Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-12-15 / 50. szám
XXIII. évfolyam. 50- szám. Szegzárd, 1895. deczember 15. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . . . 6 frt — kr. Félévre .....................3 „ — „ Ne gyedévre . . . . I , 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Me g j elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számittatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . . 1 frt 87 kr. 100—200 „ . . . 2 $ 87 „ 200—300 „ ... 3 „ 87 „ minden további 100 szó 1 írttal több A főgimnázium ügye — Yégsö stádiumában. A szegzárdon jövő évben megnyitandó állami főgimnáziumnak sok fázison keresztül ment ügye immár szerencsésen eljutott végső fejezetéhez. A Pártos Gyula müépitész által készitett s köztetszésben részesülő terv megnyervén a városi képviselőtestület tagjainak jóváhagyását, az a lefolyt héten felülvizsgálat és elfogadás végett a m. kir. vallás és közoktatási minisztériumhoz benyujtatott; továbbá egyrészről a közoktatási kormány, másrészről a vármegye és Szegzárd költsönös jogait és kötelezettségeit magában foglaló szerződés, melynek tervezetét annak idején a vármegyei tiszti ügyész a város küldötteivel állapította meg, több kevésbbé lényeges, de egy az érdekelteket nagyon érzékenyen érintő módosítással helybenhagyatott s ez a változtatás az volt, hogy az állam a főgimnáziumnak nem első és ötödik, ha nem első és második osztályát kivánja a jövő év őszén megnyitni. Minthogy azonban a vármegyében két felekezeti algimnzáium és Szegzárdon egy latin tanszékkel ellátott polgári iskola van s igy méltányos, hogy azok kik akár Bonyhádon, Gyönkön vagy Szegzárdon végezték a gimnázium négy alsó osztályát, ha arra kedvűk van, azon helyzetbe jussanak, hogy tanulmányjaikat a vármegye területén bélül folytathassák, a végrehajtó, vagy helyesebben intéző bizottság, mely ezen fontos középiskolai ügyben már évekkel előbb alakult meg, legközelebb tartott ülésében azon határozatot hozta, hogy a m. kir. közoktatási miniszternél küldöttség által kérni fogja, miszerint az osztályok megnyitására vonatkozólag a közoktatási kormány által tervezett módosítást elejtve, a vármegye és Szegzárd által javasolt irányban hagyja jóvá a szerződés tervezetét. Ezt a küldöttséget, mely Örffy Lajos, Leopold Sándor, Groszbauer Ferencz, dr. Hirling Adám, dr. Leopold Kornél és B o d a Vilmos intéző bizottsági tagokból állt, múlt hétfőn a képviselőház miniszteri szobájában fogadta Wlasics Gyula közoktatási miniszter ur és kérelmükre teljesen megnyugtató feleletet adott, kijelentve, hogy ha pedagógiai szempontok, (vagyis, ha elég alkalmas tanárral rendelkeznek) akadályokat útjába nem gördítenek, a kívánságot teljesíteni kész. Ugyanez a küldöttség azután tisztelgett Kla- marik János ministeri tanácsos urnái s az ügyet jó indulatába ajánlotta. A miniszteri tanácsos ur is kijelentette, hogy csak kösse meg a vármegye és Szegzárd a miniszteri tervezet szerint a szerződést, a kérelem administrativ utón is kielégíthető s ha elegendő tanerővel fog rendelkezni, Ígéri, hogy a kül döttség által tolmácsolt kívánságot teljesíteni javasolja. A jó indulat, melylyel a küldöttség mindkét irányadó helyen találkozott, biztosíték arra nézve, hogy kívánságuk teljesül s az eredmény sok aggódó szülő szivére irt csöpög- tethet; a nagy közönségnek pedig meg lesz az az előnyje, hogy négy év leforgása alatt egy teljes középiskola áll rendelkezésére. Eljutott tehát a középiskola ügye utolsó stádiumához. |Az a sok fáradtság, utánjárás, kitartás és áldozatkészség ime megtermé gyümölcseit s alig egy év leforgása alatt már Szegzárd falai közt bírja az intézetet, mely vágyainak közel három évtized óta egyetlen, soha fel nem adott végczélját képezte. Nagy tanulság rejlik ez eredményben a jövőre nézve, mert kétségtelen dolog, hogy abban, miszerint Tolnavármegyében megszűnik az a valóban rendkívül lealázó helyzet, hogy területén középiskolai oktatás eszközével nem bírt, első és főtényező volt az a szívós kitartás és akarat, mely az ügy egész lebonyolítási proczeszusában vezérfonalként szerepelt. Most még csak nehány hónap és a munkás nép hangya csoportja fogja elözönleni a tért, hol egy elszántan küzdő nemzedék az utánna jövők számára lerakta kulturális templomának maradandó és áldásos alapjait. Szolgáljon a megelégedés, mely bizonyára minden az ügyben fáradozó egyén keblében megdobogtatja a szivet, jutalmául az anyagi és szellemi téren meghozott áldozatnak. Az egész művön pedig lebegjen a mindenható Isten áldása ! b. A szeretet ünnepe előtt. A szeretet ünnepe közeleg és a szeretet munkáját felemelő szívvel látjuk. E napokon, a szeretet munkájában hiszszük el az állampolitikus Eötvösnek ama szép mondását, begy a világon nem a tudomány, hanem a szeretet müvei csodákat. Igenis, hozzátok emelkedik szivünk a jótékonyságban megfáradt nők, a kik gyenge, nemes szivetek sugallatából megértitek, hogy a szenvedő könyüit letörölni a nemes tettek legnemesebbje, megértitek, hogy azok a legke- keserübb könyek, melyeket az elhagyatottságbáü, olyan ünnepkor ejt az ember, mikor mindenki vigad, csak a nyomor és sorsüldözöttnek maradtak könyei. TARCZA. Felhők szállnak fent az égen. Felhők szállnak fent az égen, Eltűnődve nézem, nézem; Mint madár, ha szegve szárnya Mivel innen messze szállna. Dalaim is szegett szárnyak, Mégis, mégis feléd szállnak, Azt sem tudom, elérnek-e Közeledbe, közeledve ? Vagy útközbe’, czélt nem érve Foszlanak szét fent a légbe’: Mint hópelyhek a viharba’ ? Virágszirmok földre hullva? Ifj. Kerekes József. Az elveszett kincs. Jogosított eredeti közlemény. Irta: GABÁNYI ÁRPÁD. Élt valamikor egy szegény és nagyon egyszerű halászpár. A férfit Józsefnek hívták, a feleségét Magdolnának. Fiatalok voltak, telve életerővel és mindazon jó és rossz tulajdonokkal, mely az ifjú korral járnak, mint a rózsa töviseivel s melyek ha itt-ott fájdalmat okoznak is, aranyos színbe burkolnak mindent, a mi sötét, könnyűvé teszik a terhet- mit a sors az ember vállaira gördít s édenkertté varázsolják .ezt a siralomvölgyét. Házasfrigyük koronája két gyermek volt: Anna az idősebb, gyönyörű szép kis leány, kinek szemében az ég sugárzott, mosolyában az angyalok tisztasága lakott. Pali, a fiú, erőteljes mint apja, válalkozó és jószivü. Boldogan éltek, mert szerették egymást, küzdöttek sokat, mert nagyon szegények voltak. A veríték — e harmatgyöngye a munkának — gyakran hűl kősziklára, mely megtagadja az áldást. A háló nem egyszer üresen került a partra, midőn a csél-csap hullámok makacsul visszatartották a prédát, mi számukra kenyér volt. Sokszor tűnt alá a nap ott a távolban kéklő hegyek mögött s nem hagyott nekik egy betevő falatot és sokszor kelt fel bíbor ágyából nem hozva számukra reményt. Irigyelni kezdték a gazdagokat s szerettek volna kincseket bírni. Hiszen isten azért adott nekünk életet, hogy azt élvezzük s mi élvezete lehet a földön annak, aki napról-napra tengődik, aki nyomorog, a ki szegény ? Semmi! ők azt hitték, hogy semmi, mert a szegénység elhomályosítja a szeretetet is, mint nehéz köd a csillagos eget, — mely tudjuk, — hogy ott van felettünk, de mit ér, ha nem láthatjuk. S egy napon az ifjú halász igy szólt hitveséhez: — Magdolna, én meguntam a nyomort, a küzdelmet, mely nem valósitja meg reményeinket. Dolgozni fogok, hogy gazdagok legyünk. Azt beszélik az emberek, hogy ott túl a tengeren és szigeteken van egy ország, melynek arany a homokja, gyémánt a földje s csak hátunkat kell meggörbíteni, hogy mienk legyen a kincs. Nos, én eleget görnyesztem hátamat, vonszolva a hálót, mely üresen kerül a partra. Te eleget rontod szemeidet, fonált-fonálhoz erősítve, hogy kenyeret szerezzél gyermekeinknek. Nekem van erőm a munkához, legyen neked is eFőd a türelemhez. Válni fogunk. Elmegyek a boldog országba, hogy gazdagon térjek vissza. Te addig itt maradsz, neveled gyermekeinket, várni fogsz és remélni. Akarod-e? A nő visszafojtá könnyeit, kezet nyújtott férjének s szilárdan mondá: — Akarom! — Vársz-e rám, bármily soká maradok is? — Várok. — Hiszesz-e bennem? — Hiszek. — Szeretsz-e? — Szeretlek. — Úgy áldjon meg az isten titeket. Az ifjú halász keblére szoritá nejét, megölelte
