Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-08 / 36. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY Úgy vagyunk értesülve, hogy a város hajlandó ezt a helyet igen kedvező feltételek mellett a vállalkozóknak átengedni. A mi most már a másik főkérdést: a fürdő létesitésének m ó d j á t illeti, abban is könnyű lesz rövid idő alatt megállapodásra jutni, minthogy, nézetünk szerint, csak egyetlen egy ily mód áll rendelkezésünkre s ez az, hogy a fürdőt a helybeli pénzintézetek bevonásával részvénytársaság alakitása utján kell létesíteni; és pedig azért, mert a másik létesítésre hivatott tényező: a város a mai közgazdasági válság .közepette s mert minden rendelkezésre álló ereje a főgimnázium létesitése körül igénybe vétetett, teljesen képtelen arra. hogy újabb vállalatok létesítését anyagi eszközökkel gyá- molitson. Hogy pedig részvénytársaság létrehozása minden nagyobb nehézség nélkül sikerülni fog, aziránt nincs semmi kétségünk és pedig azért, mert anynyira általános az alkalmas fürdő hiányjának nyomasztó érzése, hogy bizonyára mindenki két kézzel fogja megragadni az alkalmat, miszerint a létező kétségbeejtő állapotokon segitsen s mert a leg- nagyobb kilátás van arra, hogy az a részvény, mely az aláíró birtokába jut, nem hever gyü- mölcsözés nélkül, hanem idővel tekintélyes osztalékot és nyereséget nyújt. Úgy vagyunk értesülve, hogy ezen ügy tüzetes megbeszélése czéljából nem sokára értekezlet fog egybehivatni, mely már a hazai fürdőktől beszerzett hiteles adatok alapján tökéletesen tájékozva lesz azon összeg felöl, melyet a fürdő létesitése igénybe veend s igy számítást tehet arra nézve, hogy a részvényekbe befektetett tőkéje után minő jövedelemre számíthat. Természetesen mi a legnagyobb jóakarattal tekintjük a vállalatot s ezt minden fázisában a legodaadóbb támogatásban részesítjük. Teszszük ezt azért, mert belátjuk, hogy alig vettetett fel mostanában eszme, mely a közérdekből származva, inkább hivatva volna közszolgálat teljesítésre, mind az: hogy fürdőt Szegzárdnak! b. A szőlő uj betegsége. A mindenféle szülőbetegségek által agyonrémitett szőlősgazdáknak bizonyára nem kis vigasztalására fog kozás, iszonyat és rémület kiáltásai, gyászos panaszok zűrzavara volt ez, elnyújtva mint a holdvilágot sirató ebek üvöltése. Pár pillanatra elhallgattak, de csak azért, hogy kinzóbban, erősebben kezdjék újra, e közben az egész duar egy hirtelen és általános lázzal ki- világittatott. Micsoda zenebona ez ? kérdém vörös gyapjú leplébe levő, az elhaló tűz körül forgolódó spahímat. — Csekélység, kapitányom! Valaki meghalt, válaszolt nyugalommal. — Hogyan! valahányszor valaki meghal az asszonyok ily torokszakadtan kiáltoznak? — Nem! ő meghalt, mástól megölve. — Kicsoda mástól? — Manarph! (én nem tudom!) A legközönyösebb mozdulattal húzta fejére kámzsáját. Egy arabra a halál csekély fontosságú. Ezalatt a zaj fülsiketitőleg folyt tovább. A sátor közökben rendkívüli élénkség volt látható, titokzatos fénytől megvilágított fehér kísérteties alakok jöttek- mentek s a fülsiketítő zsibongás közül egy szorongó kiáltást mintegy kétségbe eső könyörgését világosan kiértettünk. — Menjünk oda, mondám az engem kisérő tisztnek. Ott gyilkolnak. Az Isten szerelmére. Gyorsan megindultunk kísérve alantasainktól és szolgálni a „Borászati Lapok“ ez évi augusztus 25-én kiadott 35-dik számában foglalt czikk, mely a rekonstruált szőlőknél állítólag mutatkozó uj szőlőbetegséggel foglalkozik s melyet itt egész terjedelmében közlünk. A czikk következő: Nézzünk hát egyszer a szeme közé ennek a sokat említett baczillusnak, a mely oly nagy port vert fel az I gummiképző tehetségével. Mi hát az a „Gommose bacillaire?“ íme a meghatározása: Prillieux és Delacroix urak kaptak tuniszból, továbbá Francziaország Var departementjának több helyéről, azonfelül Bordeaux vidékéről is beteg szőlőmintákat, a melyeknek az ő nézetük szerint egy ba- czillus okozta a baját. Miután pedig a Var départe- ment határos Olaszországgal, továbbá kétségtelen, miszerint ezen megyében több olasz származású szőlőfaj müveltetik, végre Olaszországban egy mai nero nevű betegség pusztít a szőlőben, úgy Prillieux és Delacroix urak azon nézetöknek adtak kifejezést, hogy ezen Var départementbeli betegség nem más, mint a mai nero. Prillieux és Delacroix urak csak mintákat kaptak (des échautillous) és a szőlőket nem is látták, a melyekben a vész állítólag pusztít és ezt jó lesz mindenekelőtt tudomásul venni. Nevezett urak a beteg tőkék kinézését a következőképpen írják le: 1. „A szőlőtő visszamarad növésében, a fiatal hajtások nem fejlődnek normális nagyságra, a levelek elformátlanodnak mély begörbülésekkel, de zöldek maradnak“. 2. „A vessző keresztmetszetben apró fekete pontokat mutat, a melyek szaporodván, összefolynak és barnaszinü pettyeket képeznek, a rohadt fához hasonlóan. A metszlapból barna- gumószerü folyadék szivárog.“ 3. „Ugyanekkor a fának tömöttsége és vastagsága csökken, (összeaszik) és az elszáradt háncsréteg nehézség nélkül fejthető le az elpusztult fáról“. 4. „ A baj a metszlapoknál kezdődik és a gyökér felé halad oly módon, hogy az igy elroncs'olt részek mintegy behorpadt részt képeznek az egészséges részszel szemben.“ 5. Végre repedések támadnak a héjon, a melyek a saprophita gombák tenyészetét elősegítik. Mindezen bajok keletkezését ők egy baktériumnak tulajdonítják, a melyet ők állítólag tisztán (levesben) is kultiváltak, és újra üvegházi szőlőtőbe ojtván, ott vele ugyanezen jelenségeket újra elő is idézték. Kijelentik továbbá miszerint laboratóriumukban őriznek egy darab csalhatatlanul mai nero-s tőkéről származó vesszőt, a mely ugyanezen jelenségeket mutatja. Nem mulasztják el azonban nevezett urak soraikat azzal végezni: „Nais il existe encore bien des obscurités dans cette question“, (de e kérdésben még sok felderítetlen) és ebben igazuk van, mert ebben még sok a homályos. Ezen homály eloszlatásra pedig senki sem hiva- tottabb Foex Gusztávnál és Viala Péternél, a kik mérnökségi szolgáinktól. Szorongó kebellel és lélekszakadva törtettünk tüskön-bokron keresztül. Gyilkos ágak kínoztak bennünket, megtépvén kezeinket és ruházatunkat; gördülékeny köveken siklottunk keresztül.. . Már azt hittük sohasem érünk e pokoli ékit- ményü faluhoz, a honnan egyre ugyanazon siralmas és szorongó kiáltások hangzának felénk! Elképzelhetlen látvány tárult itt elénk 1 A sátrakból alakult kör közepén egy tömeg vonagló arczu, félmezitelen asszony,, tajtékzó ajakkal rohant egy a lábaiknál ertertilt szerencsétlen teremtményre. Egyetlen ruha fedezé szánandóan összemarczangolt testét. Sárral bemocskolt arczán vér csergedezett; karmokkal szétmarczangolt kezeiben nem volt már erő, hogy a felbőszült hárpiák ellen küzdjön. A kalibák ajtajában komoran ülő férfiak nyugodt pillantásokkal nézték ezen iszonyatos jelenetet; éppen nem gondolt egyik sem arra, hogy annak végett vesse11- Egy szögletben egy szalma rakáson, barna burkonyba takart holttest volt kiterítve ; körülötte három őrjöngő asszony gyászos siralmakba tört ki, melyet pillanatokra csak azért szakítottak félbe, hogy magukat bizarr fordulatokkal gyötörjék és hogy hajukat tépjék. Heves megjelenésünk Medusafőként hatott. A zsivaj megszűnt, az asszonyok eleresztették áldozatukat és szanasáét szaladtak minden irányba. Erre a férfiak egyike, egy hosszú ősz szakállu aggastyán, felkelt és oda jött hozzánk. — Eb fajzat! kiálték rá, szemeid előtt hagyod Isten után legjobban ismerik a szőlőt és annak minden baját. Ezen urak kezükbe is vették ez ügyet és a következőképpen magyarázták meg. Mindenekelőtt konstatálták, miszerint azon körülmény, hogy egy cserépbe ültetett tőke az üvegházban az 1 alatt felsorolt symptomákat mutassa oly rendes jelenség, a melyhez semmiféle baktérium sem kell, előáll az magától is, nem lévén a gyökerének fejlődési tere. A 2. alatti jelenség, a mely a leírásban a legfontosabb szerepet viszi, mert a baktériumokat és azok működését mutatja, voltaképpen a világ minden szőlővesszején, észlelhető, mert vegetáczióban levő vessző keresztülmetszve nagyon sok helyen mutat fekete pontocskákat, sőt azok összefolyásából származó barna pettyeket és minden kissé figyelmesen szemlélő szőlősgazda is tudja azt, miszerint a keresztülmetszett szőlővessző gummiszerü ragadós folyadékot izzad a növekedés periódusában. A 3., 4. és 5-ik jelenség minden fán mutatkozik, a mely szárad, bármely betegség okozta légyen annak elpusztulását, tehát szinte nem karakterisztikus jelensége valamely bajnak. Mi maradt tehát még a „gommose bacillaire “- bői ? az állítólagos kultiválhatás tiszta tenyészetekben és azon tény, hogy a Var départementben néhány szőlő tényleg beteg volt. Foex és Viala ezen kérdésnek is neki mentek. Mindenekelőtt konstatálták miszerint a Var départe- ment nagyon is pettyes vesszeiből semmiféle uj ba- csillust nem lehet előállítani, csak a Gélioure és a Roncet volt nehány esetben konstatálható, a mely betegségek azonban már régen ösmeretesek, és a melyek különben mindenütt elvoltak és elvannak terjedve. Nem maradt tehát már más hátra, mint annak konstatálása. hogy milyen bajok tehát azok, a melyek a Var megyében a szőlőket pusztítják ? és ime kitűnt miszerint a Var megyében a szőlők nem is pusztulnak, hanem oly szépen állanak, hogy örül az ember lelke ha reájok néz! Akár csak az Arad-Hegyalja pusztulásának az esete. Tessék meghallgatni: Le vignoble sulfuré de M. Cachard (k la Cadiére) est admirablement défendu et d’une superbe vegetation, (Cachard ur kénezett szőlője csodálatosan meg van védve s pompásan tenyészik.) Ez csak elég! igaz, hogy aztán konstatáltak benne „quelques rares taches phylloxeriques“-ot, de ilyen urak csak elég megbízhatóak arra, hogy a filloxerakárt felismerjék ? Pradet-ben V. Ganzin urnái találtak gyökérpenészt és Vesperust, mindkét esetben azonban a fent leirt gommose jelek és a barna foltok a metszlapon nagyon szépen felösmerhetők, bizonyságául annak, a mit fent mondottunk, hogy majd minden szőlőbetegség képes a fent elősorolt 5 tünetet előidézni. Egyházmegyei közgyűlés. (Folytatás) Nagydoboki és Marosdécsei Décsey Lajos közbirtokos nemes családból született az 1818. évi nov. hó 22-én, Er-Kőrösön, az akkor még Erdélyhez tartozó Közép-Szolnokmegye egyik községében. Elemi 1805. szeptember 8. meg fojtani ezt az asszonyt? De hát ki a főnöke ennek a duarnak ? — Az én vagyok! — Nos tehát! elfogatlak nyomorult! A bey fejedet véteti! — Inch Allah! (ha Isten akarja) felelt megindulás nélkül. Lallah Iriel megölte férjét. Néki meg kell halnia! — Bármint legyen is, nincs jogod őt megöletni és nem is fogod; itt vagyok én! Kihúztam tokjából revolveremet és megmutattam neki. — Mektoub (írva van) mormogá, könnyedén meghajtván magát. Ez alatt Lallah-Iriel még mindig ott volt teljesen fedetlenül, sárba és vérbe keverve. Megparancsoltam a Scheiknak, hogy emeltesse fel, hogy hívjon elő asszonyokat a kik megmossák és felöltöztetik s azután adja át nekem. — Ha vétkes ő, megleend büntetve, mondám neki. De te magad is a kegyetlenségért, a melyet rajta elhagytál követni. Mi fel valánk fegyverkezve. A Scheiknek csak handzsáija vala; úgy vélé nem ő az erősebb: szó nélkül engedett. (Foly. köv.) * * *
