Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-06 / 40. szám

1895. október 6.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (40. sz.)

hajó sem lesz képes önerejével feljönni. Ezen úgy segítenek, hogy a csatornában állandóan egy hajó fog oeirkálni, mely lánczokba kapaszkodva huzza fel a hajókat addig, amig azok önerejükkel tovább mehetnek.

Ilyen óriási munka megy most odalenn végbe sok veszély között, melynek van is már több szerencsétlen áldozata. Az itt dolgozó munkás mindig élethalál között lebeg, daczára ennek, mégis csakúgy özönlenek ide. Naponta százával jön-megy a munkás nép, mintha búcsúról jönne vagy menne. Van sok olyan, aki, ha egyszer már eljött, nem egy könnyen megy vissza, mert jó keresete van.

A táj különben festői szépségű s vadregényes jellegét a sziklahegyek között óriási zaj és félelmes morajjal tova rohanó Duna adja meg. A ki csak szerét teheti, el ne mulassza hazánk e szép vidékét megtekinteni. Orsováról azután rándúlj oh át a nem messze fekvő Herkules-fürdőbe, hol ismét ezer- meg ezer látni való tárul szemei elé.

Janosovszky Lajos.

~~ TÖVISEK.

Szegzárd, 1895. október 1.

A — „bér“ — hónapok másodika, mégis olyan meleg, sőt forró-napsugaras vigyorgással kelt ki az örök idő méhéből, mintha a. kánikulás hónapok ikertestvére volna. — Hízelkedik a szűre telüknek, hogy legalább kedvük legyen, ha már bor úgy sincs. — Ki nem állhatom az erőlködést, mely az Oezópus békójának szomorú sorsához vezet! . . . Mert hijába vigyorog nekem az októberi felhőtelen ég, mikor tudom, hogy ő már lomb-hervasztó, sárgalevél hullató, majd később sokat pityergő, esős őszi hónap, a ki már első sirásója a gyors-vonaton elrobogó évnek, hervasztója a virágnak, letarlója a szép tájnak, szóval komisz hónap! . . .

Ha egyéb bűne nem volna is, mint az aradi vértanuk gyalázatos kivégzése, — már ez is elég ok volna arra, hogy igy szóljunk: „Hallod-e te október, megvet a magyar ember!“------------De van

tö

bb bűne is. —- íme ő kezdi meg elrabolni a szegény papoktól a stoláris jövedelmet a beütött polg. házasság által! . . . .

Én — tisztelt Úrnőim és Uraim! — magasabb szempontokból mellette voltam az egyházpolitikai törvények szentesítésének. Most is azt mondom: kellett ez nekünk! — De, hogy mi papok, századokon át hűségesen teljesített anyakönyvi szolgálatainkért az államtól soha semmivel sem díjaztattunk, csak folyvást a hozott törvényekkel fény egettettünk, hogy ha az ingyenes szolgálatot forma-hiba nélkül nem teljesítjük, hát igy — meg úgy bírságolnak, elcsuknak, felakasztanak :— stb —; most meg a rekontra anyakönyvvezetőknek, kik, hogy e mesterséghez nem is konyitanak, mutatja az, hogy — amúgy „r ö p t é- ben a nagy világ körül“ tanitgatni kellett őket előzőleg, — és ime mégis oly hibát követnek vala el, hogy éppen Budapesten (!) írják be a pol„müvészt“ valaminek, mig az iró még mindig semmi „skribler.“ A nagyközönségnek jobban imponál a névjegyen egy kis „dr.“, melyet tulajdonosa vékony nyomtatott értekezés és vastag protekczió révén nyert el, mintha számottevő kötetei alapján valaki neve alá nyomtatná „iró“. Egy kis „dr.“ még mindig könnyebben kap feleséget, mint egy nagy iró, a kit ha kell, ünnepel, meg koszoruz a társadalom, müveit talán meg is veszi, talán el is olvassa, de ezeket semmi esetre sem olyanoknak, hogy miattuk az irót már „valaminek“ is tartsa. Az iró még mindig csak „valaki“, kivéve, ha a tollat mesterségesen forgatja bizonyos sablon keretében, szolgálatában, a minek aztán kevés is a köre a maga igaz nagyságában veendő irodalomhoz.

Skribler!

De azért áll Petőfi szobra s a hálás utokor megkoszorúzza a talapzatát, dikcziókat mond, egy- része megveszi költeményeit, mert immár olcsóbb kiadásban kaphatók s nem olvassa azokat. Jókai még él, itt jár-kell közöttünk s bizonyos, hogy ő is szobrot kap majdan, müveit pedig nem olvassuk, mert az öreg ur nem modern s úgy látszik, hogy már „kiirta magát“. Immár ő i? beilleszkedett a modern életbe, hogy valami legyen. Szerkesztő lett és képviselő s még sok egyéb, de rossz szerkesztőnek és rossz politikusnak mondják, müvei pedig akkor lesznek aktuálisak, ha majdan az ország arra a nagy napra készül, melyen Jókai ércz-szobrát leleplezik.

gárilag nősülő vőlegényt 1895-ben születettnek (!) —I most meg, ismétlem, ezeknek a paczczereknek tisztességes évi dijat adnak, sőt e díj megyénkben már előre — még a munka megkezdése előtt — egy egész évre ki lett utalványozva, — és igy tehát a papok tisztes múltját ignorálják, a segéd- jegyzők kétes jövőjét pedig fizetik, j— a jó mestereket elcsapják, a tanulatlan inasokat pedig jutalmazzák, — ez, t. Úrnőim és Uraim! felfordult állapot, igazságtalanság! — — —

No de minket papokat, megvigasztal a szent ige, melyet hirdetünk! — Hogy is mondja csak Bölcs Salamon| —: -— — „E világon nem a gyorsaké a futás, nemazerőseké a viadal, nem az okosaké a kenyér, nemabölcseké a gazdagság, nem a szépeké a kedvesség stb. — hanem véletlenül lesznek mindenek!“

Hát az vajon nem vigasztaló és fülemelő-e ránk, papokra nézve, hogy mig mi vezettük az anyakönyveket, addig nem kellett anyakönyvfelügyelő, — most pedig ime már Madarász urnák is rögtön akadt dolga

— még pedig Budapesten?--------— De vajon az

anyakönyvfeltigyelők hivatalának felállítása azért történt-e, hogy a kezdők jól működjenek, — vagy talán inkább azért, hogy az „uj földesur“ mintájára „uj nagyságos urak“ sine curá-ja biztosit- tassék I . . . Biz én nem tudom. — De majd kitudódik ! — — —

Annyi bizonyos, hogy ez a dolog a papokra nézve nem valami kedves millenáris ajándék, mikor egy ezer évi hű szolgálatukért elbocsátják őket anélkül, hogy azt mondanék: „köszönjük a hozzánk való eddigi szívességieket!“ — s még csak — a költő szerint — egy érdemjegy és egy kopott köpeny“ sem esik részükre jutalmul. De én azt hiszem, hogy mi mindnyájan — régi, elcsapott anyakönyvvezetők — megelégszünk az öntudat legszentebb jutalmával s megnyugszunk hazánk sorsának bölcsen intézői akaratán, mint jó és törvénytisztelő honpolgárok azt reménylvén, hogy később ebből is édes hazánkra nézve sok üdvös dolgok támadnak! Gamáliel nagy mondása lebeg előttünk : „Ha emberektől származik e tanács, vagy e dolog, úgy magától is semmivé lészen; ha pedig Istentől vagyon: ti fel nem bonthatjátok!“ —Éljen a polgári házasság a honban, — éljen a honszeretet szivünkben! . . .

Palást.

KÜLÖNFÉLÉK.

— A király névnapja. Apostoli királyunknak I. Ferencz József 0 felségének névnapja alkalmából múlt pénteken ünnepi nagymise volt a szegzárd- belvárosi és újvárosi rk. templomban. A belvárosban az istentiszteletet Wosinsky Mór esperes-plébános, az újvárosban pedig Gr ö t z Sándor plébános végezte. A belvárosi templomban megjelentek a hatóságok és testületek, valamint a mindkét nembeli tanuló ifjúság is.

— Hivatal elfoglalás. Az uj segédtanfelügyelő, Laubheimer Róbert múlt szombaton költözködött egész családjával Pécsről Szegzárdra s hivatalát már el is foglalta.

— Közigazgatási Ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága havi ülését f. hó 5-én tartotta meg a vármegyei székházban.

— Megyei közgyűlés. Toluavármegye törvény- hatósági bizottsága őszi rendes közgyűlését gróf Széchenyi Sándor főispán elnökle alatt október hó 15-én tarja meg.

— Fényes esküvő. Dunaföldvárott — mint le velezőnk értesít -— az utolsó tisztán egyházi házasságot szept. 30-án délután 5 órakor kötötte a plébánia-templomban Forster Ernő pápai kamarás, pálfai plébános, mint a vőlegény nagybátyja. Vőlegény volt Kornis Ödön birtokos, menyasszony Gauzer Teréz kisasszony. Násznagyok voltak: Forster Benő birtokos, Németh János ny. plébános, Szluha István orsz. képviselő, Nagy László szent-andrási nagybirtokos, kinek négyes fogata szállította az ifjú jegyespárt a templom elé. Vőfélyek voltak: Forster Sándor, Da- róczy Lajos, Kornis Gyula. A tágas templom zsúfolásig tömve volt közönséggel. — Forster Elvira kisasszonyt, Forster Elek csanádmegyei földb. kedves leányát Noszlopy Emil honv. huszár főhadnagy vezette oltárhoz — Budapestem A menyasszony nagyatyja Tolnamegyének II. alispánja volt s több fehér- és tolnamegyei birtokos családdal is közeli rokonságban van, t. i. Meszlényi, Szluha, Daróczy, Dőry, Perczel, br. Jeszenszky stb. családokkal,

— Esperes kerületi gyűlés. A szegzárdi rk. esperes-kerület folyó hó 24-én délelőtt 10 órakor Szeg- zárdon, a belvárosi rk. népiskolában S á g h y Pál kér. esperes és tanfelügyelő elnöklete alatt gyűlést tart. Tárgysorozat: 1. Elnöki- megnyitó-beszéd. 2. Az egyházmegyei tanhatóság által kitűzött tételek beadása és megvitatása. Az egyházmegyei tanhatóság által kitűzött tételek a következők: I. Fejtessék ki az ifjúsági egyletek és olvasókörök áldásos befolyása a népre, ha azok katholikus szellemben vezettetnek és maga a néptanító is bátor előharczosa a jó ügynek. II. „A néptanító hogyan vezesse házi gazdaságát, hogy a népnek e tekintetben is jó példát adhasson ?“ 3. A kerületi esperes és tanfelügyelő által kitűzött pályatétel megbirálása czéljából egy bíráló-bizottság választása. 4. A váltakozó és az osztályrendszer megvitatása. 5. Egyöntetű tanterv kidolgozása. 6. Inditványok. A gyűlést közebéd követi, melyre tájékozás végett előre lehet egy levelező-lapon a közgyűlést megelőző napig jelentkezni Horváth Ignácz szegzárdi tanítónál.- Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Nehrer Mátyás paksi állami polgári fiúiskolái segédtanítót a kapuvári állami polgári fiúiskolához helyezte át hasonminőségben.

— Uj tagok. A szegzárdi rk. óvodát s gyermek- menhelyet fentartó egyesület alapító tagjai sorába Dőry Jenő 25 írttal, pártoló tagjai sorába pedig Dőry Ödön • 2 írttal belépett.

— Nyug- és kegydijasok. Tudvalevő dolog, hogy a nyug- és kegydijasok nyugtáit eddig az illető lelkészek láttamozták, most azonban október elseje óta ezt a községi elöljáróság teljesiti.

— Tanítói közgyűlés. A „Tamás-vidéki rk. tanít ó-e g y e s ü 1 e t“ évi rendes közgyűlését Hő- gyészen tartotta Streicher Péter esperes-plébános kér. tanfelügyelő elnöklete alatt. Az egyesület tagjai a közgyűlésre szép számmal jelentek meg. Az elnöki megnyitó-beszédben a vallás-erkölcsös nevelés fontosságát domborította ki az elnöklő esperes. A benyújtott nevelés- és módszertani tételek közül a közgyűlés plénuma előtt egyet felolvastak. A tisztujitás egyhangúlag történt, meg választattak : Elnöknek :Streicher Péter, alelnöknek: Horváth János tanító, jegyzőknek : Kindl Vilmos és Mu'ssong Gyula tanítók, pénztárnoknak : F e n t Lajos kántortanitó, könyvtárnoknak : Gundy Sándor tanító. A választmányba beválasztottak 18 tagot.

— A szegzárd-báttaszéki h. é. vasút előmunkálati engedély érvényét a kereskedelmi miniszter f. évi 64,262. sz. rendeletével ismét egy évre meghosz- szabbitotta, a mi nem azt jelenti, hogy az épités talán csak évek múlva fog megkezdődni, hanem ez csupán csak a törvény által előirt formalitás, miután az összes előmunkálatok már tényleg be is vannak fejezve. Hogy az épités mindeddig nem volt megkezdhető, annak oka abban keresendő, hogy a minisztériumoknál egyes kisebb jelentőségű kérdések még nem nyertek végleges elintézést. Leopold Lajos vasúti engedélyes a napokban kérvényt nyújtott be a kereskedelmi minisztériumhoz, hogy a még meg nem oldott kisebb kérdések elintézését meg nem várva, a törvényhozás még az őszi ülésszakban adja beleegyezését e vasút kiépítéséhez; az engedélyes egyúttal késznek nyilatkozott a bizottság által javaslatba hozott biztosítéki összeget bármikor letenni. A minisztériumban a leghatározottabban fentartották, hogy e vasútra vonatkozó törvényjavaslatot még az idei ülésszak alatt be fogják nyújtani és igy megvan azon remény, hogy az épités még az idén meg fog kezdődhetni.

— Szemvizsgálat. Dr. Komáromy Gyula szegzárd-községi orvos az évenkint megtartani szokott szemvizsgálatot múlt héten kezdette meg a polgári fiú- és leányiskolában s jövő héten folytatni fogja az elemi népiskolák tanulói között. Eddig egyetlen egy trachomás szembeteget sem talált a községi orvos ur, a mit örömmel veszünk tudomásul.

— Idősb Máyer János jótékonysága. Múlt hó 24-én vált meg a földi élettől idősb Máyer János Szegzárd ismeretes alakja, ki, mint egészen szegény fiú kakasd községben nevelkedvén, idejekorán felismerte azt, hogy kézimunkával mire sem mehet az ember, ha hozzá Isten áldása s a józan ész belátása nem járul. Valódi fináncz genie volt. A null-nál kezdte, s fölemelkedett a vagyonszerzés hőfokára úgy, hogy halála alkalmával tetemes tehermentes vagyont hagyott hátra. Jellemző, hogy ő, kit mindenki felette takarékos embernek ismert — s ez is volt s pedig önmaga irányában leginkább — nem feledkezett meg szülőhelye kisded községének templomáról s már éle -