Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1895-07-28 / 30. szám

3

rások és ki öntéssektől megmenekedjen. Valóban ha mind ez úgy meg történhetnék és végbe vitethetnék, talán valami hasznot lehetne reménleni; de SP ak- koris az munkának szazad részét alig érhetné fel, sőtt minékünlc nyilvánságos károkat és majd utolsó pusztulásunkat okozván félelemmel várhatyuk.

klipedig kik Gyermekségünktől fogva it lakunk, és mind nagyobb, mind kissebb árvizeket értünk, és az föld csinyátis leg jobban tapasztaltuk és tudjuk, mindenkor az vizeket kepesint vagy rendes árodása hasznunkat szerzi, mert szárazság idején bőséges kaszálást és marha legeltetést tapasztalunk, az Halbul pediglen nem csak élelmünket és ruházatunkat hanem minden adóinkat és portio fizetésünket szerezhetyük. Mondhatná ugyan valaki, hogy ezek helyet szántó földeink lesznek mellyekbül valami kevés hasznot várhatunk; de valóban aki ezt megláttya tapasztalni fogja, hogy ol sikeres és munkálatos, hogy nincs emberen munka akki ezt haszonra fordithassa, sőtt inkább a marha és s. v. sőrtés neveléstűi és járásiul megfosztatunk; de lehetetlenis vélünk azt elhitetni kik az földnek mivoltát legjobban tudjuk, hogy az rend kivül való árvizek ellen ol töltések, gátok és rekeszek sőt zugok tétetődhessenek, hogy azal a Dunának kiöntését rólunk elfordítsa, a rendes ki öntések ellen pedig melyben inkább hasznunk hogy sem kárunk vagyon nem szükséges, az nagy árodás ellen való munka pedig oil káros lenne, hogy az viz rajtunk maradna posványa volna, és mind minékünk, mind pedig Marháink Dögleletességet nemzené és a midőn hirtelen vissza nem mehetne utolsó veszedelmünket, és pusztulásunkat okozná.

Künyörgünk azért alázatossan és Instálunk a Tkts. Ns. Vármegye Atyai Irgalmassága előtt, hogy méltoztassék abban modott találni, hogy mi a következendő Nyomorodástul megszabadulhassunk és végső pusztulásra ne juthassunk Mellyett is az hatalmas Isten halgassa meg ami könyörgésünket, és az mi hasznunkra fordítsa a Tkts. Ns. Vármegye Nemes szivét, hogy békességben meg maradván lehessünk, A Tkts. Ns. Vármegyék megfélemlet szegény fiai, Nyéki, Pilisi és Detsi szegénység. (P. H.)

Refleksziók e lapok utóbbi czikkére.

Irta: Egy városi képviselő.

Teljes elismeréssel adózom t. szerkesztő ur becses lapja minapi czikke iránt, mely igen időszerű tárgyat, közjövedelmeink, fokozását vetette föl azon alkalomból, hogy a pénzügyigazgatóságok országszerte a fogyasztási adó bérletére tárgyalásokat indítottak

megTeljes mértékben igazat adok czikkiró azon konklúziójának, hogy miután a kultúra és rendészet, humanitárius és közigazgatási szükségleteinket nem redukálhatjuk, közjövedelmeinket nem az adó emelésével, hanem közjövedelmeink jobb kibányászásával kell fokoznunk. Tudomásom szerint eddigelé Somogybán és Békésmegyében indultak meg erre konkrét tárgyalások és intézkedések és mindkét helyen a már meglevő községi ingatlanok jobb értékesítésére gondoltak. Mindenütt sikerrel. Ott a hol a községben a községnek mint erkölcsi testületnek ingatlan vagyona volt, szerveztek úgynevezett városi gazdasági intézői állást, mely képesitéshez van kötve és ellátójának gazdasági iskolát végzetteknek kell lenni. Az uj állás létesítése igen szép eredményt tüntet föl. Gazda szeme növeli a birtokot, mondja egy közmondás és ez teljes mértékben rá illik a községi gazdálkodásra is. A gazdasági intéző kezében összpontosulnak a községi ingatlanok minden kezelési ügyei. A bérházak hasznosabban lettek kiadva, előnyös bérleti szerződésekkel biztosították a községi földek jövedelmét.

De ez a kérdésnek csak egyik oldala.

Az eszme folvettetvén mindenütt azon iparkodtak községeink, hogy hasznot hajtó községi vállalatokat létesítsenek. Somogybán igy keletkeztek a községi malmok, iparvállalatok létesítése. Néhány község takarékpénztári részvényeket szerzett, melyek 10°/o-os osztalékjövedelmet szed föl és vele megapasztja a köz- költőt.

Békésben most szervezik a községi takarékpénztárakat és most óhajtják devinkuláltatui a regale-pa- pirokat, melyek mintegy egy millió csupán 4Vs /o-ot kamatoztak eddigelé a devinkulált regale-papirok fogják a községi takarékpénztáraknál az alaptőkét képviselni. Ezen községi takarékpénztárakat tisztán auto- nomikus szervezkedés alapján létesítik. A fiumei községi takarékpénztár százezreket hajt az élelmes tengerparti városnak. A hajdú-böszörmény községi takarék- pénztár 1876. május 28-án alakult 50 ezet forint alap1895. juhus 28.

tokevei és ma a község számos közszükségletének szolgál fedezetére.

Miért nem lehetne képviseletünkben a városnál ez áldásos intézményt fölvetni. Az mese, hojry már- t v / Oi/

letezo takarékpénztárainknál angazsálva lévén városi képviselőink nagy része, az attól való félelem, hogy maga alatt vagja az illető a fát, húzódoznék az eszmétől. Nekem is van nehány részvényem a helyi és vidéki takarékpénztárakban, de dividendáimat nem féltem, mert a hitelkereső felek folytonosan szaporodnak és takarékpénztári tultengésben még egyáltalán nem szenvedünk.

Tegye meg minden képviselő kötelességét és a legkevésbé alterálja, hogy egy-két Pató Pál, vagy egoista ellensége lesz. Főleg pedig sajtónknak jóakarat11 és a közügyéit szeretetében irt czikkét szívleljük meg, mert csak akkor lehet küzügyeinknek eleven pengése, ha a mi a nyilvánosság elé kerül azt megbeszéljük és követjük.

Viszonválasz Lengyel Ferencz urnák.

Nem csodálom, ha a teli. szerkesztőség és a t. olvasóközönség is megunja már az örökös tollharczot, melyet a tolnaiak az érdeklődők szórakoztatásául (?) szolgáltatnak. Bizony magam is nyakig vagyok már ez áldatlan czivódással; de miután Népiskolai vizsgálatok ez. czikkünkben nem provokáltam és nem gyanúsítottam senkit s ennek daczára mégis oktalan támadásoknak voltam czéltáblája és miután most egy uj iró (?) is jónak látta csekélységemet tollhegyre szúrni, ismét kénytelen vagyok „válaszolni“.

On Lengyel ur nagyon mosakodik és minden áron be akarja nekem bizonyítani, hogy nem vett részt az ellenem történt álneves lövöldözésben. Legyen nyugodt, én cseppet sem gyanakodtam Önre s jól tudom, hogy Tolnán több tollforgató ember is van, ki nálunknál talán még különben — czikkez. Nem is törődtem s nem is törődöm azzal, ki ir ellenem, csak azzal, hogy mit ir. Hogy én a „Tanügybarát“- nak irt válaszomban — többek között — a volt 1891-iki iskolaszéki jegyzőt is belevontam, az nem képezhetett Önre nézve gyanúsítást, mert az akkori kántortanitói választást elmondani és Önt abból | kihagyni — lehetetlen. A választási események ismételt elmondására provokáltattam s igy Ön nem csodálkozhatni azon, ha az akkori iskolaszéki jegyzőt, (vagyis Lengyel Ferencz urat) ki oly serényen munkálkodott ellenem s ki miatt az egész választás füstbe I ment, föl kellett említenem. Ez nem volt gyanúsítás, hanem az igazságnak elmondása. „ Tanügy barátnak köszönheti, hogy Önre oly kellemetlen hatást gyakorolt théma fölelevenittetett.

Oj/

Én a tárgyilagosságtól nem tértem el s csak az erőszakos támadásoki’a válaszoltam. Ha az illető támadók nevök aláírásával jönnek ellenem, úgy bizonyára talpraesettebb választ adhattam volna, de igy nem tudván kinek felelek, nem is gyanúsíthattam senkit s még lievésbbé személyeskedhettem. Hogy azt mondtam! „ismerem ékes tolláról“, mit sem bizonyít I ha csak ön ezen ezélzást arra nem magya- rázta, miszerint Tolnán egyedül Önnek van ékes tolla !

Ezek után arra kérem, tartsa be tavalyi ígéretét s ne polemizáljon azzal, kit szive mélyéből gyűlöl s ki Öntől egy áthidalhatatlan tátongó ür által elválasztatott. Bölcs tanácsait pedig csak tartsa meg, mert azok első sorban is Önt illetik.

Tolna, 1895. julius 23-án.

Perier Mátyás,

kántortanitó.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (30. sz.)

A socialismusról és az ellene való védekezésről.

Irta: Ki?—Rz.

(Folytatás és vége.)

Tanítási rendszerünkben — nevelési rendszerről alig lehet szólni, mert voltaképen nincs is -— nincsen intenzivitas. Csak a külsőségek, után törekszünk, csak a csilJingelő czifraságokat hajhásszuk abban is a helyett, hogy a tananyagnak kincset rejlő mélyébe hatolnánk.

Ebből származik azután az a sok fölületesen végzett ember, ki külsőségeivel a műveletlen elemnek imponál és kit azután külsőségeiben követni kötelességnek vél. Ez hozza aztán magával az élvvágyat, az igényeknek nagyobbodását, a luxust, melyet ha nem tud követni, elegületlenséget szül. Mert tény az, hogy a luxus szülőanyja a pauperismusnak. A pauperismus pedig a társadalmi bajok melegágya. Mert a hol egészséges nemzeti gazdálkodás és jó erkölcsök vannak, ott nincs is szegénység, ott nincs is elégületlenség. De ma nap, midőn az igényeket művészileg növesztik, be kell következni a catastrofának, mely lejtőre vezeti

társadalmat, az államot, a nemzetet és utóbb a megsemmisülés rettentő mélységébe sodoija.

Ez ellen állást kell foglalnunk. Ez ellen társadalomnak és iskolának védekezni kell egyesült erővel.

De mivel ? kérdi egyik-másik olvasó.

Mivel? — Hát socialismussal kell védekezni a socialismus ellen. Hasonlót hasonlóval!

Lehetetlen — gondolja a t. olvasó — hogy avval meg lehetne gátolni a socialismust. Pedig úgy van! Igenis socialismussal kell védekezni a socialismus ellen és pedig az istenember, Jézus Krisztus urunk által tanított socialismusával, az úgynevezett jótékony socialismussal, melynek jelszava: szeresd Istenedet mindenekfolött, embertársaidat pedig mint tenmagadat.

Ez a legtökéletesebb socialismus, mert a legnemesebb kutforrásból ered, az Istenből magából, melynek főelve a szeretet.

És ezen szeretetből folyólag mondotta a phariseu- solinak, midőn őt meg akarák téveszteni és kórdék, hogy kötelesek-e a császárnak adót fizetni: add a császárnak mi a császáré és Istennek mi Istené.

Ez volt és marad a legőszintébb és legnemesebb liberalismusnak legnemesebb és legtökéletesebb kifejezése. És ezen nemes liberalismuson épült az a még nemesebb socialismus is, melyet hirdetett és melyért a keresztfán vérét ontá.

A keresztfa még évezredek múlva is azon egyetlen tiszta forrás, melyből a socialismus kristálytiszta vize bugyog; a keresztfa azon egyetlen üdvöt hozó eszköz, melylyel a romlott társadalmot már egyszer regeneráltuk es melylyel egyedül ismét regenerálható lesz..

Mert socialismus volt már Krisztus urunk születése előtt is. Csak gondoljunk a rómaiakra a köztársaság idejében körülbelül 490-ben Kr. e., midőn a plebejusok föllázadtak a patríciusok ellen és kivonultak a Mons Sacerra az Anion folyón túl és azután a meghökkent patríciusok a szelidlelkü Menenius Agrippát küldötték alkudozni a néppel, a midőn is az elmondá ismert is világhírűvé vált jeílemzetes mesét a gyomorról. Nem-e socialistikus nyilvánulás volt ez?

A római socializmus, mely különösen még többször is nyilvánult jelszava volt: „Penem et circensis.“ Kenyér és játék. Szakasztott fnása a mai modern socialismusnak. Mert a mai modern socialismus vég- czélját is e két szóban lehet összefoglalni: „Panem et comotió“. Kenyér és kényelem. Egyszóval: urhat- námság.

Es akkor jött az istenember, Jézus Krisztus és felállitá két sarkalatos elvét, e körül csoportositá tanait és helyes mederbe sodorta ismét az elsatnyult emberi társadalmot. Azóta sok idő múlott és a társadalom egyik része ismét tévútra került. De hála Istennek, ott áll még Golgothán a véráztatott jelzőoszlop, a keresztfa, mely világitó toronyként jó útra fogja megint terelni a megtévedt utasokat és a biztos rév- partra fogja őket ismét hozni. Csakhogy nekünk, kiknek feladatuk a megtévedetteket jó útra terelni, segítségükre kell mennünk és pedig a szeretet jelvényével, a kereszttel kezünkben és ezen feladatunkban segítségünkre kell még a hithü társadalmi rétegnek is lenni.

így tehát kettős eszközzel kell dolgoznunk azon, hogy a mai modern és téves socialismus helyes mederbe tereitessék és helyette a nemes és önzetlen jótékony socialismus lépjen előtérbe, t. i. társadalmi utón és az iskola által.

Hogy hogyan vélem én ezt keresztülvihetőnek, alább fogom elmondani.

A társadalom a leghatalmasabb és legakezió képesebb eszköz a socialismus ellensúlyozására, illetve a jótékony socialismus terjesztésére vonatkozólag; és főleg a városi társadalom, a hol a socialismus is legjobban van elterjedve, legtöbbet tehet e tekintetben is.

Ott vannak a humanistikus és vallásos körök, tegyék azok feladatukká, a socialismus ellen az akcziót megkezdeni. És pedig úgy, hogy tagjaikat kötelezzék arra, hogy gyermekeiket vallásosan fogják nevelni, a vallásosságot ápolni és terjeszteni és felebaráti szerete- tet gyakorolni, együttesen és egyenkint. Alattvalóiknak tisztességes bért fizetni és velük jóságosán bánni, — ha megérdemlik. A munkásokat és napszámosokat felvilágosítani félrevezettetésüliről és igy ez által az ügynek megnyerni őket. E tekintetben roppant sokat tehetnek ezen egyletek és körök az által, ha érintkezésbe lépnek gyárosokkal és nagybirtokosokkal, kiknek legfőbb szükségük van munkásokra és napszámosokra és azokat az ügynek megnyerni törekednek. Meg kell a nagybirtokosokat arra kérni, hogy a mezei munkának legnagyobb részét napszámosokkal tétesse meg és"* a gépekkel való munkálást csak a legszükségesebbre redukálja. Adjon annak a munkásnak, annak a napszámosnak tisztességes napibért és ne követeljen tőle a munkán kivül még pénzértéket is csak azért, hogy dolgozni szabad nála. Mert vannak uraságok, kik földet adtak felébe és annak fejében nemcsak, hogy meg kell munkálniok azt és a felerészt visszaadni, hanem még fizetniük is kell készpénzt és nehány napi robotot tenni.

Ez aztán már nem keresztényies és nem érdemel védelmet, hanem ilyen helyen jogos a socialismus föllépése, mert maga a tett is fölhívja a társadalmat socialistikus irányzatra. És ilyen helyen a jótékony socialisták támogassák a socialistákat, hogy ebből okulva, provokáljanak.

Itt is azonban csak is a társadalomnak felsőbb rétege legyen példaadó és ez kezdje meg az első akcziót