Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1895-12-15 / 50. szám

— Iskola látogatás. Tihanyi Domokos, Tolnavármegye kir. tanfelügyelője, múlt héten meglátogatta a paksi összes iskolákat, hogy a haladásról személyesen győződhessék meg. A kir. tanfelügyelő ur e őzéiből három napot töltött Pakson és a népiskolákról, valamint a polgári iskoláról is kedvező véleményt alkotott magának.

— Fegyelmi vizsgálat a szegzárdi rk. hitközségi tanács és iskolaszék volt tagjai ellen. Múlt számunkban már elmondottuk, hogy a Rill-féle sikkasztási ügyben Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelőhöz miniszteri leirat érkezett a vallás- és közoktatásügyi minisztertől, melyben utasitja a kir. tanfel- gyelőt, hogy a sikkasztási esetet a fegyelmi eljárás foganatositása végett a vármegye közigazgatási bizottságának jelentse be. Ez ügygyei a közigazgatási bizottság folyó hó 7-én tartott ülésében foglalkozott a kir. tanfelügyelő előadása alapján és elrendelte a sikkasztás idejében volt szegzárdi róm. kath. iskolaszéki tagok és a volt elnök ellenében a fegyelmi vizsgálatot. A fegyelmi vizsgálat vezetésével a központi járás főszolgabiráját, Nuíikovich Ferenczet bizta meg, ki 30 nap alatt tartozik eljárásáról a köz- igazgatási bizottságnak jelentést tenni. A volt iskolaszéki tagok teljesen nyugodtak lehetnek, mert a sikkasztás ódiuma semmi esetre sem terhelheti őket.

— Körlevél. Tihanyi Domokos, Tolnavármegye kir. tanfelügyelője az alábbi körlevelet bocsáj- totta ki a megye nép- és polgári iskola tanítóihoz: „A nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi m. kir. Miniszter ur a székesfővárosban, valamint az ország különböző vidékein nagy számban élő dadogók és hebegők sorsán segítendő, megfelelő számú szaktani- tók képzését határozta el, hogy egyrészt a beszédhibákban minél számosabban s minél több helyen orvoslást találhassanak, másrészt, hogy szakközegeinek felügyelete és ellenőrzése mellett képzendő s igy a közönség bizalmára méltó tanerők rendelkezésére állván, alkalmat nyújtson arra, hogy a különféle fokozatú iskolákkal (népiskolák, polgári és középiskolák) kapcsolatosan, az illető iskolák egy-egy megbízott tanítója (tanára) képesítő oklevelet szerezvén, Jogosítva legyen ily tanfolyam vezetésére olyformán, hogy egy-egy iskola, vagy városrész dadogó növendékei, a rendes tanórák után, vagy a szünidők alatt csekély dij mellett, oktatásban részesülhessenek. E czélból a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur a jövő 1896. évi julius és augusztus hónapokban a vakok budapesti orsz. intézete helyiségeiben, úgy a fővárosi, mint a vidéki tanítók (tanárok) részére a dadogók és hebegók tanítási módszerének elsajátítására szolgáló tanfolyamot szándékozik szervezni. Ebből folyólag s hivatkozással a nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter urnák folyó évi november hó 24-én 63.000. szám alatt kelt magas rendeletére felhívom a Czimet, hogy ha a nevezett tanfolyamon résztvenni óhajt, kérvényét a nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztériumhoz intézve, hozzám a jövő évi január hó 15-éig nyújtsa be. Megjegyzem, hogy a tanfolyamon jelentkezők közül a nagyméltóságu miniszter ur 10 vidéki tanító (tanár) részére egyenkint 100 frtnyi segélyt szándékozik engedélyezni.“

—- Eljegyzés. W e i s z Antal Dombovárott eljegyezte Deutsch Irén kisasszonyt, Deutsch Gusz-^ táv leányát Budapestről.

— Egy jótékony asztaltársaság. Mint mindén évben, úgy az idén is több árva iskolás fiú- és leány gyermeket ruházott fel tetőtét-talpig meleg téli ruhával a „Szegzárdi I-ső magyar asztaltársaság“. A humánus cselekedet szépen jellemzi az egyesület tagjainak nemes érzületét.

— Halálozás. Osztényi Dániel, Ocsény község derék tanítója, ki 30 évet töltött el a tanítói rögös pályán, folyó hó 5-én életének 53-ik évében meghalt. A boldogult szakképzett, ügyes tanító volt, ki igazi hivatással töltötte be tanítói állását. Temetése nagy részvét mellett ment végbe. Nyugodjék békében!

— Évi segély. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Babai Sándor elhunyt tolna-váraljai ev. ref. tanitó özvegyének évi 242 frtnyi segély pénzt folyósított az országos tanítói nyugdíj-alapból.

— Magyarország ezer éves ünnepe. Ily czim alatt hagyta el a sajtót Kálmán Károly szegzárdi tanitó legujább munkája, mely az 1896. évben bekövetkezendő jubileumi ünnepségek alkalmára Íratott á felnőtt magyar nép és tanuló ifjúság számára, hogy abból a magyar nemzet történelmét, eredetétől a legújabb időkig megismerhesse. Tagadhatatlan tény, hogy a köznép igen keveset foglalkozott eddig a történelem olvasásával; pedig csakis hazánk történelméből

1895. deczember 15.

meríthetünk igazi példát arra, miként kell hazánkat szeretnünk, hogyan kell az ellenség ellen megvédenünk I az egyetértésre, testvéri szeretetre, a szabadság megvédésére oly sok szép példát találunk hazánk történelmében, mint tán egy nemzetében sem. Szerző igen helyesen használta fel az alkalmat és czélszerü módon iparkodik megkedveltetni a köznéppel nemzetünk történelmének olvasgatását; igazán eltalálta a köznépnek való nyelvezetet is munkájában, melyet élvezettel olvashat a műveltebb osztály is. Kívánatos volna, hogy minden iskolai hatóság megszerezze ezen szép és hasznos münkát a felnőttebb tanulók számára, melyet a bekövetkezendő év végén a jó tanulóknak jutalmul oszthatna ki. Szívesen hívjuk fel figyelmét e müvecskére mindazoknak, kik hasznos olvasmánynyal akarják meglepni felnőtt gyermekeiket már a karácsonyi ünnepekre. A művecske, mely úgy tartalmánál, mint külső kiállításánál fogva is igen ajánlható, különösen olcsó ára miatt könnyen megszerezhető szerzőnél Szegzárdon. Ara füzetenkint 20 kr.

— lljabb Összeírás. Alig végződött be a mező- gazdasági statisztikai összeírás, most meg a belügy- minister rendelte el a dajkaságban levő kis gyermekek összeírását, a mit Szegzárdon az elöljárók teljesítenek. Ezen összeírásnak czélja az angyal csinálás megakadályozása, mert tudvalevőleg a dajkaságba adott kis gyermekek legnagyobb része a lelketlen angyal csinálók kezei között lehelik ki ártatlan lelkűket. Szegzárdon meglehetős számmal vannak az ilyen kisdedek.

— Meddő pályázat. A szegzárdi adóhivatalnál újonnan szervezett adótíszti állásra — daczára, hogy a pályázati határidő már lejárt — még csak egyetlen egy pályázó akadt, csakhogy ennek sincs meg a kellő minősítése.

— Panaszos levél. Megírtuk lapunkban, hogy a Ferencz-közkórházban a ragályos betegek számára a mostani gondnoki lakást fogják átalakítani s a gondnoknak megfelelő házat bérelnek ki. E hírünkre egy kórház utczai lakos hosszabb levelet küldött szerkesztőségünkbe, melyben nagyon veszedelmesnek taríja ezen utczja lakóira nézve a ragályos betegek osztályának elhelyezését, mert a kórház utcza — úgymond — hat öl széles s igy kénytelenek lesznek, a ragályos betegek ablakai miatt, saját ablakaikat állandóan csukva tartani, nehogy a tiszta levegő helyett meg- fertőztett levegőt kapjanak szobáikba, de meg arra járó' iskolás gyermekek is könnyen hazavihetik a ragályos betegség csiráit. Panaszos levélíró szerint elég kellemetlen reájuk nézve már is, hogy az őrültek osztálya ebben az utczában van elhelyezve, s igy naponként szem- és fültanui lehetnek a szerencsétlen őrültek jajveszékeléseinek. Különben az utcza lakossága óvást fog emelni ezen eljárás ellen.

— A szegzárdi első magyar asztaltársaság választmánya elhatározta, hogy az újév alkalmából anyagi körülményeihez mért számban szegény gyermekeket téli ruhával fog ellátni. A mily emberbaráti ez a tény magában véve, annál magasztosabbá lesz az által, hogy nevezett társaság a. jótékonyság gyakorlása körül minden kicsinyes felekezeti szükkeblü- séget teljesen kizár. Dicséretre méltóan tanúskodik erről a szegzárdi izr. hitközség elnökéhez intézett levele, melyben őt a fenti határozatról azon kérelemmel értesíti, hogy a hitközség szegény sorsú gyermekei közül jelöljön ki kettőt a téli ruhával való ellátásra. Hogy ézen derék cselekedet mily hálaérzetet fakasztott, arról legékesebben tanúskodik a hitközségi elnöknek az asztaltársaság elnökéhez intézett levele, mely az elismerés meleg hangján mond köszönetét a valódi emberszeretet ezen nyilvánításáért. íme a levél: „Tisztelt Elnök ur! Hazafias örömmel vettem becses értesítését, mely szerint a szegzárdi első magyar asztal- társaság váalasztmánya elhatározta, hogy szegény sorsú izr. hitfelekezetü gyermekeket is kíván ruhával ellátni. Ez az igazi emberszeretet! Nem kérdezve, ki melyik házban imádkozik, áldoz a humanismus oltárán. Yajha ilyen szellem hatná át szeretett hazánk összes polgárait és a haza boldog lesz [Fogadja kérem és fejezze ki a t. választmány elótt is a jótékonyságukban részesítendő szegények nevében őszinte hálámat. Hazafias üdvüzlettel Leopold Sándor hitközségi elnök.“

— A dunaföldvári „Vöröskereszt-Egylet“ legutóbbi választmányi gyűlésén azt határozta, hogy ez évben eltér az eddigi szokástól, nem a gyermekeknek oszt ki ruhanemüeket, hanem a felnőtt szegényeket részesiti pénzbeli segélyben s e czélra az egylet 100 frtot szavazott meg. A választmány br. Fiáth Lajosné elnököt kérte fel a segély kiosztására.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (50. sz.)

— Tanitóválasztás. Az előléptetés folytán meg ' üresedett szegzárd-ujvárosi tanítói állásra hirdetett pályázat már e hó 10-én járt le s a választást a szegzárdi rk. iskolaszék ma délután 4 órakor tartandó ülésén fogja megejteni, melyen Sághy Pál kerületi esperes-plános és tanfelügyelő fog elnökölni.

— Senki leánya. Múlt vasárnap egy 10 éves kis leánykát tolonczoltak Tolnáról Szegzárdra, ki szüleit sohasem ismerte s már emlékezete óta bolyong a világban, rendesen a koldusok társaságában tartózkodott, mert a szükséges élelmet ő is úgy koldulta össze. A rejtélyes „Senki leánya“ a központi főszolgabíró előtt F r a i Annának vallotta magát és elmondta, hogy ő szüleit sohasem • ismerte, csak annyit tud, hogy egy asszony nevelte föl, a ki egy alkalommal éjnek idején kivitte a vasúti sínek közé, hogy a vonattal elgázol- tassa. Mielőtt azonban a vonat megérkezett volna, az asszony őt otthagyta egyedül; ekkor bevánszorgott a közeli községbe és azóta különösen Tolnavármegye községeiben csavargóit. Volt huzamosabb ideig Szegzárdon, Tolnán, Faddon és Döbröközön, sőt a múlt évben a szegzárdi Ferencz-közkórházba is felvétették a betegek közé, hol nem Frai Annának, hanem Kovács Annának jegyeztette be magát. A főszolgabiró Gyimóthy Ferencz szegzárdi rendőrbiztosnak adta át a kis leányt, hogy kilétét derítse ki. A rendőrbiztos hosszas fáradság után annyit kiderített, hogy a szegzárdi Ferencz- közkórházban egy bátaszéki ember reáismert és azt állítja róla, hogy Unterberger Márta mágocsi illetőségű hajadonnak szerelem gyermeke, ki jelenleg Nápolyi Péter bátaszéki czipészszel él vadházasságban. Ezt azonban a leányka tagadja s most a további vizsgálat lesz hivatva kideríteni, hogy tulajdonképen, hogy hívják és kinek a gyermeke a „Senki leánya“, kiben nagy mimikus lakozik, mert tetszés szerint oly nyomorékká tudja magát tenni, hogy őt látva mindenkinek megesik a szive rajta. Kóborlása alatt is igy bírta könyörületre az embereket.

— Halálozás. Szegzárd község egyik legmagasabb korú polgára, idősb Ferencz József 83 éves korában folyó hó 12-én elhunyt. A becsületben megőszült előkelő iparos haláláról a következő gyász- jelentést vettük: „Alulírottak szomorodott szrvvel jelentik szeretett és felejthetetlen atyjuk, ipjuk és nagyatyjuknak, idősb Ferencz Józsefnek folyó évi deczember hó 12-én reggel 6 órakor életének 83-ik évében, a halotti szentségek ájtatos felvétele után, végelgyengülésben történt gyászos kimúl tát. A megboldogult hült tetemei folyó évi deczember hó 14-én délután 4 órakor fognak az újvárosi róm. kath. sir- kertben örök nyugalomra helyeztetni; — az engesztelő szentmise-áldozat pedig ugyanaznap reggeli 8 órakor fog az egek urának bemutattatni. Szegzárdon, 1895. évi deczember hó 12-én. Áldás emlékére. Ozv. Szvoboda Yinczéné szül. Ferencz Terézia, özv. Untermüller Alajosné, szül. Ferencz Eva, Untermüller Domokosné szül. Ferencz Etel, Stokinger Vinczéné szül. Ferencz Mari, Sverteczky Istvánná szül. Ferencz Zsófia, ifj. Ferencz József, Ferencz Gyula, Ferencz Béla, Ferencz Imre, gyermekei. Untermüller Domo- mokos, Sverteczky István, Stokinger Vincze vejei. Ifjú Ferencz Józsefné, szül. Nikitics Mari, Ferencz Gyuláné szül. Peller Vilma, Ferencz Béláné, Ferencz Imréné, szül. Szabó Margit, menyei. Szvoboda Mari, Szvoboda Teréz, Szvoboda Zsófia, Szvoboda Lajos, Stokinger János, Stokinger Lajos, Stokinger István, Untermüller Lajos, Sverteczky József, Sverteczky Gyula, Sverteczky Pista, Sverteczky Irén, Sverteczky Imre, Ferencz Imre, Ferencz Ilon, Ferencz Margit, Ferencz Gyula, unokái.

— Jótékony asztaltársaság. Bonyhádon a „Len gyei Szálloda“ helyiségében egy kis társaság szökött naponként az úgynevezett „Retegasztal“ körül összejönni, hol 5—I óráig napi munkájokat kipihenendő, e két órát kedélyes szórakozással töltik; de e mellett nem feledkeznek meg azokról sem, kiknek nélkülözni kell. E társaság folyó hó 9-én tiz szegény iskolásgyermeket öltöztetett fel az összegyűjtött fillérekből. Ezen örömnapot közvacsora követte, melyen Somogyi János tanitó a gyermekek nevében szép beszédben köszönte meg a jótékony asztaltársaságnak nemes tettét.

— Tüzeset Bonyhádon. Múlt kedden délelőtt ki- gyuladt Bonyhádon a posta- és távirdaéptilet kéménye. Az erős szél következtében a kéményből kicsapó lángoktól a tetőzet is meggyuladt, de a helyszínen rögtön megjelent önkéntes tűzoltóknak sikerült a tüzet eloltani, mielőtt nagyobb veszély támadt volna. A tűzoltók közül különösen kitüntette magát Till Konrád bádogos, ki a tetőzet egy ablakán át az emeletes épület tetejére sietett és onnét intézte a vizsugarakat az égő kéménybe.

________________________§__________5_