Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-08 / 36. szám
XXIII. évfolyam. 30. szám. Szegzárd, 1895. szeptember 8. TOLKAHEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó- egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . . . 6 frt — kr. Félévre .........................3 „ — •** Ne gyedévre .... I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Me gj elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ! I . 1 frt 87 kr 100—200 „ ... 2 „ 87 „ 200^300 | . . . 3 „ 87 „ minden további 100 szó 1 írttal több | László kir. herczeg halála. I Mélyen lesújtó, fájdalmas hir terjedt el múlt pénteken már délelőtt az egész országban s mélységes gyászba borította a magyar nemzetet, mely reménységét, a legmagyarabb király herczegnek minden izében magyarér- zelmü gyermekét, László kir. herczeget vesztette el. Az egész magyar nemzet mélyen osztozik abban a leirhatlan fájdalomban, mely a fenséges szülők szivét átjárja, kik elvesztették szeretetők bálványát, büszkeségük ragyogó csillagát. A csapástól lesújtva minden igaz magyar szive vérzik, ha meggondolja, hogy a kérlel- hetlen halál hirtelen azt a kir. herczegi sarjai döntötte le, ki édes atyjától örökölt hajlamok és erények folytán imádásig szerette nemzetünket s büszkén vallotta magát magyarnak. Zengzetes nyelvünket László kir. herczeg kiváló tökéletességgel beszélte, sőt mint tanuló minden tantárgyat magyar nyelven tanult. Midőn egyszer édes anyja- gyöngéd szeretettel figyelmeztette, hogy neki oly körökben is kell mozognia, hol a magyar nyelv nem elegendő. Akkor ezt mondotta: „De édes anyám, mikor én csak magyar akarok lenni, nem kell nekem más nyelv! “ Ezért volt 0 a mi jövendő reménysé- günk, ezért borul most gyászba Magyarorszájón minden honáért remegő magyar a Károtoktól Adriáig. li 0 benne láttuk megifjodni édes atyja irányéit, 0 lett volna annyi balszerencse áltál írt nemzetünknek oszlopa; mert hiszen szereltünkön nőtt fel s igy lett a magyar nemzet bálványozott alakjává. És most reménységünk koronája sirba szállt, — László királyi herczeg meghalt. Oh, mily borzalmas is a halál, mely fagyos kézzel kiszakítja a szerető' családi körből a szülők bálványát, megsemmisíti egy nemzetnek nemtőjét. László kir. herczeg halálával ismét egy csillag futott alá a magyar nemzet egéről. Az 0 létezése szivárvány volt Magyarország egén, elmúlása által pedig homály támad nyomán. Nehéz, fájdalmas a fenséges szülők érzése, de még nagyobb és fájdalmasabb kis nemzetünknek ! —th. Fürdőt Szegzárdnak! A mi az emberi egészség gondozásának általánosan elfogadott egyik eszközét a fürdőt illeti, ebben a tekintetben a vármegye székhelye Szegzárd meglehetős mostoha helyzetben létezett mindenha. A Duna ugyan határát szeli, de üdítő hullámai csak egy órai oda és egy órai visszautazás poros kellemetlenségei árán vehetők igénybe; egyetlen gőzfürdője, melyet Schubert János doktor nagy költségen nem rég helyreállított és fentart a nyári meleg időben hideg fürdő után áhítozó közönséget, nem lévén hideg uszoda benne, alig elégítheti ki; végre a Palást által csupán Etl ur iránti meleg barátságból világfürdőnek elkeresztelt Csörgető sem képezheti a fürdőközönség vágyainak végczélját, mert egyrészt a várostól kissé távol esik, másrészt pedig vize nem lévén felujib ható, késő nyáron mocsárszagu s a hasonnevű lázból eredő gyötrő betegség felidézője lehet azoknál, kik erre hajlammal bírnak. Elég ennyit felemlítenünk, hogy mindenki belássa annak égető szükségét, hogy részint közegészségi szempontból, részint a jövő év folyamán megnyiló főgimnázium tanuló ifjúsága iránti tekintetből immár minden hivatott tényezőnek komolyan kell foglalkozni egy a székhely közvetlen közelében létesítendő, a mai kor előrehaladott Ízlésének megfelelő fürdő felállításának eszméjével. Jöjjünk tisztába mindenekelőtt a hely kérdésével s mi nem habozunk azon megállapodott nézetünknek mindjárt az eszme meg- penditésénél határozott kifejezést adni, hogy a fürdő felállítására legalkalmasabb az alsósétatér aljában elterülő s a város által nemrég az uradalomtól megszerzett, úgynevezett Fazakastér és pedig három oknál fogva; először azért, mert a közelség minden képzelhető igényt kielégít; mert lapos fekvésénél fogva az okvetlen létesítendő ártézi-kut fúrására igen alkalmas és harmadszor, mert a fürdő felesleges vize a közelben elvonuló sét patak medrén nagyobb költség nélkül elvezethető. TARCZA. Szünidő után. Nádfedeles kicsiny házból Palotába térek én, Néma, ábrándos magányom Nem ringat bájos ölén. t Árnyas liget s illat helyett Sivár puszta tömkeleg, Barátságos őszinte arcz Hozzám ott nem közeleg. Édes szülők oldalánál Nem ver majd érző szivem Komoly, oktató szavakat Nem beszél az idegen. Édes szülők, árnyas liget Megyek! Isten veletek Barátságos őszinte arcz Soh’se soh’se felejtlek! Gombos Árpád. Lallah-I riel. Francziából fordította SZKICSÁK SÁNDOR. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Szivarozgatva ittuk az arab kávét egy nagy masztinksz fa lábánál, melynek sürü lombozata nyila- || dozott fejünk felett. Este volt. Az égbolt, megbámulva az atmosphera átláthatlanságától, széles, rózsaszínű foltokkal tarkittatott be és a nap elhaló sugarai félig elárasztva a látóhatárt, csendesen kialvának, maguk mögött aranyporhoz hasonló vonalat hagyván a felhők könnyű fátyolszövetében. A tábor körül — melynek fehér sátrai illatos -fü- és mohnemü szőnyegen emelkedőnek, — a szemhatáron elvesző, még zöld kalászu árpa- és búzaföldek átlátszó ingatag elmosódásba kezdőnek átmenni. Szemben egy ugar föld — a hol a virágok minden faja egész teljökben nyomakodtak elő, ragyogó pártáik szirmait a változatos szinek egy zűrzavarába egyesítvén, — eklatáns módon szakitá meg e dús mező föld kissé monoton egyformaságát. A természet revanchának látszék ez, a feletti méltatlankodásában, hogy oly csekély határok közt van kényszeritve elkölteni a nedvet, melyet ő túlszárnyal. Itt skarlát vörös ranunkulák és anemonák között proliiéra scabiosák nagy sárga virágai terjeszkednek ; arany szirmú chrysanthemumok, vörös virágú gyopárok foglalnak helyet a meseszerül'eg magas türzsü, bámulatos violaszin virágokkal koronázott, arabeszkszerüleg kivágott levelű bogácsok mérhetlen erdejében. Odébb óriási pipacsok sürü tömegekbe szoritva, melyek távolról, hullámozva a szellőtől, ki- bugyogó czinober forrás hatását szülik. És e visszás szinek játékára a nap utolsó sugarai szivárványszínű gőzt vetnek, mely az összes árnyalatokat egy harmóniába vonja, kitörülvén a nagyon növekvő vonalakat és felelevenítvén a legtitkosabb góczokat. • Távolabb a halvány horizontra rajzolódva, zömök kalibákat, teveszőrből font sátorok komor tömegét vesszük észre, melyek a halmok oldalához vannak ragasztva, mint a csigák a sziklákhoz. Innen átláthat- lan füst emelkedett, mely a föld felett nehány láb- nyira összevegyült a szürkülő köddel és széles szürke köpenynyel fedé be az egész duart (arab falu). Egyszerre vörös fény világitá be a tért, áttörvén a ködöt, mintha egy nyers láva folyam szökelne elő egy tátongó kráterből. Ez egy felgyújtott rőzse nyaláb volt- mely világot lövelt ki, de rögtön kialudt, átengedvén az uralmat az éjnek: s a tárgyak lassan-lassan a nap lassú agóniájában haltak el. A sakálok már megkezdették volt szokásos, estéli sivó-rivó hangversenyüket; távoli csaholás hasitá át a léget, kisérven kevésbé dallamos meloppék hangjaitól, melyeket arab pásztorok játszának három lyuku sipjaikon. Egymás után érkező csillagok tarkitták most az eget, mindmegannyi aranyozott lyuk egy azúrkék bolton, reszkető fényt szűrvén le a szendergő füldra. Ki szívtuk utolsó szivarunkat s szegényes tábori ágyainkat készültünk elfoglalni midőn hirtelen egy éles, átható zsibaj — Szabat boszorkányainak vagy a fúriák Enmenideseinek hangjára emlékeztető — ki, áltozás hatotta át a levegőt és fojtá el a sakálok üvöltéseitől okozott zajt. Ezernyi átható hangtól eredő szivszagató sirán-
