Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-10-06 / 40. szám
2 Segítséget a kisbirtokosnak. Az országos agrárbank működését a napokban kezdi meg, a hírlapokban is aktuális lesz újra, a mi az életben oly szomorúan aktuális: miként lehetne a magyar kisbirtokos-osztályon segíteni. Mert ez is régi ének. Sokszor szó került már róla minden fórumon. Mert a kalászos termelés és ennek nyomott árai főleg a kisbirtokos osztályt sújtják. A nagybirtokosnál legfeljebb arról van szó, 40, vagy 80 ezer forint évi jövedelmet vág-e zsebre, de a kisbirtokosnál ez már az egszisztenczia kérdése és mivel a természetes va- gyonmegoszlás esetén virágzik az ország: országos kérdés az, hogy a kisbirtokokat ne szívják fel a nagybirtokok s ennek a révén ne kerüljenek uj latifun- diomok. Ha tekintetbe vesszük, hogy ez az osztály, mely számánál s a kezein levő terület nagyságánál fogva egyike a legtekintélyesebb néposztályoknak s a legtöbb vagyont képviseli; melyre a hazai őstermelés oroszlán része nehezedik, melynek emelkedése és jólététől várjuk közgazdaságunk javulását: ez az osztály a terhes adók s alacsony gabona-árak súlya alatt gör- nyedez s nemcsak befektetési tőkével nem bir, hanem a megélhetés eszközeit is alig képes magának megszerezni és adósságok miatt a tönkremenésnek, a pusztulásnak néz elébe. Segélyt kell adnunk gazdáinknak, de nem könyör- adományt, sem inség-kölcsönt. A czikkben a gyógyítás módjait mutatjuk és nem koldulunk. Azt akarjuk, hogy a mit más államok nemzetgazdálkodásai ismernek, azt vegyék alkalmazásba nálunk is, az úgynevezett Kredit agrikolát, mely nem is hitel a szónak hazai értelmében, hanem előleg. Nem kozumtiv hitelt akarunk mi az uj országos | banktól, hanem a produktív hitel forrásainak megindítását kérjük tőle. Jól, helyesen mondotta egy nemzet-gazda, hogy a kisbirtokoson csak az olcsó hitel segít. „Olcsó hitel — mondja — a mezei ipar fe*virágzásának egyik elutasithatlan követelménye. Lassan ugyan, de bizto- san gyümölcsöző beruházások csak ott lehetségesek, hol a földbirtokos mérsékelt kamat és törlesztés mellett hosszabb időre hitelre tehet szert.“ Az már bizonyos, hogy Magyarország legáldot- tabb Kánaánján is a belteijes mezőgazdálkodásra át kell térni. De lehet-e forgó tőke nélkül. Hiszen a kisgazdának legnagyobb baja az, hogy forgó tőkéje nincs. Nincsen még a mai kisméretű gazdálkodáshoz sem. Már most, hogy akarjunk mi indusztriánkban változásokat, ha a legszükségesebbről, a forgó-tőkéről nem gondoskodunk. Nálunk a kisgazdán az ő pillanatnyi megszólalásakor nem segit senki. Más államokban, a hol a reál-hitel jól ki van fejlődve, ily esetekben a kredit agrikola roppant hasznára van a közönségnek, — mert ez látja el a megszorult kisgazdákat az egyes termelési ágak megkezdéséhez, vagy folytatásához a szükséges előleggel, melyet aztán a nagyobb jövedelemből könnyen vissza fizethet. Nálunk a kisgazdák, főként akkor mikor nincs mit eladniok, vagy midőn ép az árunak hirtelen piaczra dobásával nincs ára, — szorulnak meg pénzben. Olyankor olcsó hiteleknek kellene keze ügyében lenniök, úgy nevezett avanszoknak, nem kellene terméseiket eladniok, yagy parin alól elvesztegetniük. Talán az országos agrár-bank ezen akar segíteni ? Egyébként a gazdasági' hitel kifejlesztése még nem minden. Gyorsan és hatékony eszközökkel kell meggyőzni a kis gazdákat, hogy a rohanó haladás közben az apáinktól tanult gazdálkodás most már nem elég. A haladó idő a gazdával szemben is követeléseket támaszt s aki a jelen intelmeire nem hallgat, az elbukik. Az intelem pedig arra szól: ne maradjunk meg apáink tudományánál, képezzük magunkat a gazdálkodásra. Gazdasági egyesületünk sokat tehet e tekintetben s várjuk is tőle, hogy tegyen. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (40. sz.) Vaskapu. Nem akarom a vaskapu természeti szépségekben gazdag vidékét leírni, mert azt már sokan, és sokszor leírták. Tehát jelen soraimmal csak a most folyamatban levő munkálatokról fogok irni, mert nincs mindenki azon helyzetben, hogy azt megnézhesse. Azután meg nagyon sokan hangoztatják, hogy a Dunát arra lent a Vaskapunál szabályozzák, de hogy miképen történik a szabályozás, arról kevés tud beszámolni. Óriási munka ez, amelyre hazánk vállalkozott. Tele van a Duna medre Moldovától egész a nagy Vaskapuig roppant tömegű sziklákkal, amelyek akadályozzák a közlekedést. Nagy vízálláskor még megjárja. — Kicsiny vízállás mellett alig, vagy éppen lehetetlen a közlekedés. Aratás után rendesen kicsiny a vízállás s a gabona forgalom szünetel. Nagyon kivételes esztendő az, amikor ott ilyenkor mehet a közlekedés. Ezen a bajon akarnak segíteni. Lehetővé akarják tenni, hogy a közlekedés akadály nélkül történjék ; mert volt már idő, amidőn éppen nem lehetett közlekedni. Ilyenkor a Duna-gőzliajózási Társaság kocsija viszi a Széchenyi utón a podgyászt és a személyeket. A most elmúlt szeptember hóban is ily alacsony volt a Duna vize. Nézzük, hogy milyen munka megy ott végbe! Van egy kettős hajó, olyanforma, mint egy dunai malom. A két hajó közti térség le van padlózva, hogy szabadon jár- kelhessen egy kocsi szerkezet a lerakott síneken. Ezen kocsi négy sarkára hosszú oszlopok vannak erősítve, melyek lenyúlnak egész a viz fenekéig. Mihelyt valami emelkedés van a fenéken, a négy számozott oszlop felemelkedik, amiről könnyen le lehet olvasni, hogy mily nagy s magas azon a helyen a szikla. Ezen gépet mérő-gépnek nevezik. A megmért fenékről több példányban pontos térképeket készítenek még pedig úgy, hogy a szikla minősége is meg van rajta jelezve. Pl. mészkő, kvarcz, stb. Ha lazább természetű a szikla pl. mészkő, akkor a megmért helyre állítják a sziklazuzó gépét, mely egy roppant erős hajón van elhelyezve és egy 100 mm. súlyú kemény aczél ékkel bir. Ezen éket | gép 7—10 m. magasra felhúzza s ledobja a fenekére. Ezáltal oly erős ütés keletkezik, hogy a lazább természetű sziklákat széttöri darabokra s ez igy megy, helyről-helyre. Ha pedig kemény természetű a szikla, akkor a furó-hajót állítják a rajzban kijelölt helyre. (Megjegyzem, nem mindenütt látszik ki a szikla a vízből.) Ez a szikla nagyságához mérten 4—25 fúrást, 1—1 méter mélységig eszközöl, amelybe azután a dinamit töltényeket beleeresztik, de úgy, hogy a töltény vége dróthuzallal van összekötve. Mikor a töltényeket mind lerakták, akkor a huzalokat kivezetik a partra s a hajó azon helyről elmegy. A partról azután villamgép segélyével elsütik a töltényeket. Szerencsétlenség legtöbb esetben ezen hajón akkor történik, amidőn a töltényekbe öntik a dinamitot. Megtörténik az is, hogy nem minden töltény sül el. Ilyenkor a hátramaradt sziklákat a sziklazuzó veri szét. Nem egy esetben előfordult már, hogy az ék ráütött ilyen elmaradt töltényre, amely felrobbanván, több embernek életét oltotta ki és a hajót is megrongálta. Ha már most úgy a zúzógép, valamint a fúrógép elvégezte munkáját, akkor a kotró gépet állítják azon helyre, ahol előbb ezek állottak. A kotrógép a szétzúzott és felrobbantott sziklákat felmeri s a mellette levő uszályhajóba szórja. De ez még nem minden. Tapasztalták, hogy az említett gépek után mindig marad vissza valami, melyek között roppant nagy darabok is láthatók, azért legújabban készítettek egy egészen különös szerkezetű hajót, amelyen egyesítve van a mérő-, zúzó-, fúró-, kotrógép s egy óriási gereblye. Ezzel a gereblyével a netán hátramaradt sziklákat összegereblyézik, a mérőgép megméri, a zúzógép leüti, esetlegesen a fúrógéppel szétrobbantják, a kotrógép pedig felmeri. A fent leirt munkák igy csak a nagy Vaskapu előtt és az úgynevezett kis Vaskapun Orsóvá feletti részeken történik. A kis Vaskapunak ilyen részei: Izlás, Jucz, Tachtália, Dojke stb. A nagy Vaskapun, Uj-Orsován alól egész más munka folyik. Miután itt lehetetlen a Duna medréből a sziklákat eltávolítani; azért a zuhatag előtt egy csatornát készítettek, amely csatorna kikerüli az örvényt s újra visszamegy a zuhatag után a Dunába. E csatorna a szerb part mentén Szip falu mellett készült 80 méter széles s több kilométer hosszúságban. Jóval a csatorna előtt sarkantyút készítenek, hogy a Duna a csatornába vágjon. A nagy Vaskaput azután hagyják úgy, ahogy van, mert a közlekedés a csatornában történik. Ennek a csatornának a megnyitását most tervezik s a milleniumra pedig átadják a forgalomnak. E csatorna a vizmüépitészetnek remek alkotása. Ha ezt megnyitják, akkor — a szakértők véleménye szerint — oly sebes lesz benne a viz, hogy egyetlen 1895. október 6. tenetes tehetséget eddig még egyáltalán nem fedeztem fel magamban az íráshoz, bár végtelenül lelkesített az a gondolat, hogy megvalósul régi ideám és felcsapok dillettáns tárczairónak! Mikor már számot vetettem úgy a tényekkel, mint magammal, jónak láttam mindezeket az uram és parancsolómmal közölni, abban a jó reményben, hogy neki is nagy örömöt okozok ezzel a nagy újdonsággal, előre is feltettem róla, hogy újságírói mivoltom csak növeli irányomban tanúsított szeretetét és respektusát. Csak abban az egyben nem tudtam magamnak tanácsot adni, hogy milyen alakban adjam elő az én zsarnokomnak eme visszavonhatatlan elhatározásomat. Hátha ő kegyetlenül széttépi ábrándjaimat . . . Es durván elutasít kérelmemmel! Ejnye, de mit beszélek én kérelemről? Talán egy leendőbeli írónő nem fog alázatos kérelmekkel előálni, hanem lesz benne annyi önállóság, hogy tanácsokat nem fogad el, még ha mindjárt élete párja osztogatná is azokat. Hogy ezeken a nagy izgalmakon minél előbb átessek, bekopogtattam férjem irodájába, hogy ott vele mindent közöljek és Íróasztala mellett helyet foglalva, mindjárt megkezdjem irói működésemet, a dolognak tragikusabb szint adva, kisirt szemekkel léptem az ur színe elé !! — Mit jelentsenek e kisirt szemek, asszony? Talán nem sikerült R.-éknél a délutáni kávétracscs? Ugyan miért vagy úgy elérzékenyülve, hogy kisirt szemekkel vársz haza? — Nem, tudod, hogy az asszonynak mindig vidám arczot kell vágni, ha férje haza jön, a nap nehéz fáradalmait kipihenni. Ha van valami bajod, közöld velem és tisztázzuk az eszméket! Mikor az uram befejezte mondókáját, valósággal megkönnyebülve ugrottam kaijaiba, összecsókoltam és azt kérdeztem-tőle: — Hát igazán nem haragszol rám ? Meg tudnál bocsájtani, bármit elkövetnék is. — De asszony, az Istenért, szólj, beszélj, mit tettél?! Felhasználva az izgalmaknak tetőpontját, hirtelen kiböktém: — Semmi különös, ne izgasd magad, csak egy tárczát szeretnék irni! Mintha puskából lőtték volna ki az uramat, kirohant a szobából és az ablakon kiáltott be: I— Asszony, ne kövess el merényletet a hírlap- irodalom, de különösen a gyomrom ellen. Én a gyomromat megterhelve, egy tudákos hölgy kozmás ételének esem áldozatul ? Minden bűn magában hordja bünhődését és bűneinket megbocsájtja az ég, csupán a hazaárulás és az elkövetett rossz tárczaczikkért nincsen bünbocsánat és csak Istennél van a kegyelem! Ez az én első és utolsó tárczairásomnak szomorú története. Irta: Bubi. A s k r i b I e r. Irta: TEWREWK ISTVÁN. A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. Szeressétek az írókat, jó emberek! A „valami“ vagy : szeresd a semmit, ki az életben ébren, biztos léptekkel haladsz: öleld kebledre az álmodozót. A modern élet mindjobban általánosít, a típusok kihalnak, legalább külsőség dolgában közeledünk az egyenlőséghez, nem lesznek többé „eredeti alakok“ a „modern“ öltözetnek nincsenek feltűnő változatai s a különczök ma már nem hódítanak, hanem csak kaczagtatnak. A czigányok ma szalonkabátban muzsikálnak s az aszfalton nincs különbség közte s az ur között, ki elé esténkint bizonyos fölénynyel tartja a tányért: „Örülj, hogy adhatsz!“ Még csak a szellemi bohémek, irók és művészeken látható az eredetiség himpora, melyet nagyobb részükről azonban már szintén lekoptatott a modernizmushoz való simulás, csak a kisebbségen láthatod még, mely külsőleg bár szintén „modern“ lévén, egyéniségre nem az. S az irodalmi és művészi alkotások legtöbbjén végig vonul a közös vonás: a mindenképpen modern jelleg, mely annyiból szintén nem eredeti, mert hiszen a modern irodalom és művészet az életnek hű másolását vallja czéljául. Maga Mimi ásít, hogy ez unalamas? Már a bohémek is beékelődnek a modern életbe, a művész talán még jobban, mint az iró, legalább úgy tetszik, hogy a társadalom inkább akczeptálja a
