Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1895-11-03 / 44. szám

1895. november 3. _______________ TOLNAME&YEl KÖZLÖNY (44. sz.) kö zségben Lucifer-e, ki mint biztosítási ügynök ok­mányokat hamisított s ennek következtében hosszabban ülnükösködött“ Szegzárdon — ez adja a tónust és viszi a vezérszerepet az ottani hatholikusok között, és nem szűnik meg a leggaládabb módon fondorkodni a kath. tanító ellen, mivel ez sehogysem hajlandó az .ő füttyére tánczolni stb. Hát annak a népnek a papja se lehet jó ! kiált talán fel valaki, értve ezt természetesen én reám, ki hosszú időn át voltam a decsi hatholikusok lelkésze; nem pedig a mostani várdombi papra, a ki rövid két hónap alatt a decsi viszonyokat még meg sem ismer­hette. Hát hiszen bizonyos mértékben — Isten bocsá bűneimet — az imigyen felkiáltónak is igaza lehet; de — némi mentségemre légyen mondva — a fő­igazság és a főbaj a decsi katholikusok közül az, hogy azoknak az embereknek, kik az Ur nyájának tagadhatatlanul nagyon elhanyagolt részét képezik, papjok úgyszólván van is, nincs is. A decsi katholi­kusok — mikint ezt e b. lapok hasábjain más alkal­makkor ismételten s bővebben ecseteltem — minthogy Várdomb télen reájok nézve csaknem hozzáférhetet­len, félév számra se kath. papot, se belül katholikus templomot nem látnak, de annál többet látnak „lelki vigasztalásukra“ kívül és még inkább belül csap­széket, korcsmát; okos és épületes olvasmányt leg­nagyobbrészt soha kezükbe nem vesznek ; prédikácziót évekig nem hallgatnak; vallásgyakorlataikat nem vég­zik : a szentségekhez nem járulnak, és csaknem ki- vétnl nélkül (minek oka leginkább végső szegénysé­gükben rejlik) pap nélkül halnak meg, és pap nélkül temethetnek el. A hit- és iskolai élet terén valóban oly sivár állapotok vannak ott, hogy a decsi r. kath. tanitó nem alaptalanul — missionariusnak szokta magát nevezni. És e siralmas állapotok — a Tisza Kálmánénál is szentebb meggyőződésem szerint — egyátalán nem foggnak jobbra fordulni a polgári há­zasság életbe lépése és a felekezetlenség szentesítése által,'hanem csak akkor, ha valamely véletlen szerencse­képen egy nagyszivü meczenás talál támadni, a ki az elvadult erkölcsök helyett szelíd, ke­resztény erkölcsöket s a mikből ezek forrásoz- nak : vallást, templomot és papot, még pedig ott hely­ben lakó, kiválóan buzgó papot ad a Decsen és óriási határában elszórtan élő 900—1000 katolikus­nak. Nyújtottam én be ez érdekben már évekkel ez­előtt Memorandumot is a ft. egyházmegyei hatóság­hoz, és van reá gond Pécsett, hogy valamikor, ha évtizedek, ha száz év múlva is: ez ige testté legyen. De addig is, miglen Decsre bekövetkezik ez a ma még csak chimacza-szerü, áldásos korszak: addig is példa s példás szigor kell a népnek. Addig is a politikai s illetve igazságügyi hatósá­goknak volna nemes feladatuk: komoly s hathatós eszközökkel megértetni azzal a fél Magyarországból összeszedett-vedett, rakonczátlan néppel, hogy (1. Petrócki esetét) az iskola szent hely, és hogy benne a tanitó személye sérthetetlen. Hanem sok tónusnak az a szegény néptanító — fájdalom — Hekuba. És ennek az utóbbi szentencziának különös hang­súlyozása tulajdonképeni czélja jelen felszólalásomnak. Pártos Zsigmond, müzsi plébános. Megyebizottsági tagok választása. Szokatlan erdeklodessel folyt le az egész megye területén a megyebizottsági tagok választása október 26-án. Megválasztattak : A g á r d; Steinecker Ferencz gazd. felügy. Fekete Mihály Horváth földmives, Alsó- Nyék; Herczeg József jegyző, Purth Adolf jegyző, Sörös József szolgabiró, Báttaszék; Kopáry Gyula r. k. segéd-lelkész, Wallner Gyula takaréktári köny­velő, Bohr György földmives, Gehring Márton föld­mives. B o n y h á d; Somogyi János tanitó, Lützenbur- ger József iparos, Nagy István főszelgabiró. B ö 1 c s k e; Szentiványi Miklós szolgabiró, Dr. Stern Adolf orvos. C z i k ó; Nagy István főszolgabiró, Hoff Henrik jegyző, Dr. Moldoványi István ügy v. Decs; Erdős Gábor jegyző Karácsony János földmives. Diósberény; Dub- niczky László urad. tiszttartó, Marcsa Gyula jegyző. Domb o vár; Csery István postamester, Reiner Adolf ügynök. Dunaföldvár; Dr. Schober László ügy­véd, Rátkay László ügyvéd, Simon János füldmiyes, Németh József kiüti földmives,Nagy Sándor István földmives, ForsterBenő,füldb.PulaiIstván sütő. Duna- s z t.-G y ö r g y Dr. Brányi Kálmán orv.Dömötör Károly földmives, Fadd;Zányi György plébános. Felső- Iregh Bach Jenő jegyző, Zrínyi István földmives. Gyünk; Klein Endre jegyző, Muraközy László kir. jnrásbiró. Győré; Kurcz Vilmos árv. elnök, Rumfeld Imre jegyző. Hogy ész; Id. Baumgartner Ferencz tpénztári pénztárnok. K éty ; Schmidt Péter földmives, Butter Konrád földmives, K i s-T a m á s; Müller Kon- rád földmives, Grünwald János jegyző. K ö 1 e s d ; Laky Gusztáv jegyző, Várkonyi Iván jegyző. Majos; Lovászi Gábor jegyző, Dr. Poth Radó orvos. Miszla; Ritter Illés földmives, Pfaf Dániel földmives. M u c s i; Schröder Ernő gazdatiszt, Leimetzer Lajos jogyző. Nak;Kétyi András földmives, Balog József felső, földmives. N.-S z o k o 1 y ; Parragh Béla ügyvéd, Né­met Péter földmives, Pap Gyula földmives. N.-S z é- kely; Hohman Henrik fü'dmives, Ludwig József jegyző. N.-Dorogh; Bohus József jegyző, Bozoti János földmives, Lemle Béla jegyző. O z o r á.; Szá­váid Móritz főszolgabiró Cs. Kovács Mihály földmi­ves. ő c s é n y ; Duzs Dániel jegyző, Ágoston István tvszéki biró. Pinczehely; Kintli József földmives, Ördögh György földmives. Paks. Rasovszky Julián főszolgabiró, Schmidt Ferencz földmives, H. Veingärt- ner János földmives, Singer Ádám biró, Köhler Fe­rencz plébános, Kalmár József pék, Dr. Somogyi Zsigmond orvos, Hanoi Ferencz földész. Simon- to r ny a; Lestyán Dezső jegyző, Löwy Ignácz ke­reskedő. Szakcs; Horváth László, Marosi János. Szánthó; Szabó Mihály jegyző, Barcsai György földmives, Gubicza József földmives. Szegzárd; Borsody Lajos ny. tkvvezető, Groszbauer Ferencz községi biró, Biroy Béla tvszéki biró, Selcz József tvszéki elnök, Ujfalusy Lajos nyomdász, Zsigmond Ferencz iparos. S zt.-L őrincz ; Pesthy Mór földbir­tokos, Győri Pál jegyző. Tamási; Hesz Pál jegyző, Tóth István földmives. Tengőd; Gál István föld­mives, Bocsor Lajos ref: lelkész, Német Géza jegyző. Tevel; Dőry Pál alispán, Blesz József jegyző. Tolna; Kiasz Antal biró, Parti József jegyző, Nun- kovich József főszolgabiró Bajó Pál szolgabiró. Tótli- K e I z i; Nagy János földmives, Szűcs József, Veres Kristóf r. k. segédlelkészek, Závod; Eicher István, Meicht Ferencz. TÖVISEK. __ A gerle sírja. (Alkalmi czikk a halottak napjára.) „Egy csapásra két legyet“ — tartja a magyar közmondás. — Én meg a magyar közmon­dással tartottam akkor, mikor egy pár szerelmes gerle kaliczka-lakását berendeztem, illetve elhelyeztem laká­som nyilt folyosóján, hogy a túláradó szerelemtől egymásnak folytonosan turbékoló, vagyis szépettevő gerle-pár viselkedése egyrészről, mutassa folytonosan fényes tükörét az én 25 éves házi és családi boldog­ságomnak — daczára, hogy én is a házasság rózsa- lánczának édes bilincsei alatt nyögök 25 év óta (mit a dresztikusok „papuc s“-nak neveznek!) — más­részt pedig, hogy kis gyermekeimnek szolgáljanak a szelid gerlék szórakoztatási, mulattatási eszközül, — s tanulják meg az azok etetése, itatása, szóval gondo­zása folytán ama keresztyéni legfőbb erényt, hogy: „nem mind miértünk a d a t o 11, a mi n é k ün k adatott, — hanem Isten, még az égi ma­darak gondját is a mi vállainkon tette le!“ Mennyivel inkább kell tehát segélnünk szűköl­ködő embertársainkat ?!.... íme, e gerlepár nálam való existencziájának rö­vid története, — mely annyival érdekesebb, minthogy én — illetőleg a feleségem — a virágos udvar miatt függő kalitkában ő is örömmel megtűrte. Persze, a gerle is olyan, mint a másfajta isten­madara, hogy a kalitka szűk börtönében épp úgy elfelejti a repülést, épp úgy megbénulnak a szárnyai, mint ahogy járás-képtelenek lesznek az ember-rab lábai is egy huzamos bebörtönözés után; — vagy mint a hogy nem tud a lélek szabadon repülni, az ész csillogni, a humor sziporkázni, ha az anyagi és lelki gondok béklyói csliggnek rajtunk! . . . De egy szép tavaszi reggelen —- mégis — ekképp gondolkozóm : „Megadom a gerléknek a szent szabadságot! — Ha nem lehetek minisz­ter, pedig megérdemelném, hát leszek legalább kegyelmes ur, — skinyitáma kalitka ajtaját, szabadon eresztve a rab gerle-párt, — hadd repüljenek, hadd él­vezzenek! Mert lehet-e nagyobb élvezet — még álmunkban is — a repülésnél?... Nem ennek feltalálásában töri-e fejét az Edisonok tudós világa? . . . .“ 3_ Tehát mondom: A kalitka szüle ajtaját kinyitottam S egyik gerle ki is repült ám legottan, Jaj, de mivel nem szokott repülni szárnya: A szomszéd ház ereszéig alig szállá. Itt pihegve aláesett s gyorsan zihált, Mi felbátoritá a vén czirmos cziczát, Ki kész zsákmánynak tekintvén szegény párát, Rárohant s a gerle majd megadta árát; — Gerle repült, macska ugrott, lányom futott I gerle kalitkájába igy visszajutott — Jaj de nagy volt az ijedtség minden részről Mig kijutánk a nem sejtett komoly vészből! ........ # Év ezredig talány maradhat sokak előtt, hogy mi volt a repülés indító oka ? A régen élvezett sza­badság hő vágya-e, vagy pedig a házassági hűtlen elhagyás rég táplált bűnös gondolata ?-----------Mert — tán mondanom se kell — a szárnypróbálgató tol­las szökevény a gyöngéd nőnemből való volt, a sze­gény gerle-férj, daczára polgári házasságuk három évének, hűségesen megmaradt családi édes otthoná­ban ! De most, hogy e szökevéhy asszony gyermek- hatóságilag visszatolonczoztatott, mégis nagyon észre lehetett venni mélyen leverő gerle-bánatát a hűtlen elhagyás miatt, mely pár napig tartó nem turbéko- lásban állt leginkább (étvágya nem romlott meg!) ezt az elhanyagolást meg észrevette aztán a bűnös gerle-nő, a ki egyre pirult, szomorúbb lett tévedése tudatában, nem kellett neki a piros buzaszem, kop- lalási mánia vett rajta erőt s egy reggel halva talál­tuk őt, férje bus zokogása közben. — Megható, de igaz kalitka-történet. Oh, hányszor ismétlődik ilyesmi az emberi élet nagyobb szabású kalitkájában! . . . . * A ki meghal, eltemetik, — a hantot sirjára vetik, — elrejtik a koporsóját és azt mondják rá, hogy „jól járt!“ így járt a mi gerlénk is ! — — Kis lányaim bus könnyhullatás közt sirt ástak neki a virágos kertben, zöldfalevél koporsóba tették, szomorú dalok közt szépen eltemették, sírját felhantolták, vi­rággal hintették, aztán egy emlékkövet állítottak neki valóságos kararrai (kár arra is!) márványból, melyre egyik kis leányom saját fogalmazványu imezen verses feliratot alkalmazta lemoshatatlan arany betűkkel: „Itt nyugszik a kedves kis TUB IC ZA Halálát hű férje siratja, Apja, anyja szintén érette kesereg S busul még halálán a nagy gerle sereg. Szülőinek ő volt egyetlen leánya S szeretett férjének drága hites társa! Elhunyt 95 Május szép havában Élete virága, élete javában! Legyen álma édes!“ J§ Hát nekem — fájdalom ! — szerteszét e magyar hazában sok drága sirhalmom domborul már, melyek mindegyike egy-egy kedves rokonom szeretett porait őrzi, de Szegzárdon — hála istennek! — még egy sírom sincs 25 év alatt, no most ez a gerle sírja akadt, ez is csak a kis leányaimé; vajha nagyon I sokáig egyedül maradna! — — —— Mert, hogy I megdöglött — óh pardon — meghalt ez a gerle: e tudat engemet egy cseppet se ver le — csak édes családi életem kalitkája, maradjon madár-telt s bol­dogság tanyája, — csak kiket szeretek s kik engem szeretnek, örülhessünk együtt soká az életnek: boldogan tűröm e sors zord kalitkáját s gond fellegét, a mely kopasz főmre rájárt, — tréfálok, nevetek, tövist irok százat, mig csupán gerle-gyász éri e kis házat; de ha egyszer — óh jaj ! tovább nem is mondom — akkor könnyeimet patakokban ontom, e tövisirási szerződést felbontom, gerle-sirját menten összevissza rontom; iizetetlen hagyom suszter-, szabó-kontóm, szó­val ressignálok minden téren — punktum! — Palást. KÜLÖNFÉLÉK. — A pécsi püspök betegsége. Dr. Dulánszky Nándor pécsi megyés püspök állapotában — mint részvéttel értesülünk — rossz fordulat állott be. Különösen az éjjeket tölti rosszul, egész éjjel gyötrő fájdalom kínozza s egy perczig sem hunyhatja le álomra szemét. Gyakran esik önkívületi állapotba is, a mi nagy aggodalomra ad okot. A püspök betegsége Brigh-kór, a vesebajnak egyik súlyos baja. A beteg mellett állandóan őrködik háziorvosa, S i k Jáczint dr. irgalmasrendi főorvos, a ki úgyszólván teljesen benn lakik a püspöki palotában, a mióta a püspök-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents