Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1895-07-28 / 30. szám
1895. julius 28> Mióta a tűzoltást nem tekintjük egyszerű sportnak, hanem elismertük tudománynak, mely a fürkésző ész tudásával vet gátat a pusztitó elem rombolásának; amióta a tűzoltóban nem az egyenruha, arany-zsinór és arany-gallér után vágyakozó hiúság személye- sitőjét látjuk, hanem az emberbarátot, aki a társadalommal szemben tartozó emberbaráti kötelességének egészsége, élete koczkáztatásá- val tesz eleget s amióta nem kisebb ember mint József kir. herczeg is büszkén vallja magát tűzoltónak: azóta az országos tűzoltó- szövetség közgyűlései évről-évre nagyobb mérvben lesznek a közfigyelem és érdeklődés tárgyává. / Es ennek az érdeklődésnek minél szélesebb körben a leg,mag,asabb fokig’ való emeo O o lése kívánatos és indokolt, de sőt szükséges is, mert a tűzoltóság nemcsak emberbaráti, hanem nemzetgazdasági tekintetben is számot tevő szolgálatot tesz a köznek. Ha ki-ki csak a saját községében összehasonlítást tesz a tűzrendészetnek a mai fej- lődöttebb állapotban léte és illetve a tűzoltóság megalakulása előtt és azóta előfordult tüzesetek száma és a tűz okozta pusztitás mérve között, lehetetlen el nem ismernünk azt a kedvező eredményt, melyet a tűzoltóság működése óta észlelünk s be nem látnunk, hogy óriási értékű a vagyon, mely veszélyesebb tüzesetek alkalmával a tűzoltók nélkül a pusztító elemnek áldozatul esett volna. A tűzoltó-szövetségnek czélja pedig: egyesülés utján a tűzoltó ügy terjesztése, tökéle- tesbitése és tűzoltó-testületeknek egyenlő elvek szerint való szervezése. Ezen czéljának elérésére tartja, rendszerint ként évenkint, az országban levő testületek képviselőiből alakult közgyűlését s ezzel kapcsolatosan a gyakorlati kiképzés előmozdítása, nemes versengés és megismertetése czéljából rendezett versenyeket. Hogy ezek a versenyek a tűzoltóság érdekében minél inkább sikerüljenek, hogy az itt bemutatott gyakorlatok hasznosabb részeit minden tűzoltóság elsajátíthassa s a saját viszonyai szerint értékesíthesse, hogy a testületi szellem és a bajtársi összetartozandóság érzete kidomborittassék és fejlesztessék, minél több testületnek a részvétele volna kívánatos. Csak, I .... I • -; •• la tja danáját; nem-e mind megannyian örülve létüknek, boldogságról, szerelemről énekelnek. Es te ember, ki a tei’emtés koronája vagy, ki mindenek fülé helyeztettél; csak neked nem volna okod örülni, csak te volnál az, kinek sivárság, pusztaság, örökös keserűség lenne földi pályád befejezéséig osztályrészed. Ha ez igy volna, bizony nem kellene megdöbbennünk a napirenden levő öngyilkosságok fölött s nem kellene csodálkoznunk azon, bogy hányán vannak mind a két nemből, minden osztályból és minden korból olyanok, a kik megundorodva az élettől, könnyelműen eldobják azt maguktól. Égbekiáltó igazságtalanság tehát azt hinni, azt állitani, hogy az ember csupán azért helyeztetett a földre, hogy fel legyen ugyan ruházva az Isten által beléje lehelt szabadakaratu lélekkel s tudjon gondolkozni, ítélni, következtetni; legyen minden jó, nemes és rossz iránt hajlama; de a boldogságból meg any- nyi se jusson ki neki, mint a mennyit a legalacsonyabb teremtmény is élvezhet. De hát hol is van az a kör, hol is van áz az aranyos fészek, melyben fellelhetjük mindazt, a mi édessé, széppé s vonzóvá teszi földi létünket? Hol találhatjuk fel a fáradságos mindennapi munkánk után a biztató szót a további kötelességünk teljesítésére s hol örülnek velünk, ha szerencse környez bennünket & hol osztoznak részvéttel bánatunkban, ha csapások által sujtatunk ? Hiába keresed ezt tengeren innen, vagy tenge- tul, hiába a kincses bányákban, hiába a nagy városi hogy az ily messze vidéken rendezett közgyűléseken a testületi megjelenés kevés tűzoltóságnak áll módjában. Testületeink nagyrésze tudvalevőleg tisztán a pártoló tagok járulékaiból kénytelen magát fenntartani s ebből a rendszerint kicsiny összegből nem igen jut még a szükségesebb felszerelések beszerzésére sem, ha figyelembe vesszük, hogy a tüzpltó-testületek pártplása még nagyon mögötte van e megkívánt mértéknek, mert községekben a háztulajdonos pártoló tagok száma alig teszi, azoknak 10 százalékát. Ily viszonyok között azután örülnünk kell, ha egyes tüzoltó-testületek vagyoni viszonyai lehetővé teszik a testületek képvisel- tetését, ami tisztán a közgyűlés és versenyek tanulságos részének hasznosítására szigorúan véve talán elegendő is. Csakhogy az ilyen, egyes tag által való képviseltetésnél aztán nem lehet elé ggé figyelmébe ajánlani a testületeknek, hogy szövetségi gyűlésen való képviseltetésre becsvágygyal telt és olyan tagot bizzanak meg, aki kellő garanciát nyújt arra nézve, hogy a gyűlésre való utazást nem kéjutazásnak s magát a gyűlést nem mulatozás czéljából rendezett parádénak tekinti, hanem át van hatva a gyűlés és versenyek fennebb vázolt czéljainak nemes voltától s elegendő biztosítékot látnak benne — szellemi képzettségénél fogva is — arra, hogy az ott látottakat és hallottakat testületének hasznára forditandjxi. Jánosi Béla. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (3Ó. sz.) Szegzárd-bátai védgátak 123 év előtt! A szegzárd-bátai társulat múltját kutatva Tolnavármegye harmadfél századra visszanyúló gazdag levéltárában meglepő — és társulatunkat közelről érdeklő okmányokra akadtam. A tolna-bátai védtöltések építése még a múlt században el lett kezdve és csak a török háború és a franczia forradalom akasztotta meg és vetette vissza egy századdal. Már 1772-ben egy derék kollégám: Böhm Ferencz „geometra“ tervet készített a a Sárköz mocsarainak kiszárításáról. A megye a Sárvizszabályozásával együtt tényleg a dunai töltések építésébe is bele fogott. Alább szó szerint közlünk eery rendkívül O J élet kápráztató változatosságábán; mert ezt szűzi tisztaságában egyedül csak az édes családi körben, a szeretettől megszentelt marasztaló fészekben lelheted fel. Én is ifjú valék és pedig telve szép reményekkel a jövő iránt s mondhatom, a sors mindig elég jó volt hozzám, de teljesen csak akkor szerettem meg az életet, csak akkor vallottam magamat igazán boldognak, midőn szivem érzelmei összefonódtak egy kedves lélek érzelmeivel, kinek himes fészket rakva, örültünk a létnek, mint a szeretkező galambpár, melynek ösztöne azt sugallja, hogy az élet poezisa, az élet összes boldogsága két lény harmonikus együttérzésében domborodik ki a legfenségesebben. Hát még mily aranyossá, vonzóvá lesz a családi élet akkor, ha megjelenik házunk felett a gólyamadár i kelepelve fészkünkbe helyezi az első siránkozó angyali teremtést. A szerető szivekben a kedves édes uj vendég még bensőbbé, még erősebbé teszi a házastársak között a hymen által szőtt köteléket s az ő lényével forr össze megújult boldogságuk. Ne bolyongjatok tehát ifjak az élvezetek útvesztő labirintjébe, ne fussatok szemkápráztató fény után, ne siessetek mohó vágygyal élni; mivel ez letörli arczotok rózsáit, megöli lelketek idealizmusát, kiöli szivetek nemes érzelmeit. Keressétek az élet gyönyöreit rendeltetésieknek megfejelőleg ott; a hol szerelemtől megfrissül a lélek, a hol boldogságtól rezeg a családi fészek.-th. érdekes okmányt ezen időből. Jellemző a mi népünk conservativizmusára. Egy felfolyamodvány ez 1774. évből: ne építsük ki a dunai töltéseket, nem lesz hal, miből fizetjük a portiót! stb. 100 év múltán végre felépültek a töltések, ám a mi népünk ellenszenve csak a legújabb időkben lohadt le. Még 10 év előtt is „sárköz megölő bötüje“ volt a „végtöltés“ és minden bajának kutförrását az „átkos töltés- váltság“-ban látta a nép. Széthordták volna a töltést és feloszlatták volna a társulatot. Hányszor kellett El lm an Miklós b. e. elnökünknek — akinek oly hervadhatlan érdemei vannak e téren — minden ékesszóllását összeszedve agyon beszélni a közgyűlésen Sárközi uraimékat, hogy tekintsenek a jövőbe is! Most már 6-ik éve nincs kivetés, most már látja e nép azt a megbecsülhetetlen hasznot, amit az annyit átkozott töltés nyújt. Mindösszesen 17 forintba került 1000 öles holdanként a töltés építése. Minő csekélység az elért eredményhez. Egy év alatt több kárt tehetne a Duna az aranykalászos rónán. Most már ki jön minden tavaszszal Sárköz öregje ; „uram nem lesz-e baj ? jövünk ám az egész falu. még az asszonyok is, ha keil“. És szepegve aggódik, hogy be ne jöjjön a hal!. És én teljes nyugodt meggyőződésben vagyok, hogy e nép épen úgy befogja látni és fogja élvezni a belvíz szabályozás hasznát, ha majdan az is meg lesz és az is ki lesz fiz et ve. Kifizetve! ez a bökkenő. Pedig ingyen semmi sincs és ki fizesse ki? senki más, mint aki a hasznát fogja látni: az érdekeltség. Még ma is, hetekkel a csapás után, több: mint 10000 hold föld van viz alatt. Vegyük a terményekben esett kárt — avagy csak az egy évi elmaradt hasznot: nagyobb összeget kapunk, mint amibe az egész belvízrendezés kerülne! A töltések kiépítése által lehetővé tett gazdasági előrehaladás meg nem állhat, belvizeink szabályozása nem a jövő század, -— hanem ama kérdése. A jövő század eszméje már az alagcsövezés és az öntöző csatornázás leend! Rohanó korszakunk nem tűri a megállapodást, aki megáll — elbukott. Az értelmi osztályok és a helyi sajtónak válik feladatául fölvilágosítani a népet és az érdekelt birtokosságot, hogy ez országban a 2-ik ezredévet a gazdászat terén is egyedül a kultúra fejlesztése utján alapíthatjuk meg. Tóth Károly. A fönt emlitett 121 éves okmány szövege szó- szerint a következő: (Kivülről.) Praesent. die 4-ta Sept. 1774. A Tekintetes Ns. Vármegyéhez nyújtandó alázatos Instantiajok a belöl meg irt Helységbéli’ekk. (Belülről.) Tekintetes Nemes Vármegye nekünk kegyes Atyáink, és Pátrunus Uraink! Midőn Felséges királyi comissárius Ur eő Nagyságo és Tkts. Ns. Pest és Tolna Vármegyék érdemes Deputátus urai, az Duna és Sárvizeknek megvizsgálása végett Szegény Helységünk Határjaitis megvizsgálták volna; értettük az Ingeniesnek tellyes szándékát, azon lenni, hogy minden Dunából kiszolgáló fokok és erek el töltessenek és tellességgel el zárassanak ezen feliül az Duna mentében oil töltés vettessék, hogy annak ki árodása azzal meg gátoltassék, és e szerént az föld az viz já-