Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1895-09-08 / 36. szám

1895. szeptember 8. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (36. sz.) tanulmányait a helybeli ref. iskolába kezdve, már 8 éves korában a debreczeni főiskola 3 elemi osztályá­ban vétetett fel. Ezen hires Collegiumban folytatta azután és végezte be középiskolai és jogi tanulmá­nyait a nagy Péczeli, Ercsey, Sárvári, Kerekes és több országos nevű professzorok lábainál, a kiktől nem csupán a tudományok édes tejét szívhatta magá­ban az eleven ifjú, hanem azt a valódi puritán Cál- vinista érzületet és gondolkozást is, melyet mindnyá­jan ismertünk és tiszteltünk ő benne. Debreczenben ismerkedett meg, gyermekkorában azzal a nagytehet- ségü ifjúval, a ki ekkor collegiumi praeceptor s Décsey - nek is tanitója s később, arra volt hivatva a gond­viselés által, hogy a magyar református egyháznak egyik fényes csillaga legyen: Török Pállal, a kihez azután is mindvégig nem csupán baráti, hanem valódi fiúi szeretettel ragaszkodott. E viszonynak köszön­hette később egyházmegyénk, hogy Décseyt megis­merhette és 30 évig a magáénak mondhatta. Jogi pályája végeztével, 19 éves korában, már Szatmármegye nagyhirü főjegyzője, a lánglelkü szónok és költő, Kölcsey Ferencz oldala mellett van joggya­korlaton és — saját szavai szerint — „hallgatja vala nagy mesterének magas reptü szel­lemi oktatásait, az ifjú lélek sóvár szen­vedélyével egész azon napig, midőn a hallhatatlan költő lelke égbe száll“. Ezután a szülő megyéjében egy évig viselt megyei tiszteletbeli aljegyzősége után, ifjúi tettvágy az ország fővárosába vonja és 1840-ben letevén az ügyvédi vizsgát kitűnő sikerrel, csakhamar önálló ügyvéddé lesz, mely minőségében azon szeren- csébenrészesült, hogyelhaltnagymestere Kölcsey barátai és irótársainak: Vörös­marty, Bajza, Fáy, Szemere stb. társasá­gában tültheté munkától szabad óráit. Tehetségei és kiváló szorgalmával e közben szélesebb körök figyelmét is magára vonván, előbb (1846.) a nagy Széchenyi által létesített Tiszaszabá- lyozási, majd pár évvel később, a gróf Andrássy Gyula elnöklete alatt megalakult első magyar tisza- gőzhajózási társulat ügyvédje s jegyzője lett. 1848-ban pedig a Széchenyi vezetése alatt álló közlekedési miniszterinm folyó szabályozási és hajózási osztályába titkárrá neveztetett ki István nádor által; s e minő­ségében szolgálta a hazát egészen a világosi fegyver letételig. Az ezután következett szomorú korszak, tudva­levőleg tétlenségre kárhoztatá amagyar közélet összes hazafias ellemeit és számot tevő erőit. Décsey Lajos is, bár a császári kormány által — mint nem kom- promitált egyén — felszóllittatott elébbi hivatalai foly­tatására, Fehérmegye Alsó-Körtvélyes pusztájára vonult visza, hogy ott, a szabad természet kebelén távol a világtól, — s közel az istenhez, táplálja titkos hazafias reményeit s várja a jobb napok felderülését. Ez a kies kis puszta lett most, az erdélyi születésű ember­nek uj hazája, itt szántott, vetett, kertészkedett pá­ratlan szorgalommal s a körtvélyesi csendes Tuscu- lanum rövid idő alatt egy kis paradicsommá változott át kezei alatt, melybe időközben fészket rakott a családi boldogság is, benépesítvén azt fényes szárnyú apró angyalokkal. Jött aztán az 1860. a nemzeti fellángolásnak ez a gyönyörű, de hirtelenséggel letűnt esztendeje; felragyogott a haza egén a szabadulás remény csillaga, hogy aztán- csakhamar lefusson az égről . . . meg elevenültek a száradt csontok, felébredt a szunnyadd hazafiság. Kárpátoktól Adriáig ez a kiáltás töltötte be a levegőt: Jertek épitsük meg Jeruzsá­lem kő f al ai t, hogy n e 1 e gy tink ezután gya­lázatosak!. Á lelkes Décsey sem maradhatott to­vább tétlenül, oda állt ő is az épitők közzé, a megye védbástyára, előbb mint esküdt majd mint törvény- széki előadó birája Fehérvármegyének. A közbe jött rendszer változással azonban, ismét a magán életbe vonulván vissza, egész közéleti tevékenysége a fejér­megyei gazdasági egyletre szorítkozott, melyben igaz­gató tanácsosi állást viselt. Az alkotmányos korszak megnyiltával, ismét ott látjuk Décseyit a küzdő harczosok, sőt a vezérek között és amint a megyei élet sorompói megnyíltak, 1865-ben Fehérmegye sármelléki járásának főszolga- birájává lett a kiváló tehetségű erélye és pontossága által nagy népszerűségre emelkedett férfiú s e hivatalt viselte 1872. év eleéig, amikor a kir. jbíróságok or­szágszerte felállittatván, 0 Felsége által a sárbogárdi kir. jbirósági hivatalra neveztetett ki, 14 évig viselte e hivatalt s szolgálta az igazságszolgáltatás ügyét, nemcsak szakértelemmel, de teljes odaadással és oly páratlan buzgósággal is, a mely akkor megyeszerte szinte közbeszéd és magasztalás tárgyát képezte, sőt képezi maiglan is. Érezvén azonban a 68 év terhét s részben családi körülményei miatt is 1886-ban, saját kérelmére nyugdíjba helyeztetett, mely alkalommal 0 Felsége kir. tanácsosi czimmel és ranggal jutal­mazta meg a hosszú szolgálatban szerzett kiváló ér­demeit annak a hiv szolgának, a kinek kora ifjúsá­gától fogva jelszava volt: „királyért és hazáért!“ Visszalépett hát a közhivatalnoki s reá nézve épen nem dicstelen pályától, a melyen való tevékeny­ségét tán kissé hosszasan, de — érzem — még min­dig fogyatékosán vázoltam: visszalépett, hogy — mint akkor mondá — hátralevő életét egészen drága csa­ládjának és annyira szivéhez nőtt s szeretett egyhá­zának szentelhesse. És most jutottam odáig, tisztelt közgyűlés, hogy Décsey Lajost mint egyházi tisztviselőt s mint refor­mátus embert méltassam és- jellemezzem. Ezen olda­láról ismertük mi őt legjobban, ez érdekel minket legközvetlenebbül; kérek tehát még egy kis türelmet, a mig részint az írott emlékekből, részint saját- em­lékezetemből, az egyházmegye egykori tanácsbirájának később gondnokának vonzó alakját felidézni törekszem. Köztudomású és egyúttal sajnos dolog, hogy külső­somogyi egyházmegyénk, sajátságos népesség oszlási viszonyainál fogva soha sem volt oly szerencsés hely­zetben, mint a többi egyházmegyék, hogy egyházias érzületű s tekintélyes világi férfiak nagy számával dicsekedhetett volna, saját területén. A magyari-kossá, Sárközy, Halász, Hajos stb. úri családok a melyeknek egyes hitbuzgó tagjai, az egyházi életben is szerepel­tek és elévülhetlen érdemeket szereztek az idők foly­tán részint megfogyatkoztak, részint kihaltak, vagy más vidékre költöztek; minek folytán egyházi köz- igazgatásunk, a világi elemnek annyira szükséges tá­mogatását igen gyakran volt kénytelen nélkülözni. Ily nehéz volt a helyzet a 60-as évek elején is. Magyari Kossá Sámuel, kinek 50 éves hü szol­gálatát s fejedelmi bőkezőségét hálásan emlegetjük ma is, leteszi elfáradt kezéből a kormány gyeplőjét és az e. m. közvélemény, vezér nélkül, tanácstalanul áll a bizonytalan helyzettel szemben. Gondnok sincs, tanácsbirák is kellenének; ki fog utat mutatni a sötétben ? Ki más mint az a jó Isten, a ki a kövekből is támaszt fiakat Ábrahámnak és a jó Isten kezének egy hatalmas eszköze: Török Pál, ki átható tekinte­tével oly bámulatosan tudta felismerni és kiszemelni a maga nagy czéljaira szükséges embereket. (Folyt, köv.) A magyar osztálysorsjáték. Olvasóink kétség kívül gyakran találkoztak ezzel a czimmel az utóbbi időben, mert ismert dolog, hogy az országgyűlés felhatalmazása és a kiaály ál­tal jóváhagyott törvény alapján a milleniumi kiállí­tás alkalmából rendezik az első magyar osztálysors­játékot és ennek a sorsjátéknak hasznából egy millió forintot a kiállítás czéljaira fordítanak. A hírlapokban napról-napra lehet olvasni az osztálysorsjátékra vo­natkozó híreket, de a közönség nagy része még min­dig nem tudja, hogy tulajdonképpen mi is az osz­tálysorsjáték ? Az osztálysorsjáték nem egyéb, mint több sors­húzásnak egybevonása. Több sorshúzás tehát egybe­vonva képezi az osztálysorsjátékot, mig ennek kere­tében minden egyes sorshúzásnak osztály a neve. Tulajdonképpen mindegyik osztály önmagában is egy önnálló sorsjáték, úgy, hogy bárki tetszése szerint akár az egész sorsjátékban, akár pedig csak egy-egy osztályban vehet részt. Természetesen ahány osztályban résztvesz, annyi osztályra kell fizetnie, mert minden újabb osztályban pályázik az ő sorsjegye a nyereményekre. Ezek a nyeremények jpedig oly nagyok, amilyenek Magyar- országon, de még a külföldön is, még sohasem voltak. Mert hát a szerencsés esetben 1 millió koronát lehet nyerni a magyar osztálysorsjátékon. A dolog úgy áll, hogy a kiállitás alkalmából rendezendő első magyar osztálysorsjáték két osztály­ból áll, vagyis két húzása van. Mindenki vehet sors­jegyeket és pedig tetszése szerint csupán az első osztályra, vagy pedig mind a két osztályra. Csupán az első osztályra egy sorsjegy ára 20 forint s ezt úgy hívják ; osztálysorsjegy; mindkét osztályra pedig 40 forint, ezt teljes sorsjegynek ne­vezik. Az egész sorsjáték következőképpen fog tör­ténni : Összesen van 100,000 darab sorsjegy. Ezek közül az első osztályban, tehát az első sorhuzás alkalmával 10,000 darab nyereményt húz­nak ki, a melyeknek legkisebbikje is 40 forint, tehát kétszerannyi, mint az osztálysorsjegy ára, mig a leg. nagyobb nyeremény 800,000 korona. A nyereménye­ket minden levonás nélkül fizetik ki. Az első húzást október hónapban tartják meg és ezen a sorshúzáson részt vesz mindenki, a ki akár 20 frtos osztály sorsjegyet vett, akár pedig 40 frtos ^teljes sorsjegyet. A mikor az első húzás megtörtént és kifizették a nyereségeket, akkor be van fejezve az első osztály és megkezdődik a második osztály, mely még sok­kal előnyösebb, mint az első. De a másodikban csakis azok vehetnek részt, a kik mindjárt kezdetben egy 40 frtos teljes sorsjegyet vásároltak, vagy pedig azok, a kik első osztálybeli 20 frtos sorsjegyükre még 20 frtot ráfizetnek. És nagyon ajánlatos is, hogy minden ember vagy vásároljon mindjárt 40 frtos sorsjegyet, vagy pedig, ha csak 20 frtos sorsjegyet vett, fizesse azután rá a második 20 frtot is. Mert a második osztályban már csak 90,000 sorsjegy van és ezek közül 21,499 sorsjegyre jut nyereség, úgy, hogy tehát a két osztályban minden harmadik sors­jegy kap nyereményt. És hozzá milyen mesés nagy­ságú nyereségek: 6000 koronás, 8000 koronás, 10,000 koronás, 15,000 koronás és 20,000 koronás nyere­mény van egy egész csomó, de vannak aztán 50,000 koronás, 100,000 koronás, 200,000 koronás és 400,000 koronás nyeremények is, sőt a legszerencsésebb sors­jegytulajdonos egy millió koronát is nyerhet. Együtt­véve 49 főnyeremény van, de még azonfelül e 49 főnyeremény közül az, a melyiket utoljára húzzák ki, 600,000 korona külön díjban is részesül. Egyszeriben milliomos lehet az emberből. Látható tehát, hogy az osztálysorsjáték alig képzelhető óriás előnyöket nyújt. Az első húzást ok­tóber 16., 17., 18. és 19-én tartják meg, mert bizony teljes négy napig tart, a mig a 10,000 nyereményt kisorsolják. A húzást a pénzügyminisztérium ellen­őrzi egy kir. közjegyző jelenlétében. De mindenki, a kinek van egy sorsjegye, maga is ott lehet a sors­húzásnál és megfigyelheti azt, mert a húzás nyilvá­nos lesz. A nyereményeket pedig, még az esetleg milliós nyereséget is rögtön kifizetik a húzás után, még pedig egy krajczár levonás nélkül, eltérőleg a többi sorsjegyektől, a hol mindenféle gyakran 20 szá­zalékos levonások történnek. Az országgyűlés teljes adó és illetékmentességet adott az osztálysorsjátéknak s igy akár mennyit nyer is valaki, a nyereséget az utolsó krajczárig rögtön kifizetik. Olyan előnyei vannak tehát ennek az első ma­gyar osztály sorsjátéknak, a milyennel semmiféle sors- jáfék sem dicsekedhetik. És ezért gondoskodva van arról is, hogy minden ember kivhesse a maga részét belőle. Lehet kapni tizedrész és huszadrész sorsje­gyeket, úgy, hogy bárki két forinttal vagy egy fo­rinttal az első osztályban, — négy forinttal vagy akár két forinttal pedig mindakét osztályban játsz­hat s részt vehet e csekély összegekért a milliós nyereségben is. Olyan kecsegtető előnyök ezek, a melyek megérdemlik, hogy minden egyes ember pár forinttal hozzájáruljon. Fognak-e emelkedni a buza-árak? Egy szeszélyes asszony, meg a gabona-tőzsde, az mindég kiszámíthatatlan. Azért a jövendölgetés alig lehetségesebb bizonytalanabb alapon, mintha azt jósolgatjuk : emelkedni fognak-e búzaárak ? Mindezeket tudva és előrebocsájtva mi mind­azonáltal azon reménységet tápláljuk, hogy az a gazda, a ki gabonájával vár nem rosszul intézi a maga dolgát. Meg mondjuk, miért? Először is biztos tünet, hogy az export-áruk a gahona-tőzsdén állandóan emel­kednek, legmerészebb szökést mutatott 16-án, a mikor az eddig elért export-kötéseket tízszeresre szöktették föl a jegyzések. Mig aug. 14-én, 29-én mm. jegyez­tetett, 16-án 150,000 mm. került a tőzsdén eladásra és már ez is hat krajczárral szöktette föl az árakat. Áremelkedésekre lehet számítanunk azért, mert mint mindég a termésről szóló világstatisztika, most is annyira megbízhatatlan, hogy már most a piacz elején teljesen valótlannak kell tartanunk azon kürtö­léseket, melyek a búzatermelés óriási feleslegéről be­széltek. Amerika hektárjai, a Szarmát-sikság épenség- gel nem termett oly bőven, mint azt az officiozus iermés-statisztika belénk akarja diktálni. És mine venis ad fortissimum virume a magyar búza világ­forgalmi értéke, még a mai árdepressió mellett is nincs elérve. Vagyis ha pénzünk szerint a New-Yorki gabonatőzsdén az amerikai búzáért 4 frt 20 krt jegyez­nek, magyor Kánaán búzája jóval többet ér 6 frt 50 krnál, mennyi világforgalmi értékét a tőzsde sza bályozza. A tiszavidéki, bánsági búza qualitás dolgá­ban [olyan kétségielen prémiumokkal rendelkezik, a világforgalom előbb-utóbb respektálni fog. Figyeljünk, hogy igy lesz-e | MEGYEI IRODALMI CSARNOK. B o r d a 1. Fel barátim, fel azzal a pohárral! Éljünk vígan a világnak javával. Dobjunk el most minden terhet magunkról Szabaduljunk a bánattól, a gondtól. Fel a pohárt és igyuk ki fenékig, Meglehet, hogy úgysem iszunk mindéltig. Vagy a szőlőt sújtja Isten csapással, Vagy a szivünk hasonlik meg egymással. De ne legyen meghasonlás közöttünk, Örk ödjék az Isten szeme fölöttünk.

Next

/
Thumbnails
Contents