Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1895-12-15 / 50. szám

2

Nem az embertársak azon aggódó válfaját látom én, a ki nagy örömöket akar otthon, kevés pénzből, a hivatalnok embernek ezt a veritékes gondját, a mely igy karácsony táján oly sok kemény gondnak szülő oka.

Végre is a szeretet ünnepére a maguk ereje szerint ők is elkészülnek s majd ünnepelnek azokkal, a kiknek örömét megszerezték.

Titeket látlak meg, nemes nők, a kik az elhagyottaknak is örömöt szereztek, mikor a szeretet ünnepe közeleg.

A czivilizáczió vásári humanismusából sokat megszállva tartanak emberbaráti egyesületeink, hanem az is igaz, hogy az emberszeretet gyakorlásában a magyarhoni nőegyesületek vezetnek. A könyü és sóhajnak rejtekhelyére eljut ez a társadalmi munka.

Társadalmi megfigyelők mondják, hogy a közjótékonyságra igényt tartó pauperizmus hova-tovább jobban szaporodik. Modern intézmények a közszükségletek egész seregét kivánják. Hogy csak többet ne mondjak, az általános és törvényileg kötelező népiskola azt a követelést támasztja, hogy télviz idejére minden iskola-köteles. gyermeknek legyen lábbelije.

Hanem ... a kinek nincs, ? azt nem fogadja el a törvényt alkalmazó szigor kifogásként, az a társadalom, mely egyrészről megkívánja a népoktatás köteles keresztülvitelét, az elé a kényszerűség elé van állítva, hogy az iskolába járó gyermeknek csizmáról gondoskodjék. S keletkeznek az úgynevezett rongyos egyletek, Kolozsvárt, Aradon, Kassán, Szegzárdon, melynek czéljuk a háztartásban elkallódó, úgyszólván értékvesztett dolgokat összeszedni. Imitt-amott a szivarvégek és ócska bélyegek gyűjtését valóságos szenvedélylyé viszik, ebből törülve le az ügyefogyot- tak könyeit.

És mellettük az agitáczióra mindig kész lelkes nő-gárda, mely leleményes abban, hogy pénztárát gyarapítsa és van szive ahhoz, hogy a segélyt ott alkalmazza, a hol igazán kell.

Tapasztaljuk ezt mindég ott, a hol nőegyesület szervezkedett és ha a vidéki sajtó orgánuma szól erről elismerőleg, az szinte olybá megy, mintha a tengeren találkozó ellenséges hajó hajtaná meg zászlaját, hiszen épp a sajtó annyiszor és oly sok rossz elmés- séggel szólt a nőegyesületek törekvéseiről általán.

Pedig nincsen másként. Nálunk semmi sincs annyira sajtó oltalmára szorulva, mint a közjótékonyság- Társadalmunk erőtlen, melyet a sajtónak kell éleszteni s kitartásra buzdítani.

Szó sincs róla, a mi pátriánk közjótékonysága ügyét sem tartjuk elég szervezettnek. Sőt egyenesen azt hisszük, hogy akár a hatósági közbelépésnek a szegény-ügy rendezésére, nagyobb áttekintéssel megejtettnek kellene lenni. Valamint nőegyesületünket sem tartjuk elég erősnek anyagilag arra, hogy ínség gyámolitásával bírna: itt a szeretetnek az az ereje lep meg, melyet tapasztalok itt-ott az árvák karácsonyfája, a szegény iskolások megörvendeztetése körül. Jól esik látnom, hogy többé nem az arisztok- | ratia delnőinek sportja a szegénynyel jót tenni, hanem a müveit középosztály hölgyei is megértik, hogy

ez a kötelesség, ha nem is oly hatványozva reájuk is néz. E miatt aztán már a kis mezővároskában jelei mutatkoznak a karácsonyfáknak, a hol a közös öröm megindító képei tárulnak fel, a hol megállva, eszünkbe jut Ágoston szép mondása: A könyek nemcsak a fájdalmat, hanem a szeretetet is tanúsítják. Mert a szív vérének előtörő patakjai azok. A szeretet munkájának hatalma arra igézi az embert: hogy öröm-: könnyeket ejtsen.

Egészség és szépség.

(Folyt, és vége.)

3. A fogak és palotája.

Egészség! Tudom, hogy hiába való dolgot akarok, a midőn az emberek egészségéért akarom, hogy szájukat és fogukat gondozzák; érzem, hogy falra hajitok borsót. Nem mondom el tehát, hogy a fogak és a száj egészsége az emberi szervezet egészségében mily szerepet játszanak. Nem említem fel, hogy a test táplálkozására mily veszélyes a kellemetlen szagu fog-palotája, a száj, vagy a fogak romlottsága; pedig az bizonyos, hogy elromlott fogak a táplálékot nem rághatják meg kellően, a táplálékkal a gyomornak gyűlik meg a baja és idővel ezen robot-munkát a gyomor sem győzi, kidől és a test nein kaphatja meg a szükséges táplálékát. Ha pedig a kellemetlen szagot okozó anyagok a száj vagy fogból kikerülve, a táplálékkal a gyomorba jutnak, hogy ott az emberre nézve csak káros munkát vegeznek, azt elhihetik.

De igenis felemlítem, hogy képzeljék magokat abba a helyzetbe, a mikor az olvasó egy ellenkező nemű egyén külsejétől, az első látáskor meg van bűvölve. És a mint a legelső szóra kinyitja ajakát a megbüvölő, a fekete, vagy rozsdasárga és hiányos fogsora mintegy varázs-csapásra kioltja belőlünk a benne és rajta látott báját. Hátha még kimondott szavait a lég rezgésében valami kellemetlen szag is követi, a melyről tudjuk, hogy ez szája és foga nem gondozásának, elromlásának a következménye. Pedig az is igaz, hogy hiányos fogakkal a beszéd is igen nehéz és még a szép arczvonásokat is megváltoztatja és mondhatom, nem előnyösen.

Mig ellentétben képzeljünk egy nem vonzó ar- czu egyént, kinek talán még nincs is szép eper szája, egyenlő nagyságú szép fehér fogsorral és ekkor biztos, hogy egészséges a szája is, elfeledjük arcza szépségének hiányait, szemünk csak a gyöngysor fogakat látja. Nem jut eszükbe, hogy mily jól emészthet az oly gyomor, a melynek a táplálékot ily szép fogsor készité el ? Pedig kár! Akkor gondoljanak arra, hogy mily csábitó az ily gyöngyfogu egyén mosolya, ellentétben a fehér fog és a rózsaszínű foghus harmóniájával. Akkor tudom, hogy kiki szívesen fogja száját és fogait gondozni, ha még jók, hogy az maradjon; ha már rosszak, hogy jókká tegye.

Hogy miként érhető ez el, akarom e soraimban elmondani, felemlítve azonban előbb, hogy a fogak állnak a gyökérből, a melyet a foghus fed és koronából, a melyet a zománcz, a test legkeményebb anyaga takar, hogy igy a rágás következtében kifejtett munkában, az alatta levő s nálánál puhább

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (50. sz.)

állományt a kopástól és igy az enyészettől megóvja. A fog belseje üres, a melyet hártja von be, ezen húzódik át a fog ideg.

A fog csontanyaga nem érzékeny, tehát i nem okozza a fájdalmat, hanem ha különféle fogbetegség következtében a zománcz elpusztulva az alatta levő csontállványnyal együtt, levegő, vagy idegen anyag u. m. ételrészek juthatnak az igy szabaddá vált hártyához és ideghez, támad a fogfájdalom.

A fogat, előbb tehát annak zománczát, a különféle savanyu és sós anyagok, a meleg után hideg folyadékok élvezete támadják meg, épugy a meszes, sőt némely ásványvíz élvezete is. A kinek tehát még jó foga van, őrizze meg említett káros anyagoktól azokat, azáltal, hogy tulhidegre meleget, vagy megfordítva ne élvezzen, vagy ha savanyut vagy sósat eszik, fogkefével való megmosását el ne mulassza.

Kezdjük azonban elejéről. Az anya gyermekének piczi korától fogva lefekvés előtt és reggel langyos vízbe mártott tiszta vászon lebenykével kitörülhetné száját és fogait, 4 éves koráig igy kezelve. Ez időtől kezdve a fog és különösen a foghus tisztítására igen lágy fogkefét használjon. Minden étkezés után, de különösen lefekvés előtt jól kell a szájat és fogakat megmosni, állott vagy langyos folyó vízzel. Végzésül, egy korty vizbe a lent jelzett folyadékból öntsön 3—4 cseppet, a melylyel a száját 2 perczen át kell kiöblíteni, hogy igy a foghus, a fog és a száj a torokkal együtt desinficiálódjék.

A tejfogak kihullásáig legjobb tisztítási módja a szájnak. Nem modhatom elléggé, mennyire fontos az, hogy mint ügyelnek a gyermek tejfogainak kihullására ; és ha megemlítem, hogy egyik főoka, ha valakinek felnőtt korában rossz és csúnyán nőtt fogai vannak, a tejfogainak annak idejében való el nem hullásában rejlik; minden szülő gondoskodjék, hogyha gyermekének tejfoga egy kicsit lóg, azonnal kihúzassa, a foghust ujjai segélyével összenyomja, össsehuzó folyadékkal a száját kiöblítse. Mert a hogy kezelik a fog kihúzása után a foghust, oly alakú, lesz majd az uj fog; attól függ a fogak sűrűsége. Pedig hogy a ritkább fogak sokkal jobbak a sűrűnél, azt mindenki tudja. A szülő gyermekének tejfogait önmaga többször meg-megmozgathatja és ha mozog, ki vele.

Ezáltal eléri, hogy szépen nőtt fogai lesznek gyermekének.

A tejfogak elhullása után a száj és fogak gondozása egyformán történhet mindig. Nem kemény fogkefével tisztítsuk a szájat langyos vízzel. Különösen jól pedig lefekvés előtt, valamint minden étkezés után. Kimosás után egy korty vizbe öntsünk 4—5 cseppet e következő folyadékból, a melylyel a szájat és a torkot jól öblítsük ki. (Fél liter szesz vagy sósborszesz = 500 grm, salol 50 grm, sacharin 1 grm, tannin 2 grm, vanília tinctura 4 grm, borsosmenta és kömény olajokból 3—3 grm.) így kell ápolni a kezdettől fogva egészséges fogat.

Ha azonban a fogak már nem gészségesek, a mit különösen a fogszú okoz, meglepvén a fog zománczát fekete vagy sárga pont alakjában, a mely azután a fog odvasodásához vezet, az illetőnek azon1895. deczember 15.

gyermekeit, kik mosolyogva zilálták szét hajának fekete fürtéit s behunyták szemeiket, midőn atyjuk szakálla arczukat csiklandozta. Aztán tengerre szállt, hogy elvitorlázzék messze, messze, a hol meglehet gazda godni.

Ü

... És múltak az évek egyik a másik után, valamiképpen a kavics pereg a hegy oldalából a mélységbe.

Magdolna estenden kiült a part szélére két gyermekével, hogy nézze, váljon nem jön-e a férje a kincsesei, mely szinültig tölti a vitorlás csónakot.

De ő nem jött . . . nem.

Magdolna szive törhetlen volt. Dolgozott egész nap, egész éjjel, midőn gyermekei elszenderültek, ő virrasztóit felettük ébren álmodozva azon időről, mikor majd gazdagok lesznek. Mennyi kép, mily gyönyörű tervek vonultak el lelki szemei előtt, midőn igy ráhajolt a két atyátlan gyermek ágyára, kik kenyeret kérve szunnyadoztak el s kenyeret kérve fognak fölébredni.

Eleinte hárman üldögéltek a parton; nemsokára csak ketten. Irtóztató betegség pusztított a vidéken s elragadta a kis Annát. 0 már gazdag, ott fekszik a liget alján egy szomorú fűz árnyában s osztozik az angyalok pazar kincsében és vissza nem jön többé soha. De neki az apának vissza kell jönnie. így hitte és remélte Magdolna, kinek szive még mindég törhetlen volt, mint akkor, midőn szilárd hangon mondá férjének: „Várok!“

Most már csak ketten ültek a parton s anva és fiú egymástól kérdezték:

—■ Látod őt ?

Pálnak olyan szemei voltak mint a sasnak, mégsem látott semmit s Magdolna nem egyszer mondá türelmetlenül:

— A te szemeid romlanak Pál, pedig te nem kötsz hálót. Mit csinálsz velük. Meríts egy kis vizet a tenyereddel s nedvesítsd meg pilláidat.

De hiába nedvesítette szemeit a fiú, hasztalan merítette volna ki a tengert, az a sajka a felhalmozott kincsesei nem akart feltűnni a láthatáron.

Egyszer csak elmaradt Pál is. Az anyja mindenfelé kereste, de nem találta sehol. Negyed nap reggelén a szomszéd halászok egy fiú holttestét vonták a partra. Pál volt.

Szerencsétlenség áldozata lett-e ? Vagy öngyilkos ? — nem tudta senki. Némelyek titokzatosan suttogták, hogy a fiú többször panaszkodott előttük, hogy nem mer enni, mert anyja minden falatját neki adja, ő maga meg éhezik.

Pedig a szegény asszony igazán csak most kezdett igazán éhezni. Mióta gyermekei elhaltak, azóta olyan mint a kinek szive kővé vált. Nem dolgozik semmit, ha a szomszédok nem könyörültek volna rajta, bizonyosan éhen hal. Egész nap és egész éjjel kün ül a kunyhó előtt, görnyedt háttal a roskadozó falnak támaszkodva s fénytelen szemeit a viz sima tükréri

szegzi s néz oda, honnan a férjnek kell jönnie, megrakva kincsekkel gazdagon.

Reggel volt, verrőfényes tavaszi reggel.

Magdolna szokott helyén ült s kiaszott kezeivel babrált, mint a ki fonalat húz, ajkai mozogtak, mintha suttogott volna. A part mentében egy kis sajka kötött ki s valami őszszakállu, vén ember szállt belőle partra. Egy ideig széttekintett mindenfelé, majd megszólitá Magdolnát:

— Anyóka! nem tudod hová lett az a szép halásznő, ki itt lakott régen, Magdolnának hívták.

A vén asszony elkezdett bambán kaczagni s egész közel simult az emberhez.

En vagyok, mondá bóbiskolva a fejével, én vagyok az. Engem hivnak Magdolnának. Hát maga kicsoda, édes öregem.

A férfi ijedten felorditott s karjaiba fogta a nőt.

— Te, te vagy V Magdolna, az én nőm! Ez a megtört kis alak, az én karcsú feleségem. Honnan e ránezok szép sima homlokodon. Hová lett ajkadról a pir ? Magdolna, te vagy-e ?

Az öreg asszony rámeresztő homályos szemeit és nem tudott szólni, lassan-lassan leroskodtak mind a ketten, mind két vén fatörzs, melyet a vihar ki- döntött.

— Hát gyermekeink hol vannak ? Magdolna, hallod-e, mi gazdagok vagyunk, nagyon gazdagok.