Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-29 / 39. szám
Kossuth Ferencz Szegzárdon. Minden mozzanatában fényesen, a lelkesedés kitörd nyilatkozásai között folyt le múlt vasárnap Szegzárdon az az ünnepély, melyet már hetek óta lázas izgatottság között várt o o mindenki, ki eló'tt Kossuth névnek igazi, világtörténelmi jelentősége ismeretes volt. Nemcsak Szegzárd független érzésű lakossága, hanem a vármegyének minden lelkes polgára igyekezett, hogy a nagy Kossuthnak, méltó fiát, Kossuth Ferenczet láthassa s ajkairól a haza függetlenségéhez vezető szózatot meghallhassa. Már hetekkel előbb készült a Szegzárdon alakult bizottság Kossuth Ferencz fogadtatására, ki a tolnamegyei függetlenségi és 48-as párt meghívása folytán jött Szegzárdra, hogy részt vegyen a párt-szervezkedő közgyűlésen. A párt-szervezkedó gyűlésre, de főleg Kossuth Ferencz üdvözlésére az egész megyéből óriási nagyszámmal jöttek össze különösen a Sárközből, Harczról, Agárd- ról, Bátáról, Nagy-Doroghról, Sár- Szent-Lőrinczről, Tolnáról, Mözsről, Bátaszékről, Váraljáról a lelkes polgárok, voltak ugyanis községek, melyekben csak az öresrek és betegek maradtak otthon. Sárbogár dtól Szegzár dig. K ó s s u th Ferencz útja Sárbogárdiéi Szegzárdig valóságos diadalut volt, szép és megható jelenetekben gazdag utazás, mely — hisszük — úgy a nagy hazafira, mint a neki egész ut hosszában tisztelgők ezreire nézve örökké emlékezetes marad. A Budapestről jövő reggeli személyvonatról pont 11 órakor szállt le Kossuth és kísérői, Pap Elek, H e n t a 11 e r Lajos orsz. képviselők és Pichler, Győző Kossuth titkárja. Sárbogárdon Kossuthot R á t k a y László (Duna- földvár) B o r z s á k Endre (tízegzárd) és nagy- dorogh- szent-lőrinczi küldöttség, a különvonat rendezői szívélyesen üdvözölvén, a kölcsönös bemutatások után Kossuth és kísérői azonnal átszálltak a már akkor ott álló s menetre kész, felkoszoruzott, feldíszített külön-vonatra, mely minden késedelem nélkül megindult Czecze felé, úgy, hogy Kossuth F. — a föntebbi küldöttség intézkedése folytán — ebédjét is a Sárbogárdon beadott ételek és italok elfogyasztásával már a coupé- ban végezte, sőt az indulás — Pécs felől jövő. gyorsvonat elkerülhetése végett — oly gyors volt, hogy a Kossuthot kiszolgáló pinczérek is a külön-vonatban rekedtek Rét-Szlasig. Már az első állomáson, Czeczén nagyszámú éljenző közönség várta a vonatot Dunai József jegyző igen szép és korrekt, emellett rövid és _2 __________ hi rtelen a vonat és Petőfiként „Tengert látánk a mint kitekinténk!“ Ezer és ezernyi nép várt ünnepi dolmányban és ünnepi lélekkel! Az igazi, a jó, a tősgyökeres magyar nép, a kinek szivébe nem csöppent még bele az egyházpolitika üröm cseppje. Kossuth Ferenczet várta, a halhatatlan Kossuth Lajos fiát! Csillagos estéken, pásztor tűz mellett, furulya szónál hányszor énekelte el a „Gyere haza Kossuth Lajost“ ... de nem jött, inig most egyszerre koszorús vonat ide röpíti annak édes fiát! Hát nem álom ez ? Maga Kossuth Ferencz is egy pillanatra megdöbbent a népszeretet ez oczeánjától és némán állt meg a kocsi lépcsőjén. Petries Ferencz üdvözölte őt és ő felelt tele tűzzel lélekkel! A forró láng itt gyújtotta őt fel legjobban ! Beszédének végszavai ezek voltak: „Bármit mondjanak, én megyek utamon és hogy helyes utón járok, azt megsúgja nekem atyám lelke, mely a menyből felém integet.“ A bucsuzásnál alig maradt szem szárazon! A bokrétákat, koszorúkat, oda aggatták Kossuth kocsijának ablakaira. Egy gyermek leány pántlikás gyöngysorát ol- dozta le és adta kezembe, hogy adjam át Kossuth Eerencznek! velős beszéddel, lelkesen üdvözölte Kossuthot, mire ő hasonló lelkes szavakban — éljen-riadalt idézve elő —- válaszolt. Megható jelenet folyt le a nagy-dorogi állomáson, a hol Kossuth ki is szállott. Hatvan fehér ruhába öltözött lány s mintegy kétezer választó fogadta zászlók alatt összeseregelve Kossuthot. Mikor Kossuth kiszállott, az egész nép lelkesedésében egy pillanat alatt valósággal megrohanta a vasúti kocsit, a melyet lázas sietséggel díszítettek fel koszorúkkal, bokrétákkal, úgy, hogy a kocsi valóságos virágos kertté alakult át. Horváth Erzsébet óriási bokrétát nyújtott á^ Kossuthnak, majd a lőrinczi dalárda énekelt el néhány hazafias dalt, azután pedig Petrich Ferencz volt országgyűlési képviselő intézett megható üdvözlő beszédet Kossuthoz. A szónoki állvány körül öreg negyvennyolezas honvédek állottak, ott volt az egész kölesdi választó-kerület egybegyülve, vidéki főldesurak jöttek el fogataikon messze vidékekről. Lelkes beszédeket tartottak még Koleszár Ferencz és Baranyai József Sárbogárdról. Vajta állomásnál Pátka községből Csajági György biró mondott üdvözlő beszédet, Tolna-Mözsön pedig Garai Antal, a függetlenségi párt vezére fogadta diszmagyarban Kossuthot, a következő beszédet intézte hozzá: Nagyságos országgyűlési képviselő ur! Szeretve tisztelt Vezérünk! Meghajlok nagy neved előtt! meghajlok nagyságod és meghajlok mint a 48-as függetlenségi párt vezére előtt! és szivemből üdvözöllek Tolna városának 48-as függetlenségi párt tagjai nevében, üdvözöllek, mint hazánk nagy fiát, ki hivatva vagy kettészakadt pártunkat egyesíteni és diadalra vezetni. Ha kezembe volna ma az a zászló, a melyet 1848. és 49-ben a csatatéren és Budavár ormain lo ■ bogtattam és a melyet 1849. márczius havában, mikor a légnagyobb magyar táborunkban megjelent, háromszor hajtottam meg előtte és ez a legnagyobb magyar .a te édes apád volt! Ma azt a zászlót meghajtanám előtted és kezedbe adnám, hogy emeld fel magasra és küzdj alatta azon szent elvekért, a melyeket reá irt Kossuth Lajos! De kezedbe adnám a törvénykönyvet is, a melybe arany betűkkel be van írva, úgy mint a mi sziveinkbe is, hogy a magyar haza Szabad, Onnállóés Független! népe nem vazalus, hanem szabad polgára e drága véren szerzett hazának! De az én kezemből is, úgymint sok száz bajtársam kezéből, kihullott e drága kincs, nem megbecstelenitve — nem hűtlen elhagyva — hanem a zsarnokság által letiporva, a poi’ba hullott. Nem maradt abból nekem más, mint, egy foszlány és ez a kard. Nézd itt van annak a zászlónak a foszlánya a melyet háromszor hajtottam meg édes Apád előtt! Téged mint gyermeket szentségtelen kezek téptek le a szent Anya kebeléről, idegen népek voltak gyámszüleid, azok között etted a száműzetés keserű kenyerét, elsajátítottad nyelvüket, jó szokáTOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (39. sz.) Megőrzöm, mint a népszeretet szűztiszta emléket A szegzárdi fogadtatás nagyon meglepte! A visszautazás jó része az erről való beszélgetésben telt el. Mindenikünk hozott magával egy-egy képet, melyet összeillesztgetve újra előttünk állt az egész fogadtatás! De különösen megtettszett Kossuth Ferencznek a szegzárdi dalárda éneke. Az a dal, melyet a dalárda, az estebédnél énekelt, felejthetetlen előtte! * Kossuth Ferencz rendkívül érzékeny kedély ! Hej de sok keserű órái lesznek még neki! Mert a magyar politikában most a sá.ral dobálás. járja. Azért mondottam neki, hogy tegye asztalára Petőfi verseit és tartsa nyitva azt a lapot, melyen ez áll: „Mert lantomra Majd megsebzett Homlokom vér cseppje hull .... Majd egy illatos levelke Bokrétám virágibul.“ Rátkay László. Kimagasló pillanat. Irta: GÖNCZY LAJOS. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Meglehet, hogy abba a gyanúba keveredem, mintha ezt az egész irka firkát a Muray Károlynak remek tollából, a napokban a Pesti Hírlapban megjelent tárczájából loptam volna. Bocsánat az elbeszésaikat, tudományukat, müveltségöket. De e drága hazát szeretni az tanított meg, a kit mi Szentünknek, te pedig édes Apádnak nevezél. Mikor az ő kezéből is kihullott a zászló, mikor örökre bezárultak azok a drága szemek, a melyek egykor villámot szórtak elleneire, a haza ellenségeire, akkor oda lépett a fiú és elhozá nekünk az ő megszentelt porait, hogy most már ázé a földé legyen, azé a hazáé, azé a nemzeté, a kit ő oly forrón, igazán szeretett! Te pedig itt maradtál köztünk, hogy ismét e hazáé és egészen a miénk légy, hogy egyesitsd a ketté szakadt pártot s küzdj azokért a szent elvekért, a melyekért küzdöttünk 1848—49-ben. Nézz körül, itt látod pártunk férfiait, kik eljöttek hogy üdvözöljenek, ez itt nem a hivatalos vármegye, — nem a hivatalos Tolna városa Ai- hanem szabad és független polgárai e hazának, kik követni fogják azt a zászlót, a melyre felvan írva Szabadság, Egyenlőség, Testvériség! lobogtasd e szent zászlót és mi követni fogunk. Milliók fogják áldani jöttödet, ki megalkotád, egye- sitéd pártunkat és diadalra vezeted és e milliók között lesz egy agg honvéd, ki kifogja tárni reszkető karjait és kérni fogja a Magyarok Nagy Istenét, hogy áldjon meg tégedet mind a két kezével : Isten éltesse Kossuth Ferenczet, mint a függetlenségi és 48-as párt vezérét! éljen Kossuth Ferencz! Gengné pedig gyönyörű virágkosáral lepte meg. Nagy dicsérettel tüntette ki s meleg kézszoritással üdvözölte Kossuth Nagy-Doroghon Szen-drey Irma úrnőt, ki a különvonat dijjához kegyesen 100 írttal járult. Fogadtatás Szegzárdon. Már délelőtt lehetett látni Szegzárd utczáin, hogy falai között nagy ünnepélyesség készül. — Több helyen kitűzték a nemzeti lobogót s a városban már ebéd után hullámzott mindenfelé a vidékről beérkezett népek sokasága s impozáns látványosságot nyújtott különösen az agárdiak, harcziak és a sárköziek bevonulása bandériummal és zenével, Két óra után mindenki sietett, hogy az állomástól a városba vezető utón magának olyan helyet keressen ki, a hol a bevonulást egész fényében élvezhesse s meglássa Kossuth Ferenczet s igy történt az, hogy Kossuth Ferencz áz állomástól kezdve egész Boda Vilmos lakásáig az összesereglett 20,000-et meghaladó lélek szűnni nem akaró éljenzései között ért el. A szegzárdi állomásra délután pont 3 órakor robogott be a megkoszorúzott s virágokkal feldiszitétt különvonat, mely Kossuth Ferenczet, s a vele érkező vendégeket s az igazi lelkes nagydoroghiakat s a közbeeső állomásokon felszállt polgárokat hozta. Kossuth Ferenczczel jöttek P a p p Elek és H e n t a 11 e r Lajos orsz. gyűl, képviselők, Pichler Győző" Kossuth titkára, Petrich Ferencz volt or1895. szeptember 29. lendő esemény szóról-szóra velem esett meg. Szent igaz, hogy az inspirátiót ennek leírásához az említettem tárczaczikk adta meg. Alig van valaki, kinek életében ne lettek volna momentumok, melyeket mint nem mindennapiakat, „Kimagasló pillanatoknak“ nevezünk. Életem egy ily kimagasló pillanatát akarom elbeszélni. Mint egyetemi hallgató, a szünidőt Bokor Pista jóbarátommal töltém. Pista a rajongásig szeretett; ha csak módját ejtette, mindenkinek az egekig magasztalt. Mielőtt megérkeztem volna, tele lármázta az egész falut, hogy én milyen kitűnő gyerek vagyok, remekül tánczolok és kitünően hegedülök. Az egész dicsériádából egy volt igaz: a kitűnőségem. Az egész kompániában én voltam a legkisebb, de mindig a legnagyobb pohárral ittam s a Pesten megejtett „ricsájkodásokban“ mindenki megugrott vagy kidőlt mellőlem, csak én és még valaki — Pista tartottuk a platzot. Ezért volt oly benső a ragaszkodás köztünk. Pistával hazafelé ballagva a hajnali órákban a járókelők s a sarki hordár nagy gyönyörűségére szép cantusban leénekeltünk valamenyi utunkba kerülő falragaszt. Például Pistának az volt a plakátja, hogy „C s á s z á r f ü r d ő !! Van szerencsém tudatni a n. é. közönséggel stb.“ Ezt énekeltük ad nótám: „Császár körte nem vadalma.“ Valami más érdemlegesebb kitűnőséget biz én sohasem fedeztem fel magamban.
