Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-10-13 / 41. szám
2 Mert a mit a nagy adóval terhelt lakosság első' sorban megkövetelhet, az kétségkívül az, hogy tulajdona ne legyen oly megtámad- tatásoknak kitéve, melyek elhárítása nem az ő kötelessége. b. Tolnavármegye 1896. éli költségvetése. .Tolnayármegye törvényhatósági bizottsága ok tóber hó 15-én tartandó őszi rendes közgyűlésén fogja tárgyalni a vármegye 1896. évi költségvetését, mely a következő főbb adatokat tünteti fel: Szükséglet: 1. Tisztviselő-, segéd- és kezelőszemélyzet fizetése és lakpénze 80,415 frt. 2. Szolgaszemélyzet bére és lakpénze 7,618 frt. 3. Szolgaszemélyzet ruházata és lótartási átalánya 2,884 frt 90 kr. 4. Hivatalos helyiségek és fogházak bére 300 frt. 5. Irodai szükséglet 6,512 frt 58 kr. 6. Nyugdijak és útiköltségek 5,300 frt. 7. Épületek fentartása 2,269 frt 92 kr. 8. Egyéb rendszeresitett kiadások 4,277 frt 76 kr. 9. Előre nem látott kiadások 1000 frt. Székházépi- tési, esetleg házépítési tartalék-alapra 770 frt 27 kr. Összesen: 111,348 frt 43 kr. Fedezet: 1. Állami javadalmazás 77,500 frt. 2. Ingatlanok jövedelme 245 frt. 3. Alapok járuléka 19,795 frt 36 kr. 4. Különféle bevételek 125 frt. 5. Téritmények 400 frt. 6. Pótadó 13,287 frt 45 kr. Összesen 111,352 frt 81 kr. Öszzehasonlitás. A szükséglet 111348 frt 43 kr, fedezet 111,352 frt 81 kr, e szerint a mutatkozó felesleg 4 frt 38 kr. Ezt a költségvetést a megye pénzügyi szakosztálya D ö r y Dénes kir. tanácsos, főrendiházi tag elnöklete alatt már letárgyalta és beható tanácskozás után Mátis Kálmán megyei főszámvevő előadása alapján egyhangúlag el is fogadta. A főszámvevő a költségvetéshez egy nagy gonddal s kiváló szaktudással szerkesztett előterjesztést is csatolt, melyben statisztikai adatokra támaszkodva, összehasonlitja Tolnavármegyét a dunántúli és több más olyan megyékkel, melyek hasonló terjedelemmel és közgazdasági viszonynyal birnak. Az összebasonlitás alapján a legmeggyőzőbb adatokkal mutatja ki, hogy Tolnavármegye törvény- hatósága az osztó igazság és méltányosság szempontjából teljes joggal kérheti az eddig élvezett állami dotáezió felemelését; mert az összehasonlitott 22 megye közül a legkisebbnek is állami dotácziója 78%-ot tesz ki, a legnagyobbé pedig 97.7%-ot, addig Tolnavármegye dotácziója csak 69.9%. E mellett Tolnamegye a 3-ik helyet foglalja el a kimutatott megyék közül a gyámpénztári alap igénybevételének tekintetében I ugyanis Tolnavármegye gyámpénztári alapjából évenkint 14,395 frt 36 krt vesz igénybe és továbbá l°/o pótadója csak a mi megyénknek van. A főszámvevői előterjesztés alapján, melyet a pénzügyi szakosztály egyhangúlag elfogadott, a közgyűlés kérelmezni fogja az állami dotáezió felemelését annál is inkább, mivel az egyre fokozódó kiadások fedezésére újabb pótadó kivetése a mostani kedvezőtlen gazdasági viszonyok mellett nem volna méltányos. A dotáezió felemelését alkalmas időben és kilátások között kérelmezi a törvényhatósági bizottság, a mennyiben Lukács László pénzügyminiszter az 1896. évi állami költségvetésbe 150,000 írttal többet vett fel a megyék dotácziójára, mint az előbbbi években. A főszámvevői előterjesztésben egy ház vétel is kontempláltatik a szükséges szolgai lakások, félszerek és istállók részére, mivel a vármegye tudvalevőleg a kis vármegyeházat, a hol az emlitett helyiségek voltak, átengedte a törvényszéknek. E czélra legalkalmasabbnak a közalapítványi uradalmi granárium jelöltetett ki, mely évi törlesztésre vétetnék meg s erre a költségvetésben már 770 frt 27 kr. fel is van véve. A költségvetésnek egyik-másik rovata emeltetett ugyan, de csak a legszükségesebbek; igy emelkedést mutat a nyomtatványok költsége, mely évről- évre több lesz. Ezen körülményből folyólag már felmerült az a megszivlelésre méltó terv, hogy házilag kellene a nyomtatványokát beszerezni, hasonlóan a székes'fővároshoz, a hol ezt már behozták. Az irodaszereknél az előirányzat a múlt évinél kisebb, úgyszintén a fűtés és világítási kiadások is apadni fognak, a mit azon takarékossági rendszernek lehet tulajdonítani, melyet Döry Pál, megyénk uj alispánja inangurált. De különben is az egész költségvetést azon dicséretes igyekezet jellemzi, hogy a hol csak lehet, megtakarítás eszközöltessék s ennek köszönhető, hogy az l°/o pótadó elégséges, daczára annak, hogy ebből fedezik a megye monográfiájára szánt évi 3000 forintot is. Még megemlítendő, hogy az l°/o megyei pótadó 1.328,775 frt állami adó után lesz kivetve, mely öszehasonlitva az előző évi pótadóval 839 frt 43 kr apadást mutat, vagyis Tolnavármegye állami adója 83,943 írttal kevesebb lett. E szomorú jelenség kétségtelenül a rohamos vagyonpusztulásnak, az elszegényedésnek szimptmája, a mit a fillokszera posztitásaira lehet visszavezetni. —th. Mit kell tudni? Az egyház-politikai törvények két Ijetes érvényében többször tapasztaljuk, hogy a nagyközönség igen tájékozatlan az uj törvényekkel szemben. Azért látjuk szükségesnek egy kissé szóvátenni mindazt, a mit az uj törvényekről mindnyájunknak tudni jó és szükséges. A szülöttek nyolez napon belől az anyakönyvvezetőknek bejelentendők. A bejelentést az apa végzi, vagy ha ez akadályozva van, akkor a szülésznő, ha ez is akadályozva van, azok a kik a születésnél jelen TOLNAMEGrYEI KÖZLÖNY (41. sz.) voltak, végső esetben, a kinek házánál a születés történt. Mindezeket sorrendben terheli a bejelentés kötelessége. A sorrendet tehát meg kell tartanunk. A bejelentés élőszóval történik. A bejelentőnek személy- azonosságát vagy tanúval, vagy okmánynyal igazolnia kell, ha őt az anyakönyvvezető nem ismerné, okmány a munka s cselédkönyv, kinevezési okmány, iparigazolvány, anyakönyvi kivonat, iskolai bizotnyitvány is. A bejelentőnek a következő kérdésekre szabatos feleletet kell adnia, igy ezek felöl precis tájékozást kell eleve szerezni: a gyermek törvényességét, nemét, utónevét, a vallást, az uj szülött rangját, a születés pontos idejét. A törvénytelen gyermek születését az anya, vagy ha ez nem képes, ugyanazok, a kiket felsoroltunk, jelentik be. A halva szülöttek is bejelentendők. Ha a születés szombatra esik, a bejelentés hétfőn teendő. A szülésznő huszonnégy órán belől köteles lévén a születést bejelenteni, ha azt a szülők, jelenlévők, vagy előb felsoroltuk egyike sem eszközli hét napon belől, mindenki kellemetlen következményeknek teszi ki magát. A házasság kötés né 1 még tájékozatlanabbak az emberek. Mindenekelőtt a különböző vallá- suaknak azt a kérdést kell tisztába hozniok, milyen vallásban kívánják gyermekeiket nevelni. A házasság második aktusa a kihirdetés. Csak oly anyakönyvvezetőhöz lehet fordulni, a kit a belügyminiszter a házasságkötéssel is fölruházott. Ha a jegyesek három hónap óta laknak ugyanazon helyen, a kihirdetést itt kell teljesíteni, ellenkezőleg úgy a vőlegényt mint menyasszonyt rendes lakóhelyükön is kell hirdetni. Ha a vőlegény és menyasszony lakóhelyüket folyton változtatják, minden lakóhelyen, hol három hónapnál kevesebb ideig laktak a kihirdetést eszközölniök kell. Azonkívül még illetőségi helyükön is a házasságkötésnél aztán lehet válogatni, hogy vagy a leány, vagy a vőlegény tartózkodási helyén az erre feljogosított anyakönyvvezető előtt kötik meg a házasságot. A kihirdetést kérhetik a házasulók . személyesen, vagy törvényes képviselőjük (szülő, gyám, gondnok). Ha az esküvő idejét megállapították, három héten belől a kihirdetést kérhetik, mert a legsimább lefolyás mellett is ennyi időnek lennie kell. A kihirdetettek nevei 14 napon belől a hirdető táblára jönnek. Ha a vőlegény és menyasszony más helyeken tartózkodnak, a bejelentéssel jó lesz sietni. A kihirdetésnél igazolni kell a személyazonosságot, ezenkívül tudnia kell az any akönyv-vezetőnek a házasulandók családi és utónevét, szüleik nevét, családi állapotukat (nőtlen, hajadon, özvegy vagy elvált), állásukat (foglalkozás), korukat, vallásukat, születési és lakóhelyüket. Ezek igazolására születési és községi bizonyítvány s egyéb okmányok pl. munkakönyv szolgálnak. Az anyakönyv-vezető azonban elengedheti ez okmányokat, ha személyesen ismeri a feleket és viszonyaikat, kivételenesen más körülmények 1895. október 13. érdemes bírája, mikor az osztrák sereg vezére beüzent hozzá s ráparancsolt, hogy neki, az osztrák hadseregnek, egy 24 óra alatt 100 kocsi szénát vitessen ki a német táborba, különbeni felakasztás ígérete mellett, — s- mikor a magyar hadsereg vezére pár óra múlva ugyanezt parancsolta, hasonló kellemes Ígéret kapcsában, Haraszti uram, a biró (úgy tudom, igy hívták őt) e veszélyes scylla és Charybdis közé jutván, úgy segített magán, hogy kidoboltatta azonnal, miszerint 200 kocsi szénára van szüksége s a ki be nem hozza a városházához a ráeső illetményt még ma: azt ő, bírói hatalmánál fogva azonnal felakasztatja. Es a 200 kocsi széna bejött és elknlde- tett, fele ide, fele oda. — így menekült meg Haraszti uram a „h a r a g s z i“ vezérek ígért kellemetlen nyakra valójától. Latinul nem tudott, még is megértette vele a nagy veszedelem ezt a pár latin szót: „suum cuique! —“ „Aequalis divisio non contarbat fratres!“ * Boldogult édes apám ref. kántor-tanitó volt, gyönyörű szép hanggal, még gyönyörűbb nemes szívvel, a ki tehát — természetesen — édes szóval hívta, honfi szívvel várta s látta el mindig a magyar hadsereg vitéz tagjait. Magunk szalmán aludtunk a szoba közepén, csakhogy a fáradt honvédtisztek puha ágyban pihenhessenek. A közvitézek rendszerint nagytágas udvarunkon és a templom-téren ütöttek tanyát a csapra ütött hordók mellett. Egy ízben — gondolom, mikor a kormány futott Pestről Debreczenbe — Kossuth Lajos is vendége volt egyszerű lakásunknak, mert a reformátős pap beteg volt a plébános pecsovits volt (ki később fel is jelentette kántorát, Gallo- vitsot a föntebbi énekek miatt:) igy hát Kossuth L. kénytelen volt beérni az egyszerű falusi ref. kántor-tanitó, — atyám -— ' szállásával és egyszerű kosztjával. Nagy idő, boldog idő. Úgy emlékszem rá, mintha most lett volna! . . . Nem felejthetem el soha életemben — még ha két életet élnék is — azt a gyönyörű szép jelenetet, mikor az isaszegi — az osztrák hadseregre oly gyászos kimenetelű — csata után, a vert had egy része kedvetlenül, lelketlenül, kimerülve, kiéhezve (természetesen !) bejött Monorra s itt — éppen a mi nagyon alkalmatos, tágas udvarunkon — húzta le, nem tudom hány szegény birkának a bőrét s vágatta le — megint nem tudom hány — marhának a nyakát, hogy elvégre a sok koplalás és nehéz harcz után, ha már dicsőség-szomjának eleget nem tehetett: legalább testi éhségét és szomjúságát csillapíthassa; — Még akkor nem volt divatban az „abczúg!“ — de ha lett volna is, a magyar ember hagyományosan nemes, jó szive, nem engedte volna e rut német szót a magyar ajkra jönni! . . . Ellenkezőleg, — s mily igazán őröltünk az isaszeghi fényes győzelem gyors- röptü kedves hírének: oly igazán tudtuk sajnálni azt a kiéhezve, kimerülve hozzánk jött német vert hadat s úgy örültünk, mikor láttuk, hogy mily mohón falják a félig főtt marha- és birka-hust (az éhség nem engedte meg, hogy az ételek teljes megfővését bevárják!) és mily kéjjel isszák a „Cserhát“ gyönge borát, mely — emlékezetem szerint — csak a mi udvarunkon 36 elég nagy hordóban volt elhelyezve, csapra ütve. De egyszer csak egy ágyudörgés hallatszik Üllő felől (valami 8 darab honvéd csinált magának egy rozsdás mordánynyal uti-mulatságot!) és az egész étkező és itkozó német vert had eszeveszett futással menekült Pilis felé, ott hagyva a félig nyers gulyást, a megcsapolt hordókat, 14 darab szép lovat, a marha és birka bőröket és ezek fagygyuját. A húst megették egy óra múlva a honvédek, a bort — természetesen —| megitták apránként szintén ők; a lovakat később elárvereztette a város, — a bőrök, úgy emlékszem, elrohadtak az iskola padlásán, de a faggyú nem kellett senkinek, nem akadt gazdája, — s minthogy akkor még a mili-gyertya luxus volt s petróleum feltalálva nem volt, a gáz még meg nem született, a villanyvilágítás pedig oly messze állt a valósítástól, mint a rendezett tanács eszméje Szeg- zárdtól, vagy mint „Néppárt“ győzelme a jövő századtól; — s minthogy szegény boldogult édes apám, hivatalos teendőitől fennmaradt üres óráiban classkus dilettáns gyertya-öntő volt: — s nálunk felejtett fagygyut — katonai ellátási dij fejében, hatósági engedélylyel — nagy örömmel lefoglalta s 10 álló esztendeig ezen gyertyákkal világosítottuk meg egyszerű lakásunkat. Ezen gyér világítás mellett — mondhatnám lopott fénynek is! — tanultam én Monoron az ábécét, — s talán innen deriválható csekély tudc?- mányom és rossz szemem! Ergo, az én szellemi szűk látkörömnek és testi rövid látásomnak oka: az isaszegi csata!...
