Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-08-11 / 32. szám
2 elmerit, úszója, nem vezére az egyén.“ Madách eme szavai szépen és erőteljesen fejezik ki a korszellem lekötő' hatalmát. De mégis .... van változás. Haladás, vagy visszafejló'dés. Kell tehát, hogy az egyéni nézetek felszivódjanak a korszellembe. Ez történik a szellemi akczió és reak- czió által. Ez utóbbi mindannyiszor fellép — nem mesterségesen, hanem eredetileg önkénytelenül, csak késó'bb válik öntudatossá — valahányszor a szellemi fejló'dés letér a természetes útról. Hogy a természetes evolutio miben áll, annak fejtegetése nem tartozik ide, tárgyunkkal csak azon szoros igazság függ össze, hogy a szellem nincs kielégítve csupán a reális tudás bármily széles kifejlődésével, hanem szükségét érzi annak, hogy ideális tudás — az emberiség és egyén magasabb rendeltetésének sejtelme, az eszmé- nyiség — is éljen benne és nyerjen táplálékot. A korszellemnek tehát, hogy q, társadalmi egyensúly megmaradjon, az emberi szellem e természetével megegyezőnek kell lenni. A O O J kor csak igy alkothat természetszerűleg nagyot és maradandót. Korunk műveltségében a reális tudás igen nagy tért foglal el, ezen körülmény és a nehezebb megélhetési viszonyok elnyeléssel fenyegetik az eszményiséget. Az eló'bbiekbó'l következó'leg az eszményiség ápolásának óhaja nem csupán elvont filozófiai jámbor óhajtás, hanem fontos napi kérdés. / Éppen a napokban olvastam egy erre vonatkozó gyönyörű értekezést e lapok hasábján; azok után az eszményiség ápolására újat és jobbat nem mondhatnék. E czikk czélja nem uj tanácsok, csak regexio amarra. Bár nagyon sokan komolyan gondolkodnának az abban mondottak felett, mert „A lélek égő szilánk, ahoz, hogy hasson, szükséges, hogy maga égjen és azután, hogy körötte más csóvák is lángoljanak. (Taine.)“ Korántsem kicsinyeljük a reális tudás roppant hord erejét. Ezt kicsinyelni, vagy kétségbe vonni józan észszel nem lehet. A reális tudás az életet megkönnyíti, megtanit bennünket sikeresen küzdeni az elemi eró'k- kel az által, hogy kezünkbe adja az anyag az utazás között fokozat és különbség, próbálja meg, utazzék az anyósával, úgy mint én. így esett meg az utazás. Napokkal előbb kezdte anyósom rendbe szedni csomagjait meg engem „vi- gyázon, aztán az utón legyen udvarias mindenki iránt (itt persze magát is bele értette) az előzékenység is jó ajánló levél érti? Aztán viz is van az utón, nemcsak sör és bor érti ? (A kávét nem emlitette!) Szóval anyósi intéseket adott bőven, napokon át. Nekem kopaszodott fejemen levő még egy nehány egyéves önkéntes hajam szála az égnek mere- dezett, mikor az indulás meg az utazás eszembe jutott. Igazam is volt. Kezdődött az állapot, a hogy a kocsi a ház elé állott, hogy kivigyen az indóházhoz. — Hát ilyen csúnya lovat keresett ki, hogy kivigyen. ... — De mama. — Ne beszéljen, tudom hogy azt is boszantásomra tette. — (Itt persze a szürke lóban czél- zást látott saját tulajdon megőszült hajszálaira.) Nem nagyitok, hanem hiven leirom hogy volt 3 doboz, 2 kézitáska, 3 kisebbszerü csomag, napernyő stb. — Megérkeztünk az indóházhoz, ott megint kikaptam. Előállt a hordár, kezdte leVenni a kocsiból az említetteket, egy papiros dobozt leejtett, az alja leszakadt s belőle némi nemű tégelyek, púder doboz estek ki. Anyósom mint egy sértett női tigris rám kiált: — Hát ilyen marhát tud fogadni. — Kedves mama hiszen ő jött magától — Magának tudni kellene! feletti uralmat; de tagadhatlan, hogy a mi a társadalmat moraliter fentartja, az élet terheit elviselni megtanit, a haza, az emberiség szeretetét bennünk felkelti s a valódi szépet létrehozza, mint ez az eseménységbe gyökeredzik. A nemzeti érzés, az emberszeretet, a vallásos érzelem és a szép érzék azon kategóriák, a melyekben az eszményiség nyilat-, kozik. Ezen kategóriák . ugyanazon forrásból eredvén, rokonok és nemcsak hogy egymást támogatják, hanem annyira szorosan összefüggnek, hogy bármelyikét is engedjük az egyénből vagy a nemzedékből kiveszni, ősz-O J O«/ szes eszményisége veszélyeztetve van. Erkölcsi erő csak oly nemzedékben van, melyet mély vallásos érzelem hat át és viszont nagygyá csak oly nemzet válhatik, a melyben erkölcsi erő van. A történelem eléggé bizonyítja., hogy államférfi vagy hadvezér csak úgy volt képes korszakott alkotni, ha erős erkölcsi érzéssel biró nemzedék támogatta. A szép érzés, mely a költészetben (ideértve a művészetet is) nyilatkozik legközvetlenebbül, nem kevésbé fontos. A költészet úgyszólván egykorú az emberiséggel, mert költői produktiokat találunk már az ó-kor leghomályosabb perodusaiban, bizonyítják ezt mythosok, melyek a vallási elem mellett bámulatos költői érről tanuskoknak. Sőt van nép, melyről semmi, vagy nagyon kevés positiv adat maradt fen, de melyről tudjuk, hogy volt költészete. A költészet lényege az, hogy az emberi szellemet nem positiv okoskodással akarja meghódítani, hanem a szép eszmék által elragadni. S a befolyás, melyet a poesis a cselekvényekre gyakorol, nem csekély; ennek eredménye a lelkesedés, a mely egyeseknél nagy tettek, a tömegnél nagy horderejű vállalatok indító oka. Ha fontolóra vesszük az imént elmondottakat, látjuk, hogy az eszményiség kategóriái az emberi szellem legmagasztosabb elemeit, szolgáltatják; látjuk, hogy az irodalomnak és az iskolának egyik legsarkalatosabb feladata oda működni, hogy azok szent örökség gyanánt nemzedékről nemzedékre átszáll- janak. A kor színvonalán álló tudományosság mellett a hazaszeretetnek, mély vallásosság— De hát ... —- hát . . . Nem szóltam, mentem mint a ki temetésre indul, mentem busán jegyet váltani, szerettem volna, ha egész a Siriusz csillagig adtak volna jegyet az anyósomnak. Miután azonban nem adtak odáig, beültünk a vasúti kocsiba siettem elsőnek, mert tudtam, hogy ha későn megyünk nem lesz helye a sok czók-mók- nak. A beszállás kellemeit nem is említve, a vacsorázásról mondok el egyet és mást. A (kedves) mama kávét kért. Mikor megizlelte brrr . . . vissza nem adható szavakkal teremtettézte le a pinczért, hogy olyan rossz s végül engem, miért nem mondtam előre. Hiszen én nem tudom. De utánna kell előre járni mindennek ! . . . A sült kemény volt, a korozet izetlen, a sör nem volt eléggé hideg . . . ezeket a tapasztalatokat mind olyan hangosan adta tudtul a pinczérnek és nekem különösen, hogy mint utóbb értesültem, a teremben volt számos utasok közül az egyik többeknek indítványt tett, hogy gyűjtsenek könyöradományt egy minden perczben süketté válható vő számára — részemre. Megjegyzem, hogy a rósz ételeket érintetlenül vissza küldte — én — néztem és éhesen maradtam. Megkérdeztem ne próbáljunk már ételt. — Mit, pazarolni akar — szóla rám az anyós szelíden — az nem lesz. — De éhes vagyok koczkáztattam meg a szót. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (32. sz.) nak s az ezekre jótékony visszahatással biró aestetikai szellemnek kell áthatnia a nevelést uffV, mint az irodalmat. Szkicsák Sándor. 2v£egrIh-lT7-ó. A „Tolnavármegyei tűzöl tó-testületek szövetsége“ folyó hó 15-én .Tolnán taitja évi íendes közgyűlését U°yan e napon lesz megtartva a tolnai önk. tűzoltó- egyesület zászlószentelési ünnepélye is, melyre | nagyérdemű közönség tisztelettel meghivatik. Az ünnepély részletei következők: 1. Augusztus 14-én délután és 15-én reggel az érkező tűzoltó-vendégek fogadása. 2. Augusztus 14-én este 9 órakor fáklyásmenet a zászlóanya: özv. Rosmayer Ferenczné úrnő | nagysága tiszteletére. 3. Augusztus 15-én reggel 5 órakor riadó. 4. Délelőtt 8 órakor a tűzoltók gyülekezése az őr tanyán. 5. 9 órakor ünnepélyes mise és zászlószentelés. 6. Szentmise után a zászlószegek beverése a Szentháromságnál (Fő-tér.) 7. Ez után a tolnai tüzoltó-egyesület tisztelgése a zászlóanyánál. 8. 11 órakor a „Tolnavármegyei tűzöl tó-testületek szövetségének“ közgyűlése a „Fehér ló“-hoz czimzett vendéglő nagytermében. 9. 1 órakor társasebéd ugyanott. 10. 5 órakor tűzoltói gyakorlat az uj katonai lovas-laktanyán. 11. Este 8 órakor táncz-estély Müller József bátaszéki jóhirü zenekarának közreműködése mellett a „Fehér ló“-hoz czimzett vendéglő nyári helyiségében. Belépti-dij: személyenkint 50 kr. A parancsnokság. Felhívás magyarország gazdaközönségéhez. Az 1895. évi VIII. t.-cz. a folyó évi november hó 20- és 30-ika közt Magyarország területén általános mezőgazdasági statisztikai összeírást rendelt el. Nemcsak a kormány óhajtása volt ez, hanem hazánk gazdaközönségének is évek óta hangoztatott kívánsága. A tengerentúli nagy gabonatermesztő országok versenye s a termények árának rendkívüli hanyatlása Európaszerte, évről-évre nehezebbé, teszi a mezőgaz- gazdaság helyzetét. Súlyosan érezzük mi is ezt a válságot s a kormány és a társadalom válvetett erőfeszítésére van szükség, hogy megállhassunk a mostani viszonyok között s megvethessük a mezőgazdaság újabb virágzásának alapját. De arra, hogy helyesen tüzzük ki a czélt s jól válasszuk az utakat és módokat a helyzet javítására, szükségünk van a hazai viszonyok és állapotok be1895. augusztus 11. — Itt van egyék, elém tett egy feledékenységbe ment szomorú kiflit; — megettem verejtékező homlokkal, keservesen eszembe jutott a tékozló fiú sorsa. A felszállásnál ismétlődött a hordárt leszidó, engem rendreutasitó jelenet. El helyezkedtünk, bejön egy asszonyság és mint e tekintetben szaktekintély rögtön felismertem benne az anyóst, felugrottam helyemről és fölajánlottam helyemet. Sikerült, csakugyan anyós volt összebocsájtottam a két anyóst. Az anyósok a hogy a vöket dicsérték tulkiáltották a vonat dübörgését „mint nő sírást az ego navaru“, én meg sikerült cselem felett a másik fülkében egy anyósmentes polgártársammal kaczagtam. Még egyszer a végleges kiszállásig berendelt szolgálatára az anyósom, hogy sört hozzak két pohárral. Hoztam az igaz, hogy Hanzlit kértem, gondoltam tudja meg milyen keserű az én életem. Leszidtak . . . igen mind a ketten, mert a másik anyós feljogosítottnak érezte magát szintén rendre utasítani engem. Nem szóltam, csak gondoltam, miért nem támadják meg vonatunkat női húsra áhítozó kanibálok. Könyörült rajtam a sors, megérkeztünk a sógoromhoz a másik vőhöz. Több rendbeli panasz után beszámoltam a (kedves) mamával. Nem vagyok kárörvendő, de úgy elvoltam keseredve, hogy titkos káröröm fogott el, mikor sógorom mondta: Isten hozta kedves mama. Igaz utánna tette, meddig lesz szerencsénk.
