Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-12-22 / 51. szám
XXIII. évfolyam. 31.- szám. Szegzárd, 1895. deczember 22. TOLllAMEGYEI KÖZLÖK? KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitcegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre Félévre .... 6 frt — kr. .... 3 „ — N egyedévre .... 1 „ 50 V Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. He gjelen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számittatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . ! : 1 frt 87 kr. 100—200 „ . . . 2 „ 87 „ 200—300 § . . . 3 „ 87 „ minden további 100 szó 1 írttal több Lapunk ez év végével befejezi 23-ik évfolyamát s újévkor a 24-ik évfolyamba lép. A „TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY“ csaknem egy negyed század óta szolgálja Tolnavármegye közérdekét. Ez idő alatt önérzettel, minden kérkedés nélkül, mondhatjuk, hogy minden körülmények között megtartottuk függetlenségünket és szabadon, minden befolyástól menten, lankadatlan igyekezettel munkálkodtunk a közjó előmozdításán. Hivatkozhatunk nehéz viszonyok között megfutott múltúnkra, hogy mindenkoron a közérdeket és nem egyesek érdekeit szolgáljuk. S ennek köszönhetjük, hogy huszonhárom hosszú év alatt kivívtuk Tolnavármegye nagyközönségének osztatlan elismerését és pártolását. A változó viszonyok mellett is rendíthetetlenül megállottuk szívós kitartással helyünket, daczára annak, hogy a „TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY“ megalapítása óta két uj megyei lap is keletkezett. Nem ütjük meg hangzatos frázisokkal a nagy dobot, nem ígérünk eget-föidet, s nem is hirdetünk világra szóló politikát, mert programmunk a jövőben is a régi marad, melytől eltérnünk nincs okunk, mivel eddig is megfeleltünk igazi hirlapirói feladatunknak, a mit lapunk pártolóinak kitartó gárdája bizonyít legjobban. A „TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY“ minden rovatát jövőben is kipróbált erők vezetik s kiváló súlyt helyezünk arra, hogy a helyi és a vidéki eseményekről megbízható értesülést adjunk, a szépirodalmi részben pedig csakis irodalmi becsű verseket és tárczákat közlünk. Kérjük továbbra is lapunk olvasói és baráfjai szives támogatását, melyet a jövőben is kiérdemelni legfőbb törekvésünk leend. A „TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY“ előfizetési ára: Egész évre . . 6 frt — kr. Félévre . . . 3 frt — kr. Negyedévre I frt 50 kr. Mutatványszámokat kívánatra küld a „TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY“ kiadó- hivatala. Hazafias üdvözlettel: A „TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Nagynak és kicsinynek, gazdagnak és szegénynek, koldusnak és királynak egyetemesen, szép vallási és társadalmi öröm-ünnepe szent karácsony, szivből üdvözöllek! ... Az a napkeleti fényes csillag, mely hajdan a tudós bölcseket és az egyszerű pásztorokat vezette : engem is elvezet most a Krisztus jászol-bölcsőjéhez s boldog vagyok ama fölemelő gondolatban, hogy a nagyjelentőségű világ-bölcsőhöz én is, mint egy szegény pásztor járulhatok, vagyis a világmegváltót nem nagy tudásom és ragyogó bölcseségem hajnal- csillagánál, hanem erős hitem áldott napfényénél kereshetem! . . . S az erős hit mégis találja őt ma is, — ' sokkal biztosabban, mint a mély bölcseség, melynek olykor kételyei is vannak, mig a gyenge, gyermeki szív erős hitének csak lángoló, hő szerelme van az iránt, a kiben meghitt, a kihez ragaszkodik. Megtalálja őt az erős hit nemcsak a betlehemi bölcsőben, hanem a nemes szív rejtekében, s jóságos érzelmek pólyájában, a felöltöztetett didergő szegény gyermekek felcsillanó hála könyjében, a kórházak, árvaházak, menházak, szeretet- házak és ezerféle jótékony intézetek falai között; megtalálja őt a lefolyt két ezredév tanu- ságteljes történetében, — a czivilizáczió áldásaiban, az emberi vakság és a kegyetlen indulatok szelidülésében, a jogfejlés terén, s humanizmus győztes csatáiban, a zsarnoki önkény fegyverlerakásában, — egyszóval mindenütt. Soha még csillag, az égen oly szépen nem ragyogott, mint az a kalauz-fény, mely az első karácsony éjjelén a tudós bölcseket és az egyszerű pásztorokat, tehát az ész és a szív embereit, a gazdagokat és szegényeket Krisztus urunk bölcsőjéhez vezette. Mózes égő csipke-bokra, — a pusztai vándorlás vezérlő fényes felhője és lángoszlopa volt némileg hasonló ehez, de ily átható fénynyel, oly világraszóló világossággal s a mi fő: olyüd vö- zitő lánggal nem ragyogott. Ez tagadhatatlan. -S ha föntebb azt mondám, hogy az erős hit ma is megtalálja a született Krisztust mindenütt. Most meg szavaimat ekkép módosítom: nemcsak az erős hit, hanem a nyitott szem! . . . Mert bármerre nézzünk, úgy találjuk, hogy a kér. műveltség, tudomány, haladás fényes nyomai mindenütt felismerhetők, még a nem kér. felekezeteknél is. A chinai erős válaszfalak ledőlnek, a még úgy elsötétített, beredőnyözött szobák légköre is bizonyos jótékony, derengő világosságot nyer a Krisztus vallásának behatása folytán. No, mert az az első karácsonyéji csillag ma már az igazság tündöklő napjának erős fényével ragyog, — mindenüvé mennyei sugarakat szór, mindenütt melegít, áld és boldogít! . . . Bizony mondom, könnyebb munka volna ma már megtagadni a természeti nap létezését, mint józan észszel kétségbevonni, a Krisztus vallásának világra szóló áldó hatását! . . . Vajha ez áldó hatás alatt állanánk mindannyian a szép és szent karácsony ünnepe alatt, — bogy ne csak a mi drága és ártatlan kicsinyeink szeme ragyogna fel mikor a csillogó örök-zöld gályák, jfenyő-ágak között meglátják s mohón élvezik a kis Jézuska hozta szép ajándékok szelid örömét, — hanem mi nagyok és felnőttek is tudnánk — pár napot legalább — gyermekek lenni szívben, érzelemben, hitben, megszentelt, szelid, gyermeteg örömekben! . . . Vajha mi is örök vezérünkké választanók azt a szépen ragyogó betlehemi csillagot, az igaz vallásosságot, hogy soha ne té- velyednénk el a boldogtalan hitetlenség vak éjjelében, a világba való nagy elmerülés kietlen pusztaságain, — hanem ez a fényes csillag vezetne közülünk bölcset és pásztort, tudóst és tudatlant, szegényt és gazdagot a Krisztus ama szent jászol bölcsőjéhez, mely azóta már üdvünk forrásává, boldogságunk kútfejévé, minden áldás és emberi haladás kiinduló pontjává változott. Ily érzelmek és gondolatok közt megülendő lehető legboldogabb karácsonyi ünneplést kívánok lapunk minden t. olvasóinak! B. E. Vármegyei tisztujitás. Múlt héten kezdődött meg a megyei tisztviselők választása s a vármegyei választási naptár szerint deczember hó 30-án lesznek az utolsó választások. A választás ideje alatt természetesen az egész ország közfigyelme a vármegyékre irányul, mert közel ezerévvel dicsekvő ősi intézményről van szó, mely igen sokat vesztett ugyan régi szervezetéből és jelentőségéből, de azért még mindig van benne valami felemelő s megnyugtató, hogy a hosz- szu idő alatt megmaradt önkormányzati jellegében, habár a kormányhatalom ki is forgatta eredeti képéből. A jelenlegi választást utolsónak hirdetik, mert tudvalevőleg a kormány tervbe vette a megyei közigazgatás államosítását. Ez azonban nem fog oly könnyen menni; nagyon számbaveendő tényezők nem fogják a vármegyei alkotmányos életet, az autonomi- kus rendszert egyszerűen eltörölni engedni. Az ősi vármegye, igaz, hogy ma a réginek csak árnyéka, de ebből nem az következik, hogy most már meg kell ölni a központosi- tás képére alkotott vármegyét. Tessék demokratikus alapon újra szervezni a vármegyét, s visszaadni kezébe azt a hatalmat, melyet a legsúlyosabb és válságosabb helyzetekben is mindig a haza dicsőségére és a nemzet javára
