Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-10-06 / 40. szám
XXIII. évfolyam. 4=0. szám. Szegzárd, 1895. október 6. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . .... 6 frt — kr. Félévre .....................3 „ — „ Ne gyedévre .... I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Me gj elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . | 1 frt 87 kr. 100—200 I ... 2 „ 87 „ 200—300 „ . . . 3 „ 87 „ minden további 100 szó 1 írttal több Szomoru volt az idén az ország nagy- részében az aratás, de még sokkal szomorúbb országszerte a most megindult szüret. Magyarország lakósainak legnagyobb kontingensét a földmivelők és szőlőmívelők képezik. kiket a rossz évek, az alacsony gabna- árak és fillokszera a tönk szélére juttattak. Ezeknek helyzete valóban elszomorító. Sajnálkozás és fájdalom szállja meg az embert, ha meggondolja, hogy a válsággal küzdő becsületes magyar föld- és szőlőmives- nek nem hallja meg senki sem esdő szavát, nincs senki, a ki segitene rajta. Biztató szó, kecsegtető Ígéret jön ugyan innen is, onnan is elég; de valódi segély, sehonnan sem. Valódi istencsapás látogatta meg különösen a szőlős-gazdákat az által, hogy virágzó szőlőtelepeiket kipusztitotta a rettenetes féreg, mely aknamunkáját ellenállhatatlanul folytatja mindenütt, a hol csak talál még szőlőtőt. Ily elszomorító körülmények között ma nem azt jelenti a szüret, ä mit jelentett csak 7—8 évvel ezelőtt is, midőn a Szegzárdtól Bátáig húzódó hegylánczon megélénkült az élet, visszhangzott a szüretelők vig dala és a czigányok zenéje. Most búsan járnak-kelnek a gazdák a sivár képet nyújtó szőlők között, melyekben szőlőszüret helyett kukoriczaszüretet tartanak. A pusztító féreg egész községeket juttatott tönkre, melyekn ek határaiban ma aliglehet itt- ott egy tőkét hírmondóul találni s ezek csak szomorú emlékei a hirneves bortermő szőlőknek. S ki tudná megmondani, mikor lesz ismét visszaszerezhető az elveszett óriási vagyon, ha tovább is a megindult módon halad a letarolt hegyek ujraültetési munkálata. Mert sajnosán azt tapasztaljuk, hogy egyedül a nagyobb és intelligens szőlőtulajdonosok fogtak eddig a kipusztult szőlők betelepítéséhez, mig a kis gazdák nagy része felszántotta, kisebb része pedig hozzálátott ugyan a rekonstrukczióhoz, de tapasztalva annak költséges voltát és lassúságát, belefáradt a kevés reménynyel kecsegtető munkába. Támogatás és anyagi segélynyújtás nélkül nincs is, de nem is lehet reményünk, hogy az úgyis elcsüggedt s a közterhek viselése által leigázott szőlőtulajdonos hozzáfogjon ahhoz a munkához, melyre önerejéből képtelen. Hogy a kipusztult szőlőket ismét virágzásra lehet hozni, arra szép példát mutat Francziaország, a hol a kormány járt elől jó példával, úgy, hogy buzdította a gazdákat könnyű hitelnyújtással és olyan szakembereket küldött közéjük, a kik ingyen vezették bele őket a telepítés módjába. Nálunk is olcsó kölcsön és ingyenes amerikai szőlővesszőkkel kellene az égető bajon segíteni; mert nem elég az, hogy az országban állítottak néhány amerikai szőlőtelepet, melyekből azonban csak drága pénzen és protekczió utján lehet vesszőt kapni. A fillokszera által sújtott gazdák érdekében csak a múlt héten terjesztett az országgyűlés elé B e r n á t h Béla képviselő egy inter- pellácziót, melyben kérdést intézett a földmivelésügyi miniszterhez, hogy mikor szándékozik a fillokszera által nyújtott szőlőbirtokosoknak adandó állami kedvezményről szóló törvényjavaslatot a törvényhozás házához beterjeszteni ; mert e nélkül a szőlőművelés ujjá- teremtése kérdésében adott programmját a miniszter be sem válthatja. A miniszter programmjában volt egy 80 holdas amerikai szőlőtelepnek Szegzárdon való felállítása is, melyből a szegényebb szőlősgazdák ingyen kaptak volna kiültetésre alkalmas szőlővesszőket. Ha a miniszter beváltja ígéretét, úgy meg lesz Szegzárdon a 80 holdas szőlőtelep s ez által bizonyára nagyobb lendületet fog venni a kipusztult szőlők rekonstrukcziója. Két évvel ezelőtt boldogult Miklós Gyula kir. tanácsos, borászati és szőlőszeti kormány- biztos Szegzárdon volt s értekezletre hívta meg a nagyobb bortermelőket, hogy tanácskozzék velők a jövő teendői fölött. Ekkor a kormánybiztos ur azt ajánlotta, hogy létesítsenek a szegzárdiak szőlőtelepitési társulatot a helybeli pénzintézetek segélyével, mely egyes nagyobb területeknek amerikai szőlővesszővel való betelepítése és ojtványoknak nagybani eló'r állítása által a rekonstrukcziót elősegítené. Akkor ezt a tervet általában kedvezően fogadták, de megvalósításához még sem fogtak, a mely körülmény arra mutat, hogy óriási közöny uralkodik azok lelkében, a kik hivatva lennének a jobb sorsra méltó ügyet kezökbe venni. —th. TÁRCZA. TÓTred-éselcBiztosra vetted, hogy szeretsz, Szereted szám, arczom, kezem, Szereted rajtam, mit szeretni Lehet ily vézna emberen. En is azt hittem, hogy szeretlek, Szeretem ajkad, kék szemed Szeretem, mit egy csacska lányon Manap szeretni csak lehet. De hajh! kisült a csúnya turpi: Hogy én imádott nem vagyok. Hogy még csak versem sem kutatják Azok a bájos kis kacsók. Hogy bennem nem'embert szerettél, De eszmét, múló ideát S csak addig voltam neked édes, A mig a szavam hallgatád. De jaj kisült, hogy én se téged, Csak két szemed imádtam ám, Szigetjét vágyam csolnakának, Melyet a vihar partra hányt. Szóval mi szöryen megcsalódtunk A szívügyekben, édesem. S adjőt mondtunk a jó viszonynak Egy aranyos kis névjegyen. így nem gyanús, hogy mind a kettőnk Ajaka néma, hallgatag, Mikor Leibnitzról diskurálgat Egy pár kiaszott, vén alak. Hrabovszky Lajos. Amitől az uram fél! — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Nem szeretném a sablonszerű uborka-szezonnal kezdeni tárczámat, miután az úgynevezett irodalmi vigéczek már annyit utaztak tárcza-czikkekben, hogy nemcsak érték nélküli mintáik koptak el, hanem a nyájas olvasó, vagyis a vevőközönséget is tönkre silány itották. En önkénytelenül is rátértem azon veszedelmes lejtőre, mivelhogy az uborka-szezon, bár végefeléjár, minden rossznak, kellemetlennek és unalmasnak a megteremtője. Nálam is az agyvelőt ölő hőség nyomasztó pillanatában szülemlett meg az az eszme, hogy felcsapok tárcza-irónak, gondolván magamban, hogy a tisztelt olvasó-közönség elnézését már annál inkább is megnyerem, miután szabad óráimat hasznosabbra nem fordithatnám. Már képzeletben előttem láttam tentát, tollat és minden eszközöket arra nézve, hogy egy félig-meddig élvezhető tárczát megirjak. Nem tartott vissza sem jó házi nevelésem, sem jó anyám intő szava, mely untalan azt csepegtette belém, hogy I jó háziasszony munkaköre a konyha és a ház rendben tartása, nem rettentett el számtalan kékharisnyás- nak sorsa, kik az irodalmi harczmezőn elvéreztek és végre a velük született emberbaráti könyörület sem ejtette el velem a harczra kész tollat, jól tudom, hogy merényletet követek el az újságot olvasó közönséggel szemben és a mi a fődolog, az uramnak gyilkos tekintete, melyet képzeletben már rám vetni láttam, nem riasztott el azon megátolkodott elhatározásomtól, hogy én most tárczát irok, mert tárczát írni legalább egyszer az életben muszáj! Midőn tehát ez a pokoli eszme kóválygott bennem, gondolatok boszorkánytánezot jártak agyamban, úgy, hogy mélyen fohászkodtam a mindenható istenhez, bünbánólag azt fogadván, csak most az egyszer segitsen ki ezen zavarból, hogy szerencsésen megírhassam a tárczát anélkül, hogy elmémben e miatt valami folytonossági hiány ne álljon be! Csak most az egyszer, Uram, Teremtőm! Csak azután ! . . majd újból irok!!! Hogy miről ? ? ? Az még előttem is titok volt, mert valami rét-
