Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-08-11 / 32. szám
XXIII. évfolyam. 32. szám. Szegzárd, 1895. augusztus II. KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . . . B frt — kr. Félévre .....................3 „ — „ Negyedév re .... I » 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények. intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Me gj elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . . 1 frt 87 kr 100—200 „ . . . 2 „ 87 „ 200—300 a . . . 3 „ 87 „ minden további 100 szó 1 írttal több Az ezeréves ünnep. Már csak nyolcz rövid hónap választ el bennünket az időponttól, midőn az ezer éven át viszontagságos életet folytatott magyar nemzet múltját és jelenkori kultúrái haladását a müveit világnak bemutatva, létet kér, sőt követel magának a következő újabb ezer év történetében. A vidék is számottevő módon iparkodik ezen históriai esemény fontosságát kidomborítani. Alig van nagyobb városa az országnak, mely valami maradandó alkotással részt nem kérne magának az ünnepségből. így a mi sors sújtotta vármegyei székhelyünk: Szegzárd a jövő évben rakja le kulturális haladásának leghathátósabb alapjait, a vár- megyében oly régen nélkülözött főgimnázium épületének emelésével s állit emléket egyetlen kimagasló költőjének: G-aray Jánosnak. Azonban az ünnepség központját minden esetre az ország szive: a főváros fogja képezni, melynek azon szép, de nehéz feladati jutott osztályrészül, hogy a világ figyelmét Magyarországra irányitsa s annak hazug ellenségek rágalmai által megingatott jó hir- nevét ország-világ előtt megvédje, de egyszersmind megmutassa a müveit nyugotnak, hogy itt egy nem nagy számú, de szívós nép lakik, mely, midőn azon nagy hivatásának tudatával bir, hogy az ő vállaira sulyosodik a czivilizácziónak kelet felé való terjesztéséből származó nehéz feladat: egyszersmind komolyan el van határozva nemzeti létét, állami önállóságát ezer éven keresztül megőrzött teljes épségében, bármely oldalról jövő támadás ellenében, ha kell életével, vérével megoltalmazni. Nincs ennek az országnak egyetlen egy fia, ki részt ne kérne magának az ünnepségből, ki el ne volna határozva elmenni a magyarok mekkájába, hogy jelenlétével demonstrálja, hogy ő is együtt érez a nemzettel, hogy ő is tagja, alkatrésze ennek a törekvő, életképes, nagy tettek véghezvitelére alkotott haza szerető magyar népnek. Hogy e a kétségkívül mindenütt létező akarat megvalósulása könnyűvé tétessék: a szegzárdi dalárda elvállalta egy a fővárosban alakult társulat ügynökségét azon czélból, hogy a jelentkező tagoknak lehetővé tétessék a fővárosi ünnepségekben való részt- vétel, heti vagy havi befizetések utján. A ki negyven hét alatt befizet havon- kint 50 krt, vagy 1 frtot, az ennek fejében kap Szegzárdtól Budapestig és vissza vasúti jegyet, teljes ellátást, lakást, ingyen jegyet a városi vasútra, meglátogathatja díjtalanul a kiállítást sőt még színházba is mehet. A húsz és negyven forint közti különbség onnét származik, hogy valaki a vasút n-od, vagy harmad osztályát veszi-e igénybe s 2 vagy öt napig akar-e Budapesten időzni? A szegzárdi dalárda kétségkívül városunk kevésbé vagyonosabb osztályának érdekében cselekedett, midőn ezen ügynek közvetítését elvállalta s minthogy a fővárosi vállalat élén olyan férfiak állnak, kiknek nevei a szédelgésnek még látszatát is kizárja, azt hisszük, mindenkinek bátran ajánlhatjuk a vállalat támogatását s különösen iparos osztályunkat tömeges részt vételre buzdíthatjuk. A jelentkezés feltételei falragaszok utján fognak közhírré tétetni s felvilágosítással szívesen szolgál a dalárda elnöksége. Az ügy mindenesetre elég fontos, hogy olvasóink figyelmét lapunk e kiváló helyén hívjuk fel reá. Fel magyarok Budapestre! Az lesz azután a nemzeti kongresszus, a hol nyolcz miliő magyar jelenik meg s egy szívvel, egy lélekkel hangoztatja: Hazádnak rendületlenül! b. Az eszményiség. — Reflexió. — Az emberi elme folytonos fejlődése különféle eszméket, elveket, nézeteket hoz be a köztudatba, e nézetek, eszmék, és elvek összesége a társadalom műveltségét teszik. Bármely műveltségi fokon az ember törekszik saját helyzetét a külvilággal szemben megérteni; törekszik az Isten, a világ, a megengedett és meg nem engedett dolgok fogalmait meghatározni: e törekvésből általáo o nos világnézet: a korszellem áll elő. A korszellem geneziséhez egyéni nézetek szolgáltatják ugyan az anyagot, mégis az esres egrén annak határozott hatalma alatt áll, mely hatalom alul magát senki ki nem szabadíthatja, bizonyos fokig még a lángész sem. „A kor folyam, mely visz vagy TARCZA. Az életmentő. A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. Pilsenben egy kereskedőnek Volt egy kedves kanárija. S a gyönyörű hangú madárnak Nem volt soha semmi baja. Úgy megszokott már, hogy gazdája Tenyeréből étetgeté, S repülhetett a szép szobában, S dalolhatott mindenfelé. Egy este a kereskedőnek Szemét álom kerülgeté ; S cselédjével pompás nyugágyát Már jó korán megvetteté. Szivart vevén szájába aztán, Rágyújtott és levetkezett. Hogy bezárja a kis kanárit, Arról meg elfeledkezett. Két perez se múlt, s már végig nyujtá Testét az ágyban s elaludt. Majd egy könnyű kézmozdulattal Leverte a szivarhamut. Még egy pár perez, s a szétnyílt szájból Kiesik a tüzes szivar, S tűzet fog a kihimzett paplan, Majd emésztődik csakhamar. Meglátja ezt a kis kanári, S megérzi a füstnek szagát. Rárepül ura arczára, S csipkedi annak ajakát. Egyre nagyobb s torokmaróbb lesz A füst, s már lángot vet a tűz, De álmot az alvó szeméből Sem szag, sem a meleg nem üz. Mégegyszer vagdos a kanári A Szendergőnek ajkihoz, S az arcz, a kéz néhányszor mozdul, És a bezárt szem nyiladoz. Jaj, Istenem! Mi ez ? Az ágyam . . . Segítség ! Mindenem megég! Norbert, Adolf, édes cselédim! Jaj, merre a vízvezeték ? ! t Es rohannak be a szobába Segéd, szolgáló és inas. Pár vödör viz, és véget vetnek A paplan lángolásinak. Aztán szabad lég áramlik be A nyitott ajtón, ablakon, S hálás szó kél a madárcsipett És egyre fájóbb ajakon. „De honnét van sebezve ajkam?“ Tűnődik a kereskedő. S egy gyönyörű Makart-csokorról A kis madárka száll elő. Ahán! tudom, emlékezem már, Ajkamat mi csipkedte meg. S ha nem teszi azt e kis állat, Tán soha föl nem ébredek. óh jöjj hozzám, kedves madárkám, Ki megmentéd életemet! Ha szeretett idáig gazdád, Eztán százszorta jobb szeret. S valahányszor eszébe jutnak Ez átélt perczek, annyiszor Beszél avagy zeng dicséretet A nagy Isten csudáiról. Tóth István. Én és a mama utón. Irta: SZILÁGYI. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Azt hiszem talán fölösleges is megmondani, hogy kit értek én (a kedves mama) alatt, mindazon által nehogy fogalomzavar származzék belőle, e gyengébbek (illetve boldogok) kedvéért kijelentem: hogy a (kedves ?) mama annyit jelent, mint az én anyósom. De hogy száz közül 99 esetben a vő és anyós olyan viszonyban van, — mint az európai békés hatalmak ma, mikor folyton készenlétben állanak, az már tény. íme egy adat rá, hogy a vőnek van igaza. Az utazás többféle. Kellemes, kéjes, rohamos, — majd kinos és keserves. Aki kételkedik benne, hogy van
