Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1895-07-28 / 30. szám

1895. julius 28> Mióta a tűzoltást nem tekintjük egyszerű sportnak, hanem elismertük tudománynak, mely a fürkésző ész tudásával vet gátat a pusztitó elem rombolásának; amióta a tűz­oltóban nem az egyenruha, arany-zsinór és arany-gallér után vágyakozó hiúság személye- sitőjét látjuk, hanem az emberbarátot, aki a társadalommal szemben tartozó emberbaráti kötelességének egészsége, élete koczkáztatásá- val tesz eleget s amióta nem kisebb ember mint József kir. herczeg is büszkén vallja magát tűzoltónak: azóta az országos tűzoltó- szövetség közgyűlései évről-évre nagyobb mérv­ben lesznek a közfigyelem és érdeklődés tár­gyává. / Es ennek az érdeklődésnek minél széle­sebb körben a leg,mag,asabb fokig’ való eme­o O o lése kívánatos és indokolt, de sőt szükséges is, mert a tűzoltóság nemcsak emberbaráti, hanem nemzetgazdasági tekintetben is számot tevő szolgálatot tesz a köznek. Ha ki-ki csak a saját községében össze­hasonlítást tesz a tűzrendészetnek a mai fej- lődöttebb állapotban léte és illetve a tűzoltó­ság megalakulása előtt és azóta előfordult tüz­esetek száma és a tűz okozta pusztitás mérve között, lehetetlen el nem ismernünk azt a ked­vező eredményt, melyet a tűzoltóság műkö­dése óta észlelünk s be nem látnunk, hogy óriási értékű a vagyon, mely veszélyesebb tüzesetek alkalmával a tűzoltók nélkül a pusz­tító elemnek áldozatul esett volna. A tűzoltó-szövetségnek czélja pedig: egye­sülés utján a tűzoltó ügy terjesztése, tökéle- tesbitése és tűzoltó-testületeknek egyenlő elvek szerint való szervezése. Ezen czéljának eléré­sére tartja, rendszerint ként évenkint, az or­szágban levő testületek képviselőiből alakult közgyűlését s ezzel kapcsolatosan a gyakorlati kiképzés előmozdítása, nemes versengés és megismertetése czéljából rendezett versenyeket. Hogy ezek a versenyek a tűzoltóság ér­dekében minél inkább sikerüljenek, hogy az itt bemutatott gyakorlatok hasznosabb részeit minden tűzoltóság elsajátíthassa s a saját vi­szonyai szerint értékesíthesse, hogy a testületi szellem és a bajtársi összetartozandóság érzete kidomborittassék és fejlesztessék, minél több testületnek a részvétele volna kívánatos. Csak­, I .... I • -; •• la tja danáját; nem-e mind megannyian örülve létük­nek, boldogságról, szerelemről énekelnek. Es te ember, ki a tei’emtés koronája vagy, ki mindenek fülé helyeztettél; csak neked nem volna okod örülni, csak te volnál az, kinek sivárság, pusz­taság, örökös keserűség lenne földi pályád befejezé­séig osztályrészed. Ha ez igy volna, bizony nem kellene megdöb­bennünk a napirenden levő öngyilkosságok fölött s nem kellene csodálkoznunk azon, bogy hányán van­nak mind a két nemből, minden osztályból és min­den korból olyanok, a kik megundorodva az élettől, könnyelműen eldobják azt maguktól. Égbekiáltó igazságtalanság tehát azt hinni, azt állitani, hogy az ember csupán azért helyeztetett a földre, hogy fel legyen ugyan ruházva az Isten által beléje lehelt szabadakaratu lélekkel s tudjon gondol­kozni, ítélni, következtetni; legyen minden jó, nemes és rossz iránt hajlama; de a boldogságból meg any- nyi se jusson ki neki, mint a mennyit a legalacso­nyabb teremtmény is élvezhet. De hát hol is van az a kör, hol is van áz az aranyos fészek, melyben fellelhetjük mindazt, a mi édessé, széppé s vonzóvá teszi földi létünket? Hol találhatjuk fel a fáradságos mindennapi munkánk után a biztató szót a további kötelességünk teljesítésére s hol örülnek velünk, ha szerencse kör­nyez bennünket & hol osztoznak részvéttel bánatunk­ban, ha csapások által sujtatunk ? Hiába keresed ezt tengeren innen, vagy tenge- tul, hiába a kincses bányákban, hiába a nagy városi hogy az ily messze vidéken rendezett köz­gyűléseken a testületi megjelenés kevés tűz­oltóságnak áll módjában. Testületeink nagy­része tudvalevőleg tisztán a pártoló tagok járulékaiból kénytelen magát fenntartani s ebből a rendszerint kicsiny összegből nem igen jut még a szükségesebb felszerelések be­szerzésére sem, ha figyelembe vesszük, hogy a tüzpltó-testületek pártplása még nagyon mögötte van e megkívánt mértéknek, mert községekben a háztulajdonos pártoló tagok száma alig teszi, azoknak 10 százalékát. Ily viszonyok között azután örülnünk kell, ha egyes tüzoltó-testületek vagyoni vi­szonyai lehetővé teszik a testületek képvisel- tetését, ami tisztán a közgyűlés és versenyek tanulságos részének hasznosítására szigorúan véve talán elegendő is. Csakhogy az ilyen, egyes tag által való képviseltetésnél aztán nem lehet elé ggé figyel­mébe ajánlani a testületeknek, hogy szövet­ségi gyűlésen való képviseltetésre becsvágygyal telt és olyan tagot bizzanak meg, aki kellő garanciát nyújt arra nézve, hogy a gyűlésre való utazást nem kéjutazásnak s magát a gyűlést nem mulatozás czéljából rendezett pa­rádénak tekinti, hanem át van hatva a gyűlés és versenyek fennebb vázolt czéljainak ne­mes voltától s elegendő biztosítékot látnak benne — szellemi képzettségénél fogva is — arra, hogy az ott látottakat és hallottakat testületének hasznára forditandjxi. Jánosi Béla. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (3Ó. sz.) Szegzárd-bátai védgátak 123 év előtt! A szegzárd-bátai társulat múltját kutatva Tolnavármegye harmadfél századra vissza­nyúló gazdag levéltárában meglepő — és társulatunkat közelről érdeklő okmányokra akadtam. A tolna-bátai védtöltések építése még a múlt században el lett kezdve és csak a török háború és a franczia forradalom akasztotta meg és vetette vissza egy századdal. Már 1772-ben egy derék kollégám: Böhm Ferencz „geometra“ tervet készített a a Sárköz mocsarainak kiszárításáról. A me­gye a Sárvizszabályozásával együtt tényleg a dunai töltések építésébe is bele fogott. Alább szó szerint közlünk eery rendkívül O J élet kápráztató változatosságábán; mert ezt szűzi tisz­taságában egyedül csak az édes családi körben, a sze­retettől megszentelt marasztaló fészekben lelheted fel. Én is ifjú valék és pedig telve szép remények­kel a jövő iránt s mondhatom, a sors mindig elég jó volt hozzám, de teljesen csak akkor szerettem meg az életet, csak akkor vallottam magamat igazán bol­dognak, midőn szivem érzelmei összefonódtak egy kedves lélek érzelmeivel, kinek himes fészket rakva, örültünk a létnek, mint a szeretkező galambpár, mely­nek ösztöne azt sugallja, hogy az élet poezisa, az élet összes boldogsága két lény harmonikus együttér­zésében domborodik ki a legfenségesebben. Hát még mily aranyossá, vonzóvá lesz a csa­ládi élet akkor, ha megjelenik házunk felett a gólya­madár i kelepelve fészkünkbe helyezi az első sirán­kozó angyali teremtést. A szerető szivekben a kedves édes uj vendég még bensőbbé, még erősebbé teszi a házastársak kö­zött a hymen által szőtt köteléket s az ő lényével forr össze megújult boldogságuk. Ne bolyongjatok tehát ifjak az élvezetek út­vesztő labirintjébe, ne fussatok szemkápráztató fény után, ne siessetek mohó vágygyal élni; mivel ez le­törli arczotok rózsáit, megöli lelketek idealizmusát, kiöli szivetek nemes érzelmeit. Keressétek az élet gyönyöreit rendeltetésieknek megfejelőleg ott; a hol szerelemtől megfrissül a lé­lek, a hol boldogságtól rezeg a családi fészek.-th. érdekes okmányt ezen időből. Jellemző a mi népünk conservativizmusára. Egy felfolya­modvány ez 1774. évből: ne építsük ki a dunai töltéseket, nem lesz hal, miből fizetjük a portiót! stb. 100 év múltán végre felépültek a töltések, ám a mi népünk ellenszenve csak a legújabb időkben lohadt le. Még 10 év előtt is „sár­köz megölő bötüje“ volt a „végtöltés“ és minden bajának kutförrását az „átkos töltés- váltság“-ban látta a nép. Széthordták volna a töltést és feloszlatták volna a társulatot. Hányszor kellett El lm an Miklós b. e. elnö­künknek — akinek oly hervadhatlan érde­mei vannak e téren — minden ékesszóllását összeszedve agyon beszélni a közgyűlésen Sárközi uraimékat, hogy tekintsenek a jö­vőbe is! Most már 6-ik éve nincs kivetés, most már látja e nép azt a megbecsülhetetlen hasznot, amit az annyit átkozott töltés nyújt. Mindösszesen 17 forintba került 1000 öles holdanként a töltés építése. Minő cse­kélység az elért eredményhez. Egy év alatt több kárt tehetne a Duna az aranykalászos rónán. Most már ki jön minden tavaszszal Sár­köz öregje ; „uram nem lesz-e baj ? jövünk ám az egész falu. még az asszonyok is, ha keil“. És szepegve aggódik, hogy be ne jöj­jön a hal!. És én teljes nyugodt meggyőződésben vagyok, hogy e nép épen úgy befogja látni és fogja élvezni a belvíz szabályozás hasznát, ha majdan az is meg lesz és az is ki lesz fiz et ve. Kifizetve! ez a bökkenő. Pedig ingyen semmi sincs és ki fizesse ki? senki más, mint aki a hasznát fogja látni: az érdekeltség. Még ma is, hetekkel a csapás után, több: mint 10000 hold föld van viz alatt. Vegyük a terményekben esett kárt — avagy csak az egy évi elmaradt hasznot: nagyobb összeget kapunk, mint amibe az egész belvízrendezés kerülne! A töltések kiépítése által lehetővé tett gazdasági előrehaladás meg nem állhat, bel­vizeink szabályozása nem a jövő század, -— hanem ama kérdése. A jövő század eszméje már az alagcsövezés és az öntöző csatornázás leend! Rohanó korszakunk nem tűri a megálla­podást, aki megáll — elbukott. Az értelmi osztályok és a helyi sajtónak válik feladatául fölvilágosítani a népet és az érdekelt birtokosságot, hogy ez országban a 2-ik ezredévet a gazdászat terén is egyedül a kultúra fejlesztése utján alapíthatjuk meg. Tóth Károly. A fönt emlitett 121 éves okmány szövege szó- szerint a következő: (Kivülről.) Praesent. die 4-ta Sept. 1774. A Tekintetes Ns. Vármegyéhez nyújtandó alázatos Instantiajok a belöl meg irt Helységbéli’ekk. (Belülről.) Tekintetes Nemes Vármegye nekünk kegyes Atyáink, és Pátrunus Uraink! Midőn Felséges kirá­lyi comissárius Ur eő Nagyságo és Tkts. Ns. Pest és Tolna Vármegyék érdemes Deputátus urai, az Duna és Sárvizeknek megvizsgálása végett Szegény Helységünk Határjaitis megvizsgálták volna; értettük az Ingeniesnek tellyes szándékát, azon lenni, hogy minden Dunából kiszolgáló fokok és erek el töltesse­nek és tellességgel el zárassanak ezen feliül az Duna mentében oil töltés vettessék, hogy annak ki árodása azzal meg gátoltassék, és e szerént az föld az viz já-

Next

/
Thumbnails
Contents