Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-01 / 35. szám
Tudjuk azt, hogy a nem magyar ajkú községekben nemzeti missziót is kell teljesíteni az iskoláknak a magyarosodás érdekében; azért a magyar nyelv ápolására jövőben a mostaninál még nagyobb gondot kell fordítani, hogy a haza minden honpolgára, minden izében magyar legyen. Meg kell szüntetni azt a tűrhetetlen állapotot, hogy még mindig vannak czélszerüt- len, sötét, padozatlan iskolák, hogy sok helyen, nei^tartják be a törvény által előirt tanidőt, hogy némely iskolából még a legegyszerűbb taneszközök is hiányzanak és hogy még mindig vannak olyanok, kik a népoktatás áldásaiban nem részesülnek. Ezeknek megszüntetésére törekedjenek az iskola fentartó községek és hitfelekezetek. A magyar nemzetnek egy újabb ezred évet az biztosit, ha minden honpolgára szívben és lélekben magyarrá lssz s tántorithat- lanul ragaszkodik azon földhöz, malyet dicső őseink vérrel szereztek. A magyar nemzeti műveltségnek terjesztője a tanitói kar, melynek munkásságától elvárjuk, hogy olyan nemzedéket neveljen, mely hazáját szeresse, azért élni-halni tudjon, honfiúi kötelességeit ismerje s legyen tudása és képessége azon feladatok megoldására, melyeket neki mint leendő honpolgárnak be kell töltenie. A nehéz feladattal szemben tudjuk, hogy nem áll arányban a tanitói kar anyagi javadalmazása s igy csak teljes elismeréssel lehetünk irántuk, hogy mindennek daczára lángoló hazaszeretettől áthatva, fontos hivatásuk tudatában nem csüggednek el, hanem odaadással teljesitik kötelességüket. Azért kitartást kívánunk a most megkezdett tanévre a nemzeti művelődés kötelesség tudó bajnokainak, hogy lelkesítve egy szebb jövő reményétől, zavartalanul vezethessék a jó erkölcsök és ismeretek útjára a reájok bízott tanuló ifjúságot. —th. A millenium küszöbén. A holt szezon letelt s a magyar nemze- tét bizonyára szorgos munkával letelő hónapok választják el ezredéves ünnepétől. _2 _________• _________ há t én is haldoklóm, haldoklóm sziwel, némaságom odavészen a sárba, hol nem fáj az a kis husdarab, mely él, dobog a kebelben. Elviszem magammal magamat és mindent. Nekem is van részem hozzá, hogy eltemessenek, mint á leggazdagabb embert. És én felettem is elsir majd az esti szellő és tavasz évadján kinyilik az ibolya is, mit nem ember kéz ültetett, azért igaz lesz. Aztán majd eljtin a tél is, csak én nem feledlek el soha. Ha látsz könnyező csillagot az égen, az én leszek, ha hallod a siró hattyú dalát, %z is én vagyok és ha végig repül a bánatos szél a pusztán hidegen, ridegen, abban is a lelkem fog repülni. Eszembe jut az ér a falu végén; kimegyek oda búcsút venni, leborulok a földre, nyomdokodba. Künn sir a szellő, bennem dúl, dúl az indulat! Egy-két jó barát biztat hogy élj ! . . . Mert nincs olyan puszta ínség, hol magának benne, a halandó gyarló ember zöld virányi ne lelne. Beszélnek rólad és én halgatom néma türelemmel. Szivemben van az emléked, tűröm, hogy bántanak, pedig nem kenyerem a türelem j te vagy életem, álmom, világom. Lekönyökölök és elgondolkozom hozzád, rólad. Áldjon meg az Isten, mert engem kimarnak az emberek. Tudom azt ist miért? Nem leszek utjokba, hanem teremtek egy uj és szebb jövőt, elmegyek utánad, hogy szeresselek . . . Es elmentem utánad, utánad. Szerettelek és te is olyan voltál mint a többi. . . Frank Zoltán. A főváros lázas iparkodással készül. Az emberi szorgalom csodái kétségkívül elfognak ragadni mindenkit. Az idegent elismerésre fogja kényszeríteni a magyar nemzet életre valósága. Önérzeteinket, hazafias lelkesedésünket fogja emelni a nemzeti erők összpontosítása. Testet fog ölteni a költő ihletett jóslata: „Él Buda, áll magyar még.“ A múltat és jelent látják itt meg, hogy ne legyen kételye senkinek a jövendőben. És erős nemzeti érzés volt az, melynek képmását csak a természetnek titokzatos erőiben találjuk, melyektől újra kihajtanak, virágoznak, gyümölcsöt hoznak a fák, a hosszú fagyos tél után és feltámad halottaiból az egész nagy természet, melyet imént még hó és jégszemfödél takart. Az or- ganismusnak ezt a titkát, még nem fejtette meg a tudomány, de azt a titkot, mely hasonlóan a nagy természet kitavaszodásához annyiszor feltámasztotta halottaiból, annyiszor lábra állította az elbukott és elbuktatott nemzetet, [melynek jövője felett már annyiszor estek kétségbe, ezt a titkot igenis ismerjük történetünkből, hagyományainkból, kezdve a honfoglalás nagy tényétől mostanig. Ez a nemzet megfogyatkozott fizikai és értelmi erejének pótlása uj elemek fölvétele által. A faji és a műveltségben való exeluzivitás volt oka egykor hatalmasabb nemzetek pusztulásainak is. A sobinok és volkuszok megmaradtak nyomora kecskepásztoroknak, mig a római nép elborította az egész föld kerekségét és beleszakadtak az akkori fajok, mint folyamok, patakok a tengerbe és senki sem ismerte meg, hogy a római műveltség hasonitotta őket át. Az ős magyarokat is ugyanazon sors érte volna, mint előzőiket, a hunokat és avarokat ezen a földön, ha excluziv, zárkozott faji jellegükben maradtak volna meg. Ennek az európai vegyfolyamatnak apotheozisa tulajdonképpen az ezredéves ünnep. A kereszténység nagy áthasonitó tulajdonságával, már László király alatt mint nagy európai nemzettel találkozunk vele s az átvett európai kultúrát az életképes nemzetnél tovább fejlesztve találjuk. A magyar nemzet fizikai és értelmi erejének pótlási vegyfolyamatában sohasem ismerte a fajok harczát, mint most sem ismeri. Hiszen a magyar nemzeti institúciókban fajokról nincs szó. Kezdettől mostanig. Kerültünk minden faji excluzivitást. Még a rendi alkotmány sem tett faji különbségeket. Nemesség, uraság nem a fajhoz volt kötve. Erről az alapelvről nem szabad letérnünk jövőben sem. Az efemer nyelvi viszálkodás — mert hiszen legfeljebb erről van szó — el fog múlni. A nemzeti ünnepély munkálja a nemzeti egybeolvadást és homogenitás szándékait. Hanem mindezekhez nem a panoráma- szerű, hü-hós kiállítás juttat el, — melyben nemzeti ünnepünk kimerülni látszik, — hanem belső közintézményeink kifejlesztése. A nemzet ezredéves ünnepében a haza minden rögének részt kell venni. Ismerjük fel mulasztásainkat a kultúra és emberbaráti intézmények körül és ennek pótlását kössük a nemzeti ünnep jubiláns alkalmához. Szép szavak úgy is elfognak hangzani a Kárpátoktól Adriáig, de öntudatos, emelkedett tettek az ezredéves ünnepen lesznek-e, oly kérdés, mely elé nagy érdeklődéssel tekint a haza minden hü fia, de a külföld is. Tolnamegyei közlöny (34. ___ 18 95. szeptember T. Élelmezési vársácsaraokok Budapesten.*) Budapest székesfőváros elhatározta, hogy a főváros lakosainak élelmezése szempontjából vásárcsarnokokat állitt, a melyek építése folyamatban is van. Ezen intézkedése a székesfőváros vezetőségének a gazdákat is nagy mértékben érdekli; mert a vásárcsarnokok nemcsak a főváros lakosainak élelmezését eszközölni hivatottak, hanem hivatottak egyúttal a gazdák terményeinek piaczot szerezni és a termények lehető jó értékesítését eszközlm az által, hogy a termelőket a fogyasztókkal közvetlen érintkezésbe hozzák. A vásárcsarnoki intézmény keretében a legkülönbözőbb élelmi czikkek találnak elhelyezést és értékesítést. Ilyenek: a husnemüek, állati termények, zöldségfélék, mezei termények, gyümölcsök, conser- vek stb. stb. Amint ezekből kitetszik, a gazdaságban termelt legkülönbözőbb anyagok lesznek a fővárosban értékesíthetők a vásárcsarnokok utján; amelyekből nemcsak maga a főváros fogja szükségleteit beszerezni, hanem még azon vidéki városok is, a melyek eléggé fejlett élelmiszer-kereskedelemmel nem bírván, kénytelenek nagyobb gyűjtő pontokról beszerezni ezirányu. szükségleteiket. Mai válságos mezőgazdasági helyzetünk utal arra, hogy minden módot és eszközt megragadjon a gazda, miszerint helyzetén javítson és e czélból olyan termelési ágakat vonjon gazdasági üzlete körébe, melyeket eddig nem űzött; akár azért, mert a viszonyok arra nem utalták; akár azért, mert ilyen ter- melvények értékesítése módjában nem állott. Igaz ugyan, hogy gazdáink bizonyos tartózko-. dással mennek bele minden újabb czíkk termelésébe és nem ok nélkül, mert már sokaknak volt alkalmuk tapasztalni, hogy főként az élelmi czikk — kereskedelem terén bizonyos unsolid eljárás kapott lábra; de ettől ma tartaniuk legkevésbé van okuk: mert a vásárcsarnoki intézmény maga is reális alapon indulván meg, hogyha a gazdaközönség ott kellő képviseltetéséről gondoskodik, hogyha ott a kellő időben tért foglal és ezáltal elejét veszi a nem kompetens elemek beférkőzésének, akkor nem kell veszteségtől tartania a termelő gazdaközönségnek. A gazdák érdekeinek szempontjából az az eszme merül fel tehát, hogy a felállítandó vásárcsarnok intézménynyel kapcsolatosan, a fogyasztó és a termelő közötti közvetlen kapcsolat létesítése czéljából szövetkezet szerveztessék — Ezen eszmét a folyó évben Budapesten megtartott III dik orsz. gazdasági kongresszus tárgyalta és annak megvalósítására kívánatosnak mutatkozó előintézkedések foganatosításával az 0. M. Gr. Egyesületet bizta meg. v A szövetkezet czélja nemcsak az, hogy a beérkezendő terményeket értékesítse, hanem az is, hogy a gazdaközönségnek útmutatást adjon az iránt, hogy mit termeljen, milyen mértékben termeljen, bizonyos termények melyik válfajai keresettek, milyen alakban kell azokat piaczra hozni, csomago*ni stb.; további czélja a szövetkezetnek az is, hogy tagjai között azok gazdasági viszonyainak figyelembe vételével, felossza, hogy kiki milyen czikket termeljen, mert ezen beosztás és irányítás nélkül könnyen megtörténhetnék, hogy egyes czikkekből tulhalmozott termelés eszközöltetnék, mig mások egyáltalán nem hozatnának piaczra. Vagyis a szövetkezet czélja nem csupán egyoldalúan az értékesítés, hanem a termelés irányítása is lenne, A vásárcsarnokok megnyitása már a jövő év május havában megtörténik és mert az elmondottakból megérthető, hogy kívánatos, miszerint a gazda- közöflség már az első időtől kezdve annál inkább tért foglaljon ott, mert az inkonpetens elemek kirekesztése később nagy nehézséggel járna : az 0. M. Gr. E. a kongresszus megbízásából folyólag már most megindította a mozgalmat olyan szövetkezet szervezése iránt, a mely az ismertetett czélzattal a gazdák érdekeinek biztosítására lenne hivatva. Az 0. M. Gr. E. által kibocsájtott aláírási ivek egyelőre tájékoztatók gyanánt szolgálnak az iránt, hogy a szövetkezet, milyen érdekeltség mellett lenne megalakítható, illetve, hogy kik lennének hajlandók a szövetkezetbe belépni; mig az ezen ügyben hozandó további intézkedések a tél folyamán tartandó közgyűlésnek vannak fentartva. Amidón az ügyet a t. gazdaközönség figyelmébe *) Gazdáinknak szolgálatot vélünk tenni, a midőn a „Tolnamegyei gazd. egyesület“ Értesítőjéből átvett ezen czikket közöljük.
