Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-10-13 / 41. szám
1895. október 13. TOLNAMEGrYEI KÖZLÖNY (41. sz.) 3 is igazolandók: kiskorúak gyámhatósági engedély mellett köthetnek házasságot. Minden kihirdetésről jegyzőkönyvet vesznek föl; a belügyminiszter kihirdetés alól dispenzálhat. Október 19-éig felmentéssel lehet csak házasságot kötni. Úgy a kihirdetés, mint a fólmentés egy évre terjedő érvénynyel bir, ha ez alatt az egybekelés meg nem történik, akkor a dolgot újból elölről kell kezdeni. Magát a házasságot kötheti az anyakönyvvezető mellett, a főszolgabíró, polgár- mester, sőt megyei alispán is. Rendszerint az illetékes anyakönyvvezető, a ki előtt a kihirdetés történt, kötheti a házasságot, de köthet bárki, a ki a házasság- kötésre jogosítva van. Házasság kötésnél szükség van két tanúra, a kik a polgári tisztviselő előtt a vőlegény és menyasszonynyal együtt megjelennek. Itt az egy- hekelőknek nyilatkozniok kell, hogy egymással házasságot kötnek. A többi aztán a polgári tisztviselő dolga. Ha ez maga az anyakönyvvezető, úgy a házasság megkötését azonnal bejegyzi, ha azonban más : jegyzőkönyvet vesz föl s azt bejegyzés végett átteszi az anyakönyvvezetőhöz. A házasság megkötése rendszerint az illető polgári tisztviselő hivatalos helyiségében megy végbe; fontos okból azonban más helyen is pl. a házasulan dók lakásán szabad a polgári tisztviselőnek e cselekménynél közre működni. A házasság, melynél az itt fölsorolt előfeltételek bármelyike hiányzik, érvénytelen, semmis. MEGYEI IRODALMI CSARNOK. Böngészet. Ne gondolják kedves olvasóim, hogy én a szőlő böngészetről fogok most írni. Nem. Nem értek én ahhoz. Sokkal ügyetlenebb vagyok, hogysem én csak egy kis bilinget is tudnék találni. Ami a szüret után megmaradt, azt rég leszedte a csősz, (ha ugyan talált.) De különben az elmúlt évekhez viszonyítva, a szőlősgazda maga is csak úgy böngészte az idei termését. Én alább leirt soraimban különböző babonás szokásokat böngésztem össze a népéletből, a melyekben sokan még ma is hisznek, habár én azokat a következőképpen értelmezem: A gyermeknek a haját két esztendős koráig le ne vágd, különben az eszét is levágod, de csak azt ám — ajp.ely a hajában vagyon. * Ha a gyermeked nem akar nőni, akkor adj egy ezüst pénzt valamely javas asszonynak, hogy az olvasson rá; meglátod, hogy ez a pénz sokat használ — az asszonynak, nem pedig a gyermeknek. * Ha fáj a fogad, úgy keress egy villám által ütött fát. Ennek kis darabjával dörzsöld meg fájós fogad, látni fogod — hogy meg lesz dörzsölve. * A boszorkány éjjel ha megnyom, vess magadra keresztet s beismerheted — hogy keresztett vetettél. * Szent András előtti egész napon a leány sem ne egyék, sem ne igyék, akkor megálmodja jövendőbeli férjét. Felébredvén tapasztalja — hogy ne aludjál, nem álmodol. * Ha megveri az eső a menyasszonyt a jegy ruhában, ez azt jelenti, hogy férjével együtt gazdag emberek lesznek. — Kivált ha serényen dolgoznak és nem prédáinak. He Mikor a gazda kihal a házból, akkor minden tárgyat máshova kell rakni, még a pinczében levő hordókat is, mert különben minden — a régi helyén marad. Stb., stb. * Látni való ezekből a példákból, hogy a nép között még hány ilyen mende-monda van. Ilyeneket mondanak: Lucza napról s Lucza székről, táltosokról, halottak hazajárásáról, lidérczekről, garabonczás deákról, boszorkányokról, pénz nézésről, szerencsét jövendölő czigányasszonyokról, tüzes szekerekről, kereszt- utról stb. stb. s valóban ki is tudná mindazokat felsorolni. Janosovszky Lajos. A hazáért mindent. 41) irta: Aggteleki (Ulleln) Ferencz. (Folytatás.) Az orvos, ki szintén el volt érzékenyülve, nem engedte meg, hogy ezen károsan ható izgalom tovább is tartson. Távozást parancsolt. A rendelet kissé elkésett. Margit megragadta Endre kezét és ajkához emelte. — Szeretsz ? — Szeretlek! — Megbocsájtasz ? — Oh! hisz én vétettem ellened! — Úgy hát csókolj meg! Endre megcsókolta nejét, hosszan, melegen és az a szegény nő boldogság közt lehelte ki megkínzott lelkét. Ahogy az anyák elvégezték. Az osztrák fegyverek a harczmező minden vonalán meghajoltak a szabadságért lelkesülő nemzet diadalai előtt! A nemzeti létért való nagy tusa volt ez, — a nemzeti becsület védelme karddal a véres mezőkön, — védői indoklások fegyverrel, hadi tények a világ bámulatára és önigazolás a történelem itélőszéke előtt! Nagy idők nagy műveletei, — örökké üde forrás, melyből késői nemzedék meritendi a lelkesedés cseppjeit! A szabadságharcz diadalát üli a megcsorbult osztrák fegyverek felett; — már-már Ausztria sorsa felett lebeg a magyarok kardja, midőn az orosz hadak sáskaserege taposta sz. István földjét, hogy legyűrni segítse az ébredő szabadságot! A kimerült nemzet nem volt képes e kettős túlerővel megküzdeni. Ott állt a lefegyvérzett nemzet lesújtva, de még mindig el nem csüggedve, bár megérte a történelmi feketehét nagypéntekét az aradi kálváriával! Mindenki menekült, ki merre tudott. Beállt az üldöztetés legsötétebb szaka. E föld nem nyújtott többé menhelyet szülöttének, >— a szentelt porokon nem pihenhetett meg a vérző honfiu l Idegen volt e nép saját hazájában, üldözött saját tűzhelyénél! Megfigyelték a gondolatot és a szívnek verését és ketté- röpitették az agyat, mely gondolkodni mert, — átlőtték a szivet, mely fülérezni mert és megölték a lelket, mely merészebb eszmék szárnyain fölemelkedni mert! A mi ismerőseink is mind külföldre menekültek. Még a hölgyek is. Meg akarták velők osztani a hontalanság gyötrelmeit! — A .számkivetés kínjait csak egy álomszerű közel-mult dicső emlékeire való visszaemlékezés és a baráti együttérzés, együttélés örömei édesítették meg! Csupán csak pillanatnyi megnyugvás! pontok ! Mi is kárpótolhatna egy elvesztett hazáért? ! Mily örömök felejtetnék a hontalanságot ? — Egy örökké égő vágy emészt hazád birhatásáért, egy benső kínlódás, melyre sem a környezett, sem az idő nem hozza meg-a feledés álmát! Könnyeiddel adózol ama földnek, mely men- I helyül tárta fel keblét, — 1 oh! de e könny csak a hála könnye, — az a szív, az a hazáért vérző szív fogolynak érzi magát a barátságos földön, egy bujdosó őrültnek, kit egy nagy veszteség kárhoztatott a téboly borzasztó örvényébe! Évek teltek el a hontalanság átkában, — remény nélkül egy jobb jövőben és vigasztalódás nélkül az időben, mely nem tudta megölni a szív vágyát és elnémítani a kínzó visszaemlékezést. A nap lenyugodni készül, bíbor-vörösre festve a tájat és a Márványtengernek lassan zajló hullámait. A tengerparton sétálnak a mi ismerőseink is, külön csoportokra szakadva, — igy Horváth Béla és neje, Pálfay Vilma is. — Tán hazánkra gondolsz ? — kérdé Horváth, gyengéden érintve nejének kezét. — Oly elmélázó vagy ! — Szegény Gizella foglalta el gondolatomat. Nézd, mily egykedvűen megy Endre mellett. Sajátságos lények! Nem tudnak ellenni egymás nélkül és ha együtt vannak szótlanok, hidegek. Hova fog ez fejlődni?! — Nagyon aggódom Gizellá lelkiállapotán. Féltő, hogy e természetellenes kedély káros nyomokat fog hagyni a lélekben, az agyban. — Mit gondolsz kedvesem 1 — kérdé Horváth vájjon egymáséi lesznek-e ők valaha? — Én azt hiszem, — válaszolá Vilma — bogy az ő szivük még a régi. Még mindig szeretik egymást, de ... . csak eszményi szerelemmel, a mely nem birja vallomásra az ajkakat, a mely nem bontakozik ki szent titkából, — szerelem, a mely fél, — szerelem, a melynek nincs reménye és jövője! Mindketten súlyos csalódáson estek át, mindketten sokkal többet szenvedtek, semmint az élettől egyéb örömet várnának, kérnének, mint a mit két barát érezhet, kik a folytonos együttlét és összeszokás folytán nem tudnak egymásnak mulattatására lenni és nem tudják egymást nélkülözni. Endre összezúzta Gizella szivét. — Sajátságos alkotásu a szív, kedves Vilmám! — válaszolta Béla. — Mennél jobban szeret, annál nagyobb botlást tud megbocsájtani. Endre megigazol- tan áll előttünk ! Lehetetlen elbukását nem felejtenünk, ha lelkének ama magasságát szemléljük, mely őt a közönséges lények fölé emeli! Margit látta őt elbukni, de látta a hazáért vérezve, fölemelkedni is! Látta őt könnyelmű, ledér ifjúnak; de láthatja őt magasztossá vált hősnek is! Nekem erős a sejtelmem, hogy az ő érzelmeiket csak a feszély pókháló szálai födik s e feszélyt csak el kell oszlatni és ők ismét a régiek leendenek, komolyabb, fenségesebb szerelemmel szivükben ! Nekünk közre kell munkálnunk, hogy ők egyesüljenek és meglásd, hogy a közös szívveréssel megjő a közös öröm, a közös boldogság is! — Igaza van kedves uram-öcsém! — mondá Csongrádyné, ki ép e pillanatban ért oda Pálfayné társaságában. — Mindent el kell követnünk, hogy megmentsük őket. Ha kissé akaratoskodnának is : nem szabad csüggednünk. Úgyis csak önmagukat ámítják azzal a nagy közönynyel. — És mint véli e czélt elérhetni kedves nénikém ?! — kérdé aggódva Vilma, ki nem várt sikert a tervezett lépéstől. — Majd a mamák elvégzik azt kedves gyermekem ! — válaszolá Csongrádyné. — Mi leszünk a munkavezetők, ti lesztek a munkatársak. Majd én kéz alá veszem az én fiámat, Pálfayné asszonyom meg azt a bus gerliczét. Vilmának is, Horváth uramnak is kijut a maguk része. Beszéljék meg maguk közt; majd a szivök megsúgja, hogy miként?! Csongrádyné nem is késett sokáig. Még azon nap este megkezdte a műtétet. — Szegény fiam! — mondá könnyeit törölve a szerető anya, — tudom, hogy titkon hullatod könnyűidet ! Oh! ne engedd, hogy a számkivetés fájdalmát viselő szivem is elvérezzék, midőn kínlódásodat szemlélnem engeded ! Hazánkat elveszítve, mi lehet még kedves és drága nekem, ha nem az én egyetlen gyermekem? ! A szivem elszorul, midőn keserűségedet látom, s egyszersmind az anyai kötelességérzet cselekvésre késztet, hogy mentsem meg fiamat! Az anya és a honleány keres fel elvonultságodban, — a honleány, ki fölismeri gyermekében az erőt és tehetséget, melylyel hazájának még szolgálatot kell tennie. Igen! hazád iránti tartozásod követeli, hogy élj és hogy gyermekes keserűséggel ne hagyd fölemészteni lelkedet ! Fiam! életmódodat meg kell változtatnod. — És hogyan ? kedves anyám! Hisz itt szűk korlátok közé van szorítva cselekvési köröm. Nincs egyéb tenni valóm, mint, hogy hazám sorsa és szomorú múltam fölött keseregjek! E két dolog minden, mi szivemet elfoglalja, — e két dolog körül repdes az én lelkem, megsemmisítő tehetetlenségben! — Hazánk sorsán, a jelen körülmények közt mit sem változtathatol; de eljöhet még a cselekvés ideje is, midőn megfogyatkozott szellemi és testi erőben nem gondolhatsz vissza kínos szemrehányás nélkül azon időre, midőn lelked erejét oktalan keserűséggel, öngyilkos kezekkel semmisitéd meg! A te kedélyed megmentéséről van most szó, fiam! Neked kerülnöd kell Gizella társaságát. Endre meglepődve nézett anyjára. (Folyt, köv.) KÜLÖNFÉLÉK. — A belügyminiszter Szegzárdon. Perczel Dezső belügyminiszter jövő kedden Szegzárdra érkezik, hogy részt vegyen Tolnavármegye törvényhatósági bizottságának őszi rendes közgyűlésén. — Gróf Széchényi Sándor, Tolnavármegye főispánja, belső titkos tanácsos, a vármegyénél megüresedett számvevőségi számtiszti állomásra Ferdinánd Jánost, a szegzárdi népbank képzett és és szorgalmas pénztárnokát nevezte ki. — Megyei közgyűlés. Tolnavármegye törvény- hatósági bizottsága folyó hó 15-én tartja őszi rendes közgyűlését, melynek 63 pontból álló tárgysorozatából kiemeljük a következőket: A vármegye 1896. évi költségvetése s a költségvetés rendes kiadásainak fedezhetése czéljából l°/o-os pótadó kivetése iránti javaslat (a pótadó a szükséghez képest minden évben újból lévén kivetendő, a javaslatba hozott l°/o-os pótadó csak a folyó évi pótadó ismétlése.) E felett névszerinti szavazás lesz a törvény értelmében, úgy szintén névszerint szavazzák meg a millenium alkalmával megállapított kulturális czélokra már a múlt évben megszavazott kölcsön törlesztésére évenkint kivetendő l°/o-os pótadót. Ebben a közgyűlésben olvassák fel J ó z I e f cs. és kir. főherczeg 0 Fensége főudvarmesterének táviratát, melyben a megboldogult László cs. és kir. főherczeg ravatalára elhelyezett koszorúért a Fenséges családnak köszönetét tolmácsolja, ekkor következik az alispán időszaki jelentése, a számonkérő székről felvett jegyzőkönyv és az időközben megtartott pénztári vizsgálatokról felvett jegyzőkönyvek bemutatása. A közgyűlésnek kétség
