Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-29 / 39. szám
3 szággyülési képviselő, Garay Antal, G e n g József uradalmi tiszttartók, s ezeknek családjai, Rátkay László, Eisenbarth Gyula, Bor zsák Endre, Csók István festő-művész, és a fővárosból vele jövő hírlapírók. A pályaudvarban a szegzárdi tűzoltóság képezett a beérkezett vidéki tűzoltókkal együttesen sorfalat, s a kordonon belül várakoztak B o d a Vilmos orsz. gyűlési képviselő a függetlenségi párt vezér- férfiaival, a községek elöljárói és a hírlapírókkal. Amint a vonat a pályaudvarba berobogott, lelkes éljenzés hangzott fel, mire megjelent Kossuth Ferencz rokonszenves alakja, kit B o d a Vilmos üdvözölt. Az üdvözlő beszédre válaszolva Kossuth Ferencz kijelentette, hogy örömmel jött Tolna vármegye függetlenségi polgárai közé. Ezután megkezdődött a bevonulás, melyet a 320 tagból álló bandérium nyitott meg, s melyet Hauk Károly vezetett. — A banderisták festői látványt nyújtottak, mindegyik nemzetiszin szalaggal volt feldíszítve. I— A banderistákat a tűzoltók követték zászló alatt, s bevonulás közben a tűzoltói zenekarok a Kossuth indulót játszották. — A menet alatt mindenütt lelkes tüntetésben részesítették Kossuth Ferenczet, kit a sétatér sarkán felállított diadalkapunál az ut mentén felállított szegzárdi fehérrubás lányok, s a vidékről bejött falusi lányok, a falujokbeli népviseletben, virágzáporral fogadtak. — A fehérbe öltözött lányok nevében felsőszoporai S z i 11 y Ilonka kisasszony üdvözölte Kossuth Ferenczet, s egy gyönyörű virágcsokrot nyújtott át neki, melynek széles nemzeti szalagján ez a felírás állt: A Tolna megyei hölgyek Kossuthnak. Leirhatlan lelkesedéssel fogadták a bevonuló Kossuthot, kit az intelligenczia hölgy tágjai kendő- lobogtatással üdvözöltek, s valóságos emberáradat kisérte át folytonos éljenzés között B o d a Vilmos lakásáig, a hol Kossuth Ferencz megszállott. A pártszervezkedö gyűlés. . Nem is csillapult még le a lelkesedés, mely Kossuth Ferenczet bevonulása közben kisérte, már is sietett mindenki a kis vásártérre, hol a szónoki emelvény volt felállítva, hogy az elmondandó beszédeket jó helyről meghallgathassa. Négy órakor érkezett meg Kossuth Ferencz a közgyűlés színhelyére kíséretével, hol már mintegy 20,000-en vártak reá. A szervezkedő közgyűlést Jeszenszky László báró, a pinczehelyi kerület képviselője nyitotta,. meg, üdvözölvén Kossuth Ferenczet, s felkérte, hogy legyen szives a függetlenségi és 48-as párt politikai álláspontjáról nyilatkozni. Kossuth Ferencz beszéde. Örömmel jelentem meg itt, mért azt látom, hogy azok a reményeim, a melyeket alkottam ma - gamnak, a mikor ide indultam, csakugyan meg i s valósultak. Azt reméltem, hogy fel fogom találni 1895. szeptember 29. az igazi lelkesedést és hazafiságot; és nem csalódtam, fel is találtam azt. Most ez a lelkesedés az én csekély személyemre összpontosul, de én ezt nem veszem magamra, hanem a honszerelem, a haza függetlenségi vágyai kifolyásának tekintem. Barátim! Sohasem volt ez a lelkesedés szükségesebb, mint most, midőn minden igaz hazafi, minden függetlenségi ember egy szivvel, egy lélekkel kell, hogy arra törekedjék, hogy a magyar nemzet előre haladjon. Most közeledik az az idő, a mikor szavazni kell a legnagyobb horderejű kérdések felett, még pedig a nemzeti bank és az önálló vámterület kérdései felett. Kossuth beszéde további folyamán utalt az említett kérdések kiváló fontosságára, a melyek keresztülvitelét a legnagyobb elszántsággal kell követelni. Azután áttért a függetlenségi párt együttes, közös akcziójának szükségére. Lehetetlen — mondá —széjjelforgácsolt erővel, pártviszályok által megbontott egységgel harczba indulni. Elkerülhetetlen szükség van arra, hogy úgy jöjjön létre az egység, hogy újabb szakadás lehetetlenné váljék. A pártszakadás okairól megemlékezve, a következőket jelentetette ki: Sokan azt mondják, hogy én személyesen törekszem a párt egyesítésére. Igaz, hogy, én is, mint egyes polgár, törekedtem erre, mióta hazajöttem, mert erős a meggyőződésem, hogy a jövő választásoknál szétverik a függetlenségi pártot, ha egymás ellen küzd. Törekedtem a párt egyesítésére azért is, mert édes atyám végső kívánsága az volt, hogy a függetlenségi párt egységes legyen. Követelje az ország választó közönsége a központtól, hogy minden tekintetet félre téve, valósítsa meg az egyesülést a haza szeretetének nevében. Barátim! Én nem predentálom azt, hogy vezér legyek, nincs rá semmi igényem, de igen is predentálom azt, hogy hazafi legyek. Hazajöttem óta nincs más czélom? mint előmozdítani a haza ügyét. Képviselőtársaim közül többen éreznek úgy, mint én. Itt van szerencsém tisztelhetni két képviselőtársamat, a kik különböző pártba tartoznak: báró Jeszenszky Lászlót és Boda Vilmost. S ők megmutatták, hogy lehet egyesülni és tisztelet adassék nem a személyemnek, hanem a Kossuth- névnek, a mely magában egy programm. Azt mondják, hogy „Kossuth lejárta magát, elfordult tőle a nép!“ Némely hírlap azt iija, hogy egyik hibát a másik után követem el. Barátim! Ember vagyok, hibázhatok. De ha hibázok is, egy czél lebeg előttem: dolgozni a haza függetlenségén. Az atyám által kijelölt utón haladok, de törvényes eszközökkel küzdők. Ha hibáznék, ne szidalmazzanak, hanem világosítsanak fel, hogyan kell helyesebben cselekedni. Meggyőződtem arról, hogy nem hiszi el a nép, hogy mindenben hibázom. Meggyőzdtem, hogy becsületes törekvésem visszhangra talált a magyar szivekben, a midőn kérem önöket a haza szent nevében, felejtsenek el minden viszályt, távolítsák el nemzetünk átkát: a pártoskodást; távolítsák el most a végső órában, mert ha megengedik, hogy széttöijön pártunk, vége a hazának. Némelyek azzal hozakodnak elő, hogy sokan a függetlenségi pártból támogatják a kormányt. Ha ez igaz volna, akkor azok átmennének a kormánypárthoz, mert hisz ott vannak a javak a támogatás jutalmául, igy tehát jutalomban részesülnének. Sem ezt, sem azt ne higyjék, hogy a másik párt klerikális, mert akárhányan vannak köztük, a kik megszavazták az egyházpolitikai törvény- javaslatokat. Fájdalom, sokan megtámadtak azok közül, a kik a másik függetlenségi párthoz tartoznak. Támadásaikat nem viszonoztam támadással, mert testvéreimnek tekintem őket. Én járni fogok a magam utain, hogy megszerezzem ügyünknek a nép lelkesedését, hogy erőt és vigasztalást merítsek a nép szeretetéböl, a midőn engem félreismernek, úgy is mint embert, úgy is, mint hazafit. A magya néphez fordulok, kérve, hogy kövessenek, kövessék azt az utat, a mely elvezet hazánk függetlensegéhez. Kossuth Ferencz beszédének végeztével elhangzó lelkes éljenzés lecsilapultával Boda Vilmos terjesztette elő a következő egyhangú lelkesedéssel elfogadott határozati javaslatot: Határozati javaslat. A tolnavármegyei függetlenségi és 48-as párt, tekintettel hazánk jelenlegi közjogi helyzetére, részint hogy a nemzet által immár megszerzett alkotmányos jogok visszafejlesztésére törekvő s kétségkívül létező irányzat érvényesülését megakadályozza, részint hogy a magyarság örök eszményét képező állami teljes önállóság és függetlenség iránti változhatlan törekvést ébren tartsa, sőt fokozza, egy alkalom adtán az ország kormányzatának átvételére hivatott osztatlan közjogi ellenzék létezését elodázhatlan szükségnek tartja. E czélnak megvalósitása érdekében az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt ketté szakadását őszintén sajnálja sminden oly törekvést, mely a hivatott erők újólagos egyesítését tekinti feladatának, igaz örömmel üdvözli és már ezen alkalommal ünnepélyesen kijelentig hogy az 1884. párt program összeségéhez tántoritla- nul ragaszkodik. Magyarország függetlenségének kivivására irányzott törekvés mellett a köz- intézmények szabadelvű fejlesztését is melegen óhajtja. Egyúttal a függetlenségi és 48-as pártnak a vármegye területén a kimondott elvek alapján leendő egyöntetű szervezése czéljából egy 72 tagú központi igazgató-választmányt alakit s azt a szervezés keresztülvitelére szükséges intézkedések foganatosításával teljhatalommal megbízza. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (39. sz.) Hogy valami jól tánczoltam volna, biz az nem igaz. Valamennyi volt tánczosném, ha rám néz, a tyúkszeme jut eszébe. Hegedülni pedig csak úgy hegedülök, mint a legtöbb dilettáns. Vidéken csináltam eífectusokat, de Pesten kutyába se vettek. Szóval tuczat muzsikus voltam. Pista, mint mondám, telekürtülte dicsőségemmel a falut s igy nem csoda, ha egyelőre kaptak rajtam. Egy alkalommal Hriyacsek János úrhoz, egy Csehországból ide szakadt s most már Bach beamtersége alatt szerzett babérain pihenő falusi notabilitáshoz voltunk hivatalosak. Hrivacsek igen kedélyes s gaval- léros öreg ur volt. Állandóan viola szin kabátot és hasonszinü orrt hordott. Becses neje: tömzsi kis asz- szonyka, telve nyájassággal és apró vimmerlikkel. Boldog szerelmüknek két immáron teljesen nagykorú leányzó és egy 6—7 éves fiúcska voltak élő tanúi. Hogy nagy Rózát és Kati kisasszonyokat Titian ingyen le nem festette volna, aunyi bizonyos. Róza nagy zenei talentum hírében állott, mig Kati szívesebben forgatta a poétákat. Megérkezvén a dicső nap alkonya, frakkba vágtuk magunkat s beállítottunk. Beszéltek kiváló hiremről (No, no!) Zenetudásomról, Pistáektól mindjárt elő is hozták a hegedűmet. A kis Bandi csemete rögtön a nyakamba kapaszkodott s rángatott, hogy neki húzzam el azt a nótát, de mindjárt, hogy Süt a mama, süt a mama Három tepsi pogácsát Ha pedig nem akarnék húzni, legalább adjak egy czigarettát. Én a czigarettát választottam, Bandi hihetőleg élt vele, mert félóra múlva nagyon sápadtan ődöngött be. Róza nagysám telivér újságíróhoz illően kérdezte, játszom-e Palotásy müveit, igenlő válaszomra zongorához ült s nehány akkordban végig szaladt a billentyűkön. Hozzáfogtunk. Az első nehány ütem csak ment valahogyan, de a mi következett, azt nem hívták se merengés, se derengésnek. Boldogult Palotásy még ilyent nem pipáltál. Egy artikulátlan chaosz volt az egész. Végre két lófejjel, akarom mondani két ütemmel megelőzve csakugyan beérkezett. Frenetikus taps és elismerés. — Még ilyen szépen senkivel sem tudtam eljátszani mint magával, — sóhajtott Róza. — Bocsánat, de látom, hogy én nem lehetek méltó partnere Róza kisasszonynak. — Sőt ellenkezőleg! Ön gyönyörűen játszik, csak összekellene szoknunk. (Pajtás! Szökjünk, sze- pegtem én.) Tálalva van, — jelentették. Hála neked szent Dávid hegedűsök patronusa, — ez éppen jókor jött. * A két Gráczia közé jutottam az asztalnál. Az egri vörös inspirált mellettünk kalendáriumi élezekre. A harmadik fogásnál tai'tottunk. Valami omlós história volt, pedig én a csuszamlósat (ad nótám: / egri vörös) jobban szeretem. Éppen engedelmet akartam kérni, hogy: de már ebből nem eszem, midőn kijelentődött, hogy ez a tészta tüstén az én kedvemért készitődött s Rózika rózsás kacsói négy darabot helyeztek tányéromra. — No fiú, — mondom — ha te ezt bevágod, akkor dicső vagy — s megerősítésül az egriből nya- kaltam. A Bandi gyerek szocziális eszmékre nagy hajlandósággal birt, mert con amore a frakkomba beletörülvén maszatos kezeit, tányérom tartalmát egyre kevestitette. (Óh Rudi 1 te vagy az én már- már kitörő tengeri betegségemnek koleracsepje. Fájdalom a mama Argus szeme észre vette s kárpótlandó még két darabot tett a tányérra. Borzasztó I Ekkor állott föl a patikárus, kiköhögvén a kiköhögendőket: neki szállott a házi urnák. Csupa destillált frázisokat vágott ki, hogy az úristen a mi kedves háziasszonyunkat, valamint úri familiáját, nemkülönben pesti vendégünket Sziklay Kálmán barátunkat legkitűnőbb interpretálóját, azonképpen az egész tisztelt társaságot sokáig éltetni el ne mulassza! — Éljen ! Éljen 1 Itt az idő most vagy soha 1 A pohárcsengés pillanatában, valamennyi tésztát a frakkom zsebébe pakliztam. * Kati nagysám szólított meg. — Ugy-e szeret tánczolni ? . . . Nem i . i . azaz hogy ne. — Bravó, akkor jöjjön — forgasson meg.
