Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1895-02-10 / 6. szám

1895. február 10.

2

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (6. szj

janak lépcsőül, egy olyan képvisel ó'-j elöl t- I ég létesítésére, mely minden egyéb körülmények közt, rendes utón, igaz eszközökkel az elérhetlen ábrándok országába tartoznék!

V- , •'' • b.

Magyar zenetörténelmi hangverseny.

Február hó 2-án tartotta Káldy Gyula, a magyar zeneegyesület alelnöke és a magyar zeneiskola igazgató-tanára három müvésztársával a „Szegzárd Szálló“ nagytermében zenetörténelmi hangversenyét. A kiváló művészeket a szegzárdi rk. óvodát és gyer- mekmenhelyet fentartó egyesület elnöksége hivta meg. A meghívásnak készséggel eleget is tettek s a magas nívón álló előadást a humánus czélokat szolgáló egyesület javára rendezték.

Az egyesület nemeslelkü elnöke, Simontsits Béláné a zenetörténelmi hangversenyt tánczczal kötötte egybe, a mi helyes eszme is volt, mert nagyrészt ennek köszönhető, hogy nemcsak helyből hanem: az egész megyéből is igen nagy számban jelentek meg. A közönség tehát megismerkedhetett Y á- rady Sándor előadása folytán a II. Rákóczy korabeli kurucznótákkal, gyönyörködhetett Kuliffay Izabella és Káldy Gyula nagy művészettel előadott zongorajátékukban, valamint bőven áldozhatott Karnevál herczegasszony oltárán is.

A csillárokkal és lámpákkal fényesen megvilágított termet már 8 órakor előkelő közönség töltötte meg, mire Káldy Gyula és V á r a d y Sándor művészek a „Riadó“val nyitották meg a magas színvonalon tartott előadást.

A válogatott műsor három szakaszból és tizen- nyolcz számból állott, melynek mindegyikével zajos hatást értek el, sőt egyes számait a közönség meg is ujrázta. Rendkívül tetszett a „Győzelmi ének“, „Sárga csizmás Miska nótája“; rendkívül szép volt „Tiszántúli insurgensek tárogatója“ (1809. a futtaki Hadik gróffal Győr alá vonuló insuigensek indulója volt), „Somogyi gya- loginsurgens dala“ és „Bécs várostól hidegen fuj a szél“.

Kuliffay Izabella és Káldy Gyula művészek ujjai alatt a zongora varázshangszerré vált s kitűnő technikájukkal mindenkit bámulatba ejtettek.

Kovács N. énekesnő szép, csengő hangjával bebizonyította, nogy méltó társa volt a többi gyakorlott müvésztársainak s gyönyörű dalait a tapsoló közönség többször ismételve kivánta hallani.

Várady Sándor, operaházi baritonista, kit Káldy és Kuliffay Izabella művészekkel együtt a múlt év junius hó 10-én tartott zenetörténelmi hangversenyen már előnyösen megismertünk, — tömör, erős, kellemes hangjával most is érvényre emelte a kurucznó- ták és dalok szépségét.

Az előadás 10 óra után ért véget s a szolgák

nyomban eltávolították a teremből a székeket, hogy a táncz — mely után a fiatalság vágyott — rögtön megkezdhető legyen, ez azonban nem történhetett meg, mivel a közönség kisebbik része az étterembe vonult s mig a többiek a nagyteremben maradtak, türelmetlenül várva a czigányokat, kik az ebédlőben játszottak.

A vacsora csak rövid ideig tartott s igy csakhamar rázendítettek a kaposvári barna legények nemzeti tánczunkra, a magyar csárdásra.

A terem sima parkettjén a hajnali órákig járták csapongó jókedvvel a megjelent tündérleányok, kiknek szemeiből boldogság sugárzott.

A rendező-bizottság a bálanyát, Simontsits Bélánét gyönyörű virágcsokorral lepte meg, a hölgy- koszorú tagjainak pedig, selyemzsinórral s irónnal ellátott tánczrendet nyújtott át. Hogy mennyire népes volt az idei farsang eZen elite-bálja. azt az is bizonyítja, hogy 80 pár tánczolta az első négyest.

Lányok: Bencsik Irén, Börzsönyi Irén, Börzsönyi Sárika, Diczenty Paula, Dömötör Mariska, Dömötör Ilona, Döry Erzsiky, Döry Alicze, Eichard Ilona, Fejős Emma, Fetter Mariska, Fürdős Emma, Fördős Kata, Garay Jolán, Garay Margit, Garay Erzsiké, Grosch Karola, Gruber Flóra, Halász Emilia, Hauke Elvira, Hauke Edith, Halasy Gizella, Horváth Györgyike, Herczeg Mili, Koncsics Kata, Koncsics Jolán, Komáromy Mariska, Koncsics Irén, Kurcz Irén, Kurer Margit, Laky Vilma, Lestyán M .ariska, Madarász Mici, Mayer Meláni, Mayer Mariska, Mayer Olga, Martin Szidi, Martin Olga, Módly Sarolta, Pesthy Mariska, Pichler Gizella, Répásy, Sára, Szendrődy Sarolta, Szigeth Alice, Treiber Ilona, Varga Margit, Wéber Malvin, br. Wimmersperg Flóra, Wilcsek Ilona.

Asszonyok: Antal Pál, Boda Clotild, Bodnár Istvánná, Döry Dénesné, Döry Viktorné, Dicenty Gyuláné, Döry Lászlóné, Dümök Péterné, Eichard Józsefné, Fejős Károlyné, Fördös Vilmosné, Garay Antalné, Geng Józsefné, Hangéi Ignáczné, Halasy Sándor né, Hilbert Istvánná, Horváth Ignáczné, Horváth Kálmánná, HagymásyKárolyné, Komáromy Gyuláné, Kontsits Jánosné, Korbonits Dezsőné, Kramolin Emilné, Laskó Gyuláné, Leopold Lajosné, Leopold Sándorné, Lévay Ignáczné, Madarász Elemérné, Mayer Károlyné, Martin Ferenczné, Mationi Gyuláué, Molnár Istvánná, Nagy Lászlóné, Hits Istvánná, Oszolyi Károlyné, Papp Józsefné, Pesthy Elekné, Rácz Józsefné, Reisz Józsefné, Sass Lászlóné, Simontsits Béláné, Szigeth Gáborné, Selcz Józsefné, Seiner Lipótné, Szeghy Sándorné, Szentpétery Józsefné, Tóth Károlyné, Wéber Jánosné, Wilcsek Józsefné.

Amicus.

Fink Kálmán p. ü, igazgató ünneplése.

Megemlékeztünk már lapunkban is arról ar örömről, mely a szegzárdi m. kir. p. ü. igazgatóság s az alárendelt hivatalok tiszti karát Fink Kálmánnak p. ü. igazgatóvá történt kineveztetése alkalmával érte.

Ezen örömének szeretve tisztelt főnöke iránti őszinte ragaszkodásának külsőleg is kifejezést akarván adni a tisztikar-, folyó hó 6-án Fink Kálmán p. tt. igazgató tiszteletére a. „Szegzárd Szállódban fényes bankettet rendezett, a melyén nemcsak a helybeli p. ü. tisztikar vett részt . testületileg, hanem’a bonyhádi, dunaföldvári és hőgyészi kir. kir. adóhivatalok is 2—2 tag által képviseltették magukat.

Nyolcz órakor jelent meg a közvacsorára kül- döttségileg felkért p. ü. igazgató, kit a tisztikar lelkes eváczióval fogadott.

Ezután megkezdődött a közvacsora, j melyen a legvidámabb hangulat uralkodott. A pecsenyénél Szilágyi Gyula p. ü. igazgató-helyettes állt fel s átgondolt, szép beszédben szónoki hévvel, szívből fakadó szavakkal tolmácsolta a pénzügyigazgató ur előtt a tisztikar örömét. Utána Tóth József szám- vizsgáló a számvevőosztály, Tettsák Ferencz adótárnok a bonyhádi, Scultéty Miksa ellenőr és Hende Ferenez adótiszt a hőgyészi, Kemény Adolf és V i n k o v i t s Vincze’ adótisztek pedig a szegzárdi m. kir. adóhivatalok nevében üdvözölték Fink Kálmán kir. p. ü. igazgatót. Hallottuk még beszélni Kaszás Kálmán p. ü. fogalmazót, a ki szinte szép beszéd kíséretében emelte poharát a pénzügyigazgatóra, továbbá Korossy Károly p. ü. segédtitkárt, dr. Wo dián er Sándort, Lantos Ferencz p. ü. fogalmazót, ifj. Szüts József,, állami végrehajt tőt, kik mindmegannyian sikerült beszédben, szívből fakadó szavakkal adtak tiszteletük és ragaszkodásuknak kifejezést. Majd Tekus Vilmos p. ü. titkár emelte fel poharát s méltó szavakban ecsetelte S z i- lágyi Gyula p. ü. igazgató-helyettes érdemeit.

Egy óra felé járt már az idő, midőn az ünner pelt szűnni nem akaró éljenek s Garay Ferkó kitűnő bandájának hangja mellett eltávozott, mig a tisztikar tovább folytatta a mulatságot s csak reggel felé kedvesen áttöltött estély édes emlékével oszlott szét.

Megkell emlékeznünk Tóth Gyula nagyvendég- lőtulajdonosról is, a ki kitűnő ételei és: italaiért méltán megérdemli a legnagyobb elismerést.

Sz. J.

A millenium és a sajtó.

A milleniumi nagyszabású munkálatok, a melyek, hivatva lesznek Magyarország ezer éves fennállásának évforduló ünnepét jelezni, uj korszak elé jutottak. A napokban vált meg e nagyszabású munkálatok meg-' valósításától Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter, ki lelkes odaadással fáradhatlan ügybuzgalommal és páratlan szakértelemmel vezette ezen munkálatokat, a melyek Magyarország ezeréves fennállásának ünneplése alkalmával lesznek bemutatandók. Másfél évig tartó óriási munkálatok eredményét számlálja át L u- k á c | Béla ministeri utóda: Dániel Ernő miniszter

lanatokig elcsendesedik, hallatszik a keserves zokogás, mely felszakad a Pista kebléből, aki a czimba- lomra könyökölve hullatta könnyeit.

A csárdás egy darabig nézi a mulató gyereket s aztán elszenderedik.

Csak a vihar fájó sikongása tépi meg a rozzant ablak szárnyakat, mikor úgy éjfél tájon, a ködös messzeségben megcsillámlik az utón valami fény s vágtató lovak dübörgésének zaját hozza közelebb a tomboló vihar.

A bubánatos ember megrázkódik, az arcza megtelik vérrel.

Hirtelen felszökik a pádról, izmos, barna tenyerébe veszi a kampót s az álmából felriasztott csárdásnak csak annyit szól:

— Ott van a pénz, öreg. Hanem aztán a„Hám- szoritó“-ban ma nem látta senki Szőke Pistát! . . .

Kilépett az ajtón, neki fordult arczczal a havas fergetegnek s mikor véletlenül egyszer visszatekintett, már sötét volt a csárda.

Azok már nem hallanak, nem látnak semmit.

Az imbolygó fény az utón egyre jobban közeledett § a szánon ülők nem vették észre azt a fekete alakot, a ki meghúzódott az árok szélen s villogó tekintetét meredten szegezte a toporzékoló állatokra.

Egyszer aztán a két ló megugrott, hörögve taszítottak egyet a szánon s ebben a pillanatban nehéz, tompa ütéssel zuhant le a Szőke Pista botja . .

Azután még hallatszott egy-két koppanás s mig a megriadt, megvadult állatok tova ragadták a felborított szánkót, a Pista gyerek is az árokba vonszolta az emberi hullát.

— Látod, Pali, te is összetörted az én szivem. Miért nem hagytad az Erzsit nekem ? ! . . .

Ez volt a halotti búcsúztató, az utulsó isten- hozzád.

A hó pedig hullott tovább, csendesen, zajtalanul, eltakarva a pusztai dráma nyomait, a melynek tettese nem. került meg soha.

Hiszen a csárdás és a czigány nem is látták akkor estve Szőke Pistát . . .

Bibó Lajos.

Lírai epizód 3 felvonásban.

Irta: H e i s z J. Béla.

(Minden jog fönntartva)

Személyek:

Szabó Dezső 26 éves magánzó;

Kovács Károly 20 éves könyvelő;

Rill Boris 16 éves )

ir in i I testvérek, varrólányok;

Rill Katicza 17 éves ) ’ J '

Tuba Irén 18 éves varrólány;

Klem ént Giza 20 éves virágcsináló-lány;

Tamás Endre 22 éves egyetemi hallgató;

Németh Mariska 20 éves házilány;

Asztalos Gyula fiatal hivatalnok;

Karó Pista 17 éves |

, 3 . o , < testvérek, hivatalnokok;

Karó Lajos 18 eves )

Inas;

Templom Ilona 24 éves, Dezső menyasszonya. (Hazatérő munkásnép. Sétálók. Bérkocsik, villamos vasút, mint természetben.) ,

Történik Budapesten, az 1 felv. egy vasárnap délután a Városligetben, a 2. felv. hétfőn este a Mária-Terézia-téren, a 3. felv. két héttel később Szabó Dezső lakásán. Idő j’elenkor.

ELSŐ FELVONÁS.

A városliget egy tisztása, körülvéve sürü fák és bokrokkal.'

Első jelenet.

Kovács Károly.

Károly. (Előlép a fák közül.) Na, most már vége. Nemsokára nem lesz semmi bánat, semmi szenvedés. Csak bátran, bátran ... Ez nem lesz bűn. Mégis hogy remegek!' Pedig még csak nem is félek, becsületemre, nem félek! . . . Hanem mintha korán, kissé elhamarkodott lenne ez a tett | . . . Meglehet, más talán annak tartja, de én nem állitom ezt határozottan. És erre van okom. Mert milyen az életem? Nem-e csupa küzdelem, csupa törekvés és csupa csalódás? akár mit teszek, nem tudok czélhoz jutni. Ez már mégis borzasztó! Egy olyan lány szeret, kit utálok; s a kibe én vagyok szerelmes, az talán gyűlöl is! De ez még semmi. Ha csak ennyi lenne a dologban, nem sok gondot okozna, nem is törődnék vele: hanem barátnők, kik egy szép napón elmesélhetik egymás élményeit. Akkor aztán egyik előtt sein mutathatnám magam többé, a mi utólvégre mégis csak veszteség egy szerelmes emberre nézve! . . . De én elhatároztam,már eltökéltem,hogy kiszabadítom magam. Ki kényszeríthet arra, hogy egy lány öleléseit tűrjem, ömlengéseit hallgassam, csókjait viszonozzam, a kit utálok! 8 ki kényszeríthet arra, hogy éljek, mikor az, kit szeretek, talán megvet! Mert hogy felém se néz, az tény is, nem törődik velem, az bizonyos! Nos? Kell még több is ennél? Nekem nem! . . . Ennyi balszerencse után meg van' engedve, fölvenni a pisztolyt . . . Gyűlölöm a világót. Különösén azokat, kik czélhoz jutottak. Hanem ördögbe is, ezeknek