisokban kell beszélni, még ment valahogyan, ámbátor fülig pirultam, leírván a vakmerő hazugságot: Halandó szem előtt, a mi el van födve, Miként hegynek orma, a gomolygó ködbe, öreg szemeimmel világosan látom. Ne sajnáld az időt, figyelj rám barátom. És még előttem átél, a tavasz, nyár és ősz. Mit jövendöljek ? Milyen idő lesz a jövő tél ? Nagyon hideg, vagy nagyon enyhe ? Sok hó lesz-e vagy kevés ? Lesz-e árviz ? Milyen az aratás ? Hosszú vagy rövid lesz-e az ősz ? Oly kérdések, melyekbe egy ember, a ki legénykora óta föl se nézett a csilagos égre, tökéletesen belebolondulhat. És im látom a régi sablonból, hogy külön fejezet van szentelve a vetemények, külön a gyümölcsnek, külön az esők-, szelek- és vizeknek, na meg a betegségnek. Ez az utolsó a legkönnyebb valamennyi fejezet között. Járványos betegségeket biztosra lehet jövendölni Magyarországon. Elkerülheti árviz, jégeső, buza-rozsda, az erdők réme az apácza, a járványos betegség el nem kerüli. Ha nincs itt, van ott. Hopp! mit is Írtam le ? Itt-ott. Pompás két szó. Isten küldötte megváltásomra. Hadd húzódjék vörös fonálként jövendőmondó versemen ez a rejtelmes két szó: itt és ott. Nem jövendölök általánosságban sem jégesőt, sem árvizet, sem semmiféle veszedelmet, hanem azt mondom itt is, ott is. Ha ott lesz, akkor azt mondják itt, hogy ott csakugyan lett jégeső. Mondhatom, gyönyörűen ment a munka. A télnél konstatáltam, hogy tavaly szelíd volt, de az idén erős lesz — itt-ott. Sőt jövendölésem a takarmányhiányra csodálatosan beütött. Atyai szeretettel intem híveimet: Kinek lett az évben bőven takarmánya, Ne bízza el magát s olcsón el ne hányja. A mi fölöse van, tartsa meg tavaszra, Szavamat fogadván, nagy lészen a haszna. Az őszről egyszerűen megkoczkáztattam, hogy rövid lesz s vigasztalom a csőszöket, hogy nem sokáig lesznek kint a hegyek közt. A veteményeknél az asszonyok szivébe öntök reménységet, mondván: Egyet sem búsuljon, öcsém asszony, Borka, Lesz az idén bőven káposzta s uborka Gyümölcs? Tenger. Eső szél, viz? Lesz is, nem is. Aztán szépen, meghatóan elbúcsúzom az én kedves magyar népemtől ... A mit jövendöltem csillagokban láttam, Onnét olvastam le szépen egy folytában. De ez már több volt, mint a mennyit szó nélkül hagyhatott volna a százesztendős jövendőmondó bácsi. Még azon éjjel meglátogatott álmomban. Azon _4 ______________ a bizonyos két kerekű négylovas hintón szállott le az égből, gomolygó fellegek közt, dúlt arczczal rontott be szerény műhelyembe, hosszú csontos kezével a vállamra ütött s bősz hanggal kiáltá: — Maga svindler ! Mondtam én szelíden : — Köszönöm kérdését öreg ur, jól vagyok. Foglaljon helyet. Nem ült, hanem hevesen elém tartott egy kalendáriumot. Éppen azt az oldalt, a melyen az én versem volt. — Te írtad ezt? Már tegezett is, a mit különben nem vehettem zokon egy öreg úrtól, aki ezer esztendeje, hogy száz esztendős. Feleltem nyugodtan: — Én írtam s a felelősséget elvállalom minden sorért az esküdtszék előtt is. — S hát az Isten előtt ? összeszedtem magamat. — Az Isten előtt is. — Ember ne vétkezz. Térj Istenhez — csapta össze kezét szörnyülködéssel az öreg ur — sült hazugság a mit írsz. — Bocsánat, de a takarmányhiány. — Ez az egy. Ezt is tudhattad már a nyáron. Hát azt honnan vetted, hogy hosszú hideg tél lesz? — Talán nem lesz ? — Nem bizony. Megkönnyebbülten lélegzettem föl. •— Hála a jó Istennek, kevesebb fa, meg koksz kell. = Istentelen. — Kérem ez fontos a háztartásban. Jó, hogy tudom, mindjárt visszarendelek a húsz mázsa kokszból tizet. — És mivel bolonditod az asszonyokat, hogy sok uborka ! Érted ? Nem lesz ! — Bánom is én, ne legyen, az uborkát úgy se szeretem. — Egyedül a káposztát találtad el. — Eltaláltam ? Óh, de jó, ha tudná az uh mennyire szeretem a töltött káposztát. Hát még a káposzta cicát! — No azt én is szeretem, — mosolyogta az öreg. S egyszerre megszelídült az arcza. Jóakarattal, szelíden nézett rám. — Tudom, már tudom, a kadenczia kedvéért tetted a káposzta mellé az uborkát. Hanem hallod, többet az én mesterségembe bele ne kontárkodj. ígérd meg. Mondtam az öregnek: — Legyen nyugodt urambátyám, majd ha olyan fogatom lesz, mint kegyelmednek, bizony nem ártom magamat a mesterségébe. Az öreg ur fejére húzta bő lebernyegét, úgy tetszik, mintha egy kicsit elpudeálta volna magát s eltűnt négy lovas hintóján. Gondolom, meg sem állott a csillagos egekig. Benedek Elek. Hol legpoetikusabb ünnep a karácsony? Lapunk számára irta EBELINE. Bizony az ember el se képzelné, hogy Jézus születésének mai nagy örömünnepe a ködös Albian- ban legyen a legpoetikusabb. Mert van-e poetikusabb a csóknál ? S ez a komoly csélcsapnak egyátalán nem mondható népnél szabad. Az ajtófélfára, vagy a csillárra felaggatott lombmenyezet alatt a legszemérmesebb ifjú vagy öreg miss, aláveti magát a csók hatalmának s elfogadja a csókokat követelő ajkak érintkezését. A szeretett ünnepének tartják az angolok karácsony ünnepét s éppen ezért lerombolnak legalább e napon minden társadalmi feszességet. Mily erős lehet a szokás hatalma, ha tudjuk, hogy a legexclusivebb angol mágnás saját kastélyának csiliáros termeit nyitja meg a house party-ra s ezen tarka választékosságban ur és szolga találkozik. Jószágigazgató, bérlő, néptanító, szobaleány van vig mulatozásra meghiva a grand signeurnél s a büszke lord bérlője nejével tánczol, a majoresko az erdészleányt röpíti. Igaz, hogy a házigazda és családja mi hamarabb elvonul, de akkor a vendégeké a világ. Karácsonyi misztériumot játszanak. Papiros kosztümben öltözött ficzkók száguldnak be, az úgynevezett »mummerek« élükön Karácsony apóval. Közülök egyik magát compostellai Szent-Jakabnak mutatja be és mindenkivel, de Anglia védszentjével Szent-György- gyel, a kit szintén egy markos ánglius siheder képvisel, többszörösen megverekszik. De természetesen mindég Szent-György hagyja helyben Jakabot, a gyermekek nagy gaudiuma mellett. Angliában a karácsonyfa nem tud tért hódítani, legfeljebb közintézetek rendeznek karácsonyi ilyen jóttevő ünnepélyeket, de azért ne higyjük, hogy az angol nép a szeretetnek nem az emberszeretet gyakorlásában merítené ki. Minden ember baráti egylet eleve készül karácsonyra. S ezrével osztogatja az étel és ruházat- utalványokat. A falusi takarékegyletek, melyeknek gyűjtője az anglikán lelkész, akkor osztja ki az éven át gyűjtött és gyümölcsözött pennyket. Sokhelyt karácsonyi huskiosztás van szokásban, kegyeletes alapítvány czimén s a szegány asszonyok egész kis zarándoklásokat folytatnak, hogy elvigyék az ünnepre kiosztott húst, a mennyi egész családjuknak elég. Szóval ma Angliában a szeretetnek felemelő ünnepe van, melyet az ügyefogyottak sóvárogva vártak. Érdekes, hogy az angol nép nem újévet gratulál, hanem a karácsonyt, a fás hionable t. Az angol papíripar minden ötletét kiadja e napra s a pósta a Bizony nincs külünben. A középkorban, egészen a 15-ik századig a templom nemcsak a formaszerü áhitat helye volt, hanem a formaszerü csodálkozásé is. Azaz nemcsak a lithurgia tette ki az áhítatot, hanem a lithurgiai drámák és misztériumok. Julevile és Sepet irodalmi kutatásai nyomán teljesen fogalmat alkothatunk magunknak a karácsonyi misztériumokról. Ezek a misztériumok a templomokban a karácsony előtti napon, délután megtartott vecsernyéken folytak le. Oltár mögött és fölött jászoly volt elhelyezve, mellette Mária képe. Öt kanonok, vagy legalább lelkész papi köntösben a pásztorokat képviseli. Horgas botokkal vannak ellátva, oldalaik mellett igazi és élő juhok, kutyák, kiséret hangszerekkel. Némelyek alvást színlelnek, mások a nyájat őrzik. Egyszerre a lombbal és egyébként díszített s a gyertyák ezrei által világított templomban angyalnak öltözött gyermek jelen meg s a trombita-riadó elhangzása után Lukács ap. következő versét intonálja (természetesen latinul:) Ne féljetek, mert ime hirdetek néktek ünnepet stb. Erre a chorus zengi rá: „Dicsősség a magasságos menyekben az Istennek, e földön békesség és az emberekhez jóakarat.“ Most előlépnek a pásztorok és énekelnek, majd a jászol elé érve, két pap hosszú dalmatikában, asszonyokat ábrázolva, kérdezi tőlük: „Pásztorok mondjátok meg, kit kerestek a jászolban ?“ Mire azok felelnek : „Megváltó Krisztus urunkat.“ Erre a két pap felhúz egy függönyt és megmutatja a szendergő Jézust. A pásztorok dicsőítvén Máriát, körmenetben járják be a templomot, miközben énekelnek : „Megszületett a megváltó, alleluja.“ Ez jelképes elbeszélése a Jézus születésének, mely az akkori, iskolában ki nem pallérozott népre képzelhetőleg nagy hatást gyakorolt. Sokkal nagyobbszerük voltak azonban utczán, rendesen a városi tanács által szubvencionált misztériumok. A város legelőkelőbb polgárai tartják meg jóval I karácsony előtt az előleges értekezletet, ők osztják fel a szerepeket az Atyaistent, a Megváltót, Máriát, a tizenkét apostolt és Heródest maguk az egyház főbb papjai vállalták magukra. Fontos a játékmester (meneór du jeu), ki a körmenetet nemcsak rendezi, de a szereplők verseit írja, melyet kompillál előző munkákból s jól megspékeli Aristotelesi idézetekkel. Az ünnepélyt magát körmenet előzi meg, mely modern kifejezéssel élve voltaképpen előleges reklám. Rendesen több nappal megelőzőleg ment végbe. Az utczák telve tolongó sokasággal. Reggel nyolczkor megnyílnak a városház kapui s kiugrat hat kürtös lovon, kürtjeiken koszorú és szalag a város czime- rével, aztán a kikiáltó, majd egy csapat lovas katona Íjász, fekete bársonyban, két herold, a szereplő papok csótáros lovon a játék-mester, kezében kézirata. Aztán a polgárok sora zárja be a menetet. A menet minden utczasarkon megáll, a kürtösök tust fújnak, a kikiáltó bejelenti a misztérium helyét, tehát a kik a játékhoz kedvet éreznek, jelentkezzenek s szerepeiket át fogják venni. Természetesen deczember 24. karácsony elő- napján van kitűzve az előadás, de még azelőtt egy második felvonulás is csigázza az érdeklődést. Az előadáshoz is díszes felvonulás megy a templomba. A mi a szereplőket illeti, ezt azok közül veszik, a kik jelentkeznek, a legdemokraticusabb felfogás érvényesül ebben. Az asszony szerepeket is férfiak játszák s a ruházat a naiv anachronismusoktól nem szűkölködik. Az ünnepeket két napi munkaszünet előzi meg. A város kapuit bezárják, az esti kivilágítás kötelező. A főszereplők száma 70—80, a statiszták száma 150. A menet a vásártérre vonul a legnagyobb zajjal, a hárfák és réztányérok zajában. Vígan elegyedik el a jótüdejü ünneplő kurjongatása. A vásártér amfi- teatrumszerüleg van rendezve. A város notabilitásai középen foglalnak helyet. A tömegnek szalmát hintenek lába' alá, hogy ne fázzék. Persze, hogy a rezervált helyekért fizetni kelletett. A prológot a szerző mondja, ihletett nevének csendet kérve. A szereplők nem mozognak s véges- végig láthatók. E tekintetben biztos tudomásunk nincs. A szinpad pompásan van dekorálva, az elő és hátsó függönyök mind Jézus születését tüntetik fel. Különös gondot a menyország és pokol festésére fordítottak. Hogy e színpadon a szinpadi technika jelentékeny módon érvényesült, az bizonyos. Sülyesztő s gépekkel tették borzalmassá a pokol világát. A szerző prológjában darabja czélját és erkölcsi tanulmányait megmagyarázni igyekezett. Első nap Bálám szamáron kezdi meg a szereplést és jövendöl, jön Adám, a meny feltárul, az angyalok kara akar megvigasztalni. A szüneteket a játékmester jelenti be s azt a közönség evés-ivással tölti. Első nap Augusztusig haladtak. Aztán jön József és Betlehembe menekül : Igen szép és poetikus József és Mária beszélgetései. Mária odaadással s mennyei szelídséggel azt feleli; A mi Istennek tetszik. Kiválóan fényes és szinpadilag is fényesen dekorált Jézus születése, a két napi előadás után templomba mennek, hálát adni, hogy a misterium olyan kiválóan sikerült. S egy évig nem is beszélnek másról mint erről. Látnivaló mindezekből, hogy a keresztény misztérium merőben ellenkezik a pogány tói. Mig ez nyilvános, amaz egyes istenségeknek rejtélyes kultusza. Vérté sy László.
