Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-12-01 / 48. szám
XXIII. évfolyam. 4=S. szám. Szegzárd, 1895. deczember I. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . . . 6 frt — kr Félévre .... 3 „ Negyedévre 1 „ 50 Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Megjelen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számi itatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ! j ! 1 frt 87 kr. 100—200 | . . . 2 „ 87 „ 200—300 „ ... 3 B 87 B minden további 100 szó 1 frttal több üdTren t. „Felhő borul az erdőre, — köd hever a tájon!“ És eztán a szürke köd megfagy, hóvá válik s fehér takarót térit a száraz, barna harasztra, szinte újra széppé teszi a szomorú avart, a letarolt mezőt. Szép — szép a nagy természetnek minden tüneménye s a figyelmes lélek, — kivált még ha mellé költői szárnyalásu, — a nemesen dobogó szív, — kivált még ha mellé erősen vallásos érzelmű — ép oly szépnek, sőt el- ragadónak találja a késő őszi természetnek haldokló vonásait, mint az uj tavasz bájos virágfakadását. Az ily ember előtt egyforma pompa ömlik el a bérezek havas tetőin avagy az arany kalászszal ékes rónaságon; az ilyen figyelmes lélek és vallásosan képzett sziv, Isten kezének csodásán remek munkáját látja a tavaszi illatos rózsabimbóban és az őszi hideg széltől kergetett száraz ballangkóró szomorú tánczában. Csakhogy ilyen költői szárnyalásu figyelmes lélek, ilyen vallásosan képzett nemes érzelmű sziv — valljuk meg bánatosan, nemünk hátrányára (nem akartam ez erős kifejezést használni: gyalázatára! — — :) nagyon kevés van manapság . . . Sok embert elvakit a pénznek átkos szerelme. — Sok sziv nemesebb lüktetését tönkre teszi a börze spekuláczió s az annyira szükséges, sőt szent idealizmus ragyogó himporát, épp úgy le- söpri a lelkekről a divatos önzés zugó áramlata : mint ahogy a fényes lepke könnyű szárnyainak csillogó, pikkely zománczát elhordja a szél, leveri a fa-ág . . . Ezért — valljuk meg — mint a bizonytalanul utazó vándornak az útmutatóra, a határ-jelzőre ; — mint a nagy alvónak az ébresztő-szóra : oly szüksége van legkivált önző anyagi korunk minden idealizmus nélkül lé- zengő S' a hitetlenség szomorú ballangkóró tánczát járó gyermekeinek olyan alkalmakra, melyek őket eszméltessék, melyek ott a szívben a magasabb érzelmek, szentebb elhatározások megrozsdásodott rugóit mintegy kicsiszolják s újabb tevékenységre képesítsék. Ilyen szent alkalom az Urjövet, vagy Advent! — — Tudja Isten, nekem úgy tetszik, hogy valamint a nyíló virág legszebb a harmat-szállás után, felékesitve az ég ra- gyogó könyével, fürödve a kikeleti nap arany sugár-özönében: úgy az emberi lélek is legszebb az igazi ünneplő köntösében, abban a szépen himzett ruháhan, mit lángoló vallásos érzelemnek hívunk! A mi a virágnak e harmatcsepp: az a léleknek a vallásosság! . . . Mindenik enyhe, mindenik ékesít és növel, mindenik fensőbb eredetre vall, vagyis égi származású! . . . Azért üdvözlöm melegen az Adventi hideg napokat mert tudom, hogy e ködös, havas és zuzmarás napok, amint egyrészről közelebb szorítják az embert házi tűzhelyéhez : úgy másrészről, — ott, a hol még lehetséges, a hol az anyagi önzés nem dermesztő örök halált, csak őszi pusztaságot okozott a kebelben! visszazökkentik az önfeledt embert az ideál magasztos világába, közelebb viszik az Istenhez! . . . A szélsőségek, a végletek találkoznak. Forró nyárban a kenyér-gondja izzasztja a föld népét a mikor ez áldás-adó Isten-kezet oly közelről látja, csaknem megfoghatná és megcsókolhatná az ember: inkább sokszor elfelejtkezik róla, nem látja, sőt bántalmazza őt, mert nagy a dolog, fő a kenyér! Ilyenkor pedig, — a külső munka szünetelésével a belső szemlélődésre, contempláczióra több időt nyert emberben, — hogy úgy mondjam — felébred az Isten vágya s keresi azt a templomban, a ki oly közel volt hozzá a nyári mezőségen a buzakeresztek közt, a rét tarka virágai mellett, a villámos felhőben, a pacsirta dalában! — — Nagyon jól van, hogyha akkor meg nem látta, fel nem találta, hát legalább találja fel most, az ő szent házában s lelke szentélyében! — Nagyon jól van, hogy hozza helyre — úgy, ahogy — nyári mulasztását! Ha dermesztő hidegek külsőleg a zordon deczember napjai: hadd legyen legalább meleg, sőt Istenért lángoló a parányi sziv, melybe — bármily parányi is, elfér oly sok szent érzelem. Ha nincs már a kies tavasznak egyetlenegy ékes virága sem, sőt letarolva a nyár minden gazdagsága: hadd nyíljék legalább a sziv rózsája, a lélek bűbájos virága, a vallásos érzelem, ez Istenben élő hit, — hadd legyen kikelete a kebelnek! TARCZA. Oxt-CLzalz:A hegytetőn őrtüzek égnek Apró viskók felett, Itt-ott pásztorok danolnak Egyhangú éneket. A girbe-görbe völgy ölében Minden nyugodni tér. Nem volna hang, ha nem csevegne A bérez alatti ér. A lanyha szél pihenve ül meg Az ormatlan hegyen S majd hogy hajnal felé kerülget, Ismét tovább megyen. ... A végső őrtűz is kialszik, Az éj nyugodni tér, S szivemben újra lángra lobban A régi szenvedély. Hrabovszky Lajos. Egy leány története . . . — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Szegény leány! Ha rá gondolok egy szomorú véget ért fiatal emberre, a ki jóbarátom volt, egy bús gondolat lep meg és köny buli alá szemeimből, az igaz emlékezet könnye és szomorú sobaj hagyja el lelkem : Szegény leány ! Ha valaki pályája elején önként fut a halálba akkor, a midőn még nem is élt, akkor, a midőn a férfi korba kezdik számítani, akkor szomorú és leverő a vég, az önként keresett vég .... Mennyi ábránd, menyi terv . . . lett semmivé! . . . * Kürtös Imrével igen jó barátságban voltam. Együtt jártuk végig az iskola minden osztályát. Kürtöst egy nagbátyja tartotta kegyelemből, a ki meglehetős gazdag volt. Imre árva fiú volt és igen szelíd, csendes, poétái lelkületű természettel birt. Köztünk ő volt az első tanuló és az érettségin is ő kapta a legjobb bizonyítványt. Mindaketten az orvosi fakultásra iratkoztuk. És egyszer nem találkoztam Imrével a rendes helyen. Sietve futottam lakására. Az előszobában ta- táltam a gazdag nagybácsit. Sirt .... Már vége — már későn jött! mondá csukló hangon. Megtántorodtam. Mindenre gondoltam egyszerre, és alig eszméltem, már a szobában voltam . . . Ott feküdt a padlaton, a forgó pisztoly mellette ... és halvány arczán a homlok tájon egy kis piros esik ... és egy kis kerek, kékszélü, alig gyü- szünyi lyuk! Nem tudtam sírni! Csak merően néztem arra a merev arezra, a melyet többé nem fogok látni! A nagybácsi elmondta a dolgot. A halott nem hagyott hátra csak két levelet. Az egyik nekem szólt. A másik a nagybátyjának. Nem irt’ sokat a levelekben ; az elsőben, a melyben hozzám irt, ez volt: Kedves Sándor! „Neked hagyom emlékül összes verseimet.. Ott van a ládámban zöld bőrkötéses könyvben. Isten veled!“ Imre. A másodikban pedig bocsánatot kért nagybátyjától. És eltemettük. A sirt gyakran meglátogattam és majd mindig friss élővirág-koszorut láttam rajta. A temetőőrtől megtudtam, hogy egy szegényes ruházatú leány hozza azokat ide. Vájjon ki lehet az |! Hasztalan kerestem, nem tudtam meg. Az talán tudna a megboldogult szomorú tettéről felvilágosításokat adni. Mert senki, én magam sem tudtam, miért lett Imre öngyilkos. Hátha — gondoltam — ez a leány tudna valamit róla. És agyamba ötlött az a gondolat is — hátha e leány miatt lett öngyilkos Imre! . . . Sok álmatlan éjjelem volt; e gondolatok nem hagytak soká aludni. De mindent lehet feledni! S én tiz év múltán feledni kezdtem az egész történetet. Nem régen egy szépirodalmi lapban olvasgattam. Egyszerre egy rövid verset olvastam el, a melynek közlőjeként Kürtös Imre volt írva. A vers is az övé volt. Ki közölhetné ezt, mikor nálam vannak Imre versei. Felmentem a redactióba. A segédszerkesztő kérdésemre egy kis levélkét mutatott, a melyben „Bus rózsa“ álnév alatt beküldetett
