Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1895-12-15 / 50. szám

4

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (50. sz.j

1895. deczember 15.

szentelto. A felpörkölt régi ház helyére egy gyönyörű palotát emeltetett, melynek czimeres homloka büszkén emelkedett a magasba. Egy remek angol-kert ölelte körül a szép palotát. Nem a maga gyönyörűségére építtette ezt a csecsebecsét; — kedvesebb volt neki a régi, melyben még a dédapját is ringatták, — a fiataloknak akart vele kedveskedni. Ebbe a paradicsomba hozta el Endre, nejét: — Gizellát.

ők valóban szerették egymást! Sajátságos lények ! Évek kellettek hozzá, mig ama gépszerü tartózkodás hideg válaszfalai leomlottak közöttük. Különösen Gizellának zárkózottsága, komoly aggodalomra adott okot. Pedig mily bensöséggel szerette férjét! Oly mély, oly szent volt az | szerelme, mely nem nyilvánulhatott külsőségekben, — egy kötve tartott, megnyilatkozni nem merő, nem tudó imádat volt az j — elmerengés a múlt szebb emlékein és a jelen üdvözítő boldogságán!

Egy nyári alkonyaikor, a kertnek cserjékkel sűrűn beültetett részében sétálgattak kettecskén. Ép oly némán, ép oly elmerengve, mint a számkivetéskor a tengerparton. Endre pokoli kínokat állt ki. Azt hitte, hogy neje nem szereti őt! E gyötrő gondolatot nem tudta tovább elviselni.

— Gizella, — mondá, melegen szivére szorítva nejének kezét, — én nagy bűnt követtem el ellened! És e bűnömet csak a halál hozhatja helyre! Életemhez fűztelek és én úgy látom, hogy ezen önzetlenségeddel magadat, lelked nyugalmát hoztad áldozatul! Ugy-e nem tudsz szeretni |

Nehéz könnyek peregtek végig a szép hölgynek halvány arczán, lélekzete elszorult, szemei édes boldogsággal csüngtek férjének fájó tekintetén s midőn már nem tudta szivének égi terhét tovább elviselni, férjének keblére borult és sirt, zokogott, mint egy gyermek.

— Szeretlek! — susogá — mindig, mindig szerettelek !

A kötelékeiből felszabadult indulat, gyermekké tette a sokat szenvedett hölgyet s őzikeként repde- sett férje karján, a közeledő csoport felé. Pálfayék jöttek Csongrádyék társaságában — Horváth Béla, kis fiával lovazott, — Vilma pedig előresietett, hogy első legyen, ki nővérét szivére ölelheti. Mily meleg volt ezen ölelkezés !

— Vilmám! — nagyon, nagyon boldog vagyok!

— Suttogá nővérének.

|— Hála Istennek! — Válaszolá Vilma.

— Még soha sem láttalak ily üde arczczal, ily virágos kedvben, édes leányom! — Mondá anyai gyengédséggel Pálfayné.

— Mert még soha sem voltam ily boldog, drága anyám! — mondá szemlesütve Gizella.

— Tudtam én azt! |— mondá pajzánkodva Csongrádyné — hogy játék kell a gyermekeknek!

Na ugye jól volt úgy, amint azt a mamák elvégezték?

— Igen, amint a mamák elvégezték!

— Mondá lelkesülten Endre, hálásan csókolva meg anyjának kezét!- Én meg búcsút veszek tőletek gyermekeim! Mondá Csongrády.

zetne, hanem bizonyára százszorta több aggodalmat secaturát okozna a családban ily mesterséges főzni tanítás. De nincs is indokolva. Hadd tanuljon a nő az iskolában az általa igényelt műveltségi fok elnyeréséhez annyit, a mennyit ambicziója, társadalmi helyzete hoz magával. És ott az anya, kinek útmutatása, helyes érzéke, vezetése kizárólag hivatott arra, hogy a nőt beoktassa házi szerepére. Ámde nem párisi divat szerint cziczomás toilettében.

Hiszen semmi állami hatalom sem fogja azon igazságot megváltoztatni, hogy a hány ház, annyi szokás. A hány lány, annyiféle.

A társadalomnak meglévő téves nézeteit egyes- egyedül csak maga a társadalom küszöbölheti ki.

Majd ha tudatára ébrednek az emberek annak, hogy mily balfelfogás nyűgözte le anyáink erényeit, dologra való termettsógét, az élet minden változásaival szemben való biztos fellépésük művészetét, hogy mily badarság megvetni a női hivatás legszebb oldalát, majd ha körültekint a fiatalember, ki magát a házaséletben otthon akarja látni s nemcsak azt nézi meg, hogy elegáns, sikkes-e, zongorázni tud-e vá-. lasztottja, hanem, hogy képes-e a „feleség“, a „háziasszony“ szerepét betölteni, akkor nem fog kelleni majd anyák mulasztását az államnak kipótolni, hanem minden leány dicsősége az lesz, hogy főzni tud.

De váljon mikor 11 . . j mikor S . .

— Es vájjon hova oly sietve, kedves atyám ? — Kérdé Endre.

— Hová I — hová I — A ménesből kiválasztok egy jó vérü csikót, egy kis kocsit is csináltatok, sarkantyus csizmát, csákót, na meg kardot is kell venni annak a kis .... Hoplá! Majd elszóltam magamat.

— Vén kópé! — Mondá Csongrádyné, szeretetteljesen megfenyegetve férjét. - - Hátha majd babaruhát kell venni?

— Amint a jó Isten akarja! — Válaszolt belenyugodva az öreg.

— Nos, kedves barátom! — kinek volt igaza ? Kérdé Horváth. — Nemde megjósoltam, hogy vőtár- sak leszünk ?

— Igazad van! Elveszitém a fogadást.

— És a boldog házas élet alapfeltétele ? — Kérdé tovább Horváth.

— Két szerető szív egyesülése! — Válaszolt mosolyogva Endre

r

— Es a lélek virága? — Kérdé erős hangsúlyozással Vilma.

— Kedves anyádnak igaza volt, midőn a fiskális urat megvédelmezte: a költészet. — Nos, de mi czélja ennek a gyóntatásnak ? — Kérdé jó izü mosolylyal Endre.

— S vájjon engemet nem tagadsz-e ki a rokonságból, ha ruháimat magam varrom meg ? — Folytatá a vallatást Vilma.

— Sőt a szivemre szoritlak ! — Válaszolt enye- legve Endre.

— Na na! Azt az ölelést majd csak magam végzem el! — Mondá fölkaczagva Horváth.

— Hát tőlem nem veszed rossz néven, ha a konyha- kötényt felkötöm és ebédet főzök neked ? — Kérdé édes- ded nevetéssel Gizella, Endre nyaka köréfonva karjait.

—• De már téged csakugyan a szivemre szoritlak ! — Válaszolt Endre — fenyegetődzését beváltva és forrón megcsókolva nejének ajakát.

A két öreg barát is közeledett, nagy tajt-pipák- ból eregetve az illatos füstöt.

— Most már nyugodtan halok meg, — mondá Pálfay, — mert tudom, hogy hazánk földjében álhatóm át örökálmomat.

r

— En meg megnyugvással tekintek hazánk és nemzetünk jövőjébe, mert kell, hogy annyi honfivér, mely e földet áztatta, diadalra segítse ama nagy eszméket, melyeknek megvalósulása, mint a „lét“, vagy „nem lét“ kérdése, eldöntésre vár! Nem csüggedhetünk, kik e nemzetnek nagy tetteit végigszemléltük, nem csüggedhetünk, mert e nép megmutatta az egész világ előtt életképességét és páratlan erejét, midőn arról van szó, hogy veszélyben a haza!

Pár év múlva már az öreg Csongrádynak térdén lovagolt a legifjabb Csongrády. Volt öröm, volt boldogság !

— Ugy-e megmondtam, hogy csákót kell vennünk anyjukom ? ! — mondá örömtelten az öreg ur.

— Na na, apjukom! — lehet, hogy még

nekem is igazam lesz. — Mondá jelentőségteljesen Csongrádyné. — De aztán egy szót sem ám öregem ? Vége.

KÜLÖNFÉLÉK.

— “ ' " " | jl| jj ~~ “ I

— A pécsi püspök egészsége. Dr. Dulánszky Nándor pécsi megyés püspök állapota napról-napra aggasztóbb jeleget ölt. A főpásztoron annyira erőt vett a betegség, hogy múlt vasárnap reggel P o z s g a y József oldalkanonok meggyóntatta és az utolsó kenet szentségében is részesítette. A nagy beteg sokat szenved; lélekzete nehéz s még az éjszakákat se képes az ágyban tölteni, hanem karosszékében virrad meg. A hosszú álmatlanság következtében rendkívül elgyengült s gyakran öntudatát is elveszti. A megyés püspök állapota tehát oly aggasztó, hogy a legrosszabbra van már környezete elkészülve.

— A rom. kath. egyházmegyéből. A megyés püspök Ács János, kányái adminisztrátort Gyula-Jo- vánczára küldötte segédlelkésznek, a vasszari plébánia adminisztrálását pedig Zabavnik Alajos sz.-ferencz- rendi áldozópapra bízta.

— Közgyűlés. A szegzárdi polgári olvasókör deczember 26-án és 1896. évi január 5-én közgyűlést tart. A deczember 26-án tartandó közgyűlésnek főtárgyát az egyleti vendéglős megválasztása képezi, 1896. évi január 5-én pedig tisztujitás lesz.

— Uj Ügyvéd. Dr. P á p é Dénes múlt héten tette le Budapesten sikeresen az ügyvédi vizsgát s Szegzárdon, a Katzenbach-féle házban fog ügyvédi irodát nyitni.

— Általános tisztújító közgyűlés. Mint már jeleztük, Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága deczember 16-án, holnap, tartja meg általános tisztújító közgyűlését, melynek egyedüli tárgya a választás alá eső megyei tisztviselők választása lesz.

— Karácsonyfa-ünnepély. A szegzárdi róm. kath/óvodát és gyermekmenhelyet fenntartó egyesület

• a karácsonyfa ünnepélyét folyó hó 24-én délután 3 órakor az egylet helyiségében fogja megtartani, mely alkalommal van szerencsém a t. szülőket és az ünnepély iránt érdeklődő t. közönséget tisztelettel meghívni. Döry Pálné, elnök.- Nyugdíjazott esperes-plébános. A pécsi püspök Ajaky Jenő tolna-varasdi plébánost, kiérdemült kerületi esperest, saját kérelmére, 46 évi szolgálatáért köszönetét nyilvánítja, az egyházmegyei nyugdíjas papok közé fölvette és részére 1896. év január 1-től évi 600 frt nyugdijat folyósított.

— Fényes bál. Holnap tartják meg a „Szegzárd Szálló“ nagytermében a megyei bált, mely minden tekintetben fényesnek és népesnek Ígérkezik. A rendezőség mindent elkövet, hogy e fényes bál még a legvérmesebb igényeknek is megfeleljen.

— Dalestély. A szegzárdi dalárda Szylveszter este a „Szegzárd Szálló“ nagytermében tánczczal egybekötött dalestélyt tart, mely alkalommal a dalárda A b a f f y József karnagy vezetése alatt több szép mti- dallal fogja a nagyközönséget meglepni. A meghívót legközelebb már kibocsátják a dalestélyre.

— A szegzárdi iparhatóság*! bizottság választása. A szegzárdi önálló kereskedők és iparosok figyelmét ez utón is felhívjuk az iparhatósági bizottság választására, mely folyó hó 24-ón ejtetik meg a városháza nagytermében.

— Közgyűlés. A mezőrendőri törvény értelmében most alakitják meg a hegyközségeket, mely czél- ból Szegzárdon is tartanak folyó hó 19-én a városházán a főszolgabíró elnöklete alatt közgyűlést.

— Nőegyleti ülés. Az „Egyesült-szegzárd- tolnamegyei nőegylet“ folyó hó 12-én tartott népes választmányi ülést özv- Thodorovits Lajosné elnöklete alatt. A jegyzőkönyv felolvasása után az ülés elhatározta, hogy a jövő évi farsangi elit-bálját január hó 18-án tartja meg. A hölgyrendező-bisottságba beválasztattak : Schmidt Imréné, B o r s ó d y Lajosné, Leicht Lajosné és Triebler Ilona. Egyúttal elnök bejelenti, hogy 40 szegény iskolás fiút és leányt ruházott fel, felekezeti különbség nélkől. A nőegylet pénztára részére a következők adakoztak í Névtelen 50 frt, Thodorovits Lajosné elnök 25 frt, Szegzárdi népbank 20 frt, özv. Szépauer Jánosné 5 frt, Leopold Sándorné 2 frt, Tóth Károlyné 1 frt. Uj tagul felvétetett: dr. Müller Ferenczné Szegzárdról. A karácsonyi ünnepek alkalmából a szegények részére kiosztásra 60 frtot szavazott meg az ülés, ezt az összeget az egyesület elnöke már ki is osztotta. Több tárgyelintézése után az ülés feloszlott.

— Adományok a szegzárdi népkonyhára. A népkonyhára adakoztak: Bischitz Mór ur Ozora 10 frtot, Báró Jeszenszky József ur (Hidvég) 5 frtot, S. I. L. 5 frtot és Goldberger I. Mór ur 10 frtot. Ezen kegyes adományokat, számos szegényeink nevében hálás köszönettel nyugtatom. Szegzárd, 1895. évi decz. 13. B ez er édj Pál s. k.

— Nyugalomba megy. S k u 11 é ty Miksa hőgyészi m. kir. adóhivatali ellenőr, előre haladott kora és beteges volta miatt, legközelebb a jól megérdemelt nyugalomba megy.

— Katonai áthelyezés. Bonyhádi Perczel Guidó, honvéd hadnagy, a pécsi 19. m. kir. honvédgyalogezredtől a 4. honvédhuszárezredhez helyeztetett át.

— Áthelyezés. A pénzügyminiszter Huber Ferencz szegzárdi m. kir. pénzügyigazgatósági számtisztet, saját kérelmére hasonminőségben Szolnokra helyezte át.

— Szegény gyermekek felruházása. Az „Egyesült szegzár d-tolnamegyeinőegylet“ a múlt héten nem kevesebb, mint 40 szegény iskolásfiut és leányt ruházott fel felekezeti különbség nélkül és 60 irtott osztott ki a szegények között. A nemes tett fennen hirdeti az egyesület bőkezű jótékonyságát, melylyel örökemléket állít azok szivében, kiknek nyomorát enyhítette.

— Uj iskola Tamásiban. A tamási-i róm. kath. hitközségi tanács és iskolaszék a közigazgatási bizottság sürgetésére elhatározta, hogy saját költségén két osztályú leányiskolát állít fel. A hitközségi tanacs még a tél folyamán megteszi a szükséges előkészületeket, tavaszkor pedig megkezdi az építkezést, hogy az 1896—7-ik tanév elején már megnyithassák a leányiskolát, melyre bizony már égető szükség volt.