Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-11-10 / 45. szám
2 1895. november 10. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (45: sz.j jedelménél fogva most nem tárgyalt ugyan, de elelhatározta, hogy azt lenyomatva megküldi az összes bizottsági tagoknak és a jövő közigazgatási bizottságban veszi tágyalás alá, Tihanyi Domokos kir. tan- felügyelő gonddal és szaktudással készített tervezetét úgy fontosságánál fogva itt közöljük egész terjedelmében : A kir. tanfelügyelő előterjesztése a tankötelesek iskolába járása, az iskolai mulasztások bírságolása és az iskolai tankönyveknek beszerezése iránt,» a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter folyó évi 45.254. számú rendelete szerint. Határozati javaslat: I. A közigazgatási bizottság a községi bírák (elöljárók) kötelességévé teszi: 1. hogy minden tanév kezdetét megelőzőleg egy héttel a szokott módon adják, tudtokra a szülőknek gyermekeik iskolába küldésének napját, vagyis a szorgalmi időnek kezdetét | egyszersmind ugyanekkor a községben (és a hozzátartozó pusztákon) hirdessék ki, hogy az 1868. évi 38. t.-cz. 1—6. §§-ai értelmében minden szülő, gyám vagy gazda a gondozása alatt levő gáermeke- ket 6-ik életévök betöltésétől a 12-ig a mindennapi, életük 13-ik évétől a 15-ik év betöltéséig pedig az ismétlő iskolába feljáratni és ott taníttatni tartozik. 2. Hogy az 1884. évi XVII. t.-cz. 60. ,§-a értelmében a községbeli iparorosok oly gyermekeket, kik életüknek 12. évét még be nem töltötték, tanon- czokul fpl. ne vegyenek. 3. hogy teljes szigorral gátolják meg azt is, hogy a 12-ik életévüket még be nem töltött tankötelesek, akár a szülők, akár az érdekeltség által, a szorgalom-idő alatt pásztorokul alkalmaztassanak. 4. Hogy az iskolaszéki elnök által első ízben október hó 1-én, azután minden hó 16-án és 1-én hozzá áttett mulasztási kimutatáson levő iskolamu- lásztónak vagy iskolába nem járónak szülőjét, gyámját, vagy gazdáját az 1868. évi 38. t.-cz. 4. §-a alapján Írásban megintse, a másodízben kimutatott gyermek szülőjét 50 krig, harmadizben 1 frtig, negyedikben 2 frtig, ötödizben 4 frtig, a kimutatás kézbevételétől számított 8 nap alatt megbírságolja s a bírságpénzt a mulasztási kimutatást hozzája áttevő iskolaszék elnökének nyugta mellett átadja. 5. Hogy azon szülőket, gyámokat vagy gazdákat, kik a legnagyobb birság mellett sem járátják még gyermekeiket iskolába, haladéktalanul jelentse be a tanfelügyelőnek, hogy az a törvény 4. §-a értelmében az iskolamulasztó gyermek mellé gyámot rendeltessen. 6. Hogy azon szülőt, gyámot vagy gazdát, kin az iskolai bírságpénz vagyontalanság miatt a meg- kísérlett végrehajtás utján nem hajtható be, az iskola- épületben, vagy annak környékén, vagy végre a faiskola területén közmunkára kényszerítse, mely esetben egy napi ilyen munka 50 kir iskolai birság levonásának veendő. Az iskolai mulasztások bírságolása ellenében csak birtokon kívül van megengedve a felfolyamodás és pedig első fokon a közig, bizottsághoz. 7. Hogy az iskolai rendtartásra szükséges nyomtatványokat (A., B. és C. minta) és az iskolaszék által jelezendő tankönyveket és írószereket az 1868. évi 38. t.-cz 32. §-ában megszabott kötelességéhez képest a tanév elején azonnal szerezze be és az iskolát megfelelő mennyiségben lássa el, a könyveket a tanulók között a tanítók, esetleg tanítónők által számadás mellett osztassa ki, árát pedig az illető szülőktől hajtsa be. Az említett törvény 31. §-a alapján a szegény gyermekek könyveket ingyen kapnak az iskolától, ezeknek ára az iskolai mulasztások bírságolásából fedezendő. II. Továbbá tekintettel az 1876. évi XXVIII. t.cz. 13. §-a 2. pontjában foglalt rendelkezésre, hogy a tankötelezettség érvényesítése érdekében megállapított szabályzatot a felekezeti iskolaszékek és tanítók is kötelesek pontosan betartani, ezennel elrendeli a közig, bizottság a vármegyében levő állami iskolai gondnokságoknak, községi és ■ hitfelekezeti iskolaszékeknek | 1. Hogy az 1868. évi 98. t,-cz. 54. §-a rendelkezéséhez képest, mely szerint az elemi népiskolai szorgalomidő faluhelyen éven át legalább 8, városban legalább 9 hónapban lön megállapítva, az iskolázás minél sikeresebb ellenőrizhetése czéljából a vármegye területén levő valamennyi népiskolában a mindennapi és ismétlő tankötelesek beiratása szeptember l étől legkésőbb ugyanazon hó 15-éig teljesen befejeztessék s ezen napon a szorgalomidő, vagyis a tanítás mindenütt kezdetét vegye és a szorgalomidőt legalább nyolcz, illetve kilencz hónapig, tehát faluhelyen május 15-éig, városban pedig junius hó 15-éig múlhatatlanul kitartsák, szabadságukra bízván az iskolaszékeknek, hogy iskolájukban a teljes tiz hónapi iskolai időt megállapíthassák, városban azonban tiz hónapig mindenesetre terjedjen ki az iskolázás. 2. Hogy a szorgalomidő alatt a 6—12 éves (mndennapi tankötelesek, a vasár-, ünnep- és szünnapokat kivéve, nap-nap mellett kötelesek iskolába járni, azonban a rendkívüli szorgos munkaidőben az iskolaszék a tiz évnél idősebb tanköteleseket rövidebb időre a mindennapi iskolalátogatás alól felmentheti, kötelezvén őket, hogy ezen idő alatt felmentettek csak vasárnapi iskolába járjanak; erről azonban az iskolaszék a tanfelügyelőt értesiteni tartozik. 3. Hogy a népoktatási törvény 52. §-a értelmében a ismétlő iskolában hetenkint télen 5, nyáron 2 órai tanitás legyen, melyen a 13—15 éves tankötelesek és ott, a hol iparostanoncz-iskola nincs, az iparostanonczok is megjelenni kötelesek. A nyári, vagyis heti 2 óra tanitás szeptember, október, továbbá ápril és május, esetleg junius hónapokra; a téli, vagyis heti 5 órai tanitás pedig november hó 1-től márczius hó végéig terjedő időre állapittatik meg. A nyári 2 órai tanitás vasárnap alkalmas órák ban, a téli 5 órai tanitás az iskolaszék által megállapítandó napokon, lehetőleg iskolai szünnapokon és nappali órákban tartandó. Az iskolaszéknek e részbeni határozata a kir. tanfelügyelőnek szintén bejelentendő. A vallás- és . közokt. m. kir. miniszter 1878. évi 7280. sz. alatt kelt rendelete szerint mindazon tankötelesek, kik a tanév folyama alatt töltik be a 12-ik életévüket, a tanév végéig kötelesek az iskolába járni; azon tankötelesek pedig, kik a tanév folyama alatt 15-ik életévüket elérik, a téli hónapokon át még mindig tartoznak az ismétlő iskolát látogatni. Ellenben az 1868. évi 38. t. ez. 3. §-a szerint „a ragályos bajban, vagy elmebetegségben szenvedők, avagy tanithatlan tompa elméjüek, az iskolaszék által kizá- randók a nyilvános iskolából“ ; ugyanezen törvény 2. §-a szerint „a testileg vagy szellemileg gyenge gyermekeket a tiszti orvos bizonyítványára az iskolaszék rövidebb vagy hosszabb időre felmentheti az iskolába járás kötelezettsége alól.“ 4. Hogy a 'szorgalom idő ekként a vármegye összes népiskoláira megállapittatván, annak szigorú betartása, a községi elöljáróságoknak, állami és köztotta nevenapját, sokan születés-napjukat is, még pedig nagy traktával, fénynyel és igaz magyar ven- . dégszeretettel. Voltak nagyszabású disznótorok, házimulatságok, szóval különféle czimü eszem-iszomok, melyeknek czélja azonban nem annyira az evés és ivás volt, mint sokkal inkább az a gyászos üssze- b,orulás, sirva-vigadás, mely ezen korban jellemezte különösen a magyart. S ezen házi mulatságokban részt vett akkor nemcsak a legközelebbi rokon, barát, jó ismerős,, hanem úgyszólván mindenki a kis mezővárosból, a kinek igaz magyarsága kétségtelen volt. Az evés és ivás csak alkalmas ürügy volt, félrevezetése a cseh-beamtereknek, mert ezek az összejövetelek valóságos titkos politikai értekezletek voltak. Az evés- ivás gyorsan végződvén, mint egy érdektelen inter- pelláczió a képviselőházban, azonnal napirendre tértek a mi kedves öregeink s járta a politika, csendültek a szebbnél szebb igaz magyar érzelmű tósztok, folyt a bor s folyt a köny, szállt a sóhaj, megeredt a dal, oly siralmas hangon, mint a hajdani rab-izrael népének zokogó hegedűje szólhatott a babiloni vizek mellett. Küzben-küzben persze valamelyik vérmesebb magyar katonás ajakáról egy-egy szives káromló szó is felhangzott, szittuk a németet, a mint csak lehetett, de nem úgy, a mint megérdemlő, ezt is elnyomta az ártatlan pohárcsengés s az újra felharsorió dal: „Isten áld meg a magyart!“ ' Azt tán mondanom se kell, hogy ilyenkor rendszerint felváltott őröket állítottunk ki az utczai ablakok alá magunk közül, kik gyengéd kopogtatással azonnal jelezték a bent mulató seregnek, ha egy „nem mi közénk való“ ember vette arra lépteit, s ez évekig igy ment. Még sem pusztult el a gazda a trakták miatt, még sem fogyott el se borunk, se honfi könnyünk, még sem halványult el nemzeti reményünk, az oly sokszor titkon elzengett magyar zsolozsma mellett: „K ossuth Lajos aztizente.“ i # * A sok reminiszczenczia közül elmondok még egyet ebből a szomorú szép korból, mit Világos sötétített úgy el. Nekem igen érdekes epizód, mert ez is családunkban történt, de érdekelhet minden magyar embert. Terka néném (azóta Kerek János ügyvéd neje Monoron) ki most 60 éves tisztes kornak, ősz hajnak s másfél métermázsa súlynak örvend, no meg hát persze egy jó áldott férjnek (ettől tanultam én is a papucsban járást) sok gyermeknek és unokának is ráadásul. Terka népém § mondom — akkor egy darázsdereku,' szép karcsú, fiatal, ürökvig kedélyű, egészséges, piros pozsgás eladó leány volt. Még akkor nem nézte a fiatalság a telekkönyvet, hát megkérték sokan. A többek közt megkérte a kezét egy zsandár-kapitány is, egy árva magyar szót nem tudó,» németül is csak fogyatékosán hebegő, meglehetősen fiatal, de meglehetősen förtelmes ábrá- zatu cseh-atyafi. Nénémet a templomban szerette meg szegény. A széptevést pedig igen eredeti módon kezdette meg. Én és Terka néném egy szép délutánon házunk kertjében dal-szó mellett valami hüvelyes veteményt — talán zöld babot — szedegettünk az ségi iskolai gondnokságoknak, illetve iskolaszékeknek de az 1876. évi 28. t. ez. 13. §-a 2. pontja alapján a hitközségi iskolaszékeknek is ezennel kötelességükké tétetik oly kijelentéssel, hogy a nyolcz, illetve kilencz hónapi legkevesebb szorgalomidő be nem tartásáért első sóiban a községi elöljáróság, másodsorban pedig az iskolai gondnokság vagy iskolaszék tétetik felelőssé s e részbeni hanyagsága vagy mulasztása, a törvény teljes szigorával fog sujtatni. 5. Hogy a legszükségesebb tankönyveknek és írószereknek jegyzékét szeptember hó első hetében a községi elöljáróságnak oly megkereséssel szolgáltassák át, hogy az a jelen határozat I. czim 7. pontjában foglalt kötelességéhez képest azokat előre szerezze be és a tanulók között leendő felosztás végett számadás mellett a tanítónak vagy tanítóknak esetleg a tanítónőknek szolgáltassa át. Ha valamely község elöljárósága e részbeni törvényes kötelességét teljesíteni vonakodnék, erről a gondnokság vagy az iskolaszék a könyvjegyzék bemutatása mellett, a kir. tanfelügyelőhöz jelentést tegyen. 6. Hogy az iskolában működő tanilót vagy tanítókat esetleg tanítónőket utasitsä, hogy a vezetése alatt álló iskolában a mulasztási naplót szeptember 15-étől nap-nap után pontosan és felelősség mellett vezessék és igazolatlanul mulasztóknak és még iskolába be nem írottaknak névjegyzékét a szabály- szerű C. mintájú nyomtatványon már október 1-től kezdve minden hó 1-jén és 16-án az iskolaszék elnökének átszolgáltassék, vagy ha igazolatlan mulasz- tís a félhónap alatt nem fordult volna elő, ezen körülményt ugyancsak a C. kimutatáson felemlítvén, az iskolaszék (gondnokság) elnökének beterjeszszék, ki is a kimutatást aláírásával ellátva, átvételi elismervény mellett a község birájának további eljárás végett haladéktalanul átadja. Iskolamulasztásra engedélyt adni, vagy engedélynek nem kérhetése esetében a mulasztást kimenteni, a következő esetek bizonyításával lehet: (1. a nyomtatványon alól levő jegy alatt.) 7. Hogy a községi bírótól hivatalos nyugta mellett átvett birság-pénzek az iskolaszék (gondnokság) által első sorban a szegény tanulók tankönyveinek beszerzésére, iskolai könyvtár és felszerelés gyarapítására, vagy az országos tanítói nyugdíj alap javára (a szegény gyermekek után is) esedékes 15 kros járuléknak kielégítésére fordittassék. Ezen bírságpénzek felhasználását az iskolaszékek minden tanév végén hiteles alakban tartoznak kimutatni és a ki- muiatás egyik példányát közvetlenül a kir. tanfelügyelőhöz beterjeszteni. 8. Hogy a vallás- és közokt. m. kir. miniszter által az 1876. évi szept. hó 2-án 20.311 sz. ulatt a közig, bizottságok részére kiadott utasitás 2. §-a értelmében minden év október hó végéig kötelesek az iskoláikba tényleg beirott és feljáró mindennapi és ismétlő tankötelesek névjegyzékét a közokt. minisztérium által kiadott B. mintájú nyomtatványon (kapható a m. kir. egyetemi nyomdában Budapesten, vagy bármely könyvkereskedésben) kiállítva, a közs. vagy körjegyzőnek átadni. III. Yégre utasítja a községi és körjegyzőket: 1. Hogy az iskolába tényleg beiratkozott és feljáró mindennepi és ismétlő tanköteleseknek az iskolaszéki (gondnoksági) elnöktől átvett névjegyzékét, a még fel nem járókéval kiegészítve november hó 1-ig a- kir. tanfelügyelőhöz beterjeszszék. 2. Hogy úgy az iskolaszékek (gondnokságok) által kiadott C. mulasztási kimutatásokat, valamint a egyik szilvafa mellett. Egyszerre zaj támad, hullanak a szilvafa levelei, a levelek után lepottyan a földre egy szép, nagy, piros alma. Először megrezzenünk, aztán jót nevetünk rajta, hogy ime a szilvafáról alma potyog. Terka néném hamarosan átlát a szitán, vagyis a kerítésen s észrevevén a mienktől második kertben (a zsandárok lakásának kertje volt 1) a szép fehér porczellán cseh urat, arcza oly piros lesz, mint a dobott alma s honleányi szive mérgeset dobbanván, azt mondja nekem, hogy: „Hallod-e Endre, te jól tudsz dobni, kérlek, dobd vissza ezt az almát annak a ezudar német zsandárnak, bizonv Isten, veszek vala- mit 1“ Nekem akkor pompás jó gyomrom volt. Mit? — mondám — visszadobni ? . . . Inkább megeszem, bárcsak még többet is dobna! Azon szóra — puff! — megint egy még szebb és nagyobb piros alma gurult lábainkhoz és igy tovább vagy 10 darab. Terka néném piros almaszine most rákvörössé vált s haragosan kifutott a kertből, elpanaszolni a ezudar német zsandár (még: akkor nem tudtuk, hogy cseh az eszemadta) elkövetett gorombaságát a mamának. A mama megpirongatta Terkát, hogy egy zsandártiszt nagy ur, arra haragudni nem szabad, mert ha akarja becsuk, megnyúzat, vagy felakasztat! Édes apám jót nevetett, Terka néném dühöngöt, én meg szépen leültem a szilvafa alá s megettem az almát, mely arról leesett s mondhatom : jól esett! Pár nap múlva a kapitány vizitelt nálunk s katonás rövidséggel és rossz németséggel megkérte Terka néném kezét. Hajdan Éva szedte i*á almával
